Északkeleti Ujság, 1915 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-09-25 / 39. szám
VII. évfolyam. .Nagykároly, 1915. szeptember 25. 39-ik szám. ÉSZAKKELETI 'vSw' NAGYKÁROLY ES ERMELLEK POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLYI KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: Egész évre ................................ Fé lévre Negyedévre ...................... Ta nítóknak egész évre..................... 8 korona. Főszerkesztő: DR. VETZÁK EDE. : E2GJE1EHIK HIHDEH CS0S8AT33. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.)-.....— Hirdetések ugyanott vétetnek fel.--------r Nv ilttér sora 6 ) fillér. Ä háború a legnagyobb nemzetnevelő. Rettenetes hatásaiban messze kiemelkedik azon mindennapi hatások közül, melyek ■a békében munkálkodó nemzetek útjait egyengetik. Egyáltalában nem lehet tehát csodálkozni, ha a nemzet legmélyebb rétegeibe beható, jóformán azonos hatások a nemzet egyetemességét azonos irányba terelik. A történelem, a népek tanító mestere élénk példákkal szolgái nekünk erre nézve. Általános szabályul szolgálhat, ll0gy győzelmes hadjáratok eibizako- dottá, a veszteségek pedig óvatossá, fegyverkezővé teszik a nemzeteket. A németséget a franciák folytonos támadásai tették egységessé és erőssé. Az angolokat a kis népek ellen viselt mindig győzelmes háborúk elbizakodottá és elviselhetetlenül gőgössé tették. Az oroszokat a keleten ért kudarcaik arra serkentették, hogy az ott szerzett tapasztalataikat nyugaton érvényesítsék A jelenleg dúló háború köveiké - menyei még kiszámíthatatlanok. Nem tudhatok előre nevelői hatásainak a nemzeti érzületben feltűnő eredményei sem. Azonban általános keretekben lehet jóslásokba bocsátkozni. Sok n már is jósolják a közerkölcsben, közéletben, neveiésoen, irodalomban mutatkozó változásokat. Általában az a felfogás, hogy a háború borzalmai nem az eldurvulást, hanem ellenkezőleg a pietiz.mus felUma- dását idézik elő. Amint a lövészárkok lakói Istenhez térnek, úgy remélik, hogy az onnan haza kerülő emberek jótékonyan fogják befolyásolni a nemzet tömegének vallásos érzületét. Erkölcsi tekintetben szintén nagy eredményeket szül a háború. Tisztító tűz lesz ez, mely kiveti a silányt onnan, hol snasz volta százak romlását okozhatja. Ez a háború megmutatja, hogy háborúban az győz, amelyik tábornak nagyobb az erkölcse. De meg kell tanulnia a világnak, hogy tiszta erkölcs nélkül nem lehet élni békében sem. A kötelességérzés, lelkiismeretesség, becsületesség most tűnnek fel igazi értékükben. Az erkölcsi érzés tisztultabb világát idézik elő a hadjárat eredményei is. Óriási fontosságú a nemzetek- erkölcsére az is, hogy milyen utón értek el sikereket. Amelyik nemzet orvul támadva, szövetséges , ellen fordulva, vagy a meggyöngült szomszéd helyzetét kihasználva igyekszik előnyökhöz jutni, ha ez sikerül, az erkölcsleien módon elért eredmény példája méregként hatol a nemzet soraiba és megmételyezi »generációk erkölcs.ét. Mi tiszta kézzel vívjuk meg ezt a véres háborút. Első perctől kezdve éreztük, hogy aljasul meg vagyunk támadva és igazunkban való bizakodással vontuk ki kardunkat. Szerit hittel mentünk a harcba, mert tudtuk, hogy az igazságos Isten nem hagyhat el bennünket. Hisz- szük, hogy az erkölcsi érzés eme ereje hatalmassá és egységessé fogja tenni nemzetünket a békében is. H foglyok munkája föltétlenül a legolcsóbb a városnak. Ezt a tekintélyes erőt üdvös dolog lenne a lehető leg- véksőkig kiaknázni. Természetesen nem lehet nagyobb arányú munkálatba kezdeni, nem azért mert háború van, hanem azért, mert a város ehez nincsen kellően előkészülve. Hogyha meg letíek volna valósítva legalább papiroson azok- a városi reformtervek, melyeket mi annakidején egész cikksorozatokban ismertettünk, propagáltunk és más városok példái után mint követendő, hasznos és közügyi fontosságú modern ‘városi reformokat megvilágítottunk, most lenne ja legalkalmasabb idő legalább az előmunkála- ! tok olcsó elvégzésére. Ha a városi uszoda és népfürdő meg. volna tervezve, most lehetne medencéket ásatni, akár ide lehetne csatornázni