Északkeleti Ujság, 1916 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1916-01-22 / 4. szám

Vili. évfolyam. Nagykároly. 1916. január 22. 4-ik szám. W W északkeleti újság NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLYI KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: Egész évre ................................ Fe lévre ................................................. Negyedévre .. .................... Ta nítóknak egész cvre .. 8 korona. 4 „ 2 . r. Főszerkesztő : DR. VETZÁK EDE. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.)------ Hirdetések ugyanott vétetnek fel. .. Nv ilttér sora 60 filler. Megtért az első ellenségünk. Az első puskalö­vést Montenegró tette meg e háború­ban, Montenegró kérte az első békét. Érdekes találkozása az eseményeknek. A fejlődés egész sablont mutat. Bár csak tovább haladna a megkezdett irányban. Amikor elfoglalja lelkünket a jelen­nek eme nagyfontosságu, örvendetes eseménye, szemünk keresi a jövő rej- tekében a fejleményeket. Mert bizonyos, hogy Montenegró elhatározása lavina módjára fogja előidézni az eseményeket. Szövetségesei még próbálják iekicsiny- leni a történteket, ami valóban a leg­kisebb állam meghódolása, de csak azt jelenti, hogy mi vagyunk az erősebbek. Ha bizhatnának a győzelmükben, ideig­lenesen áldozatul vethették volna Mon­tenegró szabadságát, a békekötés úgy is felmentette volna. De ki hisz ebben ? Maga az ántánt sem, Nikita még ke- vésbbé. Mutatja az az elhatározása, hogy inkább ellenségei, mint szövetségesei kezébe tette le sorsát. Ellenségeink szövetségének kedvenc eszméje volt, amit szerződésbe is fog­laltattak és fennen hirdettek, hogy kü­lön békét nem kötnek. Montenegró már felmondta a szerződést. Megvan a le­hetősége annak, hogy követői is lesznek. Ha csak még egy tagja lép ki a szö­vetségnek, bizonyos, hogy szétfoszlott az együttes béke lehetősége. Tudni fogja mindenik fél, hogy az fizet leg­többet, aki legutolsónak békiil. Aki előbb tér meg, még kihasználhatja a nehéz helyzetet s azért a szolgálatért, hogy erőink egy részét felszabadítja, előnyöket kaphat. Aki azonban hátul marad, fizet a többi helyett is. Olyan ez az eset, mint az ad hoc cimborák m-ulatása. Fogadkoznak, lel­kesednek, hogy nem válnak szét, együtt­maradnak, reggelig mulatnak. Közbe gyűl a kontó s közeledik a leszámolás ideje. Különböző okokkal hol egyik, hol másik tűnik el és akinek már nem si­kerül meglépnie, az fizeti a cechet a többi helyeit is. Nehéz lesz annak béküinie, aki legutoljára békül. Montenegró már ki­vonta magát a végső, nagy leszámolás­ból. Bizonyára olcsóbb lesz neki ez a béke, mint a továbbharcolóknak. Mikor ezt belátják a iöbbiek is, befejezett lesz a bomlás. Jön a nagy leszámolás, a mámor oszladozik s a pasasok mene­külnek. Éljünk takarékosan! Az uj esztendő elég kellemes meglepe­tést hozott. a kenyér és liszt utalványok alak­jában. Furcsa dolog is elképzelni egy vérbeli magyarnak, hogy bemegy a pékhez s pénze is van, vagy a vendéglőbe s ott kenyeret kér s azt addig nem adják oda neki, amig a ható­sági utalványt is át nem adja. A kenyér ára szinte másodrendűnek tűnik fel — a fő dolog a kenyérjegy vagy lisztjegy. Erre van szüksége a grófnak és napszámosnak egyaránt. Bőségesebb termés esetén talán elkerül­hettük volna ezeket a kényelmetlen rendszabá­lyokat. Ámde ha már itt vannak, — nincs más segítség, mint beletörődni — és levonni belőlük a tanulságokat. Mert mindennek meg van a maga tanulsága s különösen sokat ta­nulhatunk a magyar természetnek, gondolko­dásmódnak olyannyira szokatlan kenyér- és lisztjegyekből. Az egyik és legfőbb tanulság, hogy takarékoskodnunk kell a legteljesebb mértékben. A