Északkeleti Ujság, 1915 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1915-11-27 / 48. szám

48-ik szám ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK. 3-ik oldal. keresztmamának. Macika. — Szeretetök jeléül. Baudiszék. — Kedves nagynénimnek. Szere­tettel (Rubletzky Ferencné). — Őszinte részvét­tel. Medvey Lajos és neje. — Tiszteletük jeléül. Tóth Zoltán és neje. — Melhaus Ottó. — Őszinte részvéttel. Wagner Lajos és családja. — Igaz részvétük jeléül. Özv. Szobonyáné és gyermekei. — Kerekes Ödön. — Tasnády An­tal. — Balika Sándor. — Dr. Schönpflug László vm. aljegyző koszorú megváltásul 20 K-t kül­dött lapunk szerkesztőségébe a vak katonák javára. Az összeget rendeltetési helyére jut­tattuk. A jubiláló Szatmár. Szatmár városa 200 évvel ezelőtt lett szab. kir. várossá. Az 1715-iki országgyűlés 09-ik törvénycikkel Szatmár-Ná- nieti közös névvel és egy tanács alatt szab. kir. várossá tette a két várost, amiért Szatmár 25,066 frt. 66 dénárt, Németi 7106 frt. 67 dé­nárt fizetett, ami kitesz 87,723 K 99 fillért. A szabadságlevelet 1721. jan. 2-án irta alá Károly király Becsben. A város 1730-ban-fizette ki a váltságdíjat. Hogy pénzre tegyen szert, eladta a mostani Deák-téren levő boltokat. Karácsonyi ünnepélyt rendez a sebe­sülteknek a helyi Vörös Kereszt Egylet. A mű­soros ünnepély keretében fog megtörténni a szeretetadományok kiosztása is. Hisszük, hogy áldozatkész közönségünk mindent el fog kö­vetni, hogy a szent este örömeit, meleg.iégét minél jobban fokozza. Adományokat a laktanyai kórház gondnokságához kér a vezetőség. Kö­vessünk el mindent, hogy az érettünk küzdő hős katonák karácsonyi ünnepét minél szebbé, kedvesebbé tegyük. Adománv a sebesült katonák részére. Szilágyi István pü. számtanácsos Nagykároly­ból 25 1. asszu, burgundi és ri ling bort kül­dött a Szatmári Megfigyelő Állomás sebesültjei részére. A Nagykárolyi Nőegylet elnöksége azo­kat, akik a szegény gyermekek felruházása cél­jaira kibocsátott gyűjtő-iveket elvállalni szíves­kedtek, ezúton is felkéri, hogy a gyűjtői veket Péchy Lászlóné úrnőhöz a begyült pénzzel együtt mielőbb elküldeni kegyeskedjenek. Szatmármegyei múzeumi és könyvtári bizottság tagjaivá szatmárvármegye törvény- hatósági bizottságának Nagykárolyban, 1915. évi nov. hó 18-ik napján tartott rendes köz­gyűlésén az 1916—1920. évekre a következő­ket választotta meg: llosvay Aladár, dr. Péchy István, dr. Kölcsey Ferenc, Baudisz Jenő, dr. Adler Adolf, Rédei Károly, Marchis Romulusz, Asztalos György, Debreczeni István, N. Szabó Antal, dr. Vetzák Ede, Palczer Ernő, Piachy Gyula, Schönpflug László, dr. Várady János, Gorzó Bertalan, Sz. Gáspár Pál, Récsey Ede nagykárolyi, Kende Zsigmond turistvándi, Csighy István krasznaszentmiklósi, Hahn János, Kacsó Károly nagykárolyi, Rónay István csanálosi, dr. Falussy Árpád érendrédi lakosokat. Újabb adományok a Magyar* Szent Korona Országainak Vörös Kereszt Egylete nagykárolyi fiókja részére : Dr. Kálmán Miklós 10 K, Péchy Lászlóné úrnő gyüjtőivén 64 K id. Veres Ferenc domahidai lakos adománya 200 K. Összesen 274 K. Zongorahangverseny a rokkantak