Északkeleti Ujság, 1915 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-06-26 / 26. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK. 26-ik szám. még sem sírunk. Gyaszpanasz nem szakad ki lelkűnkből. Nem. Nem ez méltó Te hozzád . . . Ismertem lelkedet, hisz sokszor térdeltél bűnbánó lélekkel előttem. Te mennyországot hordtál szivedben, amelyben Isten, a Szent Szűz, erény, haza- és emberszeretet lakozott. Ezekért éltél, ezekért küzdöttél, ezekért vérzettéi . . . Nehéz harcot harcoltál, de a pályát megfutottad ! A jutalmazó Isten legyen osztályrészed ! Isten veled nemes bajtárs, a bol- ; dog viszontlátásig! A gimnázium értesítőié is magán hordja a háborús év bélyegét. E megfeszített küzdelemben mindenki úgy segiíi a ha;át, a társadalmat, úgy jótékonykodik, amint tud. A gimnázium ezévi értesít *je a tanulmányi eredmények mellett a hazafias jótékonykodás terén is sok szép eredményt mutat fel. Az igazgató és a tanári kar buzgólkodása, j .a tanuló ifjúság lelkes áldozatkészsége támogatásban részesített mindenféle hazafias mozgalmat. A számszerű adatokat alább közöljük, j Az idei értesítő jubilláris évfolyam bizonyos tekintetben. Most tett érettségit a huszonötödik generáció gimnáziumunk falai között. Ebből az alkalomból közli azok névsorát, kik itt tettek érettségit e 25 év alatt. Lapunk más helyén folytatólagosan közöljük az érdekes névsort, melyből egyes nevek képviselői már mint neves embeiek és mint kedves ismerőseink szerepelnek a közéletben. Kegyelete» szavakban mond megemlékezést az igazgató azon volt tanítványokról, kik a nemzet önvédelmi hmcábai; elestek. Lapunk más helyén sori',an közöljük ezen megemlékezéseket, melyek u-y részletességüknél, miit kegyeletes hangjuknál fogva méltán számifna!-. nak meleg érdeklődésre. Az első helyen van az érlesi tőben az igazgató 1914. évi dec." 12-én tartott jótékony- célú ünnepélyen elmondott tártaim is beszé le : „A jótékonykodás művészete.“ E beszédénél jobban rá van nyomva a háború bélyege „Elmélkedés az iskolai év végén“ címéi és a máj. 22-én tartott évzáró ünnepélyenelmondott beszédére. A mély erkölcsi felfogással, emelkedett nyelven iroit értekezések a legnemesebb olvasmányok - a mai súlyos időben, melyek hivatva vannak jóra tanítani úgy a taiiidósereget, mint felnőtteket is. A gimnáziumhoz kötött alapítványok kü- ; zül az igazgató kezelése alatt állók énéire, az i alapítóiévéiben feltüntetett törzsvagyon nagy- ’ sága 5900 K, Nagykároly város által kezeli | alapítványok pénzösszege 27591 46 K, azon- 1 kívül az urai tkvi 24. sz. betétben 63 tábla 1 655 négyszögöl tagos birtok. A mások kezelése 1 alatt álló jutalom vagy segélydij alapítványok 1 összege : 3600 K. M .A tanári kar is nagyon megfogyatkozott. U Knőbl Ferenc tüzér hadnagyi, Kékesy Tibor I hadapródi, Csergő Tamás vadász hadnagyi < minőségben szolgálják a hazát már a h Ifcoru < kitörése óta. Helyük pótlása megnővekedett s munkát adott a többi tanároknak: 1 Az elmúlt évben a gimnáziumban 40 tanuló volt tandíjmentes, ebből- a második félév- 1 ben elvesztették 9-en, az első félévi értesítő 1 alapján 1.2 diák nyert tandíjmentességet. Az ' ifjúság adakozásából jótékonycélra befolyt: 1 57604 K, az ünnepélyek tiszta haszna 543'44 £ K és vegyes bevételekből 149 77 K, összesen ' 126925 K gyűlt össze jótékony célokra. Ez 1 összegből 696 K a Vörös-Keresztnek, a had- * segélyző egyesületnek 29+25 K és különféle célokra 29 K-át adományozott az intézet. A t főgimnázium a hadikölcsönböl 7550 K-át jegyzett. — A hadi-érettségi 1915. március 24-én tartatott meg, jeles érett 2, jól érett 1, érett 4 Megemlékezik az értesítő az intézet volt tanítványairól, kik a haza h isi védelmében elhaltak. Nemestóthi Szabó Albert, Ilyés Olivér Zoltán, Róth ímre dr., Non'n Gyula, Toóth József, Serly Ferenc, Mándy Elemér, Berkő Frigyes, tehát 8-an vannak a gimnázium hősei eddig. — Ez évben 307 vétetett fel, 12 kimaradt, 1 meghalt, 2 a vizsgálatról elmaradt, osztályvizsgát tett 292. Ebből jelesen 22, jól 47, elégséges eredménnyel 175 vizsgázott; egyből 26, kettőből bukott 15, többől bukott 13. Ösz- szesen tehát 181 °/o-a bukott a létszámnak. V-égére érve a tanévnek, kellemes pihenést kívánunk a tanári karnak a lelkiismeretes munka után; az ifjúságnak, aki nem hagyott pótolni valót a vakációra, hasznos szórakozást kívánunk. ? jgiaináziuEuuk itósi halált M volt taailvánpi.*) Nemestóthi Szabó Albert, aki Nagykárolyban 1377. jan. 17-én született, róni. katli. vallású, aki mind a nyolc osztályt a mi intézetünkben végezte s 189L jún. 20.-án érettségi vizsgálatot tett jó eredménnyel, 1915. évi május 7-én, midőn Polenától délre szakaszát rohamra vezeti'*, ellenséges golyótól találva, jősi halált halt. Tiszttársai Boró község temp- oiiia közelében temették el. Ott pihen ö, a lazájáért vérét ontó hős a poetikus környezetien mindaddig, mig földi maradványai haza szállíthatók lesznek Nagykárolyba, a családi sírboltba. Egyetlen fiúgyermekét vesztette cl rz atya és anya, amidőn halhatatlan leiké /i - zaadt i nemestóthi Szabó Albert Terem.őjé lek, akinek becsületesen megfutott életpályáját ói, erős keresztény hitéről, t.'mtoríihallau ke isületérzésáről, elvhűségéről oly sokat, oly ig n ;ok szépet tudnánk elmondani. A háború kiro- -A.se után ny unban önként jelentkezett katonai szolgálatra. A katonaságnál igen-rövid idő alatt nnélkedik a tiszthelyettesi rangra. Mint rel'ent- íellen vitézségű „Vilmos-huszár“ egymásután ■lnyeri azelső osztályú . ezüst vitézségi érmét :s a német vaskereszté'. Ércnél maradandóbb íz emlék, mii magának kivív az, ki nemzete őrténetének lapjára vérével írja fel derék nevét. :z nemestóthi Szabó Albert! Polgári életében igyvéd, a nagykárolyi Önsegélyző Népbank ogtanácsosa, Szatmár vármegye törvény ható; á- ;anak bizottsági tagja, Nagykároly város k.p- üselőtestületének-tagja, a szatmármegyei Népjárt elnöke stb., akiben szülővárosa a megye igykoti-jövendő híres nagyságát vélte felismerni. 4em csalódtunk! „Nemzetünknek hírszer. öi, .nyes csillagi“ közé- emelkedett, „magyar népiek élő tiiköii“ közé hívta meg a jóságos sten, kinek szent akaratjában nyugodjatok meg i őszbecsavarödotí bánatos apa és költői lel- ületü gyöngéd anya! Mi örvendünk, hogy az Italunk nevelt kis Bercikéből oly hős lett, kire büszkén hivatkozhatunk, s akinek messzi írja felé küldjük üdvözletünket s üzenetünket: em csalódtunk benned. Isten \eled! Illyés Olivér Zoltán, született 1837. évi ec. hó 1-én Nagykárolyban, gör. katli. vallásit l főgimn. alsó négy osztályát végezte a mi itézetünkben 1897—1902. tanévekben. A gim- ázium negyedik osztályának befejezése után nagyváradi hadapródiskola növendékeként égezte tanulmányait, mint tiszthelyettes ke:dte íeg katonai pályáját. Mint 12-es honvéd-fő- adnagy intézetünkben néhány évvel ezelőtt “) Folytatólagosan közöljük a főgimn. 1914—15. inévi „Értesitőjé“-ből.