Északkeleti Ujság, 1915 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-06-12 / 24. szám
T. '■ VII. évfolyam. Nagykároly, !915. junius 12. 24-ik szám. északkelet újság NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLYI KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: Egész évre •• ...................... & koronaFé lévre .........................................................t ” Ne gyedévre .......................................... 2 „ Ta nítóknak egész évre.............................5 „ A legszebb remények között várjuk, amit a jövő hoz számunkra. A nemzet jövője a harcmezőn és a termő földeken dől el és mind a-két helyen a iegszebb reményekre van jogunk. Ami eddig főleg a gazdák gondját képezte, azért most az egész nemzet szorongva aggódik és lelkendezve örvendezik. Mindnyájunk egyéni megélhetése, az egyetemes nemzet sorsa, a háború kimenetele nagyban függ, attól hogy milyen lesz a termés. A kilátások eddig a legjobbak. Az ország minden részéből a legvérmesebb várakozást is kielégítő jelentések érkeznek. Az Úristen gazdagon osztja állását, segedelmét. Most csak mirajtunk múlik, hogy a megadott kincseket megőrizni és okosan felhasználni tudjuk. Mig a tavaszon az volt a jelszó, hogy egy talpalatnyi földnek sem szabad bevetetlenül maradni, most az legyen a jelszavunk, hogy egy szem termésnek sem szabad veszendőbe menni. A nemzet eddig teljesítette kötelességéi. Műveletlenül sehol sem maradtak földek. Bizonyára összefogunk újra, mikor arról lesz szó, hogy takarítsuk be a termést. Dologtalanul, tétlenül ne üljön akkor senki, várva, hogy összeszedjék neki a kenyérnek valót. Csodálatos eredményekkel -küzdő hadseregünk arra kötelez bennünFőszerkesztö : DR, VETZÁK EDE. MEGJELENIK MINŐÉN SZOMBATOK. két, hogy ami az ő vitézségükön kívül megkivánfatik a győzelemhez, az anyagiakban való gazdagság, mi azt megszerezzük. Ha nagy termésünk lesz, megvan a kenyérnek való, megvan az a nélkülözhetetlen feltétel, mely a végső diadalt nekünk juttatja. Ezért kell most dolgoznia mindenkinek. Nem egyesekről van szó, hanem a nagy közönségről. A háborúban mindenki részt vesz, aki tisztességesen dolgozik. Ez a munka a mi részünk, itthon levőké A többi részét a háborúnak dicsőségesen oldják meg a harctereken küzdő fiaink. Az orosz hadsereg, mely fennen hirdette, hogy gőzhenger módjára egyszerűen le fog bennünket hengerelni, visszafele kezd gurulni. Hitszegő szövetségesünk oldalba támadása többet árt magának, mint nekünk; az első balsikerek már mutatják a vállalkozás végét. Érősek, rnegdönthetetlenek vagyunk. Erőnk megújulását jelenti a közelgő aratás, mely uj fegyvereket hoz számunkra. Hogy e hatalmas fegyver élében, mit az Úristen jósága ad a kezünkbe csorba ne essék, munkába kell állania minden embernek, mint katonának. jj Adakozzunk a Vörös Kereszt Egylet nagykárolyi fiókjának. | Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) Hirdetések ugyanott vétetnek fel. ~ Nvilttér sora 69 fillér. Így indítvány. Irta: Schönfeld Lázár főrabbi. Az orsz. rokkaiűnkat gyámolitó központi bizottság helyi bizotts- g megalakítására szóllitotta fel városunk Polgármesterét. A formalitás megtörtént. Pont. Mi azonban egy nagy felkiáltó és többszörös kérdő jelet szeretnénk e mondat végére tenni. Felrázni társadalmunkat apátikus nyugalmából és megkérdezni, mit szándékozik tenni, mik tervei hazánk, életünk, vagyonunk és becsülefünk védelmében rokkantakká vált szerencsétlen polgártársaink sorsának enyhítése tekintetében ? Gondolkodtunk komolyan tettre érlelőén és lelkiismeretesen társadalmunk e nehéz problémájának becsületes megoldásán ? Majd adunk egy pár koronát, rendezünk néhány élvezetet és szórakozást nyújtó hangversenyt, szerepeltetjük nevünket a felülfezetők diszes sorobán, Így nyugtatjuk meg néha háborgó lelkiismeretünket. Tervekről, megoldásról az állam, a hivatalok gondoskodjanak. Várjunk, mit mondanak ők, a hivatásos bölcsek, hogyan akarják, mit kívánnak, mit rendelnek, addig is nyugodtan nézhetünk egyéb dolgaink után. Az eredmény: két-három bizottsági ülés és néhány korona és a rokkant ügy városunkra nézve örökre el van intézve. Mi ezzel az előrelátható elintézéssel megelégedve nem lehetünk. Szent, hazafis kötelességünk más megoldást vár tőlünk. Kezdeményezést, erős önálló akará t és maradandó alkotást! Az a néhány korona, melyet gyűjtünk, nem lendít a rokkanlak ügyén. Hisz nem alaá iegfiatalabb huszárok. — Egyik Í3 éves, a másik 16. — Az 1. honvéd gyalogezred népligeti laktanyájában akadt dolgom. Déli tizenkét óra volt. A legénység nagy része már a csajkát törülgette, ami azt jelentette, hogy túl vannak az ebéden. A kondéroknak már csak az alján lötyögött a gulyáslé, azt méregették ki az elkésett katonáknak a szakácsok. A sok csukaszürke között, mintha elfakult búzavirágok sorába friss pipacs tévedt volna, két piros nadrág és két piros sapka viritott. Az ebédosztás végén két huszár tartotta oda a csajkáját a szakács kanala alá. Micsoda miniatűr huszárok ezek — gondoltain — s közelebb kerülve, láttam, hogy két gyerek áll ott huszáruniformisban. Az egyiknek, a barnának, mintha már kikéredzett volna a bajusza, a másik azonban még egészen tejképü, szőke fiú volt. Megszólítom őket: — Hát ti miért jártok huszár ruhában? — Hát hogy járjunk, amikor huszárok vagyunk — felelte a kisebbik. — Huszárok ? — Azok bizony. Az első huszárezredben. A Feri az már csatában is volt, de nem mint huszár, hanem mint tüzér. Úgy láttam, a dolog egészen komoly Ha pedig komoly, hát majd meginterjúvolom a huszárokat. A kisebbiken kezdtem. Elmondta, hogy Szemotán Nándor a neve, 1902. január 11-én — tehát tizenhárom év előtt — született Esztergomban, ahonnan szüleivel Pestre került a Hüvösvölgybe. Az apja, aki az Első Magyar Csavargyárban hivatalnok, 40 éves korában ön-ént a harctérre vonult, első osztályú ezüst vitézségi érmet is kapott és megsebesült. — Ha ő elment — mondta a fiú — elhatároztam, hogy én is a kedves papám után megyek. Kijártam, hat elemű, ez nekem elég, most már huszár leszek. Jelentkeztem és a Ferencz József laktanyában — felvettek. — Hogy mertél ilyen nagy dologra vállalkozni ? — Mert bátor vagyok! — És tudsz lovagolni ? — Mikor huszár lettem, még nem tudtam, de most már jól tudok. — Aztán tetszik ez az élet? — Nagyon tetszik. Mindenki úgy hív, hogy kis huszár. Ha nagy leszek is az maradok, örökre huszár leszek. — Csatába el mernél menni? — Nem hogy mernék, hanem megyek is. Hétfőn indulok a többiekkel. Most a nagyobbik kis huszárhoz fordultam. — Hát téged hogy hívnak ? — Varga Ferenc a nevem. 1899. márcis ötödikén születtem Veszprémben, ahol az apn korcsmáros a Méheskertben. POLENAI Természetes égvényes savanyuviz-íorrás. Különleges ser gyomorbaj és köszvény elten. Kitűnő izü, igen üdítő ásványiz. Tejjel vegyítve a legjobb nyáikaoldó szer. Borral vegyítve a legjobb ficcs. Tekintettel a járványos időre, ezen víznek a?* Kcsnbíjfn miníioiílfl egy asztalnál sem szabad hiányoznia. : •’** IVajlilalW UliUtlCMU» <LO