ja­vára. Tarnay Alajos kiváló zongora- és ének­művész városunkban a rokkant katonák javára jótékonycélu hangversenyt fog rendezni. Ä ritka élvezetes estély összes jövedelme a helybeli rokkantaké lesz, a művész semmit sem fogad el belőle. A helyek ára 3—2—1 K lesz. Elvár­juk, hogy közönségünk a legteljesebb érdeklő­désben és támogatásban fogja részesíteni Tar­nay Alajos zongoraművész eme nemeslelkü vállalkozását. Egyrészt a legtisztább műélveze­tet szerzi meg vele mindenki, másrészt minden koronával csakis a rokkant katonák felsegité- séhez járul hozzá. Városunk közönségének áldozatkész­sége tűnik ki az alábbi kimutatásból, melyben hiteles adatok nyomán összeállítva közöljük azon összegeket, melyeket egyes pénzintézetek­nél az első, második és harmadik hadi köl­csönből jegyeztek. Dicséret és elismerés illet minden egyes pénzintézetet azon buzgalomért, melyet a jegyzésre, való buzdításban tanúsítot­tak és azon áldozatkészségért, mellyel a jegy­zésben maguk is résztvettek. A nagyközönség is a komoly napokhoz méltó megértéssel fo­gadta a hadi kölcsönt és teljesítette kötelessé­gét. Jellemző és igen értékes jelenség, hogy a lelkesedés és áldozatkészség állandóan fokozó­dik a háború alatt. Erről tanúskodnak a jegy- z.tt összegek is, melyek mindenkor felülmúlják az előző összegeket. Az alábbi kimutatásban az egyes pénzintézetek után álló három összeg egymásután következőleg mutatja azon össze­geket, melyeket az illető intézetnél az első, második és harmadik hadikölcsönre jegyztek: Nagykárolvi Közgazdasági Bank Részvénytársa­ság 70,030 K, 93,000 K, 231,050 K; Nagyká­rolyi Takarékpénztár-Egyesület 338,250 korona, 158,100 korona, 254,500 korona; Központi Takarékpénztár 89,500 K, 140,000 K, 237,750 K, Nagykárolyi Hitelbank 129,250 K, 133,850 332,350 K; Nagykároly és Vidéke Takarék- pénztár 68,300 K, 92,100 K, 197,700 K; Nagy­károly és vidéke ipari és gazdasági hitelszövet­kezet, mint az Országos központi Hitelszövet­kezet tagja 57,450 K, 60,000 K, 91,600 K; Nagykároly—Erdőd vidéki Takarékpénztár R.-t. I 42,000 K, 49,650 K, 146,400 K; Nagykárolyi [Önsegélyző Népbank 339,550 k, 112,350 K 359,650 K; Kereskedelmi és Iparbank (csak a harmadikét jelentette be) 258,200 K. Megnyílt az interurbánforgalom Szat- mármegyében. A vármegyei közigazgatási bizottság október havi ülésén dr. Vetzák Ede bizottsági tag azt az indítványt terjesztette elő, hogy írjon fel a közigazgatási bizottság a ke­reskedelemügyi miniszterhez' az interurbánfor- galomnak Szatmármegy. ben leendő megnyitása iránt. Az indítvány elfogadtatván, a bizottság felirt a miniszterhez, ki is a kérelmet kedve­zően intézte el, — amennyiben már megnyílt a telefonforgalom Nagykároly és Szatmár között. Hadikölcsön jegyzés. A nagykárolyi járásbeli községek Madarassy István főszol­gabíró és a községi jegyzők, valamint a lel­készek buzgólkodása folytán 1,188,00 korona hadikölcsönt jegyeztek, a jegyzések a követ­kezők : Mezőpetri község 252,000 K, Börvely 150.000 K, Csanálos 203,000 K, Vállaj 180,000 j K, Csomaköz 50,000 K, Érdengeleg 22,000 K, Vezend 10,900 K, Nagymajtény 98 