-: ifjúságunkat a céllövésre oktatta, éppen ezért n J mint volt kartársunk vitézi érdemei mélyebben 1. vésődnek szivünkbe. Kiválóságát feljebbvalói -1 is elismerték, mert egy ízben félévig Deésen az önkéntes iskola parancsnokságával is meg- 1, bízták. A háború kitörésekor Galiciába vezé- f, nyeltetett, majd Orosziengyelországba, ahonnan febr. 10. már a Kárpátokban találjuk egész [. hadosztályukkal. Szept. havában Ravaruszkánál , ellenséges golyó átlőtte karját, ő a kardját bal- kezébe véve vezette rohamra századát, csak ezredesének szigorú parancsára hagyja ott a 1 ha cot, hogy bekötöztesse sebét. 12 napig fe- küdt betegen, azután ismét harcba megy, hol :• újból megsebesül. Két gránát csap le közelében- s a nagy légnyomás súlyos beteggé tette. Nem a jő haza, Tarnovban'ápoltatja magát három hé- i tig s felépülése után már a Dunajec partján ■ találjuk, öt héten keresztül van a Jövészárokban. " Az oroszok a lövészárok ellen támadnak, de ő !, 264 emberével nemcsak visszaveri a támadást, ' hanem az 1250 főből álló ellenségre veti magát, a csapatot megsemmisíti. 630 halálosan megsebesített orosz maradt a csatatéren és 315 orosz foglyot ejtenek. Ezén vitézi tettéért * tüntetik ki öt a ül -ad osztályú hadiékítmé- n_.es katonai érdemkereszttel. Bár a liadtest’ parancsnokság a hat hónap óta küzdő tisztek- , 1 nek kétheti pihenőt engedélyez, nem veszi * igénybe.ezt, tovább harcol, mintha szállóigéje ’ lett volna: „ott essem el én a harc niezej:n !“ Két ellensége» golyó találja őt. A kórházba ! szállítás közben adja vissza nemes' lelkét Teremtőjének Nagypolányban. Bajtársai ott te- 1 meíték el a gör.«Katii, templom mellett fekvő ’ tememben 1915. márc. 16.-án. Vérbeli katona * ő, akit egyaránt szeretlek feljebbvalói, t ua-ai, alantasai. Súgom, de igazságos, t >k nt arany- jószivü. Vigyáz.katonáira - mint fiaira, lelkűkre ’ beszél, hogy felesleges pénzüket küldjék haza, ahol árra inkább van szükségük a családoknak. Több mint 1000 koronát küldenek haza btizdí- Ifására vitézei Jótékonykodásra is buzdítja okét, gyűjtést eszközöl, melyhez katonai lelkesen járulnak a szerény zsoldból megtakarított filléreik!) 31. A gyűjtésből 42é K-át küld haza j felerészben a mura marosi, felerészben a szatmári főispánnak jótekouycélra. Halálának hire fájdalmasan érintett minket, a derék fiát elvesztett család iránt őszinte igaz részvét nyilvánult meg, amelyet legszebben illusztrált a vármegye törvényhatósági bizotiságának 1915. máj. 27. tartott rendes közgyűlésen elhangzott meg.emlik.ezts, melynek lendjén dicsőséges hősi halálát Szatmár varmegye jegyzőkönyvileg örökítette meg. Bánatos szülők, testvérek, figyeljetek csak, mit is mond a költő?: „Nyugodjunk ineg édes véreim, az Úr Istennek rendelésein!“ Nagypolányi temető fái levelét rezgeti a szél, suttogva beszélnek a levelek! Mit gondoltok ti jó szülők, testvérei, mit izegnek a levelek? „Haza földjéért hullott vére, nem hullott hiába !“ Zoltán barátunk, Isten veled I (Folytatása következik.) Akik íagismáziimmokban érettségiztek. Főgimnáziumunk 1914—15. évi Értesítője a 25 éves évforduló alkalmából hozza mindazok névsorát, kik e 25 év alatt itt érettségiztek. Hogy az általános érdeklődésre igényt tartó névsort hozzáférhető lé tegyük azok számára is, kik értesítőt nem kapnak, folyiatólagosan leközöljük. 1891. VI. 24-én : Bodnár Károly jól, Bónya Sándor, Fábri Lajos jól, Káldy Gyula, Kopeczek János, Losinszky Imre jól, Orosz Béia jói, Papp
