Északkeleti Ujság, 1915 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1915-10-23 / 43. szám

-ik oldal.'

ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉÉ.

43-ik szám.

A kutya ott van eltemetve, hogy be kell tartani a maximális árakat minden egyes eset-1 ben. Nem volna szabad büntetlenül hagyni | egyetlen olyan vásárt sem, amelyik nem olyan értelemben köttetett. Nem volna szabad hagyni egyáltalában, hogy majorságot mérés nélkül, tetszésszerinti árban tartsanak. Ha minden kofa és falusi asszony megmérve, vagy legalább hozzávetőleges súlya után értékelve hozná a piacra áruját, nem csalódna akkorát, elkészülne rá, hogy mit kaphat érte. De igy ki akarja egy pár rucán nyerni még a három évvel ezelőtti adósságát is, aztán akar venni egy vég vásznat is, meg egy selyem kendőt, a gyereknek iáté- kot, meg eg/ csomó pénzt hazavinni. Azonban a légvárakat lerontja a mérleg reális útmutatása. Ekkor aztán megvan a nagy keserűség, csalódás és jön az átkozódas.

A multheti vásáron egy bábaasszony, kinek a csirkéit kimérték, nyilvánosan hirdette, hogy ő szülésznői tekintélye alapján lefogja beszélni az egész falut, hogy ide ne hozzanak be semmit. Tehát a bába, mint tekintély, hadat üzen a hatóságnak. Majd megmutatja ő! S még lehet, hogy csakugyan meg is mutatja.

Rendőrségünk alig tehet valamit úgy a maximális árak betartás érdekében, mint az ilyen nyilvánosan izgatok ellen. Lojálisak vagyunk elfogadni azt a magyarázatot, hogy kevés a rendőrlegénység. Akkor tessék a pótlásukról valannképen gondoskodni. Amint éjjelre megfelel a polgárőrségi intézmény, úgy meg fog felelni a piacon is. Sőt a leghelyesebb lenne, ha a képviselőtestület arra ráérő és vállalkozó tagjai közül és a közönség megbízható, komoly egyéneiből napidijjal javadalmazott vásári biztosokat küldene ki a városi elöljáróság. A vásári biztosok hivatása lenne a maximális árak és más törvényes intézkedések betartására ügyelni és a piaci rend egyéb kívánalmait biztosítani. Fellépésük súlyát azzal lehetne megadni, ha formálisan felvétetnének a rendőrség kötelékébe, hogy mint esküt tett hatósági személyek szerepeljenek, akiknek megsértése, vagy az ellenszegülés méltó büntetést vonna maga után. Csakis ilymódon lehetne piacunk lesíilyedt nívóját a város tekintélyéhez méltóvá emelni.

A kereskedelem és a háború.

Irta: Paál lób.

Néhány nappal ezelőtt Sándor János Magyarország belügyminisztere rendeletet intézett az ország összes törvényhatóságaihoz, igy a mi törvényhatóságunk vezetőjéhez is. Ebben a rendeletben a miniszter ur aira utasnja a hatóságokat, hogy a jövőben a liszt mennyiségeket lehetőleg mindenkor a kereskedők utján hozzák forgalomba, a miniszter szerint ugyanis I ezzel az eljárással feleslegessé válik egy egyébként sok tagú és nem kis költséggel járó külön szervezet felállítása, másrészt azonban a lisztkereskedelem visszaszáll ismét méltó helyére: a magyar kereskedők üzleteinek pultjai mögé. J

Ennek a miniszteri rendeletnek a megszületését hosszabb aktio előzte meg. A multi esztendő kellemetlen tapasztalatai után éppen a magyar kereskedők voltak azok, akik síkra szálltak a viszonyok javítása érdekében és akik erélyes intézkedéseket követeltek a kormánytól, j Magyarország hatvanezer fuszerkereskedőjének I legnagyobb egyesülete a Magyar Füszerkeres- kedők Országos Egyesülete szakadatlan munkával igyekezett kiköszörülni a füszerkereske-j dőket ért sérelmeket és az egyesüiet vezetősége küldöttséget is vezetett az egyes minisztériumok; fejeihez. A küldöttségek szónokai: Horváth j Nándor a füszerkereskedők egyesületének elnöke és Farkas Vilmos egyesületi titkár meg- J győző szavakkal tárták fel a kormány tagjai I előtt azt az áldatlan helyzetet, amely a fűszer- j kereskedők sérelmei mellett határozottan hátrányos az ország egész fogyasztó közönségére is. Az volt ugyanis akkor a helyzet, hogy egyes vidékein az országnak gombamódra szaporodtak meg az alkalmi vállalatok, amelyek a gabona beszerzési kormányrendeletre támaszkodva szövetkezeteket alapítottak amely szövetkezetek! nem feleltek meg a magasztalt és a népjólétet! szem előtt tartó szövetkezeti eszmének, hanem I egyedüli céljuk volt kihasználni-a helyzetet és a kereskedők tönkretételével meg nem engedett haszonhoz jutni.

