Északkeleti Ujság, 1915 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1915-09-04 / 36. szám

VII. évfolyam. Nagykároly, 1915. szeptember 4. 36-ik szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLYI KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: Egész évre ........................................... 8 korona­Félévre ..........................................................4 Negyedévre ........................................... g Tanítóknak egész évre.....................................5 „ Főszerkesztő : DR. VETZÁK EDE. : MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) ■ Hirdetések ugyanott vétetnek fel.--------­Nviltter sora 60 fillér. Pénzbőség van ma a népnél. Sohasem álmodott összegek forognak a nép kezén. A legsze­gényebb falusi emberek is 50—100 ko­ronásokat forgatnak. Minden, ami eladó, óriási értéket képvisel. Ha egy szegény sármunkásnak megfiadzik a kocája, egy pár hónap múlva, ha addig ellegelteti az utak szélén, százasokat kap belőle. A kis kajlaszarvu tehénke gazdája ezer koronáról álmodik. Akinek egy pár mázsa búzája van eladó, nagy összege­ket tesz zsebre. Nagy mértékben hozzájárul a nép­jólét emelésihez a hadi segély. Állan­dósága, mely az időjárástól függetlenül nao-nap után meghozza a maga részletét, sok szegény család életviszonyainak ja­vulását idézte elő. Minden öntudatos polgárnak végte­len örömmel kell fogadnia ezt a jelen­séget. Nagy nemzetgazdasági hordereje van annak, ha a népjólét emelkedik. Utóvégre a nép a nemzet létének alapja. A milliók helyzetének javulása jobbirja a közállapotokat is minden tekintetben. Ha a nép emelkedik földhöz ragadt sze­génységéből, fejlődik az ipar, a keres­kedelem. A fejlődés menete hol az egyik, hol j a másik társadalmi rétegnek kedvez Most épen olyan fázisban élünk, mely hogy adóságot törlesztene és jószágot suiyos megpróbáltatásokat hozott a fix fizetésből élő társadalmi osztályokra és jobblétet a földmÍveléssel foglalkozókra. Ezelőtt egy pár évvel a több évi rossz termés, a gazdasági krizis bénitó hatása juttatta a pusztulás szélére a népet. Évek óta mindig emelkedő kivándorlásunk ne­héz, nagy cseppekben vezette el a nem­zet erejét a tengereken túlra. A kocka fordult. A világháború ren­geteg erőforrást nyitott meg, melyeken át a nép uj erőhöz kapott. A termények ára rendkívüli módon felszökött, a testi munka bére alig megfizethető. A kormány atyai gondoskodása azokat, akiknek kenyérkereső hozzátartozói a haza szol­gálatába mentek, állandó jövedelemhez juttatta a hadi segély utján. Ha nem tekintjük a súlyos és fáj­dalmas veszteségeket, miket a háború mindnyájunknak okoz, mondhatjuk, hogy aránylag a népnek jőUmegy a dolga. Anyagiakban a helyzet határozottan neki kedvez. A népen múlik csak, hogy a feléje fordult szerencsét megragadja és javára használja a helyzetet. Amikor örömmel látjuk hogy a népre sütött a szerencse napja, szeretnek, ha ennek az előnyei nem szállnának el az idővel, hanem megragadva az alkalmat állan­dósítaná a helyzetet minden család. El­szomorító jelenség, amikor a hadisegé­lyes menyecske cifra szoknyát, selyem kendőt vesz a hadi segélyből ahelyett, szerezne. Sokat hínárba ránt a morató­riumi kedvezmény helytelen felhaszná­lása. Oktalanság pedig visszaélni azzal, hogy aztán majd az egy összegben fize­tendő hátralék összeroppantsa a kis bir­tokot. Használja fel minden okos polgár az erőfeszítések mostani napjait arra, hogy vagyoni viszonyait előkészítse a boldogabb napokra, melyet a háború befejezése mán várunk. A helyzet ked­vez e regenerálásnak. A nép a neki kedvező gazdasági viszonyokat használja fel, rendezze adóságait, hogy a háború után bizonyára visszazökkenő helyzet megrázó hatását katasztrófa nélkül kiállja. á rokkant katonák érdekében. E borzasztó nagy világháború mely fel­dúlta az emberiség békéjét, megbénította az ipart, kereskedelmet és a fejlődést megakasztotta, méreteiben igen nagy és sokféle munka elvég­zését, fáradalmak, nélkülözések elszenvedését, bubánatot, záporként hulló könnyeket zúdított az emberiségre. A háborúban