Északkeleti Ujság, 1914 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1914-04-11 / 15. szám
6-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG 15-ik szám. kápolnába“ sietnek, ahol szentmisék vannak és a világ minden nyelvén éneklik az istentisztelet imáit. Hely hiányában odakint állítják fel a hordozható oltárokat. A boldogságos Szűz zászlói a kelő nap fényében lobognak s a hívők clocusok és liliomok közt térdelnek. A mise végével bemennek Jeruzsálembe s a pálmaleveleket lóbálva, hozsannát zengenek. Aztán valamennyien visszatérnek a szent Sirhoz, hogy jelen legyenek a pálmák megoldásánál és részt vegyenek virágvasárnap megünneplésében. A következő napokban a mozgalom még egyre növekszik. A város négy kapujánál a legkülönfélébb menetek képződnek: a különböző rítusok precessziói találkoznak az utcákon és a szentélyek küszöbénél, sorba vonulnak fel ugyanazon oltárok előtt s egymással vetekednek buzgóságban és pompában. Mindenféle nyelven imádkoznak, a legváltozatosabb ruhákba vannak öltözve, kezdve a francia zarándokok vöröskeresztes szürke porköpenyétöl, a ciprusiak fehér szoknyájáig és a szilek bő nadrágjától a cserkészeknek töltényekkel és tőrökkel kirakott hosszú kabátjáig. Parafa-sisakok, virágos kalapok, ültetvényesek fövegei és selyem napernyők váltakoznak a muzsikok szőrmesapkáival. És az orosz parasztnők szegényes poros kendői, melyek oly alázatos arcokat vesznek körül, sajátságos ellentétet alkotnak a bethleheinbeli nők magasra tűzött aranyhajzatával. A nők büszkén és karcsún lépkednek s a bibliai szüzek fátyola lebeg mögöttük. Csaknem valamennyi orosz zarándok felhasználja a két ünnep közti aránylagos pihenő időt, hogy elmenjen a Jordánhoz és megfüröd- jék vizében. Sokan gyalog vágnak neki az útnak, mint ahogyan jöttek, lábai rongyokba vannak burkolva és hét mértföldes csizmáik derekukra vannak akasztva. Mások, a pópák, szamárháton terpeszkednek, egy csomag gyertya és egy szamovár között. Ismét mások, a kortól leginkább meggörnyedtek és leggyöngébbek egy-egy öszvér minden oldalára akasztott szappanos ládákba ülnek bele, melyek hordozható oltárokkal vannak egymáshoz összekötve. E rögtönzött hordszékek pereméből csak szegényes, ráncos sárga-arcok látszanak ki, melyekből látnoki nagy szemek fénylenek, vagv pedig egy aszott kéz tart egy hosszú olvasót, mely a fához ütődik és szabályozza az öszvér járását. így haladnak Judea hegyeinek sziklás és meredek utjain, zászló, miseruha, csillogó feszület nélkül, valamennyien szürke színekbe öltözve. Gyászos és szomorú csapat, melyet mégis felvillanyoz a belső buzgalom. Időről-időre, hogy a legfáradtabbaknak segítsenek, egy zsoltár éneklésébe kezdenek s e misztikus és komoly hangok a kelet e fénylő vidékébe egy pillanatra belevigyék az észak ködös melencholiáját. A szultánnő forrásánál egy pillanatra megpihennek : a hazulról hozott több hetes száraz kenyérből egy harapást esznek s egy korty kvassat isznak rá a kulacsból. Az ut, a tüzvölgyén keresztül egyre meredekebbé válik, az öszvérek is bukdácsolni kezdenek és nem egy matuska (kis anya) vérző lábbal, izzadva kénytelen leülni egy szakadék oldalára, hogy uj erőre kapjon. Estére Jerikóban állnak meg szemben azzal a heggyel, hol Jézus kinteljes halálára elkészült. A hegy teljesen keresztül-kasul