Északkeleti Ujság, 1915 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1915-07-24 / 30. szám

2-ik oldal. 30-ik szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK. nyilatkozott: vájjon a választott, vagy a viriiis bizottsági tagságot akarja-e megtartani, azért polgármester előterjesztésére a közgyűlés úgy határozott, hogy Janitzky Albert mint választott tag fog szerepelni és a megüresedett helyre Schnébli Károly első póttagot fogjuk meghívni. Ezután egyes bizottságokba tagokat vá­lasztott a közgyűlés. így a.jogügyi bizottságba dr. Bolemann Márton, a teljesén ismeretlen és távollevő hadköteleseket puhatoló bizottságba Albanézi Mihály, a nyugdijügyi bizottságba Berger Jenő és Hahn János, a villamosmü- felügyelő bizottságba Lukácsovits János, a viri- lis képviselők névjegyzékét kiigazító választ­mányba dr. Melinda László, a gyermekvédőte­lep bizottságba Kürthy Károly képviselőtestületi tagot választotta meg. A vásárrendtartási szabályrendeletet akkép módosítja a közgyűlés, hogy a piaci élelmisze­reket viszontelárusitók a vásár kezdetétől szá­mított 2 óra helyett 3 óra múlva árusíthatnak csak. A kávéházi felirónők és vendéglői női személyzet szolgálatának szabályozására vonat­kozó szabályrendelettervezet módosítását illetve szigorítását a belügyminiszter nem hagyta jóvá, azért a képviselőtestület a tervezelet leveszi a napirendről. Braneczky József kérelmét, hogy az ál­tala befizetett 30 kor. színház-használati dijat a Vörösfélholdnak adományozza a képviselő- testület, teljesítették. A piaci vásárvám kezelésnél külellenőri szolgálatod teljesítő alkalmazottak kérelmét, hogy munkájukat a város jutalmazza, a képvi­selőtestület teljesítette. A határozat szerint azok az alkalmazottak, akik a hétfői és pénteki na­pokon egész éven át teljesítettek a vásáron szolgálatot 30—30 koronát, akik csak hétfőn 15— 15 koronát, a többiek pedig napi 30 fil­lért kapnak. A közgyűlés a polgármester előterjeszté­sére Rótli Márton volt kórházi ápoló özvegye részére 240 korona kegydijat állapított meg és megbízta a polgármestert, hogy ez ügyben a belügyminiszterhez kérelmet terjesszen föl. Több illetőségi ügy elintézése után pol­gármester a jegyzőkönyv hitelesítésére Albanézy Mihály, Csanálosi József, Griszháber Antal, Mayerhoffer József és Samrák Antal képviselő- testületi tagokat felkérvén, a közgyűlést bezárta. Br. I ROKKANT-ÜGY.- A Rokkant Katonákat GyáraoUtó és Elhelyező Hivatal Szatmármegyei Választmányának hírei. ­Az első rokkant-bizottság. Fiók Zoltán- ! tói, a nántüi kör jegyzőjétől vette a Választ­mány az első rokkantbizottság megalakulásáról szóló jegyzőkönyvet. Dobra, Nántü, és Rákos- terebes községek buzgó lakosai fogták fel első­ben a rokkant-ügy komoly és sürgősen fontos voltát és a központ felhívására Korány János, dobrai ref. lelkész, korelnök, Zádor József, nán­tüi r. kath. lelkész, diszelnök és Tatár Gyula, rákosterebesi g. kath. lelkész, h. elnök, veze­tésével megalakították a nántüi körhöz tartozó rokkantak bizottságát, amely az erdődi járás többi községeihez csatlakozva az Erdőd szék­hellyel bíró járási rokkantbizottsággá fog ki­alakulni. A rokkantakat foglalkoztató ipari te­lep felállításának terve már is élénken foglal­koztatja