Északkeleti Ujság, 1915 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1915-05-22 / 21. szám

VII. évfolyam. Nagykároly, 1915. május 22. 21-ik szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLYI KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: Egész évre .. ...................... Félévre ................................ Ne gyedévre ................................ Tan ítóknak egész cvre .. 8 korona­4 , 2 „ 5 „ Főszerkesztő: DR VETZÁK EDE. MEGJELENIK F INDEN SZOMBATON. Szerkesztőség és kiadóhivatal : NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) Hirdetések ugyanott vétetnek fel. r------­Nvilttér sora 60 fillér. Pünkösd ünnepén. A Husvét utáni ötvenedik napon ismét együtt valának az apostolok egy akarattal. Szivükben az elhagyatottság érzésével, megfélemlítve ülének, mert az Ur Jézus már nem vala közöttük. Ekkor nagy hirtelenséggel lön az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, mely betölté az egész házat, amelyben az apostolok voltak. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és szállottak reájok s megteltek mindnyájan Szentlélekkel. Ennek hatása alatt azután kezdtek szólni más nyelveken, amint a Szentlélek monda nekik, hogy szóljanak. Majd kétezer pünkösdi ünnep virradt azóta a keresztény világra. Mindannyiszor uj életet, újabb önbizalmat öntött belénk a keresztény tanok életerejében rejlő va­rázslat. Amint a Krisztustól elhagyott őskeresztények gyülekezete elcsiiggedé- sének órájában érezte, hogy az Ur a Szentlélek erejével látogatta meg őket, úgy érezzük mi is minden évben, hogy az Ur kegyelme nem hagy el soha min­ket és ha Ő van velünk, ki iehet elle­nünk ? Tiszta lelkűnknek az Ur igazságos­ságába vetett hitével bízunk mi a mi igazságos ügyünk jó kimenetelében. A krisztusi. hit első követői még igen ke­vesen valának, mikor a körülöttük minden­hol élő ellenséges népek között egyszerre csak érezék, hogy bátorságuk rettenhe- tetlen lett, az Igazság lelki átérzése ellen­állhatatlan szónokokká tette őket s el­indultak meghódítani a világot. A pünkösdi ellenállhatatlan erő az; Igazság ereje. A Szentiélektől megszállt apostolok bátorsága az igaz ügyek har­cosának bátorsága. Aki tudja, hogy az ő lelkének szándékai tiszták, érzi, hogy az Ur vele lesz harcában, mit győzedel­mesen vív meg, ha az ellene tört go­noszok egy félvilágot tesznek is ki. Az első szent pünkösdi ünnep cso­dája megismétlődött azóta mindannyiszor, ahányszor s keresztény világ megpróbál­tatásokat élt át. Hivő keresztény lelkek­ben mindannyiszor erős várat épített a Szentlélek ereje; az isteni gondviselésbe vetett hit várát. Mikor legnagyobb a mi kétségbeesésünk, mikor árváknak érezzük magunkat, akkor emel föl minket a Szentlélek megáldó és megszentelő ereje. Minél súlyosabb harcot kell nekünk vívnunk, hogy igazunkat diadalra vigyük, annál közelebb érezzük magunkhoz a mi Istenünket, aki a Szentlélek csodá­latos erejével fog bennünket diadalra segíteni. NemestMh! Szabó Albert.*) A háború ismét egy nagy, komoly és egyéni értéket zúzott össze. A néppárt modern és demokratikus frakciója joggal s. atja Szabó Albertben egyik legtöbbre hivatott, leglendü­letesebb és legbecsületesebb harcosát. De illő, hogy a progresszív Magyarország is kegyelet­tel és tisztelettel álljon; meg egy pillanatra a fiatal hős véráztatta sírja mellett. Mert valóban, Szabó Albert hős volt, nem csupán a zsurnaliszta jepitheton ornans sze­rint, hanem ő igazán ennek a kiható típusnak egyik utolsó, mondhatnám középkorian őszinte és következetes mohikánia volt. A régi világ értékítéletei szerint szerette és becsülte a há­borút s benne az erkölcsi ideál megtisztításá­nak eszközét látta. Égő, szinte a szertelenbe, a fanatikusba átcsapó vallásossága pedig en­nek a meggyőződésnek valami nemes, transcen- dentális patinát kölcsönzött. Végül izzó liaza- és fajszeretete ment volt minden vásári vagy politikai komédiától. Lényének ez a jellegze­tesen militáris, vallásos és faji felépülése bár idegen a jövőért küzdők avant-gardejának, aki őt közelről ismerte, mégis nem szemlélhette rokonszenv és tisztelet létkiiL Tragikus halála | lelki összetétele keresztesvitézségének véres igazolása volt. Már a háború kitörése első hi- j rére, ő, a harminchatéses, önként jelentkezett huszárnak s szemei nemes tűzben égtek, mikor I közeli csatározásairól beszélt. A harctérről Írott levelei, első megsebesüléséről küldött tudósítása minden sorának meleg és lelkes őszintsége ugyanerről a kategórikus harci kedvről szóltak, Egyike volt ama ritka háboruspártiaknak, akik elveiket elsősorban a saját személyükre alkal­mazzák. Pár