Északkeleti Ujság, 1915 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1915-10-02 / 40. szám

NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK * POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLYI KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE, Slőíisetési árak: Egész évre 8 korona­Főszerkesztő: DR. VETZÁK EDE. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NA iYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. Félévre ...................... („KÖLCSEY-NYOM DA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) Negyedévre Tanítóknak egész évre-...................... _____Hirdetések.ugyanott vétetnek fel. ——_____-• 5 „ UBSJäLSH:f. E ■' r\: SEFEFATrö. —— ..vidra' sora C > íiiler. A fainség. Az előrelátás azt diktálja nekünk, hogy akkor, amíg talán nem egészen elkésett dolog, a figyelmet ráirányítsuk' a közszükséglet egyik legnélkülözhetet­lenebb cikkére a tüzelő anyagra, illető­leg az ezen szükséglet fedezése körül meglevő nagy nehézségekre. A múlt tél tapasztalatai megtanítot­tak bennünket arra, hogy az Ínségek egyik legnagyobbika a fainség. A hide­get mással, mint tüzel 3 anyaggal, nem lehet megszüntetni. Ha hús nincs, ehe­tünk paszulyt, ha zsir nincs, ehetünk olajat, ha búza nincs, ehetünk krumplit, de ha tűz nincs nem csinálhatunk semmi olyat, ami meleget adjon. Ha tűz nincs, főzni sem lehet, megakad minden munka. A hideget elodázni nem lehet. Kis ideig még bírja az ember, de hosszasan nél­külözni nem lehet. Ezért a tüzelő anyag hiánya a legnagyobb Ínség. A háború annyira igénybe veszi úgy az emberi, mint az állati munkaerőt, hogy dacára a rengeteg erdőknek, nagy hiány mutatkozik a tűzifában. Nincs elég emberi kéz, mely az élő fát ledöntse, sőt még a felvágott, ölekbe rakott fát se lehet szállítani, mert nincsen elegendő fuvar. A lovakban, ökrökben mutatkozó hiány még a gazdálkodást is érzékenyen érinti, alig ludja a gazda a földjét szán­tani, hogyan vállalkozna fát fuvarozni, így lesz a fa ára, — leszámítva még a fatermelők embertelen spekulációját, — hihetetlen ü 1 magas. De amikor már itt van a horribilis áron megvásárolt fa, akkor jön a leg­nagyobb zsaro'ás, amit a befuvarozással követnek el fuvarosaink. Ma már egy méter fa behozataláért 2—3 K-t kérnek. Régebben 2 métert hoztak be 1 korona 60-ért. Bizonyos mértékig indokolja az áremelkedést a takarmányanyagok drá­gasága és az igavonó állatokban tényleg meglevő hiány, de a helyzetnek speku­lációval való kihasználása már uzsora számba megy. Hova forduljon a város közönsége oltalomért és segítségért az utolsó csepp vérig menő kiuzsorázás ellen. Csakis abban lehet reménysége, hogy a város vezetősége kiterjeszti gondoskodását erre a legnélkülözhetetlenebb cikkre is. Ellen­kező esetben elő állhat az a helyzet, hogy a város szegényebb osztályai a legsúlyosabb Ínségbe kerülnek tüzelő anyag tekintetében. Egyfelől a fa magas beszerzási ára, másfelül az elviselhetetlenül nagy fuva­rozási költség lehetetlenné teszi a kis­embereknek nagyobb mennyiségű faj egyszerre való beszerzését. Az igaz, hogy sokan, ak k tehetősebbek sem könnyen jutnak a télire való fához, mert amellett, hogy drága, kevés is ami hozzáférhető. A télire várható fainség megelőzése csakis a városi hatóságnak áll módjában. A pénzeden, hétről-hétre élhető családok téli tüzelőjéről neki, kell gondoskodnia. Kockázatról nincsen szó. A tűzifa biztos fogyasztási cikk; különösen az lesz a télen. Tehát egyébről nincsen szó, mint hogy a város előlegezze azok részére a szükséges pénzfedezetet, akik a fater­melők és fuvarosok lelketlen spekuláció­jára bizva a legnagyobb nyomornak és nélkülözésnek nézhetnek elébe. A városnak nem lesz nehéz nagyobb mennyiségű fához jutnia, amit a lakos­ság arra szoruló családja között kioszt­hat. Nyerészkednie nem lehet, de a beszerző árat és a kezelési költséget, kamatot mindenkor megfogja kapni. A városi hatóságnak módjában lehet határ­időre lekötnie nagyobb famennyiséget, melyet meghatározott