Választmányunkat. A Választmány át­érezve a rokkant-ügy gyors szervezésének fontosságát, már most, a járási rokkantbizott­ságok kialakulása előtt, meg akarja kezdeni munkásságát és minden törekvése oda irányul, ! hogy működése a megye, illetve . a székhely speciális viszonyaihoz alkalmazva, sikert érjen lel. E tekintetben különösen megfontolandó tény az, hogy Nagykárolynak nincsen nagy ipara. Viszont azonban előrelátható, hogy a nagyi&rü- letü vármegyében jelentékeny számmal lesznek a rokkantak, akik a választmány támogatását igénybe fogják venni. Elsősorban szükséges lesz tehát, amint arra lapunk múlt heti számai­ban Schönfeld Lázár és Harasztosi Király Fe­renc tollából rá is mutatott, olyan ipari telep tudta, hogy itt az utolsó alkalom elbújnia, hogy bevárhassa a mi csapataink érkezését. Nagy­nénje tudni sem akart az öccse vakmerő ter­véről, de végül is 50 koronát és 30 rubelt adott át a tervétől eltérni nem akaró fiatal em­bernek. Az éj leple alatt a lakásból kiszökve, elhelyezkedett a rejtekhelyen. Másnap az egész falu népét elhajtották a kozákok. Amint a falu üres lett, hozzáfogtak a fosztogatáshoz. A fedelet meg-megemelintve tanúja volt, mint vadásznak a kozákok hosszú pikáikkal a rémülten kodácsoló és röpködő tyúkokra. A mindenhol feláilitott nagy üstök­ben sütötték, főzték a leölt jószágokat. Evés- ivás után felgyújtva a falut, elvonultak. Két és fél r.apot töltött Csáky a gödör­ben, csak éjjel merve a fedelet fel-felemelni, hogy frissebb levegőre dughassa a fejét. Kimerítő raboskodásának harmadik nap­ján déltájban szokatlan zajra lett figyelmes. Hogy jobban halljon, felemelte a fedelet is. így tisztán hallotta, amint cikornyás magyar káromkodással kisérve szid valaki bizonyos „Csillag“-ot. Magafeledten, boldog örömmel ugrott ki a gödörből s felemelt kelekkel ron­tott elő a bokrok közül a hang irányában. Honvédhuszárok kötötték be lovaikat a gazdát­lan ólba. Nagy meglepetéssel fogadták az ide­gen földön eléjük szaladó magyar fiút. Haj, de idegen földön mindenki gyanús, aki él, Vitték az alezredes elé. Írásai elkallódván, nem tudta magát igazolni. Az alezredes őrizet alá tétette, mondván, hogy közeledőben vannak a 12-ős honvédek, azok közt biztosan lesz, aki felismeri, ha tényleg nagykároiyi. Másnap valóban más csapatok között megérkeztek a 12-ösök is. Nagy örömére va­lóban akadtak is ismerősei: Németh Béla tart. honvédhuszárfőhadnagy és egy Óbis nevű 12-ős szakaszvezető. Erre Balassa alezredes a következő tartalmú igazolványt adta ki neki: „Csáky Sándor, miután személyazonossága több tiszt és altiszt bemondása alapján iga­zolást nyert, feljogosittatik, hogy minden módjába eső közlekedési eszközön hazájába utazhassák és kérem a közbeeső hatóságo­kat, hogy útjában támogatni szíveskedjenek. Harctér, 1915. jun. 30. Balassa, alezredes.