Északkeleti Ujság, 1915 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-06-19 / 25. szám
VH. évfolyam. Na?vk?ro!y. HH5. junius '9. 25-ik szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK / ' POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLYI KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Egész évre ......................................... 8 korona. F őszerkesztő: DR. VETZÁK EDE. NAGYKÁROLY. SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. Félévre ........................................... • ■ 4 „ („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) Negyedévre ................................ 2 Hirdetések Ugyanott vétetnek fel. Tanítóknak egész évre...................... . 5 „ 'ÍESiUT.SSIK HIÚDÉN SZOHBATOü .............. Nvilttér sora G) tilier. Stihon. Nemestóthi Szabó Albert szülővárosa földjében pihen. Elment szó nélkül, lángoló haza- szeretettel, nagy tettekre készülten, hazajött szó nélkül, megbékülten, pihenő halottként. Elvégeztetett. Egész élete a kötelességek megalkuvás nélkül való teljesítése volt, mindhalálig. Ragyogó mintaképe volt az önzetlen, hazafias lelkesedésnek. Emelkedett, komoly érzülete, akaratereje, erkölcsi tisztasága a közélet ritka értékű tagjává tették. Rendkívüli vesztesége ő úgy Nagykároly városának, mint Szatmárvárme- gyének. Mindenütt ott volt, aho! az igazságot védeni kellett. A korrupciónak örök ellensége volt. Harcosa volt minden nemes ügynek s a jó előmozdítására készségesen áldozott időt, pénzt, fáradtságot, — életet. Fájdalmas sebet ütött az ő halála mindnyájunk lelkén. Tátongó iir az, ahonnan az ő kimagasló alakja kidőlt soraink közül. Nehéz lesz az ő elvesztésébe belenyugodnunk, lehetetlen lesz az ő helyét pótolnunk. Kétszeresen fogjuk az ő elvesztését érezni, mikor a jövendő béke idején uj, nagy feladatok kerülnek egoldásra, hol sokszor lenne szükség az ő lelkességére, áldozatkészségére, akaraterejére. Nagy veszteségünk ő mindnyájunknak és siratjuk őt lelkünk mélyén mindnyájan. Szülővárosának s vidékének közönsége amilyen aggódással vegyült büszke örömmel kisérte elmenetelekor, olyan lesújtva, zokogó gyász- szál, de csak a régi büszkeséggel várta vissza a hősi küzdelmek teréről drága fiát. Az ő emléke örökké őrzött kincsünk, példája követendő eszményünk lesz. Mikor kigyülekeztünk, hogy az utolsó földi állomáshoz elkísérjük, mindnyájunk lelkét az emelkedett, megnemesitő fájdalom érzése fogta el. Ott állott az ő sötét, néma koporsója az Ur hajléka előtt, mely mindég oly kedves volt lelkének. Kigyülekeztek a rendkívüli veszteséget szenvedett rokonok mellé a régi barátok, egykori játszótársak, az uj bajtársak. Akik régóta ismerték nem mondhattak egyebet róla, mint azok, kikkel csak utóbb hozta össze a közös célért folytatott küzdelem. A nemest, a nagyszerűt fölismerte benne mindenki azonnal, kivetendő hibát a leghosszabb idő alatt sem talált benne senki. Most, ahogy ott állottunk koporsója körül s a fájdalom a lélek mélyéről vallomásokat fakasztott, láthattuk, hogy mily sokan s mily igazán szerették. Mindenütt, hol fáradhatatlan működésének köre volt rajongó barátokat szerzett. Nagy embert tettünk le a nagykárolyi temető földjépe. Az ilyen drága halo ta: nem tudja ei Atasztani az élettől a földi rög, az ő szeneme nekünk marad, az élőkkel, kiknek holta után is hatalmas vezére lesz. Az ő rá; való gondolás lelkesíteni, tanítani fog. Már a temetésén birtokába vette lelkünket az az emelkedett felfogás, hogy az életnek sokkal előbbvaló értékei vannak, mint az egyéni jólét, egyéni érvényesülés. Az ő nemes példáján láttuk, hogy ez az igazi élet, ez az igazi gazdagság, a hitért, a hazáért, az embertársainkért élni. Az ő élete egy tökéletes élet volt, krisztusi élet. Eltemettük őt, de csak teste lesz a földé, lelke az atyáé s emléke, eszményi életének példája a mienk. * Dr. Nemestóthi Szabó Albert temetése. Mélyen lesújtva, a pótolhatatlan veszteséget szenvedett család nagy fájdalmában osztozva vette a hirt egy pár héttel ezelőtt Nagykároly város és vidéke