000 K, Kis- majtény 10,000 K, Krasznaszentmikló 94 0 K, Szaniszló 72,000 K, Genes 12,000 K, Érendréd 30.000 K, Érkörtvélyes 52,300 K, Penészlek 9000 K és Mezőterem 30, 00 koronát. Levél az olasz harctérről. Hogy milyen kedélyesen töltik az időt katonáink a harctere­ken, bizonyítja ai alábbi levél is, melyet Tóth Károly helybeli polgártársunk Lajos fia küldött az olasz harctérről, — hol mint tüzér küzd a hitszegő olaszok ellen, — lapunk egyik szedő­jének. E levél élénk tanúbizonysága annak, hogy fiaink a legjobb helyzetben vannak s még ráérnek „táncmulatságot“ is rendezni. íme a levél : „Meghívó. Az olasz harctéren üdülő ma­gyar tüzérek és honvédek tűzijátékkal egybe­kötött táncmulatságot rendeznek, melynek mű­sora a következő: 1. Ágvuk ébredése. Előadják a 6-os vártüzérek. 2 Roham, mint haditánc. Gépfegyverrel kisértetik. 3 „Úgy el megyünk, hirt sem hallatok felőlünk“. Énekli a talián se­reg, zenéjét srapnellel küldjük utánuk. 4. „El mennőnk mi, de nem tudjuk, hová.“ Énekli az olasz tisztikar. 5. „Mért is szeretlek oly na­gyon “ Énekli egy 6-os vártüzér, ágyújára tá­maszkodva. Utána „tánc“ bizonytalan ideig. Rendezőség: Elnök: a 42-es Bérli. Alelnök: a 39 és feles Bandi. Jegyző: a szanitész. Főel­lenőr: gróf Zepellin. Ellenőrök: a repülőink. Vigalmi bizottsági elnök: n karabiner. A hang­szereket a hires Krupp-gyár szállította. Zene éjjel nappal. Tomboláról repülőink gondoskod­nak. (Minden jelenlevő számíthat csomagra.) Étlap: !. Srapnelt, maniicherrel körítve, 2. Gránát, ekrazittal bélelve. 3. Karabin, töltelék­kel. 4. Derékszíj, dum-duminal. Gyors kiszo’- gálás. Szolid étel árak helyett még szolidabb lövészárok. Állandóan mozi.“ Országos vásárok vármegyénkben. November 22-én Misztótfaluban és Szatmár­németiben; 29-én. Krasznabélteken ; december 6-án Nagykárolyban, Sárközön; 7-én Nagye- cseden; 13-án Fehérgyarmaton; 19-én Hagy- másláposon ; 21-én Aranyosmegyesen, Krasz­nabélteken; 23-án Királydarőczon; 24-én Csen­getem Ki vállalna el nevel sre hadiárvát? Az eddig összegyűjtött adatok szerint a jelen háborúban 1915. évi május végéig 13.394 olyan gyermek van az országban, akit a harctéren elhalt apa árvaságra hagyott. Ezeknek a leg­nagyobb része családi körben nyeri továbbra is ellátását és nevelését. Vannak azonban olya­nok, akik teljesen apátlan-anyátlan árvák ma­radtak, vagy olyan rossz körülmények és szűkös anyagi viszonyok között élnek, hogy az özve­gyen maradt anya nem képes őket tovább eltartani és felnevelni. A jószivü emberekhez fordulnak ezen szerencsétlen kis teremtések érdekében. Gyermektelen szülők, jobbmódu emberek nagy szolgálatot tesznek a hazának is, melyre ezen árvák eltartása hárulna s e sze­génykéknek is, ha emberbaráti szeretettel le­galább pár évre elfogadnák őket nevelésre. Akik tovább érdeklődi akarnak ez ügyben, fordul­janak pl. az Erdélyi Pártfogó Egyesület titká­rához (Kolozsvár, Karolina-tér 7.) kitől bővebb felvilágosítást nyernek. Kik tartoznak bevonulni december 6-án? A honvédelmi miniszter távirati rende­leté szerint az 1892., 1893., 1894., 1878—1893. évben született népföikelők hivatnak be decem­ber 6-án fegyveres szolgálatra. Lift katasztrófa. Megrendítő szerencsét­lenség történt a helybeli polg. fiúiskolában f. hó 22-én, hétfőn d. e. 3/a8 órakor. Az iskola szolgája katonai szolgálatra rukkolván be, fe­lesége végezte az iskola szolgai teendőket. Vasárnap az asszony ágyban fekvő beteg lett, amiért egy kisegítő nőt fogadott maga mellé. Mikor hétfőn reggel a kisegítő szolga a fát hordta fel a tantermekbe, a II. osztály egyik tanulója: Torday Gyula ajánlkozott, hogy se­gíteni fog. Az eleven természetű és a szerke­zetek iránt nagy érdeklődéssel viselkedő fiú örömmel ragadta meg az alkalmat, hogy a lift­hez juthasson amelytől az ifjúság a legszigo­rúbban el van tiltva. Amig a szolganő a liften levő fát behordia az I. emeleti tantermekbe, Torday meghúzta a felvonó szerkezet kötél t, hogy a lift lemenjen a földszintre, hogy újból meg lehessen rakni. Minthogy nem értett hozzá, a lift felment a II. emeletre. Ekkor megijedve, hogy baja lesz, amiért hozzányúlt, felszaladt a II. emeleti liftfülkébe, hogy leeressze a felvonó szerkezetet. Meghúzta a kötelet és kíváncsiság­ból 1 nézett az üregbe, hogy miképen járnak a kötelek. A vele volt két társa kiáltotta neki, hogy jön a lift, már kapta is ki a fejét, de el­késett és a nyaka a leereszkedő lift és a korlát közé került, ami rögtöni halálát okozta. Az eleven és rendkívül szolgálatkész gyermek sze­rencsétlen halála mély részvétet keltett az egész városban. F. hó 24-én d. u. temették nagy részvét mellett, édesatyja Torday Tivadar nyug. máv. tisztviselő Jókay-utcai lakásából a gör. kath. szertartás szerint. Marchis Romulus főes­peres a háznál tartalmas búcsúbeszédet mon­dott. Tanulótársai több koszorút helye tek ra­vatalára és teljes számban megjelentek szeren­csétlenül járt szegény társuk temetésén. Átszállítják Oroszországban levő fog­lyainkat. A Vörös Kereszt német hadifoglyokat gyámolitó bizottsága tudatja, hogy Oroszország­ból érkezett hírek szerint az összes német, osztrák és Magyar hadifoglyokat Kelet-Orosz­országból, Nyugati Közé-p-Szi béi iából pedig Kelet-Szibériába, Transbajkáliába és az Amur vidékre szállítják át. A Wolf-íigynökség érte­sülése szerint a hadifoglyuk helyzete az áthe­lyezéssel nem roszszabboáik, sőt valószínűleg javul. Kelet-Szibériában olcsóbb élelmiszerek, az elhelyezés céljaira számos, részben még tel­jesen uj és üresen álló kaszárnya áll rendel­kezésre, másodszor pedig a keleten való kon­centrálás folytán az adományok küldése és az ellenőrzés könnyebbé válik. Uzsorásokból íö'desur. A hadbavonul- tak földje itt-ott meglepő mobilizáció képét mutatja, ami arra bírta a belügyminisztériumot, hogy a megyék alispánjait körlevéllel figyel­meztesse a jelenség figyelemmel tartására. Az alispánok most készítik jelentésüket, amelyből kiderült, hogy élelmes ügynökök biztatják és beszélik rá a katonák itíhonmaradt hozzá ar- tozóit, hogy pár holdas földjüket és kisházukat eladják. A belügyminisztérium most országszerte fogja íratni a háborús ingatlanváltozást s ha a fő okot kifürkészte, ezt a folyamatot igyekezni

Next

/
Oldalképek
Tartalom