A kormányrendelet ugyanis megengedi, hogy szövetkezetek és alkalmi vállalatok közvetlenül szerezhetnek be gabonát a saját tagjaik lisztigényeik kielégítésére akkor, amikor a kereskedő még csak lisztet sem vásárolhat a legtöbb helyen közvetlenül az évek óta üzleteihez szokott vevökqzönsége részére. Amikor tehát a kereskedő a iegkétségbeejtőbb helyzetnek volt kitéve, akkor egyes ilyen alkalmi vállalatok irigylésre méltó állapotba kerültek volna, ők ugyanis kerestek volna a lisztnél a gabona megőrlésénél és nekik még a hatósági kezelési dijat sem kellelt volna megfizetni. Ezek az állapotok kétségkívül a becsületes és tisztes magyar kereskedelem súlyos megkárosításával egyidőben megkárosították volna a közönséget is, amely kénytelen lett volna a megszokott kereskedő üzlete helyett kényszerűségből meg nem bizható helyen, beszerezni a szükségleteit.

Az említett miniszteri rendelet megváltoztatta most már a helyzetet és megmutatja a helyes utat a'oknak a hatóságoknak is, amelyek eddig talán nem tudták, hogy a magyar fogyasztó közönség érdeke szorosan összefügg a magyar kereskedők érdekeivel. A magyar kereskedők tisztességesen és becsületesen viselték magukat a háború alatt, méltó elégtétel tehát a részükre ez a miniszteri rendelet, amely megnyugtathatja egyúttal a közönséget is, azt a közönséget amelynek bizonyára fájdalmat okozott volna ha rövid idő.e is bár, de meg kellett volna szakítania esetleg az összeköttetést a megszokott és megszeretett kereskedővel.

Divatba jött a nyal

mióta az élelelmezés, különösen a hús kérdése megoldhatatlan problémák elé állítja az embert. Nem szükséges népszámlálási adatokkal bizonyítani, elég csak egy kissé széttekinteni az ismerősök, szomszédok során s meg lehet állapítani, hogy Nagykároly városában soha nem remélt lendületet nyert a házi nyultenyésztés.

Nagyobb dolgokat és tanulságosabbakat is jegyezhettünk fel a nagy háború esztendejében, de az igazság és jellemzés okáért nem felesleges szót vesztegetnünk e.jelemségre sem. A háború történetében ez is egy kis adat és elég jellemző.

A házinyultenyésztés bajnokai némi kis kárörömmel vegyült diadal érzettel hivatkoznak e tényre, hogy Íme: a házinyul igazolta magát. Valóban, minden propagandánál, állami szubvencionálásnál többet használt a házinyultenyésztés ügyének ez az abnormális husdrá- gaság. Az emberek figyelme ráirányult egy eddig egészen elhanyagolt, inkább a gyerekek által passzióból űzött állattenyésztési ágra, a házinyultenvésztásre, Eddig hiába működött a Csillaghegy-i (Bndápest) Országos házinyui- tenyésztő Egyesület, hiába osztott ki a föld mi - velésügyi minisztérium kedvezményes áron tenyészfajokat, nem nyert akkora teret a nyul- íenvésztés 10 éven át, mint most egy esztendő alatt. Az emberek figyelme ráterelodött erre a kis házi állatra, mely giz-gazon, kenyérhéjon, főtt krumplin pompásan megél, tartása alig kerül valamibe, pl. félannyiba'se mint ugyanennyi csirke és kétszeranyi, kitűnő izii húst ad ugyanannyi idő alatt. Igénytelensége és szaporasága révén a házi nyúl fölényben van minden más, husért tenyészted házi állat fölött. Mig a csirkével kiköltése alatt, meg azután egész felnövekedéséig is igen hosszú ideig rengeteg bajlódás van, addig a nyúl maga gondozza fiait, melyek majdnem ölhető állapotban kerülnek ki a fészekből. Mig egy csirke 3 hónapos korában csak öklömnyi, tisztán egy fél kilót sem üt meg, egy három hónapos belga, vagy bécsi kék nyúl megtisztítva másfél kilót nyom. E fajok kifejlett példányai pedig 5—8 kilogrammot nyomnak.

Eddig, mig aránylag olcsón lehetett a majorságot vásárolni, nem érezte a városi közönség annyira szükségét, hogy maga is húst termeljen. Most azonban a piacról élni lehetetlen. A háznál tartott majorság pedig a bajlódást nem is számítva, majd annyiban van, mint a piacról beszerzett. A nyúl azonban az az állat, melynek legfőbb táplálékát a konyhakertből kigyomlált gi?-gaz teszi, amit csak egy kis főtt kromplival, keyérhajjal kell megtoldani.