közönsége, hogy Nemestóthi Szabó Albert nincs többé. A nagy tettekre hivatott férfi kihűlt teteme egy kis kárpáti falu földjében pihent, katonái által készített egyszerű sírban. A kárpáti harctéri viszonyok javultával a család megtehette az első lépéseket, hogy távoli sírjából kiemeljék drága tetemét és haza hozzák szülővárosába, a családi sírboltba. Sógora, Madarassy István főszolgabíró a legpontosabban megállapította sírjának helyét, honnan haza is szállította. A rendkívüli viszonyok által gördített akadályok miatt nagy nehézséggel kivihető exhumáláshoz és elszállításhoz a szükséges engedélyek kieszközlésével Gróf Hoyos Viktor mezőlaborczi főszolgabíró és Zubcsek János őrnagy lekötelező szívességgel voltak Madarassy főszolgabíró segítségére. F. hó 18-án délelőtt 11 órakor menti végbe városunk felejthetetlen fiának temetési szertartása. Igen jóhatásu volt, hogy a püspök ur Öméltósága gondoskodott az egyház páratlan lelkes, hü fiának temetésén az egyház méltó képviseletéről. Hajlott korára és beteges állapotára val > hivatkozással a maga képviseletében Benkő kanonokot küldte le, aki igen fényes segédlettel s a városi Dalárda közreműködésével végezte az egyházi szertartást. A mesterrészi sirkert kápolnája körül a résztvevők hatalmas tömege helyezkedett el, hogy részt vegyen á dicső halált halt hős temetésén. Nem volna értelme részletezni a jelenlevők névsorát itt, elég csak annyit mondanunk, hogy ott volt mindenki, aki csak ott lehetett. Minden egyes hivatal tiszti kara nem is képvi- seietileg, hanem teljes számban megjelent a végtisztességen. Közéletünk előkelőségei mellett ott láttuk a tisztviselői kart, a polgárságot óriási számban, a vidéki gazdák nagy csoportját, a katonákat. Vesztesége volt ő mindnyájunknak, akik az igazságot szeretjük. Mély megilletődés- sel, könybelábadt szemmel állta körül az impozáns gyászoló közönség koporsóját. Ha nem is tudjuk felsorolni mindazokat, akik a temetési szertartáson megjelentek, meg- emlitendőnek tartjuk azokat a testületeket és hivatalokat, akik a temetési szertartáson megjelentek. A vármegye impozáns küldöttségét Csaba Adorján főispán és Ilosvay Aladár vármegyei alispán vezették. Megjelent a végtisztességen Nagykároly város egész tisztikara Debreceni István kir. tanácsos polgármesterrel az élén, jelen volt a pénzügyigazgatóság személyzetének nagy része Plachy Gyula kir. tanácsos pénziigyigazgató vezetése alatt. Jelen volt a megyei árvaszék szenicei Gáspár Pállal az élén, az Ecsedi-láp Péchy László műszaki tanácsos vezetése alatt, a főszolgabiróság egész tisztikara, a gimnázium tanári kara. Ott láttuk a Nőegyesület hatalmas küldöttségét dr Schön- pfiug Béláné szül. Ujalussy Amadil h. I. alel- nöknő és özv. dr. gyömörői Áldor Adolfné II. alelnöknő vezetésével, ott volt a Nagykárolyi Vörös-Kereszt Fiókegylet küldöttsége <Jr. Péchy István elnökkel az élén. Megjelent a nagyká- roiyi járásbíróság egész tisztikara Dániel Sándor vezetésével stb. Ezenkívül minden Nagykároly járásbeli község tekintélyes küldöttséggel képviseltette magát a végtisztességen, úgyszintén á kaíholikus egyházközségek vezető emberei is kivétel nélkül megjelentek. A temetési szertartást Benkő József apátkanonok végezte. Moldován Endre fényi, Czier Ferenc nagymajtényi, Soltész Imre c. kanonok, kálmándi, Székely Gyula márki plébános, Varjas Endre szatmári hittanár, Pakots Károly püspöki szertáros, Kulifay szatmári segédlelkész, Récsey Ede házfőnök, Szentiványi Béla, Zoboki Vince Braneczky József kegyesrendi tanárok, Dicig Béla felsőbányái, Lörincz József ungvári segédlelkészek részvétele mellett. A beszentelési szertartás végeztével Benkő kanonok tartotta meg tartalmas gyászbeszédét, melyben észhez és szívhez egyaránt szólva méltatta az elhunyt kiválóságait. Itt állunk — úgymond — a sir szájánál, mely a jövő Magyarország egyik értékes emberét nyeli el. A nagy veszteség súlya alatt önkéntelenül vetődik fel a kérdés, mi is hát az élet célja? Korunk ingatag irányzatai között talán az egyedüli cél, mely legkönnyebben egyesíti
