Északkeleti Ujság, 1916 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1916-07-15 / 29. szám
VIII. évfolyam. Nagykároly, 1916. julius 15. 29-ik szá W Északkeleti újság NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK Hm. ,-iÍ ■ :* ■< - * Sfc* '■* * \JVj je- 'v ' * * ^ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLYI KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: Egész évre ................................ Fé lévre ......................................... Ne gyedévre ................................ Ta nítóknak egész évre .. 8 4 2 5 Szerkesztőség és kiadóhivatal: korona. Főszerkesztő: DR. VF.TZÁK EDE. lSEfiJELENIK MINDEN SZOMBATON. NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.)---------- Hirdetések ugyanott vétetnek fel.---------Ny ilttér sora 60 fillér. nak eredményét, vagyis a német nemzeti jövedelmet szintén körülbelül ennyire becsülik Tehát a háború olyan közgazdasági kárt okozott Németországnak a múlt év végéig mintha összes vasúti elpusztultak volna sínekkel, vasúti kocsikkal, gépekkel állomásokkal együtt s mintha egy évig egyetlen német ember se végzett volna semmiféle produktiv munkát. Azt a jövőt, amelyiknek véres verejtékkel kell majd előteremtenie mindazt, amit most a háború megemészt igazán nehéz szebbnek és jobbnak képzelni. igaz, Németországnak meg lehet az a vigasza, hogy ellenségei terhei még nagyobbak s a szegényedés üteme ott még gyorsabb és alaposabb. De az a háborúban született közgazdasági elv, hogy egyik nemzet erősségének a másik nemzet gyöngeségére a föltétele, a béke és józan 'ész tüzpróbáját nem fogja kiállani. Már Am diában is rájöttek arra, még pedig hivatalos helyen, hogy Németország teljes elszegényitése nem angol érdek, hiszen benne egyik legjobb vevőjét veszítené el Anglia, akit a szövetséges koldusok nem pótolhatnak a békében. S a birodalmi gyűlésen is hivatalos nyilatkozat hangzott el arról, hogy Németország a háború után mostani ellenségeivel is fönn akarja tartani a régi kereskedelmi viszonyt. Már most nyilvánvaló, hogy az a gazdasági háború és az a gazdasági izoláltság, amit az örök harc fanatikusai — s nem mindig jóhiszemű fanatikusok a háború utánra terveztek, ostobaság. A nemzetek éppen úgy egymásra vannak szorulva mint egy ország, vagy egy város, vagy egy család tagjai, a kölcsönös segítség elve épolyan természeti törvény, mint a létért való küzdelem s emberi hatalom azon csak úgy nem változtathat, mint emezen. Egyforma volt a háborús őrület, egyforma a kicsit szégyenkező kijózanodás s egyforma lesz a vezeklés, a jövő, mely csak annyiban lesz szép és jó verejtékességében és szenvedéseiben, mert a vezeklés mindig szép és jó. De csak ha nem csupán kényszerűségből ered, hanem őszinte megbánásból is. Szatmárvánaegye közgyűlése. Mint már lapunk múlt számában jelentettük a vármegyei törvényhatósági bizottság Csaba Adorján főispán elnöklésével julius hó 22-én délelőtti 10 órai kezdettel rendkívüli közgyűlést tart. • A közgyűlés tárgysorozatának érdekesebb pontjai: 1. A vármegyei háztartási alap 1915. évi zárszámadása. 2. A m. kir. kereskedelemügyi Miniszter ur leirata a törvényhatósági utbiztosok és ut- kaparók szolgálati viszonyairól, minősítéséről Szebb jövő, jobb jövő. Ez a frázis együtt született a háborúval, mint egyik gyorsan költött motivuma, de nem érte meg a háború végét. A háború még csak haldoklik, de a frázis mintha már meg is halt volna. Még ezelőtt egy évvel is mindennapos volt, most már csak kisérteni jár haza széles e világon. De hazajáró léleknek se igen akcióképes. Addig még csak hittek benne a naivabb emberek, mig a háború vége nagyon bizonytalan mesz- sziségbe küldött s nem kellett számot adni róla, hogy részleteiben milyen lesz az a szebb és jobb jövő. De most már a háborúnak az eleje kezd elmosódni az emlékezetben s kibontakozóban van a jövő, melyet a háború a benne részt vevő valamennyi nép számára megteremtett. S ez a jövő igazán nem látszik se szebbnek se jobbnak. Sőt még egyszerűen szépnek, jónak sem, ennek megállapítása talán nem tilos a második háborús év vége felé. Még