Sohasem néztük jó szemmel, már város- politikai elvből sem, ha a városi közönség teljesen a vidékkel szolgáltatja ki igényeit. Ébből békeidőben is, most meg különösen nagy függés származik. Termelnie kell magának a városi közönségnek is, hogy ne kelljen teljesen a piacról élnie. Ha a közönség maga is tud valamit előállítani a fogyasztási cikkekből, ezzel függetleníti magát a vidéktől, nincsen neki teljesen kiszolgáltatva.

A legjobban megfelel a városi nép viszonyainak a házi nyúl tenyésztése. A fáskamarában, vagy az udvar egy védettebb zugában beállított tágas faládában már vígan tenyészik, a majorság átrepül a szomszéd kertjébe, tönkreteszi a virágos kertet, tágas hely kell neki. A nyúl aránylag szűk helyen megél.

Kívánatos volna, ha háború után nem feledkeznének meg a tenyésztők azon szolgálatokról, miket a házinyul a drágaság idején nekik telt és tovább kultiválnák ezt az igen hálás állattenyésztési ágat.

HÍREK.

A halottak az élőkért.

Halottak napja közeledik . . . Amikor a legszegényebbek is pár szál virágot visznek, egy-két gyertyát gyújtanak szeretteik sírjára.

Ma, a megpróbáltatások eme napjaiban azonban még szebb, mep hatóbb módon róhat- juk le elhunyt szeretteink iránt kegyeletünk adóját. A világrenditő küzdelem, mely a nemzet becsületéért, a mi jövendő boldogságunkért folyik, sok családot fosztott meg kenyérkeresőjétől. A mi hazafias és becsületbeli kötelességünk gondoskodni arról, hogy az érettünk küzdők családjai nyomorúságot ne szenvedjenek, hogy a harctéren hősi halált halt katonáink .özvegyei, árvái szükséget ne lássanak! Virágainkat, melyekkel szeretteink sírját diszi i tenérik, helyezzük most a vérző sebekre. A világot, melyet a temetőben gyújtanánk, varázsoljuk át a szeretet mécsévé, mely enyhítse a támasz nélkül maradt családok nyomoruságá- ; nak, gyászának sötétségét! A temeiök kegyelete váljék ezúttal az élők vigaszává.

A nagykárolyi Vörös Kereszt Egylet szeretettel és bizalommal kéri a hazafias közönsé- i get, hogy ez év halottak estéjén mondjon le mindenki a sírok díszes és költséges kivilágításáról, hanem a koszorúkra és kivilágításra szánt összeget ajánlják föl részben a Vörös Kereszt, részben az elesettek özvegyei és árvái {javára. Az ily címen felajánlott összeget a Vörös Kereszt irodája (megyeház) vagy dr. Adler | Adolf pénztáros veszi át és a helybeli lapokban külön nyugtázza.

Maradjanak ez évben sötétek a temetők, hogy az élőket áraszthassuk el a mindent át- i ölelő szeretet meleg sugarával.

Uj pénzügyigazgatóhelyettes. Bárczi Iván pénzügyi tanácsos, helyettes pénzügyigaz- ! gazgatőnak pénzügyigazgatóvá történt kinevez- tetésével megüresedett az egyik helyettesi állás az itteni pénzügyigazgatóságnál. A múlt héten érkezett le a pénzügyminiszter leirata, mely I szerint a második helyettesi állásra Nagy Gábor pénzügyi tanácsos kapta meg a megbízást.

A nagybányai ref. egyházmegye uj főgondnokának beiktatása. A nagybányai ref. egyházmegye rendes évi őszi közgyűlését f. hó 21-én tartotta Nagybányán. Ez alkalommal iktatták be uj hivatalába az egyházmegye J uj főgondnokát: Csaba Adorján Szatmárvárme- j gye főispánját, aki e minőségében először el- | nökölt az egyházmegyei közgyűlésen.

Kitüntetés. Sztankó Gyula volt nagykárolyi máv. tisztviselőt, városunk szülöttét, ki jelenleg Debreczenben a máv. forgalmi hivatalban tisztviselő, hűséges és kitűnő szolgálatáért Őfelsége az az aranyérdemkereszttel a vitézségi érem szalagján tüntette ki.

A hajdudorogi gör. kath. magyar egyház újonnan kinevezett főesperesei.

Vasárnap, október hó 17-én iktatta be Miklóssy István hajdudorogi püspök fényes egyházi ünnepséggel óriási számú közönség jelenlétében püspöki székhelyén, Nyíregyházán, az odavaló