Északkeleti Ujság, 1915 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-10-30 / 44. szám
VII. évfolyam. Nagykároly, 1915. október 30. 44-ik szám. északkeleti újság NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLYI KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: Egész évre ........................................... 8 korona. Félévre ..........................................................\ Negyedévre ........................................... $> Tanítóknak egész évre .. 5 Főszerkesztő: DR. YETZÁK EDE. JIEGI2LENIK MINDEN SZONDÁTOK. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NA ÍY.'ÍÁROLY. SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) — Hirdetések ugyanott vétetnek fel. ' Nvilttér sora 60 fillér. Tűrhetetlen állapotok .uralkodnak tovább is a nagykárolyi piacon. Túlságos naivság is volt' tőlünk azt remélni, hogy még javulhat j a helyzet. Nem, be kell látnunk, hogy nálunk minden föltétele megvan annak,! hogy ez másképen ne is lehessen. Nem lehet az országnak még egy városa, ahol az elvadult kereskedelem fattyúhajtásai oly szabadon burjánozhat- nának, mint itt. Talán a hadszíntérhez közelebb eső, oroszjárta kisvárosok piacán lehetnek hasonlóan zilált állapotok, de ezek mellett Nagykároly városának kétszeres bűne, hogy háborítatlan, békés J területen „önmaga erejéből“ jutott oda, ahova egy Bártfát, egy Homonnit az: oroszok betörése s az utánuk nyomuló' kétes kereskedelmi elemek hiénamunkájaI juttatott. A nagykárolyi piac az a hely, hol állandóan és általánosan folyik a fogyasztók legíulhajtotfabb zsarolása, a legelemibb hatósági és kormányrendeletek áthágása. Kivétel, ha valaki nem ezt teszi. Mig ezzei egyrészt a lakosság érdekeit veti oda martalékul ■ városunk, másrészt bűnt követ eí más városok lakosságával szemben, akiknek hasonló kizsarolására már itt megadja a lehetőséget. A nagykárolyi piacot hétről-hétre ellepik az uzsora-kereskedelem alakjai, akik arra alapítják egész működésüket, hogy az itt bármily áron összeszedett élelmi cikkeket megszorult vidékek lakosságának szállítva, ott kétszeres áron eladják Nagykárolyban .a káposzta száza 18 K-ban van megállapítva. Azonban a hétfői vásáron a legolcsóbb káposzta száza 28 K volt. Kereskedelmünk d.sz- aiakjai összeszedték az egész piaci készletet 30.—36 K-jával százanként. Délelőtt! 10 órára a nagykárolyi állomáson már 4 óriási vaggon volt megrakva káposztával. Délután a másik kettő. Ami a maguk érdekét illeti, tehették, hogy eny-j nyi pénzt adjanak érte. Ahova ők viszik, ott százanként 60 K-t is adnak a megszorult emberek.*) De, hogy ezzel a legorcátlanabbul rúgják fel a hatósági és kormányrende*) Egy vaggon káposzta sorsáról sikerült is megtudtunk, hogy a szilágymegyei Ákos községben szállították, hol százát 50 K-ért árusítják. leteket, hogy ezzel itt sok ezer becsületes munkában fáradozó embernek teszik sokszorosan elviselhetetlenné az életet és ott, ahol a rablásra vett holmit nagyon megszorult embereknek eladják, az utolsó bőrét húzzák le ismét sok ezer embernek, ez már más lapra tartozik. Sötét lapok ezek, hova e sötét dolgokat szégyenkezve fogja feljegyezni a kor írója. Megbélyegzően fogja majd feljegyezni a kritika, hogy e borzasztóan súlyos időben, mikor a nemzet vére nagy cseppekben folyt a harctereken, piócák tapadtak a meggyengült nemzet ütőereire s az ellenséggel versenyt sorvasztották erőit. r És mit csináltak addig a hatóság emberei? Az egyik dobol,. Igen, amig a kiuzsorázott vevők kétségbeesve tülekedtek, hogy a hétről-hétre tengetett életük fentartására egy kis élelmet vegyenek, a tolongásban megperdült a dob s a város dobosa illő íonfessággai közhírré tette a tudnivalókat. Tai n azt dobolta