“ Ezen igazolvány segélyével Lemberg— Delatin—Munkácson át huszárokkal, trénekkel, gyalogosokkal és teherautókkal vegyesen utaz­gatva 8 ut után f. hó 7-én hazaérkezett a vi­szontagságos élményeken átment fiatal ember. Minthogy 1896-ban született s igy katonai kö­telezettsége van, melynek eddig még eleget nem tehetett, hazajövetele után rögtön jelent­kezett a katonai hatóságnál, mely be is sorozta. Így abban az érdekes helyzetben lesz, hogy mint katona mehet ki arra a harctérre, melyet már civil korában bejárt. felállítása, amely a rokkant katonákat ipari foglalkozásra kioktatná és elhelyezésükről gon­doskodnék. Az ipari telep megalkotása jelenleg már a megbeszélés tárgya és Választmányunk ez ügyben már felterjesztést is tett a Rokkant Katonákat Gyámolitó és Elhelyező Hivatal Igaz­gatóságához. * * * Itt adjuk ismételten első rokkantaink munkára való ajánlkozását. Megkeresések a helybeli Vöröskereszt Irodához, mely egyszer­smind a Rokkant Katonákat Gyámolitó és El­helyező Hivatal Szatinárvármegyei Választmá­nyának irodája is, intézendők. 1. Preisz Litván, nyomdász (betűszedő), 12. honvédgyalogezredbeli őrvezető, ki a harc­téren kapott lábsebesülése következtében 1915. évi május 10-én tartott felülvizsgálaton lett eibo- csájtva, irodai alkalmazást keres. Lakik Nagy­károlyban, Gróf Károlyi István-u. 49. 2. lagdás György, 1906. évfolyambeli huszár (lakik: Verbőczi-utca 21 sz.) száján megsebesült, irodai szolgai alkalmazást keres. 3. Badha Gusztáv, kéményseprő segéd, 12. honvédgyalogezredbeli rokkant póttartalé­kos, aki 1915. ápr. 17-én szabadságoltatott, ülő foglalkozást keres. k VÖRÖS kíi HÍREI. Rezet—Vasért. Gróf Andrássy Gyuláné, az „Uránia“ Or­szágos Nővédő Egyesület kormányzó elnöke azzal a kérelemmel fordult Fiókegyletünkhöz, hogy azt a lelkes akciót, melyet hazánk győ­zelmére szolgáló eszközök előteremtésében az Uránia végez, lehetőleg támogassuk. Mi e ne­mes mozgalmat teljességben méltányolva, itt adjuk és közönségünk szíves figyelmébe ajánl­juk Gróf Andrássy Gyuláné felhívását: „A magyar társadalomhoz, külünősen a magyar háziasszonyok, egyházak gononoksága, jegyzői kar, lelkészek, tanári s tanítói kar, ke­reskedők és iparosok jó szivéhez fordul az „Uránia“ Országos Nővédő Egyesület és áldo­zatot kér a haza oltárára Az Országos hadsegélyző hivatal lelkes' felhívást intézett a magyar közönséghez, és elsősorban a magyar háziasszonyokhoz. Ez a felhívás azt kívánja tőlünk, hogy háztartásunk fölös és nélkülözhető fémtárgyait adjuk oda részben a hadseregnek, részben egyesítvén a kettős célt a társadalom munkájának segítsé­gére. Bizonyos, hogy e felhívás nem is marad hatástalan s minden magyar háztartásban már készen várják összegyűjtve és megválogatva az erre szánt tárgyak a gyűjtés idejét. Ehhez a felhíváshoz kapcsolódik, bár tőle függetlenül a mi kérésünk is. Adják nekünk háztartásaik vagy kereskedéseik egyik másik darabját, mely talán nem felesleges, de nem is pótolhatlan. Az „Urá­nia“ Országos Nővédő Egyesület ugyanerre a célra a rézmozsarakat, rézgyertyatartókat vagy egyéb nélkülözhető réztárgyakat és rézmérleg- sulyokat (leginkább Vs kilón felül) kéri azoktól, kik ellenszolgáltatás nélkül, vagy mert nem nélkülözhetik, nem adhatják át réztárgyaikat. Nem ingyen kérjük, mert ellenértékűi felaján­lunk minden adott rézmozsárért, vagy 3 kgr. súlyú vörös vagy sárgaréz tárgyért vagy tör­melékért, egy a használatnak, úgy ízlés, mint hygienicus szempontból teljesen megfelelő nik- kelezett vazsmozsarat. Másfél kgr. súlyú réz­gyertya tartóért, vagy ugyanannyi súlyú sárga vagy vörös réztárgyért vagy törmelékért egy

Next

/
Oldalképek
Tartalom