Északkeleti Ujság, 1916 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1916-06-24 / 26. szám
VIII. évfolyam. Nagykároly, 1916. junius 24. Északkeleti ík szám. NAGYKÁROLY ÉS ERMELLEK POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLYI KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖÍYE. Előfizetési árak: Egész évre ................................ Fé lévre Negyedévre ................................ Ta nítóknak egész évre..................... 8 k orona. ■v „ Főszerkesztő : DR. VETZAK EDE. : IEC,JELENIK KIKBEN SZOMBATON. = Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENY1-UTCZA 20. S^M. („KÖLCSHY-NYOMDA" R.-T. NAGYKÁROLY.) ....... Hirdetések ugyanott vétetnek fel. N'v ilttér sora 60 fillér. Péter-Pál nap a Yöröskerészté. Egy pár nap múltán elérkezünk a magyar gazdaközönség várva-várt napjához a Péter-Pálhoz, amely napon az ősi magyar traditió szerint is — megszakadván a búza gyökere, — országszerte kezdetét veszi az aratás. Más években is lázas érdeklődéssel vártuk e napot, — annái inkább most, — a háború második esztendejében, amikor immár kétségtelenné vált, hogy az entente kiéheztető politikája kudarcot vallott. Az előjelekből Ítélve Magyarországnak az idén is közepesen jó* termése lesz, úgyhogy nemcsak a magunk, hanem a velünk szövetségben álló országok kenyérszükségletének legnagyobb részét is képesek leszünk fedezni. Péter- Pál napjával kezdődő aratás nemcsak az ország jövő vérkeringését biztosítja, hanem bőséges jövedelmet ígér a háborús viszonyok folytán a földet sok nehézség árán megművelt gazdáinknak is. Ebbő! a jövedelemből egy csekélyke részt kér a Magyar Szent Korona Országainak Vörös Kereszt-Egylete, amely áldásos intézmény a béke boldog napjaiban való teljes felkészültsége folytán már két év óta végzi a harctérről sebesülten és betegen hazatérő katonáink szeretetteljes ápolását. A magyar Vörös Kereszt háborús működése bizonyára közismert a nagyközönség előtt. Mégis az általa végzett nagyarányú munkásság illusztrálására szükségesnek tartjuk e helyütt közölni, hogy a Magyar Vörös Kereszt-Egylet mintegy 2000 kórházban 100.000 beteg és sebesült harcost ápol egyszerre és a világháború eddigi tartama alatt több mint 1,000.000 katonát részesített ápolásban. Fenntarja a központi tudósitó irodát, mely a harctéren levő katonák hollétéről ad értesítést, a hadifoglyokat gyámolitó és tudósitó hivatalt, közvetíti a harctéren levő katonák részére az adományokat, anyagilag .támogatja a sebesült és beteg katonákat, valamint a harctéren, vagy a háború fáradalmai következtében elesettek hátramaradt családtagjait. Sebesült katonákat szállít a hadszintérről, mely célra 9 kórházvonat áll rendelkezésére. Szállítja továbbá a sebesült és beteg katonákat a vasúti és hajóállomásokról a kórházakba. A vonatokon kívül a hadszíntérre küldött 165 sebesültszállító kocsit, 23 társzekeret, 300 hordágyat és hordszéket, egy 200 ágyas tábori kórházat, tábori kápolnával, tábori raktárakat és fiókraktárakat állított fel. Hivatásos és önkéntes ápolónőket engedett át szolgálattételre a kórházaknak. Azonfelül kórházat állított fel Szófiában és Konstantinápolyban is. A Magyar Vörös Kereszt által a múltban végzett nagy munkának ez a vázlatos megjelölése. A jövő feladatai i azonban még nagyobbak, hiszen as háború csapásai nem szűntek megAsőt eilenkezőleg a hosszú háború fokozta annak a társadalomra gyakorolt hatását. A háború ezideig is eléggé igénybe vette a magyar közönség áldozatkészségét. Társadalmunk mindenütt ott volt, ahol a háború nyomorultjain, a hősi halált haltak özvegyein és árváin, a háború borzalmai áital sújtott lakosságon kellett segítenie. A magyar közönség hazafiságából már újjáépülnek a Kárpátok elpusztult falvai, gyógyszanatóriu- mok létesülnek a tüdőbeteg katonák számára, szeretetteljes gondoskodás történt a háború megvakult hőseiről s ha- diárvaházak létesítésével a hősi halált haltak gyermekeiről sem feledkeztünk meg. A magyar Vörös Kereszt-Egylet is kérő szóval fordul most a nagyközönséghez. Péter-Pál napja: junius 29-ike a Vörös Kereszté. Gyűjteni fognak ezen a napon az ország minden részében, az Alföld minden rónáin, a hegyek bércein, a dombok vidékein, gyűjteni fognak e napon templomokban, a hivatalokban, a városi tereken és utcákon, gyűjteni fognak mindenütt, ahol a magyar haza szent érzése él és ahol áldozni tudó becsületes emberek vannak. Reméljük, hogy nem fog kitérni a gyűjtés elől senki, mert lehetetlen, hogy egy ember is legyen, aki megtagadja filléreit a sebesült katonák, a háború borzalmai által s Színész históriák. 