karácsony előtt volt, mikor Helfferich azt mondta a birodalmi gyűlésen, hogy a német birodalom addig 40 milliárd márkát fordított hadikölcsönre. Az összeg nagyságát ő maga azzal igyekezett szemléltetni hogy az összes német vasutak értéke alig éri el a 20 milliárd márkát. A német nép évi munkájául Dny esst er mellett. Nagy orosz mezőkön halvány vérvirágok, A Dnyeszter partján zúgva sir a szél, Fekete felhőkön tépett vágyak szállnak, S megremegve ébred, mind aki csak él. Nagy, durva rögöknek bus illata árad, Az éj sötét árnya vér szagot lehel — S mire derengni kezd a hajnal sugára, Ki tudja, hogy ismét hányán estek el?.. . Az ágyuk jajszava szüntelen sikongat, A Dnyeszter vize csendes és setét. Lassú mélázással Huszár Kajtár Isiván Kötözgeti mossa véres lábsebét. Pacsirtaszót hallott a pirkadó reggel — Meleg mosolygással tekint le az ég S Huszár Kajtár István csendesen megszólal: Megállj kutya muszka, visszajövök még! Holló József. 0 A vidéki tudósítás és a vidéki lap. Irta SZABÓ LÁSZLÓ dr. Talán semmiben sem látszik meg annyira, hogy Budapest az ország kulturális középpontja, mint az újságokban. A vidékről alighogy tudomást szerez az újság. Nem szándékkal teszi ezt, hanem kénytelenségből. A vidéki tudósítás nagyon szervezetlen az összes budapesti újságoknál s a viszonyok ma olyanok, hogy a szervezés nem is igen lehetséges. Vannak egészen jelentékeny városok, amelyekben egyetlen újságnak sincs tudósitója és vannak jelentéktelen helyek, amelyek szinte mindennap szerepelnek az újságokban. Nyolc- tiz évvel ezelőtt alig volt nap, hogy ne olvashattunk volna valamit arról, hogy mi történt Borgóprundon ? Akkoriban volt Borgó- prundon egy állami tanító, aki fáradhatatlan buzgalommal jelentett a lapoknak mindent, amit megtudott vagy amiről hallott. (Agilis ember volt, tanfelügyelő lett belőle.) Viszont: Hódmezővásárhely, Nagykároly, Léva, Szent- gotthárd, Tapolca, Szekszárdi Halas szinte évszámra sem szerepel az újságokban, mert onnan senki sem küld tudósításokat a lapoknak. A vidéki tudósítók többnyire a vidéki lapok munkatársai, tanítók, tisztviselők, magán- hivatainokok. Közülük nagyon kevesen tekintik a tudósítást pénzkeresetnek, pedig számos példa van rá, hogy ezen a réven is szép jövedelemre lehet szert tenni. A legtöbb budapesti lap egy fillért sem költ vidéki tudósításokra. A jobb lapok 6—10 fillért fizetnek a közzétett tudósítás minden soráért ; a táviratban, vagy telefonon küldött hírért a höltség megtérítésén kívül 2 koronát kap a tudósitó. A mai viszonyok között ez nagyon csekély díjazás és a munkának csak úgy van haszna, ha a tudósitó egyidejűleg több lapnak is megküldi a tudósítást. Az újság jobban szereti ha csak maga kapja a hirt, ezt azonban csak akkor fogja elérni, ha jobban fizet. Van 'olyan esti lap, amely a szokásos dijzásnak háromszorosát is megadja. Azonban a legérdekesebb betörésből is csak 8—10 sort közöl a lap, ha az eset vidéken történt s a hírért még a Ieg*- jobban fizetőglap is csak 2—3 koronát fizet, mivel pedig nincs mindennap egy-egy érdekes eset a vidéki városokban, a tudósitó havi 40— 50 koronánál többet csak nagy ritkán kereshet. Aki három-négy lapot tudósit, csak annak van e munkából szép jövedelme. A kereset aránylagos csekélységén kivül az is akadályozza a tudósítások hálózatának kifejlődését, hogy igen sok helyen kompromittálták már a tudósítást olyan elemek, amelyek ezt a „pozíciót“ tolakodásra, kellemetlenségre, sőt zsarolásra használták föl és e miatt komolyabb és értékesebb emberek az ilyen helyeken nem is mernek a tudósításra vállalkozni, A vidéki tudósitó akkor dolgoz- hatik legsikeresebben, ha munkáját a lapja is nyomatékkai támogatja. A lap azonban, melynek szerkesztősége közelebbről nem ismeri a tudósitót, nem exponálhatja magát érette. A Magyar Távirati Iroda vidéki hireket is közöl a lapokkal; azonban az ő tudósitói hálózata is fejletlen és ha tudósításai a megbízhatóság szempontjából rendesen kifogástalanok is, egyáltalán nem elégségesek arra, hogy a lapok az egész ország minden fontos eseményéről tájékoztathassák a közönséget. A távi