adagokban, pl. méterekben kioszthat. A fő dolog nem az, hogy egyszerre kioszihassa az egész télire való fát, hanem hogy a lakosság- n :k az a része, mely magéról nem gondoskodhat, abban a biztos tudatban lehessen, hogy a ha’ósági gondoskodás nem hagyja magára, ha szüksége iesz fára, a legméítányosabb áron megkap­hatja. E yelör. még nincs nagy veszély, mert még nagy hideget nem szenvedünk, de akkorára, ha előre gondoskodás tör- ténik a keliő famennyiség lefoglalására, föltétlenül enyhülni is fog a fuvarozás" körüli mizéria, mert a mezei munkák megszűntével, kivált ha jó számit lesz, o'csőn történhetik a fának az erdőből való kiszállítása, tehát épen a kellő időre lesz fa. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a helyi fuvarozás körüli visszaéléseket se. Már nem lehet eleget fizetni a be­szállításért. A hatósági fakiosztás kiegé­szítéséül, a kiosztott fa széthordására vagy két fogatot álliihalna be a város. Tisztességes árak mellett szállítva mér­séklő hatással lenne a többire is és föltétlenül kifizetné magát. Jön a tél, az eddigieknél nagyobb szigorúsággal ijesztve bennünket. Itt a legfőbb ideje az intézkedéseknek. HIRDETÉSEK jutányos áron felvétetnek. * Szept. 30-án elég népes közgyűlést tar­tott megyénk törvényhatósága Nagykárolyban, a megyeháza nagytermében. Csaba Adorján főispán igen szép, fel­emelő megnyitójából a következőket sikerült feljegyeznünk : Tizennégy hónapja annak, hogy a vi­lágot felforgató nagy események folytán a vármegye törvényhatósági bizottságának tagjai elé olyan akadályok torlódtak, melyek miatt jogait és kötelezettségét nem gyakorolhatta szabadon s ma, midőn a vármegye minden vidékét képviselve látom, el nem mulasztha­tom legbensöbb hálámat kifejezni a Gond­viselő iránt, aki védő karját akkor terjesz­tette ki felénk, midőn a pusztítás majdnem összetorlódott fejünk felett s megengedte ér­nünk, hogy a jövőbe vetett teljes bizalommal s egyesülten foghatunk ismét a munkához. Ha visszapillantunk a múltba, igazán szédületes perspektíva rajzolódik szemünk elé azoknak a nagy eseményeknek lelkűnkbe felidézése folytán, melyeknél diszleljesebbet, de lelket rázóbbat sem élt át ez a nemzet. A reánk visszavetődő fény elvakitja, a kiomlott vér miatt érzett fájdalom könnyekkel boritja szemeinket. De nem hiába omlott ki annyi vér, a magyar nemzet tekintélyben és súlyban annyit emelkedett a világ szemei előtt, íiogy békés munka al egy évszázad alatt sem ju­tott volna arra a polcra, amelyen ma áll. Akinek része volt abban a fogadtatás­ban, amiben B cs város közönsége részesí­tette a törvényhatóságok hódoló küldöttségét, aki látta ősz uralkodónk könnyektől ellepett szeméből a meleg szeretetet kisugározni, az mon thatja csak el, hogy nem hiába hoztunk annyi áldozatot, az meríthette azt a meg­győződést, hogy e két nemzet egymásra talált s a több évszázados gyűlölködés örökre ki van törölve szivei ükből. Egy diadalmas hadsereget lehet csak olyan igaz lelkesedéssel és ünnepléssel fo­gadni, mint Magyarország küldöttségét a bé­csi nép fogadta. Ha mi ezeket a megnyilvánult érzel­meket viszonozzuk, ebből a íestvérállamok nagyságának kell kisarjadzania. A fény mellett az árny kísérőként mu­tatkozik. Ha szétnézünk magunk körül s látjuk az országnak azon részét, melyben az ellen­ség megfordult, szivetfacsaró az a látvány, ami elénk tárul. A társadalomnak ezekkel a földönfu­tókkal szemben meg kell erőltetnie magát, nem szabad koldus-alamizsnát nyújtani, de oda kell adni nekiek még azt is, amit ma­gunktól vonunk meg. A közös veszedelem még óriási áldo­zatokat követel a nemzettől, meg kell sem­misülnie, ha polgárai az állam szükségletei előtt begombolkoznak. A közel jövőben — pár hét múlva — harmad Ízben fordul az állam szükségletei­nek fedezésére polgáraihoz hadi kölcsön címén. Ennek propagálása körül hárul a ve­zetésre hivatottakra nagy feladat. Mindenkinek oda kell adnia azt, amit egyáltalán nélkülöznie lehet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom