Északkeleti Ujság, 1915 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-10-16 / 42. szám
T, 7 // VII. évfolyam. Nagykároly, 1915. október 16. 42-ik szám. Északkeleti újság NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLYI KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. 1% Előfizetési árak: Egész évre ................................ Fé lévre ........................................... Negyedévre ................................ Ta nítóknak egész évre..................... 8 korona. 4 „ Főszerkesztő: DR. VETZÁK EDE. : HEBJüLENiK ííIBDEíf SZOMBATOS. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENY1-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) ........... Hirdetések ugyanott vétetnek fel. .v~ N' vilttér sora 6J fillér. A piaci stüus sohasem tartozott a választékos stílusok köze, efölött mindnyájan napirendre térhetünk. Ha kimegy valaki a piacra, szinte elkészül rá, hogy ott nem valami épületes beszédeknek íeend akaratlan hallgatója. A megszokott mértékig még elszenvedhető ez a piaci modor, mely mini jellegzetesség még szinte érdekes. Sokan szórakozást találnak benne, hallgatni a vásárosok cigányos fogadkozását, maga- átkozását, a néha igazi, néha tettetett felingerülését. Mindebben nincs semmi, ami valóban sértő lenne. Nyugodtan irható az egész a müveletlenség számlájára. Most azonban az a megszokott piaci, vásári színezet, melyet mint valami hagyományos vonást a „régi jó“ jelzőkkel tisztelhetünk, teljesen kiveszett a vásárokról. A helyét egy uj, alapjában erkölcstelen, megnyilvánulásában elviselhetetlen modor váltotta fei. Bölénymódjára kivesztek azok a jóképű kofaíipusok, akik már jó messziről mézédes mosollyal invitál iák a „necs- cságá“- k a. e .y k s olcsó vásárlásra. Nem látni .a jámbor falus: nénidet, akik fünek-fanak kináL-aiják a szép vaj .kar, túrókat; Hanem ehelyett' pöffészkeuő kofák terpeszkednek gyéren kiállított portékák meliett s kezüket majdnem kézcsókra nyújtva „juna nak“ nagy kegyesen egye,-m isi jó drágán n val mikor „d ága, jó naccságá“ nak. A naivnak hitt falusi nénik pedi ; inkviziíori kegvet- lenséggei szipoiyozzás k. az lit, .eső ; ; - rast is a nyomorultu: kizsarolt . e ő'Vől. És mindéhez jön ni g az ca:vise!he- tetienül piszkos p ác; hang. Hiszen nem kívánjuk mi a piactói a ' „Pest: müveit társalgó“ stílusát. Még st Is erűnek is találjuk, h i a piacnak megvan a jellegzetes zam ita. De ami ma ott folyik, az a pénzbőségtől megvadult parasztgőg zabo'állanságd. Ma már addig fajult a helyzet, hogy a vevőknek a legdurvább - sértegetéseket, valóságos inzultusokat kell végig szenvedniük a heti vásárokon. Az árusítók odáig vetemedtek, hogy szemenszedett gorombaságokat vagdosnak a vevők fejéhez, akiknek hallatlan árakon e'sózzák a portékájukat. A vevők, — nagy tömegiikben az intelligens osztályhoz tartozók, — kénytelenek jóképet vágni a sértegetésekhez, különben nincs portéka. Keservesen komikus jeleneteket lehet gyakorta látni. íme egy: Tejfelt hoz egy kaplonyi sváb asszony és egy nagy csomó túrót. Körülveszik sokan a városi asszonyok közül és kérik a tejfelt. Komiszul és ellentmondást nem tűrő hangon adja ki a sváb asszony a „parancsot“ : „Tejfelt csak az kap, aki előbb minden félliterhez vesz egy darab túrót 16 krajcárért!“ Az asszonyok sora méltatlankodik magában, de nem tiltakozik egyse. Hiába, a tejfel kell s ime most a sváb asszony akaratából még túrós gombócot is kell ma főzni minden háznál. Az asszony csípőre vágva a félkezét, a féllel napóleoni mozdulattal mutatva a földön lerakott túrókra, adja ki az újabb parancsot: „Felszedni a túrót!“ Az asszonyok szótlanul hajolnak le a túrókért. Mikor rnindenik elrakta a magáét, az asszony kinyújtva a jobb tenyerét, nyersen rivall a „vevők“-re: „Pénzt!“ Egy úri asszony mély humorral veti oda: „Jó asszony, tegye még hozzá, hogy „— vagy életet!“ Valamikor úgy mond k azt' a Bakonyban.“ „Viheti a tu rój '-t, már most maga nem kap téréit!“ Ilyen ne-'e'őst kapnak manapság v rosunk női a nép egyszerit, de buta gyermekeitől. Megtanulják, hogyha jó dr;;g m hoz.zájuthatnak vaInmihez, azért kezet kell csók áni a „drága, jő néni“- nak. Aki nem paríroz, az kikap. „Fene“ meg „nyavalya“ még a gyöngédebb válaszok cTádáj És mindui piszkosság teíejÓ! en, mintegy a .vásári nép jelmondatát harsogja e! egy-ogy tenyeres-talpas nem bér, egy-egy faiuszája: „Fenét az urak bélibe, azt hiszik, hogy jó ócsőn mindent bépofázhatnak!“ I en az, mikor a paraszt dőzsöi! Minden jóérzésii embert, aki csak egy kicsit gondolkozik, mély keserűséggel töli el, hogy a mi falusi népünk ily silány leikületc: tanúsít c történelmi nagy időben. Nagy müveletlenségből kell táplálkoznia annak a léleknek, mely ily kíméletlen zsarolásra és durvaságra vetemedik. Mit áldozott a közösségért az, aki egyes javak birtokában lelketlenül zsarolja ki polgártársait és még igy is kegyet vél gyakorolni talán épen azzal, akinek hozzátartozója életével védi „annak“ is a vagyonát, mint a nemzeti közvagyon egy részét. De próbálj meg a „jámbor“ falusi nép között gyűjteni valamire, sebesülteknek, vagy elesettek árváinak. 40—50 fillér, 2 tojás, 5—10 liter búza a legtöbb adomány azoktól, akik százakat harácsolnak el azoktól, akikkel együtt Európa népei ellen kellene megvédniök e hazát! Ma, amikor annyi sebét kell gyógyítanunk egymásnak, kétszeresen biin a komiszkodás. Nemzetbontó elemek az ilyenek, akik ilyenkor osztályellentéteket akarnak támasztani és pénzzel íuifütött parasztgőgjüket kitombolni. Azon városi nép érdekeit pedig, mely nehéz anyagi viszonyai között is a vidéket messze meghaladó igazi hazafiassággal áldoz a közért, meg keil védelmezni a túlsúlyra jutott termelő osztály eivadulásaitól. Reméljük, hogy rendőrségünk, ezekkel a túlkapásokkal szemben nem fog tanácstalanul megállani direkt paragrafus hiányában, hanem a maga hatáskörében módját fogja ejteni, hogy minél gyakoribb beavatkozásával a vásári nép ko- miszkodását megszüntesse és a városi 1 okosságot saját piacán megvédelmezze a legbánióbb inzui usoktól. _____________(Ss.) á leegpsilet Sözgyülése. — Saját tudósításunk. — A Nagykárolyi Nőegyesület Ö7.v. gróf Ká- tolyi Istvánné elnöklése alatt f. hó 10-én déli 3/-i 12 órakor tartotta évi rendes közgyűlését a városháza polgármesteri termében. Az egyesület illusztris elnöke a következő emelkedett hanga elnöki megnyitó beszéddel vezette be a gyűlést : Tisztelt Közgyűlés! Legutóbbi rendes közgyűlésünk óta nagy események viharzottak le. * Lángba borult Európa — és sohasem sejtett borzalommal tombol a legvéresebb háború. A minden oldalról támadó ellenségekkel szemben sziklasziiárdan áll hűséges, vitéz szövetségesünkkel együtt dicső hadseregünk ércfala és vitéz, hős fiaink dicsőbbnél dicsőbb tettekkel Írják tel: ezredéves történetünknek véráztatta lapjait, hogy előkészítsék egy szebb jövő alapjait, hogy karddal kiküzdjék az áldásthozó békét Ígérő végleges győzedelmet. Amint hős fiaink a harctéren küzdenek oroszlán módjára, a nemzet veszélyeztetett jogaiért, szabadságáért, fentállásáért, — akként az itthonmaradottak is teljesitik nemes buzgalommal, önzetlenül hazafias, nagy kötelességüket. Természetes égvényes savanyuviz-íorrás. Különleges szer gyomorba] és köszvény ellen. Kitűnő izü, igen üdítő ásványvíz. Tejjel vegyítve a legjobb nyálkaoldó szer. Borral vegyítve a legjobb fröccs. Tekintettel a járványos időre, ezen víznek ffnnhatn mindaniíH! egy asztalnál sem szabad hiányoznia. IVCipUwIll UllllUCUUlll
