Északkeleti Ujság, 1915 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1915-08-07 / 32. szám

j v\ rfj 1 I \ n VII. évfolyam. Nagykároly, 1915. augusztus 7. 32-ik szám. északkeleti ujsaö NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK Politikai és társadalmi hetilap. — a nagykárolyi kereskedő társulat hivatalos közlönye *•''iElőfizetési árak: Égész évre .................. . 8 korona. Fé lévre .........................................................4 „ Ne gyedévre .......................................... 2 „ Ta nítóknak egész évre...................... ..5 Fő szerkesztő: DR. VETZÁK EDE. : I33tíIELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) Hirdetések ugyanott vétetnek iei. -------­Nv ilttcr sora ö ) fillér. fygaroiyi Polgári Olvasókör. Néhány esztendő óta fájdalommal tapasztaljuk azt, hogy a. „Polgári Olva­sókör“ látogatása napról-napra gyérebb, hanyatióbb. Negyven évnél több, hogy ez a társadalmi egyesület fennáll vá­rosunkban s úgy a középosztálynak, mint a polgárságnak mindenkor legmeg- szokottabb, legbarátságosabb s ami a fő: legszolidabb találkozási helye volt. Mi okozta ezt a nagyfokú pártolás hiányát, azt most ne kutassuk, csak annyit, hogy a közönségnek erre semmi­nemű komolyabb oka nem volt, nem lehetett. Ott áll Olvasókörünk rengeteg új­ságával, ott áll díszes könyvtárunk pár ezer legjobb könyvével, ott van téli és nyári vendéglő helyiségünk, mely minden kényelmet megad, dísztermünk, 2 teke­pályánk, kellemes, fás udvari helyisé­günk és . . . és . . . mindezekben ott van, ott tátong a szomorú üresség, az elhagyatottság és nehány látogató, régi, kitartó tag szivében a keserű érzés, hogy „Hej, nem igy volt ez régen.“ — „Tem­pora mutantur“ Tagadhatatlanul a jelen háborús világ nagyon befolyásolja az ilyen kul­turális intézmények életét, no meg az elviselhetetlen drágaság a legszolidabb szórakozástól is elzárja úgy a középosz­tály, mint a polgárság iegnagyobb ré­szét, — de hiszen ez csak sablonszerű feltevés sokak részéről, mert mig ezt hangoztatják, addig mégis tudnak ma­guknak más vendéglő helyiségben szó­rakozást találni . . . Miére épen a Pol­gári Olvasókör ez a mostoha gyermek, akit minden rokona, apja, anyja, test­vérei megtagadjanak? Felve:ettem már e kérdést nagyon sok olyan társaságban, ahol tudtam, hogy e Körnek régi barátjai, lelkes tag­jai vannak. A felelet ez volt: „Hogy ha más is járna oda, én lennek az elsők között.“ Ha tehát csak ez lenne a baj, hogy életre keltsük tetszhalálából az alvó gyermeket, nem múlik rajtunk, hogy meg ne kezdjük a felkeltés nehézkes, de kötelességszerii munkáját. Tekintse ezen cikket minden velünk érző tag felhívásnak, ne engedjük a tönk szélére jutni azt az egyesületet, amely évtizedeken keresztül szellemi táplálékot nyújtott s szabad időnkben oly kelleme­sen eltörhettük rang és osztály külömb- ság nélkül óráinkat. Nagyon természetesen, nemcsak a Körnek (t. i. az olvasó szobának) láto­gatása fontos, hanem lehetőleg a ven­déglői helyiségnek is, mert kellő látoga­tás hiányában nem adunk arra módot, hogy a vendéglős megélhessen s a Kör­nek lényeges bevételét képező bért fizet­hesse. Vegyük tekintetbe még azt a körülményt is, hogy ma egy eddig igen szép bért hajtott helyiségünk üresen áll, semmit nem jövedelmez. Tagjainknak nagy része vagy had­ban van, vagy szerény viszonyainál fogva nincsen abban a helyzetben, hogy a csekély negyedévi 2 korona tagsági dijat is fizethesse. Mire vezet mindez, ha most komo­lyan nem látunk a mentési munkálatok­hoz, mig még nem késő? Sokaknak tolmácsoltam véleménye­met a fentiekben s vajha nem lenne a pusztában elhangzó szó! Szívleljük meg ezeket a dolgokat! Első sorban a Kor választmányának igen tisztelt tagjai, akik épen azért emeltettek erre a megtisztelő polcra, mert a tagok túlnyomó többsége lelkes tagját, igazi barátját lát!a a megválasztottban; má­sodsorban minden tag — a közkatonák is —, mert nagyon sokszor nem csak a hadvezérek, hanem a közkatonák döntik el egy nagyobb szabású ütközet sorsát. Egy 24 év óta Polgári Olvasóköri tag. Ma már csodák nincsenek, csak jelenségek. De igenis vannak csodálkozó emberek, kik a meg nem értett jelenségeket csodáknak nevezik. A gramafon, a repülőgép és a technika sok más produktuma milliók számára még csoda. Amint nő azoknak a tá­bora, akik megértik a jelenségeket, úgy nő a közmondás értéke is, hogy: „Ma már csodák nincsenek.