Északkeleti Ujság, 1914 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1914-02-21 / 8. szám
VI. évfolyam. Nagykároly, 1914. február 21. 8-ik szám. Északkelet; újság POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre .............................. Félé vre ....................................... Ne gyedévre .............................. Ta nítóknak egész évre................... 8 k orona. 4 „ ‘i „ 5 „ I1 Felelős szerkesztő : NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Dr. Suták István Csáky Gusztáv. = MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. = Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) ==== Hirdetések ugyanott vétetnek fel. ........ .________Nyilttér sora 40 fillér.____________ A megbukott paktum. Kormánypárti képviselői körben bizonyára nagy megkönnyebbülést okozott, hogy a román nomzeti komité nem fogadta el a Tisza István által felajánlott paktumot. Ez elsősorban 6 főispáni és 40 képviselői stallum megmentését jelenti ugyanannyi mungó uraság számára, de még sokkal súlyosabb következményektől is mentesít. Tagadhatatlan tény, hogy Magyar- országon egy határtalanul túlzó chauvi- nizmus van kifejlődve e nemzetiségekkel szemben, melynek kifejlesztői épen a mostani munkapárt jogelődei a szabadelvű pártiak, szóval a Tisza István és Kálmán tábora voltak. A hatvanas években távolról sem volt az az ellenszenv ,a magyaroknál a nemzetiségek iránt, a mi ma. Abban az időben sokkal több nemzetiséginek engedtünk szerepet, mint tisztviselőnek, bizottsági tagnak a megyei életben, mint most. A nemzetiségi törvény különben a legeklatánsabb bizonyítéka annak, hogy mennyire más felfogás uralkodott akkor, mikor Deák és Eötvös vezették nemzetünket, nem pedig Tiszáék és a 48-as szájhősök. A fordulat akkor következett be, mikor a 48-as pártnak sikerült az országban erős hangulatot teremteni a 67-es kiegyezés és általában az osztrákok ellen. Tisza Kálmán pártja, mely a 67-es kiegyezés és az Ausztriával való közösség védelmében kénytelen volt sok ódiumot magára venni a rossz magyarság tekintetében, hogy mégis hazafinak és erős magyarnak mutassa magát teijes vehemenciával a nemzetiségiek ellen fordult és itt keresett olcsó babérokat. Ekkor született meg a szabadelvüpárt osztrák barát politikájának igazolására az a mondás, hogy engednünk kell Ausztriának azért, hogy szabad kezünk legyen nemzetiségeinkkel szemben. A nagy iármacsinálók és a közvélemény felizgatásának a nemzetiségek ellen volt továbbá egy másik nagy célja is a kormánypárt részéről. Megakadályozni az ellenzék szövetkezését a nemzetiségekkel. Sikerült is annyira odiozussá tenni a nemzetiségekkel való minden együttműködést, hogy az az ellenzéki ember, aki a nemzetiségekkel szóba mert volna állani, saját pártjában is el lett volna veszve. Így lettek biztosítva a kormánypárt számára az összes nemzetiségi kerületek. Ennek az igen okosan kigondolt (Tisza Kálmánnak volt furfangja) és ügyesen keresztülvitt politikának halálharangja csendült meg, amikor Bécsben kiadták a parancsot, hogy a nemzetiségekkel béktilni kell. Tisza Istvánnak teljesítenie kellett a parancsot, mert nem volt más ut számára; egyetlen támasza az uralkodó bizalma volt. Az ellenzékkel szemben eljátszotta a megegyezés minden lehetőségét. Ő maga ellenzékbe nem mehetett, mert pártja csak mint kormánypárt existáihatott. Kénytelen volt megcsinálni a horvát paktumot és megkezdeni a tárgyalásokat a románokkal. Itt úgy látszik kibúvót keresett. Hosz- szasan tárgyalt és a végén oda vitte a dolgot, hogy a románok részéről történt a visszautasítás. Ez a körülmény gondolja igazolja őt Bécsben, ideien pedig úgy tünteti fel a dolgot, hogy voltaképen semmit sem akart adni. Sikerül-e vagy nem ez a taktika, arról most nem akarunk beszélni, azonban leakarunk szegezni bizonyos tényeket, melyek alapvető fontossággal bírnák hazánk jövendő nemzetiségi politikáját illetőleg. Tény az, hogy Magyarország miniszterelnöke nemzetiségi vezetőkkel tárgyalásokba bocsátkozott. Ezek után tehát nem lehet hazaárulásnak minősíteni, ha bárki is folytat eszmecseréket bármily exponált nemzetiségi vezérférfiuval, ha keres utat és módot, hogy kölcsönös engedékenységgel a magyarság és az illető nemzetiség közt jó viszony létesüljön. Tény az, hogy a tárgyalások alapját a nemzetiségek sérelmei képezték és ezen sérelmek orvoslása képezte főleg a tárgyalások anyagát. Ezek után tehát nem lehet mondani, hogy Magyarország Borongás estén. Szobámban élvezem a csendet, Ott künn hiába — mit keresnék; A hintaszékben elmerengek, Eszembe jutnak régi esték. Szobám borongó mély sötétben, A kályha lángja még pislákol! Suhanva jött be észrevétlen, Orozva rám tör a csókzápor. Remegve, fázva ült ölembe, Szemében mély szerelme égett: Kezemmel lágyan töröltem le Aranyhajáról hóplhéket. Arcát a hó pirosra csípte, De csókjaimtól láng egészen ;; Karcsú testét a lenge csipke, Nem védte agy, mint ölelésem. Testét,-lelkét csak nékem adta, Enyém volt minden édes csókja, S az én szivem meg csak hazudta, Hogy mindig őt szeretni fogja. Mikor meguntam — rossz veszélyben, Vak indulattól gerjedt tűzben, Könnyelműen, durván beszéltem, És öt kegyetlenül elűztem. A szép fejét lehajtva ment ki, Rámnézett még hosszan könnyesen; Ma érzem még csak, hogy nincs senki, Ki engem ennyire szeressen. Hogy régen voltam oly kegyetlen, Ma sírom érte a könnyeket, Hiszen csak ö volt az egyetlen, Ki engem igazán szeretett. Herényi Ferenc. Életmentés. Irta: León Xanrof. Valóban csodálatos, hogy a közfelfogás időnkint mennyire megváltozik. Volt idő, mikor az egész emberiség Krisztuson sajnálkozik, amiért keresztet kellett viselnie. Most az embereknek egy egész osztályát ismerem, kiknek egyedüli vágya, hogy keresztet viselhessen. A legcsodálatosabb pedig az, hogy éppen a köztársaságiak a legboldogtalanabbak, ha nem jutnak valamelyes kitüntetéshez. Boitsec és barátja Taitaluile különösen betegei voltak e hóbortnak s majdnem belepusztultak e hóbortnak s majdnem belepusztultak abba a gondolatba, hogy nincs még érdemkeresztjük, mely megkülönböztetés nélkül sivárnak és örömtelennek látták az életet. De mivel még kissé fiatalok voltak ahhoz, hogy a siker reményével pályázzanak a becsület- rendre, megelégedtek volna ama kisebb, exo- tikus rendjelek egyikével, melyeket a minisztériumok alkaimazottai oly könnyű szerrel szoktak megkaparintani külföldi tanulmányokért, vagy egyéb jelentéktelen érdemekért. Egy szép napon tehát, mikor Nogentben éppen kipihenték azokat a fáradozásokat, melyekkel barátaik az évzáró vizsgálatokra készültek volt, a folyó partján sétálva erről az érdekes tárgyról beszélgettek. — Mit kellene hát tennünk, hogy érdemrendet kapjunk ? — kérdezte Boitsec. — Érdemeket kell szereznünk — felelt Taitaluile. — Jár-e kitüntetés annak, aki egy embernek az életét megmentette? — Kétségtelenül . . . azaz egy kis protekcióval ... Te talán megmentettél valakit? Reggelizés Schmid Használata valódi áldás gyomorbajosoknak, székszorufásban szenvedőknek Kapható helyben és környéken minden gyógyszertárban és jobb füszerüzletben. Az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt teljesen rendbehozza. Kis üveg 40 fillér. Nagy üveg 60 fillér. T