szántóföld termése mai viszonyok közt nem elégséges a folyton szaporodó igé­nyek kielégítésére. A háború méretei eddig folyton csak növekedtek s ki tudja meddig fognak nőni. Már pedig a háborúban minden élő és mozgó tényező — bízvást mondhatjuk — az úgynevezett központi hatalmak részéről első sorban a magyar föld termésére van rá­utalva. Az ésszerű, — sőt fösvénységig menő takarékosság rendkívül kívánatos. Ne egyék senki két darab kenyeret, ha egygyel is jól lakott. A másik, nézetünk szerint most már min­denki előtt igazságszámba menő tanulság az, hogy a mezőgazdaságnak meg kell adni min­den lehető támogatást, hogy háborús felada­tainak meg tudjon felelni. Azt mondják, hogy a mezőgazdaság is tulajdonképpen ipar, — mi azt mondjuk, hogy a mezőgazdaság kiváltkép­pen háborús ipar. A kenyér van olyan tényező, mini a srapneL Meg kell tehát adni a mező­gazdaságnak is pénzben, munkaerőben, szállí­tási és anyagbeszerzési előnyökben mindazt, ami produktívvá, teherbíróvá, fejlődővé teszi. A föld ősereje, a mag csiraképessége, az eső eső és napfény nem elégségesek az eredmény­hez. A kenyér- és lisztjegyekbe bele fogunk szintén törődni, mint sok más háborús mizé­riába és hasznunk is lesz belőle, főleg ha a tanulságokat is levonjuk. — Hasznunk lesz belőle azért is, mert bizonyos fegyelmezettsé­get tanulhatunk. Lám, Németország az ő aránylag kisebb készleteit, mily pompásan és arányosan szét tudja osztani, — ott a drága­ság még annyira se tudott elfajulni, mint mi- nálunk, — éppen ezért fegyelmezettségre — a mostaninál jóval nagyobbra — száz és. száz okból volna szükségünk. Mi azonban csak egyet említünk s ez az, hogy a fegyelem és a szövetkezésre való hajlandóság nagyon is kö­zeli rokonok. VoltaKépen egyik a másikat ki­segíti, megtermékenyíti. A fegyelmezett társa­dalom jobban hajlik a közös munkára. Már pedig elvitázhatatlan tény, hogy a drágaság legfőbb tényezőjét, a kapzsi közvetítő uzsorást csak közös erővel — szövetkezéssel lehet le­győzni, sőt mi több, kiirtani. Legfőbb ideje volna tehát fogasztási szövetkezeteket alkotni. (Sz. G.) SZÍNHÁZ. Szini szezonunk harmadik hetében öröm­mel állapítjuk meg társulatunkról, hogy állan­dóan a kezdetnél tapasztalt lelkes odaadással játszik mindenkor. A közönség méltánylással van e helyes iLnnyal szemben s hálásan fo­gadja az olyan színészt, aki nem fanyar kény- telenséggel játsza meg szerepeit, hanem hiva­tása ihletével áll ki a lámpák elé. Ez titka sok sikernek. A nők között Kürty Böske, a férfiak közt Jávor, akik kitűnnek abban, hogy a leg­lelkiismeretesebben dolgozzák ki szerepeiket és legtöbb gonddal jáíszák is meg. A pénteki zónaelöadásban Endrődy és Kürti Károly arattak legfőbb sikert. Endrődy ügyesen alakitó színésznek és groteszk mozgá­sokban egész akrobatának bizonyult. Kürti Ká­roly gonddal és nagy komikai érzékkel alakí­totta a ripacs direktor humoros alakját. Az est sikerében nagy szerepe volt a su -ónak is. Van-e babája? Ez a kéidőse a vidéki apának leendő vejéhez. A vén róka jelen akar lenni a szakításnál, hogy igy férjen egy nagy­világi nőhöz. A kétségbeesett ifjú a „baba“ hiányában kibérel egy nőt arra az időre, mig a szeszélyes após kedvéért ez a komédia le­játszódik. A nagy nő lakásán aztán szédületes meglepetések alakulnak. Az öreg vidéki ott ta­lálkozik legjobb barátjával, aki Tintuska néven van bevezetve a Tarján Biri üzleti könyveibe, mint állandó barát. A találkozás mindkét részről tisztajfehérben történik. Harmadiknak toppan be a leendő vő, ki megirigyelve a kényelmes toiíettet, szintén neki vetkezik. Ekkor esik le száraz égből a menykő. Egyszerre jelenik meg

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom