Északkeleti Ujság, 1914 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1914-05-23 / 21. szám
VI. évfolyam. Nagykároly, 1914. május 23. 21-ik szám. ZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLYI KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLŐ Előfizetési árak: Egész évre ........................................ 8 korona. Félévre .............................. „ ..4 Ne gyedévre .................... .. .. 'i ’’ Ta nítóknak egész évre..............................5 ' Főszerkesztő : DR. VETZÁK EDE. Felelős szerkesztő: NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. = MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. = Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENY1-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) Hirdetések ugyanott vétetnek fel. Nvilttér sora 60 fillér. Tavaszi remények. Minden elszenvedett bajnak, csapásnak kipihenésére való idő a tavasz. A bajokat annak a reményében álljuk ki, hogy másképen lesz ezután; s hogy miképen lesz, azt többnyire tavasszal tervezzük ki. Akkor aztán jönnek a tavaszi fagyok, hogy lefagyasszák, a nyári forró szárazságok, hogy lefonyasszák a tavaszi reményeinket. Az első baljóslat már beteljesedett. Országos fagy sulytott bennünket. Igaz, hogy a károsodás nem olyan nagy, mint az első pillanatban látszott, azonban elég arra, hogy a jövő év jó sikerében való bizodalmunkat csökkentsék. Még nem tudjuk, hogy mi jöhet ránk a nyárral, szárazság-e, vagy folytonos esőzés, de az eddigi évek keserüséges tapasztalatai inkább arra hangolnak bennünket, hogy eső és szárazság nehezen fognak olyan megegyezésre jutni, hogy kellő megosztással uralják a természetet. És bizony nagy baj lesz abból, ha akármelyik is felülkerekedik a másikon. Eddig is már három vagy négy év óta egyebet sem tesz a magyar haza népe mint reménykedik, hogy majd lesz még egy jó esztendő! Akkor aztán lesz adófizetés, uj csizma, házfedél renoválás meg ki tudja, még mi minden. De a jó esztendő mindig csak késik. Közben pedig behajtják az adót erővel is, a tervbe vett csizmából pedig bocskor lesz, a ház meg majd befedödik amerikás pénzből. E lesz bizony a vége a mindenesztendei tavaszi reménykedéseknek. A mezőgazdálkodó Magyarországnak, a kalászos rónáknak, virágos mezőknek a csődje ez, mibe belekergette a természet szeszélye. Bezzeg Pensylvania sötét vasbányáiban soha sincsen rósz idő. Az Unió óriási gyáraiban nem várják a napot, se az esőt. Ez tetszik már a magyarnak is. Az a földi, aki itthon legfeljebb csak cséplőgépet, meg triőrt látott, ott rengeteg gépeket bámul és a népkönyvtárakban szakmunkákat böngész gépekről, kémiáról, villamosságról meg minden nagy csodájáról a huszadik századnak. Nem kell-e Isten ujját látnunk benne, hogy a földművelő Magyarország érdekeit már évek óta nem elégítette ki a természet? Nem lehet-e méltán megdöbbennünk, hogy Magyarország földművelő népéből gépek körül szorgoskodó, bányákban görnyedő hatalmas munkásosztály lett Amerikában? Itt az ideje, hogy komolyan foglalkozzon minden tényező az ipari, illetőleg gyáripari Magyarország megterem é- sén. Nagy nemzeti érdekeink érvénye- .sitése utján el lehet azt érni, hogy itt is a gyárkémények erdei meredjenek az égnek s ha a gazda elereszti az eke szarvát, ne menjen a tengerentúlra, hogy megfoghassa a kalapács nyelét. Erről pedig ott fognak dönteni, ahol az önálló vámterület sorsát intézik. Grád László oláhgyürüsi legény rablási bűntettének esküdtszéki tárgyalása képezi mostanában sok szóbeszéd és hírlapi tárgyalás tárgyát. A mi nézetünk ebben a kérdésben eltér tisztelt laptársaink véleményétől, kik az esküdtek hibájául rójják föl, hogy ezen ügyben uj tárgyalás lesz. A mi nézetünk szerint a hiba a rendszerben, a törvényben és méginkább a helytelen gyakorlatban van, a mint ez kétségtelenül kimutatható. Vádlott a megállapított tényállás szerint egész héten dolgozott és ennek dacára nevelő szülei vasárnap is munkába küldötték, a mit a legény megtagadván, nem kapott früstököt. Az elkeseredett fiú erre a ládából kivett 250 koronát a minek nagy része az ő keresménye lehetett, mert ő volt a háznál a kereső munkaerő és elment vele mulatni, de nehány nap múlva hazatért és 190 koronát visszaadott. Ezen tényállás mellett jogi értelemben a rablás kétségtelenül el lett követve, im az emberi igazságérzet még sem láthat benne oly súlyos cselekményt. Az esküdtszéki intézménynek épen az a hivatása hogy a jogi formák ellenére is büntetlennek minősíthessen oly tettet, melyben az emberi igazságérzet nem lát bűn- cselekményt. Az esküdtek ellentmondó felelete kétségtelenül ezt a felfogást tükrözi vissza. A tény a cselekmény elkövetése kétségtelen volt, im a bűnösség az adott körülmények között nem forgott fenn. A hiba ott van, hogy dacára annak, hogy bár az esküdtektől nem jogi hanem pusztán lelkiismereti ítélkezést kíván a törvény, a kérdések még is a legkörülményesebb jogi megHamupipöke. Irta: Fehér Ákos. Hamupipőke édes kis leány, ülj ide mellém [szépen Hajtsd a vállamra szép kis fejecskédet . . . Ma mondok neked bánatos meséket Hamupipőke, édes kicsi szentem, hallgass meg [engem: Hamupipőke, nézd ott a lángot: nézd; ott az [élet! Ide csillog hozzánk a sok lámpa fény . . . A te lelked még ártatlan, te romlatlan kis égilény, Kerüld az álmot, a csábos esti fényt, mert ra[bul ejt téged! Ott egy más világ van. Ne hidd! nem szebb a [mienknél, Csak fényesebb, csak csillogóbb ott minden, Ott benn, az örökös nap fényben, szeretet nincsen, És hazugságból van szőve minden — mindeneinél. Hamupipőke, majd egyszer taián, te is csak [megérted, És nem fogod tagadni: az „örökegy“ szerelmet... Eljön az idő, mikor egy vágyba a lelked bele(reszket, jól vigyázz; el ne csábítson a fény, s a szárnyaidat meg ne égesd! Hamupipőke, nálunk nagyon csendes, nagyon [szürke minden, Ott benn, a fényben, millió lélek posványba tévedt, Panaszos ajkak forró imádsága kén, esdi a [véget, Ott csak panasz van, elcsukló fohász boldogság [nincsen. Hamupipőke, maradj itt velem, mi hozzánk kö[zel az Isten, Ha itt maradsz, lelkünk nem lesz tele bűnnel Amit a sors majd ránk mér — hordjuk türelemmel, Hamupipőke, szeressük egymást, megáld az Isten! A hercegkisasszony. Irta: Bródy Sándor. A hercegkisasszony egy bankár leány volt. Nem csúfolódásból nevezték hercegnőnek, hanem azért, mert egész környezetében, sőt távolabb eső helyeken is meg voltak győződve legmagasabb eredetéről. Ha ment az utcán, azt mondták: „Itt jön . . .“ Ha belépett valamely koncertbe, a közönség csaknem fálállott. Az anyja mosolyogva nézte ezt és nem mondott ellent. Leányának szerfölött előkelő eredete nem rontotta helyzetét és a demokrata világ szívesen megbocsátotta neki, hogy egykor tévédét, de egy nagy, jó sőt kedves herceggel. Sőt mintha egy polgári társaság büszke is lett volna rá, az asszony leánya csudáit, sőt bizonyos mértékig ünnepelt volt, ha közéjük keveredett. Ez azonban ritkán történt, a herceg- kisasszony természetesen a várban lakott, a királyi palota közelében és öreg excellenciás urakkal sétált a bástyán. Az év nagyrészét azonban külföldön, gyógy- és fürdőhelyeken töltötnői- és uridivat-áruháza t ___________________-______________________________________ ». r ■■■_.* r . r ? # f A jánlja Iegdusabban felhalmozott áruraktárát mindenféle vászon, kész fehérnemüekhen, gzineg ég fehér damasf asztalterítőkben. J BDBLETZKY EMU Nagykároly, Deák-tér 18.