van vájva remeték barlagjaival, kik Szent Jánoshoz hasonlóan vad mézzel és sáskákkal táplálkoznak. Most meggyujtják a szentképhez rartozó lámpásaikat s messziről azt mondaná az ember, hogy vakondtúrás körül összegyűlt Szent János- bogarak. Azután megint útnak indultak és nemsokára észre lehet venni, arra lefelé jobbra a csillagos éjszakába valamit, a homokba temetett pajzshoz hasonló — holt tengert és előttük egy tamariszkusz erdőn keresztül egy nagy sárga és lomha gyikot: a Jordánt, a szent folyót. Valamennyi orosz bele kezd egy hálaénekbe, térdre hullanak és megcsókolják az áldott partokat. Egy szempillantás alatt sátrakat vernek, fáklyákat gyújtanak és felállítják kápolnájukat. Egyszerre csak egy csengő szólal meg. Erre felkelnek, mindenki megfogja batyuját egy bokor vagy sátor mögé rejtőzik és aztán mezítláb, csupán a hosszú fehér ingbe — előlegezett szenvedőjükbe — öltözve, fejükön halotti sapkával, teljesen átalakulva jelennek meg. Mindegyik gyertyát tart kezében. Az oltáron a kandelábereket meggyujtották. Az iconok csillognak, a keresztek fénylenek, az archidiako- nus megjelenik hosszú arany köntösében és megáldj i a szent folyót. A kísértetekből álló menet lemegy az isszapos vízhez és egyik a másik után háromszor alámenti magát benne. Mögöttük a parton az égő fahasábok nagy mozgó fénysávokat vetnek, amelyek ennek az egész jelenetnek, ennek a tamariszkusz erdőnek, a hullámzó sárga haboknak, a feltámadtak ruhájába öltözött zarándokoknak valami fantasztikus külsőt kölcsönöznek. Csütörtökre azután mindenki visszajön Jeruzsálembe. De e napon kimennek a bástyákon tu. a Sión hegyére, egy régi épület felé hol — mint mondják — Jézus összegyűjtötte volt tanítványait a húsvéti érkezésre. Jelenleg mo- schévá van átalakítva s keresztényeknek tilos a bemenet. De azért mégis fellitják a fenséges és szent hely falainak támasztva az oltárokat és a hívők köröskörül a muzulmán sírokon térdre borulnak. Másnap Nagypéntek. A boltokat bezárják, a népes utcák kiürülnek, a harangok tompán konganak. Egy ferencrendi barát vezetése mellett a francia zarándokok megindulnak a Szent Sir templomának kanyargó utjain. A kínszenvedés utolsó jeleneténél, á Kálváriánál kezdik, azután az agónia, a Hét fájdalom kápolnáinál folytatják s pompával és nagyszerű fénnyel a Szent- Simái végzik. Minden stációnál egy több nyelven beszélő szerzetes lép fel az emelvényre, egy kőre, vagy egy oszlopra és hét nyelven, fanciául, olaszul, németül, spanyolul, angolul, arabul és görögül szól a néphez. Minden hívőnek gyertya van a kezébe és ezek az imbolygó fények a sötét bolthajtásokra csodás világosságot árasztanak. E mindenféle népviselet és mindenféle arcot vára.lan hatású reflekszekkel világítják meg. Délután lemennek a Getsemáné kertbe és a „Via dolorosa“-on térnek vissza. Számos zarándokok durva gyapjú fuhát ölt magára és hamut szór főjére. M^sik fehér köpenybe tövis- koszorúval homlokukon,'súlyos kereszted vesznek válaikrá; Minő nagy benyomást tesznek a szemlélőre, hosszú szétbontott hajzatukkal és extázisbán égő szempilláikkal. Nagyszombaton Jeruzsálemben egy a maga nemében egyedül álló ünnepet ülnek, melyben csak az ortodoxok lesznek részt. Ez a szent tűz ünnepe, melyet azért hívnak igy, mivel egy láthatatlan angyalnak kell ilyenkor a püspöknek, a tűz püspökének, imájára hitük szerint az égből leszál 1 ni és szikrát hozni magával. A püspök két eloltott gyertyával bemegy a Szent Sir kioszkjába és egy többé-kevésbbé hosszú pillanat múlva meggyujtva nyújtja át mindkettőt a népnek a sir falaban levő nyílásokon keresztül. Állítólag a kereszténység első idejében hozták be e szertartást, mely az évszázadok dacára megőrizte, bizánci pompáját. Azt a tévhitet tartják róla az ortodoxok, hogy akinek sikerül lámpáját e két szentelt gyertya tüzénél meggyujtani, annak minden bűne el lesz törölve. Éppen azért már hajnal előtt leírhatatlan tolongás van a Bazilika felé, úgy hogy a Szent Sir rotondájában és a sötét mellékhajókban szorong a tömeg. Nemsokára hatezer orosz, szerb, örmény, szyr, bolgár albán és román zarándok van együtt, kezeikben egy-egy harminchárom ágú (Krisztus életkora) gyertyával. Végre dél felé a püspök megérkezik és bemegy a Szent Sirhoz, mialatt az örmény és görög papokból mindkét oldalon egy kettős sor képződik és a tűz latáníáját recitálják. A templomban aggódó félelem uralkodik. Hátha a tűz ez alkalommal nem fog alászálni. De íme a sir két nyílásánál egyszerre csak nyújtja a püspök két keze az égő gyertyákat. Őrült kiáltás hangzik és a tömeg annyira tolong, hogy a török katonák szuronnyal sem tudják többé a zarándokokat visszaszorítani. Egy szempillantás alatt minden fáklya ki- gyulad, a bazilika égő tengerhez, zajló, izzó hullámhoz hasonlít. A püspök és papjai háromszor kerülik meg a Szent Sir templomát és aztán mint egy csudás látomány, eltűnnek az arany kapu mögött. De a hatezer gyertya sűrű füstje csakhamar mindent elhomályosít és semmit sem látni többé, sem fent a karzaton sem lent a komoly kriptákban és a sötét mellékhajókban. Másnap, husvét vasárnapján, minden harang zug, zászlók lengedeznek, tömjénfelhők borítják el a várost és minden zarándok énekli: „Feltámadt Krisztus“. Jeruzsálem örömben úszik, mert Husvét mindenki számára ünnep, még az araboknál is, kiknél ekkor van újév. Alig pity maliik, az utcák már is telve vannak boldog néppel. Pálmafüzérek övezik a vendéglőket, hol Jeruzsálem címerével ellátott díios tojások vannak felhalmazva. Járó-kelő cukrászok húsvéti édességeket kínálnak, a vi'hordók ossze- üti tömlőiket és az arab nők az elrács^zott ablakok mögül rózsavízzel öntözik meg az elhaladókat. A Golgotháról folyton jönnek-mennek a körmenetek. Alig van vége az egyik isteni tiszteletnek, kezdődik a másik. Holnap már mindenki el fog utazni, holnap mindennek vége lesz, azért mindenki siet imádkozni, mindenki tele akarja szívni szemét, megtölteni lelkét buzgószggal és a Szent város feledhetetlen emlékeivel. Építészek és iparosok figyelmébe! Költségvetési nyomtatvány: 100 iv finom fehér vastag papíron K 3 20 250 „ „ „ „ 100-a K 3 — 500 ivén felül 100-a K 2‘— Napszámjegyzék: (Finom fehér vastag papiron.) 100 iv.........................................K 3-20 250 iv .......................*. 100-a K3‘— 50 0 ivén felül .... 100-a K2-— f,t; Kapható a Kölcsey-nyomda Részv.-társ.-nál Nagykároly, Széchenyi-utca 20. sz. HIRDETÉSEK 31« jutányos áron közöltéinek. HEGYI BOR. 150-200 hektó 1913. évi UJBOR 30-40 hektó 1912. évi Ó-B O R. Kisebb mennyiségben is (10-15) bektó ELADÓ. Bővebb felvilágositassal szolgál e iap kiadóhivatala.
