Északkeleti Ujság, 1915 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-05-15 / 20. szám
VII. évfolyam. Nagykároly, Iói5. május 15. 20-ik szám. NAGYKÁROLY ES ERMELLEK POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLYI KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési krzlí: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Egész évre ................................ 8 ko rona. Főszerkesztő: DR, VETZÁK EDE. NAGYKÁROLY, Z2 CHENYf-UTCZA 20. ZÁM. Félévre ........................................... . A („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) Negvedévre r> Hirdetések ugyanott vétetnek tei. — Tanítóknak egész évre......................- ^ . 3MJELEHIS ZIETM SZOMBATOS. Nvilttér sora 6J fillér. Dr. nemestóthi SZABÓ ALBERT. Egyre több és nemesebb áldozatot kíván a haza szent ügye, — a háborús világfelfordulás. Most épen vérző szívvel a jók között is a legjobbat, a nemesek között is a legnemesebbet siratjuk. Mint éles fájdalom nyilallott át szivünkön a hir, hogy Nemestóthi Szabó Albert — a mi kedves Berci barátunk — a zeplénmegyei Borónál — épen amikor rohamra indult katonáival :— hősi halált halt. Szivén keresztül nyitott magának utat a halál, mely halhatatlanságot szerzett a rettenthetetlen hősnek, a bátorság önkéntesének. Mellét már a legszebb vrézségi érmek díszítették. Most a hősi halál a halhatatlanság örök szép babérjával is körül övezte homlokát. Sokkal j entősebb szerepet vitt közéletünkben és sókkal jobban a szivünkhöz nőtt az ő tártaim is — sokunknak szeretetteljes — egyénisége, hogysem búcsúszó nélkül engedhetők őt hosszú u'jára. De meg azok közé tartozott, aki beszédes em éket állított magának ércnéi-maradandóbb lelki tulajdonságaival, melyek mint csillagok fognak fényleni időtlen időkig. Tagadhatatlanul f jdalmasan esik gyászrovaíban emlékezni meg arról, ki a legideálisabb életet képvisel re. Bizony, szivünk vérébe mártott tollal idézzük vissza emlékezetét. De büszkeséggel is, hogy a miénk volt! Elsőnek igyekezett a csatasorba, hogy^ a haza iránt kötelességét teljesítse. És mindvégig ragyogó mintaképe volt az önzetlen lelkesedésnek s a tettre kész önfeláldozásnak. Sokáig fog sajogni a seb, melyet halála lelkűnkön ütött, mert közéleti szereplésével mélyen bevéste magát a szivekbe. És nehéz lesz őt nélkülöznünk, amikor nehéz közéleti iiarcok idején önkéntelenül őt kereste tekintetünk. Hiszen jól tudja mindenki, hogy soha sem hiányzott sehonnan, ahol a jogrend helyreállításra, az igazság és a becsület védelemre szorult ; avagy a különféle közéleti mizériák megorvoslása vált elkerülhetetlenné. Nem volt a megyének, Nagykároly városnak, de még a községeknek sem olyan életbevágó ügye, mely benne nemes keblű, erős fegyverzetű és bátor szavú szószólóra ne talált volna! | És nem volt rosszakaratú hiba, melyet a közélet megjavításának magasabb indokából ne ostorozott volna. Vérbeli közéleti ember volt, . A fronton küzdeni volt békében is megszokott élethivatása. Erre predesiinálta őt ember- szereíete, igazságérzeíe és temperamentuma egyaránt. Ez volt életfeladata, ez lett tragikuma- is! A legszentebb közügynek, a haza védelmé,nek harcában esett el, — mint erős fajmagyarságának, személyes,bátorságának és rettenthetetlen hazaszeretetének áldozata. Ezért vet — még ily katasztrófái is időben is — szokatlanul széles hullámgyürüket távozása. Nincs Nagykároly városának egyetlen lakója sem, aki ne erezné a veszteséget s ne nézné elfogadott kebellel az űrt, melyet a közélet színteréről való letűnése maga után hagyott. Igen, mert kipróbált, kemény harcok íüzében meg- edzeít hazaszeretetére, el vh őségére s cselekvési készségére, mellyel minden jó ügynek fentartás nélkül szolgálatába szegődött —- nagy szükségünk leit volna .ég. Nagy volt eddig is, még nagyobbra nőtt a hazafias felián olásnak s magának a harcnak a tüzében; de előre örültünk a gondolatnak: mi lesz, ha majd a hősi dicsőség koszorújával övezetien á.l elénk? Nemes felhevülése, mely nem egyszer a rajongásig fokozódott s melyet az alacsony érdekek rabszolgái nagyon sokszor nem tudtak, vagy nem akartak megérteni, a vitézség patinájával megpecsételve ellenállhatatlan lett volna! Mindez a reménység szertefoszlott! De megmaradt az, ami a legértékesebb: ideálisan szép pályafutásának, mocsok- talan elvhüségének s önzetlen közéleti szereplésének megnemesitő, felemelő és oktató példája és emléke! Jó! esik, hogy közel húsz esztendős baráti összeköttetés után, a legharmoni- kusabb elvi és érzelmi közösség alapján mindezekről tanúbizonyságot tehetek. Politikai működésének sarkpontját a néppárt elveihez való kitartó és tántoríthatatlan ragaszkodása képezte. Az egyszer helyesnek ismert elvek zászlójához — rágalom és gúny dacára is — törhetetlen hűséggel ragaszkodott. E tekintetben való önzetlenségét jellemzi, hogy — bár függetlenségi programúi alapján szülővárosának képviselője lehetett volna — ami csábitó kilátásokat nyújtott polhikai érvényesüléséhez — ne' i hagyta csőrben a néppárti z szí őt, melyre felesküdött. Elvfeladás árán nem akart pozícióhoz jutni még akkor sem, amikor ez nagyobb feltűnés nélkül történhetett volna, mert a nemzeti ellentáliás gondolatában az egész ellenzék enybeforrt — Természetesen —- a magyar társadalom átalakítását célzó ne; s irányú törekvéseknek is lelkes bajnokává szegődött. És — mert ehez az országos Rath, népszövetség szolgáltatott megfelelő keretet, azt a legmelegebben támogatta. Nagykárolyban több ie.kes elvbarátjával 600 tagból álló nép- szövetségi szervezetet létesített. Sőt a vidéki hasonló irányú szervezetek létesítésénél is vagy mint kezdeményező, vagy mint jóakaratu támogató a legszívesebben közreműködött. Jellemző közismert buzgólkodása, mely a nép szeretetéből táplálkozva a néplélek fejlesztésére irányúit. Az itt körvonalozott irányelveknek megfelelő mindvégig következetes és kitartó működést fejtett ki a vármegyei és a városi életben. Mindenütt ott volt, ahol veszélyeztetett érdekeknek megvédéséről, vagy bármilyen jó ügynek előmozdításáról volt szó. Sem időt, sem fáradtságot, sem költséget nem kiméit, ha agitációjá-