2 Pista. Mindenki csak igy szólította. Kedves, aranyos fiú volt, akit mindenki szeretett. Ősnemes, előkelő, de elszegényedett család sarjadéka volt, aki egész lelkesedését, minden ambícióját a színpadra vitte ősi nevével együtt, melynek uj ragyogást, uj dicsőséget akart szerezni — művészetével. Minden kellék megvolt benne, hogy ezt a reménységet valóra váltsa: tehetség, temperamentum, remek beszéd-orgánum, fiatalság, kedély, műveltség és tisztesség s hogy mégis letört a oél elérése előtt: nem rajta, vagy nem eoészen rajta múlt. A siheder, különösen a paraszt siheder szerepeket páratlan művészettel alakította. Az ő művészete ragyogta be s tette vonzóvá Kolozsvárt abban az időben a már kissé divatja múlt népszínmű-előadásokat. Szerette s a közönség, de különösen az egyetemi ifjúság rajongott érte mód felett állandóan. Ha jutalomjátéka volt, minden zegét-zugát betöltötte a tágas nézőtérnek a lelkes ifjúság s a sok újrázástól éjfélig is eltartott az előadás, mely alatt szakadatlanul ünnepelték a nap hősét és elhalmozták az elismerésnek minden elképzelhető jelével, melyek között derültséget keltett az ifjúság szeretetének és elismerésének jele: egy kolbásszal megkoszorúzott óriási palack, megtöltve jóféle küküllőmenti, aranyszínű nedűvel. Pontosabb, ambiciozusabb színészt keresve sem lehetett volna találni. Kár, hogy színész-sikereihez ő makacsul még a színműíró babérait is múlhatatlanul hozzá akarta csatolni. Egymásután irta darabjait s ezekben pompás szerepeket irt magának. S hogy lelkesedett ezekért a darabokért, eljátszotta ismerősei, barátai előtt a mapának szánt szerepeket, s a remélt siker már előre is a lelkesedés pírját csalta gömbölyű, kedves arcára. Csakhogy sajnos ezek a darabok csak a szerzőjük szemével nézve voltak pompásak, sőt irodalmi értékűek, mert rendesen ott lepte a por őket valamelyik előkelő színház igazgatósági irodájában, s ott maradtak eltemetve, elfeledve örökre. De azért ő nem adta fel a harcot, mert minden pályázaton ott találjuk őt is uj darabjával a pályázók között. Porzsolt Kálmán népszínházi igazgató pályázatott hirdetett népszínműre. Persze, hogy ő is pályázott. Mikor pedig a pályázat sorsa eldőlt és a hivatalos kritika eredménye a lapokban megjelent, tuibol- dogan sietett az igazgatójához, hogy megmutassa a kezében szorongatott lapot, melynek közleménye szerint „A fogadott leány“ cimü darabját a pályabirák egyhangú dicséretre méltatták. Az igazgató persze azonnal megígérte, hogy a dicséretben részesült darabot előadatja a szerző legközelebbi jutalomjátéka alkalmával. Mikor a szerepkiosztás megtörtént és az olvasópróbát megtartották, az igazgató meg a- szereplők egy kissé furcsának találták ugyan á darabot, de hát ki mert volna elitélőleg nyilatkozni egy megdicsért darabról. A szerző maga rendezte a darabot és lázas türelmetlenséggel várta a premier napját, mert azt remélte, hogy legalább is 25-ször megy az ő kitűnő darabja. Hanem a darab csúfosan megbukott. A sz'erző hiába öntötte bele egész lelkét az ő különben is pompásan megirt szerepébe : az egészben véve vérszegény darabot semmitmondó alakjaival nem tudta megmenteni. Személyes jóbarátái tüntettek ugyan a szerző mellett, de ez mit sem használt, mert a nagy közönség egészben véve fagyos, közönnyel fogadta a darabot, miért is az végérvényesen megbukott, Az igazgató restelte legjobban a dolgot és kérdést’intézett a bíráló bizottsághoz, hogy hogyan lehetett ilyen értéktelen darabot dicséretre méltatni ? A válasz csakhamar megérkezett, amiből aztán kitűnt, hogy a pályázaton résztvett müvek között két darab szerepelt a kérdéses cimmel s e kettő közül nem a kolozsvári szerző müve nyerte a dicséretet. Mikor az igazgató a lesújtó hirt közölte a szerzővel: az megfogadta, hogy soha többé nem pályázik színműírói babérokra. Megtartotta-e fogadását, vagy sem, nincs