“ Azoknak, akik nem tudják a tényeket való tartalmuk szerint értékelni, sok csodát hoztak a közelmúlt hetek. Amin pedig egyesek álmélkodnak, ugyanazon eseményeket mások a józan ítéletükkel előre megjósolták. Ami egye­seknek csoda, másoknak természetes fejlemény. Mikor a monarchia legerősebb vára ele­sett és szorongva lestük, hogy hazánk védő bástyáin hallatlan erőfeszítések közepette med­dig képes még seregünk fenntartani az ellenség áradatát, hányán voltak olyanok — akik várták a csodát, mikor az utolsó területet is felszabadítva, az ellenség legerősebb váraiba vonulnak be győzelmes seregeink. Nagyon ke­vesen vannak, akiknek nem csodaképen jöttek ez események. De bizonyára vannak, akik elkészültek ennek a megérésére. Akik kellő értékük szerint vették számba a körülményeket, előre tudták azok összehatásának eredményeit és nem lepik meg őket csodaképen a fejlemények. Azok, a kik az eshetőségeket mérlegelve szembeállítot­ták az ellenséges seregek mennyiségét, a fel­szerelés milyenségét, a pénz bőségét, nem lett volna szabad hátul hagyniok'a nemzetek lelke mélyén szunnyadó őserőket sem. A fegyverek rengeteg tömege mellett döntő kérdés még, hogy azokat ki és hogyan forgatja. A harcba vetett csapatok mennyisége mellett döntő kér­dés még, hogy azokat hogy vezetik és milyen ielkiilettel mennek a harcba. A magyar és a német nemzetnek olyan értékei bukkantak fel ebben a világháborúban, melyeket ellensúlyozni csak hasonló érték el és nem pénzért megvehető kellékekkel lehetett volna Akik ismerték ezen értékeket, azok tud­ták, hogy mire képes a nemzeti áldozatkészség s azoknak nem csodaképen jött, hogy ez előtt az erő előtt sorra kapitulálnak az ellenséges várak. Hadi Zászlószög. Az Országos Hadsegélyző Bizottság egy uj és igen kedves formáját találta meg a hazafias, áldozatkész adakozásnak. Egy művészi kivitelű bronzból készült Hadi Zászlószöget ho­zott forgalomba, „In memóriám 1914—1915.“ felírással tokkal darabonkint 15 koronába kerül. Azok a néma zászlók, melyek nem harc­tereken lobognak, hanem itthon maradva szim­bolizálják az egyes erkölcsi testületeket, egy­leteket, társulatokat, jogi személyeket stb., nem lehelnek el anélkül, hogy egy egységes jeivény- nyel a most folyamatban lévő nagy korszak emlékét meg ne örökítsék. Nem maradhat el e jelzés az cgyh.Li zászlókról, sem, amelyek a mennyei dicsőséget hirdetik, — hirdessék egyút­tal vitéz hadsere gei.tk földi dicsőségét is. Hir­dessék az igaz ügy diadalát, melyért küzdünk, díszelegjen ott e szög minden zászlón, az igaz­ság győzelmének emlékére, megörökítésére an­nak, hogy Magyarország fennmaradásáért és egy újabb, dicsteljesebb s talán bo'dogabb ezredév megalapozásáért folyik s küzdelem: In Memóriám 1914—1915. mint e Hadi Zász­lószög jeligéje mondja. De nem fogják elmu­lasztani e jótékonysági vállalkozás támogatását bizonyára a hatóságok, vármegyék, városok, községek, iskolák és közintézetek stb. stb. sem mellek mindegyikének van legalább egy-egy zászlaja, mely ott lobog megfelelő helyén már most is, mikor megjön a messze harczterekről a dicső diadalnak híre és kigyulladnak az örömtüzek a legkisebb kunyhótól a királyi palotáig. Sőt hogy még azok se szoruljanak le a jótékonyság újabb teréről, kik zászlókkal nem rendelkeznek (asztaltársaságok, bankok, pénzin­tézetek. magánosok stb.), gondoskodott az Or­szágos Hadsegélyző bizottság arról is, hogy a Hadi Zászlószög passa-partout-ba, vagy már­ványba illesztve, a falon mint dísztárgy, esetleg PILEUI GYÓGYVÍZ Természetes égvényes savanyuviz-forrás. Különleges szer gyomorbaj és köszvény ellen. Kitűnő izü, igen üdítő ásványvíz. Tejjel vegyítve a legjobb nyálkaoldó szer. Borral vegyítve a legjobb fröccs. Tekintettel a járványos időre, ezen víznek KanhatÁ minHoniitlf egy asztalnál sem szabad hiányoznia. : V IVdpildlU UlllllU/IlUlI!

Next

/
Oldalképek
Tartalom