ki, hogy egy zsák (40 kg.!) csöves tengerit istenfelenség 9—i0 K-ért adni? Nem, fontosabbat. Kidobolta, hogy megjött a csodaember Kassáról, aki a jövőbe lát, tudja a harctéren levők helyzetét (!) és 80 fillérért bárkinek jövendőt mond. Ez egy jellemző adat Nagykároly! életéből. Amikor állandó a panasz, hogy nem vagyunk képesek kellően ellenőrizni a vásárt, amikor a város szélén összevásárolják az árukat a kofák, nincs ember, aki ott legyen és a kihágásokat megakadályozza, a városnak van egy; embere, akinek nincsen egyéb dolga, minthogy doboljon. r És még milyen csodabogár dolgot! Épen a hatóságnak volna feladata, hogy az ilyen népámitá- sokat, különösen a háború idejében a kultúra, a népjóiét érdekében ostorozza s ehelyett maga ad hozzá dobost, aki reklámot csillái ehez a bűnös nép im 1- tá shoz. Ez ennek az esetnek szociális erkölcs szempontjából való m.egviiágitása. Gazdasági szempontból pedig annak a dokumentálása, hogy a város nem használja ki a rendelkezésére álló erőket kellőképen tulajdonképeni városi érdekek megvédésére, hanem inkább ilyen közellenes, idegen célok szolgálatába bocsátja. Igaz, hogy a városi dobos tulajdonképeni hivatása nem a vásári rend szolgálása, de amikor a háború -miatt nem képes a rendőrhatóság kellően felvonulnia a piaci rend biztosítására, fel lehet használni a dobosi is bizonyos körben való felügyeletre. Általában nem látjuk a rendőrhatóság részérői azt a megerőltető szolgálatot, melyet a háborús helyzet joggal elkívánna tőlünk. Amikor a polgárőrség este 8-tól reggel 4-ig minden rendőrt mentesít a szolgálat alól, joggal megkövetelheti a közönség, hogy vitális érdekeit teljes létszámával kivonulva, minden lehelő városi alkalmazásban levő személy bevonáséval és megfeszített éberséggel szolgálja. ^ Ismételten ki kell jelentenünk, hogy a rendőrség ilyirányu iparkodását épen nem tapasztaltuk. Tesznek valamit rendőreink, de nagy imrnel-ámmal. Az nem elég, ha a maguk és a komámasszonyék szükségletét maximális áron beszerzik s azutáiÉhátat fordítva a vásárnak, engedik a maga útjára. Halaszthatatlanul szükséges volna a vásártér több pontján deszkaiáblákat felállítani és azokra a hatósági árjegyzéket kiragasztani. A piacot pedig rendőrökkel, városi szolgákkal és polgári vásári biztosokkal kellően elárasztani, akik a mázuk kezdeményezéséből felügyelnének az egyes alkuvásoknál és állandóan forszi- rozn .k a hatósági árak betartását. Figyelmébe ajánljuk a hatóságnak azon körülményt, hogy a maximális árnak megállapításánál ne csupán a fogyasztók, hanem a termelők érdekeire is tekintettel kJ! lennie. Az árak megállapításánál figvellembe kell venni a mai termelési nehézségeket, a fokozottabb termelési és szállítási költségeket. A maxim lis árak tehát olyannak kell iennie, hogy a termelő azon az ár n képes legyen tiszteséges polgári haszon mellett a nagykárolyi piacon megfelelő menyiségü árut behozni. Ismeretes hogy a nagykárolyi piacot elárasztják az idegen kofák és kereskedők, akik it: mindent a maximális áron felül összevásárolva, elárasztják a legszükségesebb fogyasztási cikkeket insé- gesebb vidékekre. A legsürgősebb rendőrségi teendő tehát az, hogy az idegen illeíőségüeknek tiltassék meg a nagykárolyi piacon a vásárlás. E tekintetben a rendőrség figyelmébe ajánljuk a budapesti államrendörség radikális eljárását. Az „Est“'egyik legutóbbi számában volt ¥ Természetes égvényes savanyuviz-íorrás. Különleges szer gyomorbaj és köszvény ellen. Kitűnő izü, igen üdítő ásványvíz. Tejjel vegyítve a legjobb nyálkaoldó szer. Borral vegyítve a legjobb fröccs. Tekintettel a járványos időre, ezen víznek ItonhatÁ tnitlflatlíiHT egy asztalnál sem szabad hiányoznia. IVdJJlldlU UlillUv/liUll.