a Kraszna vizét, ha a megvalósulás stádiumába jutott volna már a városi konyhakertészet, lehetne rigoliroz.tatni stb. stb. Szóval, ha hozzá volnánk készülve, a legolcsóbban most lehetne dolgoztatni. Minden munkálat egy pár ezer koronával kevesebbe kerülne, ami a vállalatok h szilát még jobban fokozná. Az orosz foglyok eddigi vendégszereplése is hasznos eredményekkel járt. Az utcák meg- csinositott gyepszónyegei, a kitakarított folyókák nagyban emelik a rendet és tisztaságot. Ezenkívül a határban tekintélyes munkát végeztek ők a községi utak javításával. Mielőtt még elmennének és addig mig e száraz napok járnak, ismételten szót kell még emelnünk a szólóbeli ut kijavítása érdekében. Mondhatnék, hogy ez az, ami spéciéi csak a városiakat érdekli, szemben a szomszéd községi utak ügyével, mely épen olyan fontos az illető községre nézve is. Épen ezért elsősorban teendő, hogy a városi tartásban levő foglyok olyan munkát végezzenek első sorban, mely a városi lakosság kényelmét, gazdasági szükségletét képezi. Hogy a szőlöbeti ut kijavítása mily fontos érdek, azt nem kell bizonyítani. Épen csak annyit kivárniuk még etűtéröen tartani, hogy ezt a munkálatot a legsürgősebben kellene megoldani, amig az ut fel nem ázik, helyesebben addig feltöltögetni, amig száraz időben le is járódik, hogy az esős időjárás már ne tehesse járhatatlanná. Egy ilyen helyes gazdasági vállalkozásból, mint amilyen az orosz foglyok idehozátala volt, joggal várhaija a városi közönség is, hogy ez a fontos érdeke nem marad figyelmen kívül. Reméljük, hogy a muszkák megteszik nekünk azt a szolgálatot, amiért majd jobb időkben, borközi állapotban meg-megemlékezünk róluk. Vármegyei bizottsági tag Uraknak. Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága szeptember 16-án tartott rendkívüli közgyűlésében elhatározta, hogy az orosz betörések által elpusztított vármegyék valamelyikében egy község felépítését tűzi ki célul — a vármegye adományán kiviil nagyobb szabású gyűjtési akciót indít s ennek eredményes keresztülviteléhez a törvényhatósági bizottság tagjainak áldozatkészségét és közreműködését veszi igénybe. A háború kezdete óta e vármegye közönsége nagyon csekély kivétellel az általános rossz viszonyok dacára igyekezett kivenni a maga részét' az áldozatkészségből s hogy az számbelileg nem ütötte meg azt a mértéket, mely más jobb. viszonyok között levő vidéke^ ken mutatkozott — nagyon is könnyen megérthető gazdasági miseriáink folytán. A gondviselés különös kegyelme áldó kezei terjesztette felénk ez évben s ha bőség nincs is, de mindenkinek van annyija, hogy aggodalom nélkül tekinthet a jövőbe s a legtöbbjének még feleslege marad arra, hogy az Ínségeseknek juttathat belőle. Ezekhez fordulok tehát én s ezeket — kiknek feleslegük van — kérem arra, hogy forduljon íekin.etük azok felé, akik az orosz betörések folytán életükön kívül mindenüket veszítették. Sáros-, Zemplén-, Ung-, Máramaros- és Beregvármegyék lakosságának egy része áldozatául esett a betörésnek. Lakosai hajlékuktól, összes lábas jószágaiktól és bútoraiktól megfosztva szántatlan veteílen földjeik mellett szabad ég alatt állanak elpusztított hajlékaik helyén s'joggal várják a segítséget azoktól, kiket a gondviselés has nló sorstól megkímélt. Nem hiszem, hogy általam tolmácsolt könyörgésük e vármegye területén akadna olyan könyörtelen és rideg lelkűidre, ki eltudna zárkózni e kérelem előtt. Egész bizalommal fordulok tehát az igen tiszteit bizottsági tag úrhoz, hogy tehetségéhez képest nyújtson segédkezet arra, miszerint a vármegye vállalt feladatának eleget tehessen s egy község felépítésével emléket állítson áldozatkészsége és fiainak nemcsak szavakban nyilvánuló haza szeretetének. Az adományok akár a főszolgabíró utján, akár közvetlenül terjesztendők be a vármegye alispánjához, ki azokat nyilvántartva hetenként közölni fogja a „Szamos“ című napilapban. Kelt Nagykárolyban, 1915. szept. 11-én. Hazafias üdvözlettel: Csaba Adorján, főispán. Egy 3—4 középiskolát végzett ' j ügyes, értelmes fiú tanulóul felvétetik a „Kölcsey-nyomda“ r.-t-nál.