hónap alatt három vitézségi érem díszítette mellét, vakmerőségé közmondássze- riivé vált. De nemcsak hadi példájának etikai és morális szépsége miatt kell a Szabó Albert emlékét megbecsülni, de polgári élete is tiszta és emelkedett volt. A néppárt ama fehérhollói közé tartozott, akik komolyan veszik a .demok­ráciát, szeretik a népet, gyűlölik a korrupciót és a vallásos hitet nem kizsákmányolási eszköz­nek, de szociális emeltyűnek tekintik a széles néptömeg javára. Eszméiért bátran és kitartóan dolgozott. Mikor még szinte életveszélyes volt néppártinak Enni, ő már vidáman és habozás néikül üzente meg a harcot Szatmár vármegye „liberális“urainak. Nemes verekedését egykori közös pátriánk tunya földjén én mindig öröm­mel szemléltem, hisz az ő „reakciója“ sokkal közelebb állott a haladáshoz, mint az uralkodó klik „felvilágosodott“ moderukedése. így vált a Nagykároly környéki derék svábparasztok ve­zérévé s ha a Sors el nem ragadja, egész biz­tosan egy komoly demokratikus mozgalmat szervezett volna meg az osztályuralom emez ősi földjén. Vallásos demokráciája őszinteségét mi sem bizonyítja jobban, mint nemzetiségi álláspontjának friss modernsége. Ő mert a vármegyei közgyűléseken a lenézett „pópákkal“ is paktálni és barátkozni. Bár telivér és rátartó gentry, tisztán megértette, hogy nemzeti állam­alakulásunk problémájában az egynyelvüség nem döntő tényező. Egész lényének ez a frissesége, lendüle- tetessége és őszintessége, meggyőződésének heve és fanatizmusa, az uralkodó rendszernek dacos *) Megjelent a „Világ“ c. napilap f. évi május 15-iki számában. gyűlölete képessé tette őt arra is, hogy meg­értő, sőt rokonszenvező legyen a progresszió szélső balszárnyával szemben. Tisztán és oko­san látta, hogy a társadalmi és politikai ellen­téteknek — ha azok csakugyan őszinték és becsületesek — jótékony fejlesztő erejük van a közre. Csak az elvtelen kompromisszumosokat és a politikai üzletembereket kell irtani. S minthogy alkalma volt közelről és sze­mélyesen betekinteni mozgalmaink egyéni ru­góiba is, minden világnézetleli ellentét dacára megbecsülte és tanulmányozta törekvéseinket. Elméleti sablonoktól és copfoktól ment bátor és férfias intelligenciája azt is észrevette, hogy a mi problémáink közösek s hogy a radii<á- lizmussal csak úgy lehet szembeszállni, ha a merő tagadás helyett az egyház képes lesz leg­alább időleges megoldásokat ajánlani. Ezért évek során sok megértéssel kisérte figyelem­mel könyveinket és írásainkat és beszélgetése­ink közben gyakran említette, hogy fegyvertá­runk egy részét hasznosítani akarja a saját po­litikai céljai érdekében és sokat remél attól, ha egyszer majd a becsületesen szélső irányok ütközhetnek össze a magyar politikai arénán. Joggal tölt el tehát a közérdek szempont­jából és mély fájdalom, mikor ismeretlen sír­jára gondolok. Az uj nemzedék ama kisszámú tagjaihoz tartozott, akikre komolyait számítani lehetett az Uj Magyarország megalkotásának munkájában. Mert végeredményben nem a po­litikai dogmák a fontosak, hanem a küzdők érzületének komolysága, akaratereje, erkölcsi tisztasága, fejlődni akaró lendülete az, ami a jövőt eidönti. Ezek a tulajdonságok pedig ke­vés barátomban voltak olyan biztosak és szi­lárdak, mint ebben a valóban a Szent Sírért, nem zsákmányért harcoló keresztesvitézben. lászi Oszkár. Eépviseléiasiületi közgyűlés. A városi képviselőtestület f. hó !5-én rendkívüli közgyűlést tarlóit. Debrcczeni István kir. tanácsos, polgár- mester üdvözölvén a megjelent képviselőtestü­leti tagokat, napirend előtt elismerő szavakban elparentálta N. Szabó Albert képviselőtestületi tagot, aki a harctéren hősi halált halt. — Mi­előtt megnyitnám a közgyűlést — úgymond —, szomorú kötelességet kell teljesítenem. Meghalt, hősi halált halt élete legszebb szakában kép­viselőtestületünk egyik legbuzgóbb tagja, váro­sunk köztiszteletben álló polgára, mindnyájunk nagyrabecsült barátja: N. Szabó Albert. Ami­kor végigzugott az országban a nagy kiáltás r Veszélyben a haza!, azonnal önként jelentke­zett, hogy szive vérének utolsó cseppjével is járuljon hozzá a nagy és szent védelemhez. Egész ember volt, az igazi férfi mintaképe. Békében szorgalmas munkás, háborúban ret­tenthetetlen katona. A polgári erények és a katonai jelességek szép összhangban egyesül­tek lelkében. Elveiben egyenes, munkájában kitartó embert vesztettünk el benne. Elveiért hitvallást tett, amelyet kifolyó vérével irt alá. Legyen a példaképünk s őrizzük meg emlékét! Jegyzőkönyvben örökítsük meg érdemeit és emlékét s a bánatos szülőket is vigasztaljuk meg !.

Next

/
Oldalképek
Tartalom