részt vett, a harctéren küz­dött vitéz hőseink közt igen igen sok a rok­kant katona, ki a hazát már nem képes fegy­verrel kezében szolgálni, a nagy közönség amúgy is minden téren igénybe vett alamizsna- szerii adományát azonban pirulás nélkül elfo­gadni nem képes, sok van és lesz olyan rokkant katona, ki a társadalom terhére rokkantsága dacára sem akar lenni, sok van aki már várva- várja azt a pillanatot, amikor tehetségéhez és Megnyitó leszed. Csanáloson 1915. aug. 29-én tartott Vörös Kereszt­ünnepélyen elmondotta: Rónai István, plébános. Örülök, hogy a népszövetségi gyűlések szűk kereteiből messze kiemelkedő ily nagyobb- szabásu ünnepség alkalmából üdvözölhetem kedves vendégeinket. Örömömnek indoka kettős. Az egyik — megvallom — önző indok. Az t. i., hogy öntudatos szellemi fejlettségünkről szé­lesebb körben is tanúbizonyságot tehetünk. A másik — s ez az, amelyre különösebben rá­mutatni akarok — az, hogy a háború által ránk rótt feladatok teljesítéséből mi — Csaná- fos népe is —, kivehetjük a magunk részét. Annak a népnek a nevében hangsúlyozom ezt a szót: „rni“, amely a legszilárdabb hazafen- tartó elem békében és háborúban. Békében a munka ereje által, háborúban a lelkes tömeg­hatás ellentállhatatlanságával. Bégében a kultúra áldásainak felvételével, egyenletes kiterjesztésé­vel, háborúban a kivívott siker biztosításával s uj erőtényezők beállításával. Hölgyeim és Uraim! És mi a feladat, melyre vállalkoztunk? Kertet létesíteni diadalmi oszloppal, amely egyszersmind házi hőseink­nek is emlékjele lenne és a Vörös Keresztnek magasztos céljait előmozdítani. Tehát nem a játszi kedvtelésnek vidám Múzsája gyűjtött ma itt bennünket össze, hanem a komoly köteles- ségteljesitésrrek, az áldozatos hazaszeretetnek már előre megszentelt gondolata. M. T. Ü. K.! Nagy időket élünk, nem is annyira észrevehetőig, mint amilyen mélyen belenyúlnak a jelen eseményei a jövőnek kialakításába. Még mindig patakokban ömlik a vér. De mi már látjuk a reménysugárt s le nem sújtva, hanem Isten akaratán megnyu­godva örömmel üdvözöljük a jobb jövőnek a „hadak útjáról“ felénk derengő hajnalhasadását. Egy kép vonul el előttem ! A világmindenség kialakulásának zűrza­varos képe, mely felett Isten lelke lebegett. Igaz, hogy megdöbbentően komor az alapvo­nás, mely a chaotikus összevisszaságnak rend­szertelenségét tünteti fel, de nem végtelenül megnyugtató-e az a mindenség felett uralko­dó lelki erő, az az isteni fénysugár, mely az összhangzatos elhelyezkedésnek symbolumaként gyűl ki a világ felett? Avagy képzelhető-e ret­tenetesebb, mint a világot romjai alá temető vízözön? De lehet-e egyszersmint megnyugta­tóbb, mint a pusztulás utálatossága felett a remény bájos színeiben pompázó szivárvány? A nemzetek keletkezésének története is rettene­tes vajúdásoknak, mint egy iró mondja: foly­tonos tragédiáknak — szakadatlan láncolata. Ám, az elöhaladás, a kultúra, mely az ellenhatások romjaibul nő ki, mint felhőből a nap, megvigasztal s bőven kárpótol a kiállott szenvedésekéit. Ez a gondolat vigasztaljon, sőt emeljen fel minket a háború iszonyatosságai között. Az pedig M. T. Ü. K., ami itt Csanálo­son most történik, ezen a gondolaton alapuló józan magyar néplélek megnyilvánulása kíván lenni a háborús világban, melyet a múltnak bűnei zúdítottak ránk, de amely a zűrzavaros jelenen keresztül egy jobb jövőnek lehet zá­loga. — Istennek legyen hála érte, hogy győ­zedelmes harcok tüzében a diadalmámor víziói közt van alkalma ennek a népiéleknek a meg­nyilatkozásra ! Félre hát a kishitűséggel! A magyar nép — tudatában a maga nem- zetfentartó hivatásának — valamint mesebeli hősiességgel sikra száll a csatamezőkön s mint POLENil GYÓGYVÍZ Természetes égvényes savanyuviz-forrás. Különleges szer gyomorbaj és köszvény ellen. Kitűnő izü, igen üdítő ásványvíz. Tejjel vegyítve a legjobb nyálkaoldó szer. Borral vegyítve a legjobb fröccs. Tekintettel a járványos időre, ezen víznek Kanhat A minit nniittf ogy asztalnál sem szabad hiányoznia. :—: UlIllUuliUll* I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom