Északkeleti Ujság, 1914 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1914-06-13 / 24. szám
VI. évfolyam. Nagykároly, 1914. junius 13. 24-ik szám. \ Északkeleti ujsaq NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK V POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLYI KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: Egész évre ........................................ 8 koronaFélévre ......................................................4 „ Negyedévre ........................................ 2 „ Tanítóknak egész évre ..................................5 „ Fő szerkesztő : DR. VETZÁK EDE. Felelős szerkesztő : NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. = MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. = Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) = Hirdetések ugyanott vétetnek fel. ~~ Nvilttér sora 60 fillér. A nagy bankok és városok. A budapesti nagy bankok a legutóbbi pénzválság idején milyen szívtelen módon zárkóztak el az ország gazdasági, kereskedelmi és ipari életének minden hiteligénye elöl, azt nem kell ez alkalommal megismételni, tudja azt mindenki. Ezek a nagy bankok egy speciális üzleti politikával a maguk hatalma alá hajtották az egész országot és legutóbb már arra tettek kísérletet, hogy a magyar városokat a maguk megbéklyózott adófizetőivé tegyék. Régi agyoncsépelt téma a magyar városok hiteligénye, sok cikk jelent meg róla, a (kormány is kezdeményezett e tekintetben egyet-mást és kísérletek tőr- történtek arra, hogy a városok pénzhez jussanak és ezen a pénzen azokat a fontos kulturális és különösen közegészségügyi beruházásokat, melyekre a városokban oly nagy szükség van, eszközölhessék. A városok reményei nem váltak be, a kormány megkérdezte, hogy mennyi pénzre volna szükségük a városoknak ezt a városok sietve közölték, de a válasz bizony késett. Most megérkezett a válasz. A válasz úgy szól, hogy a budapesti nagy bankok konzorciuma hajlandó 89 százalékos árfolyamon, 5.7 százalékos törlesztés mellett pénzt adni a városoknak, melynek ellenében a kormány kötelezte magát — és ez az, amiben nem tudunk hinni — hogy nem magyar- országi intézetekkel kötött kölcsönmegál- lapodásokat nem. fog jóváhagyni. Nyomban szembetűnik, hogy a nagy bankoknak • a kormány által protezsált ajánlata előnytelen és a kormánynak imputálta azon elhatározás, hogy a városoknak a külföldi ^ónzintézetekkel kötött megállapodását nem hagyja jóvá, mennyire kára van az egész országnak, különösen a magyar városoknak. Éppen ezért, mi nem is hiszünk ebben. Lehet, hogy ilyesmit kiakartak facsarni a kormánytól a nagy bankok, de kételkedünk benne, hogy a kormány ilyen manőverhez segédkezet nyújtson. Egyebekben a választ a nagy bankok már megkapták a magyar városoktól, amennyiben a városok kongresszusa tárgyalta a miniszter leiratát, mely ezt a kölcsönt protezsálta a városoknak és szinte egyhangúlag mondotta ki, hogy a bankkartell ajánlatára a városok nem reflektálnak és ilyen nyomasztó feltételek mellett a kölcsönt nem hajlandók igénybevenni. Ismételjük, képtelenek vagyunk elhinni azt, hogy a magyar kormány a nagy bankok ezen, a magyar városok zsebe ellen irányuló harcát támogatni hajlandó. Nem tudjuk elhinni, hogy az a hit, mely a támogatást jelenti, való legyen. Mert hiszen ilyenformán a nagy bankok ott kapnának protezsálást és támogatást, hol arra legkevésbbé szabadna számitaniok. Mindenesetre behatóan kell foglalkozni a dologgal és inkább külföldi tőkét kell bevonni az országba, semhogy a magyar városok odadobják a nagy bankok ölébe, hogy azok ezen előnytelen kölcsön révén sok-sok millióval károsíthassák meg őket. A városok kongresszusának állásfoglalása nagyon dicséretes és a kormány, valamint a bankok megérdemelték ezt a leckét, melyben a városok részesitték őket. Az nem hazafiasság, ha a bankok Egyedül. A szemhatári ól visszanéz a nap, Alkonyodóban: elült a madár. Az élőlény mind, mind hallgatagabb, Szellőurfi is csak suttogva jár Lombok között az ablanunk alatt. Magányos csendbe tikk-takk hang vegyül, Szunyókálásba zsongitó zene. Múltba jelenből s jövőbe ebbül Az emlék s remény hogyne ejtene! Egyedül vagyok, mégsem egyedül. Károlyi Tóth Lajos. Apai nevelés. Irta: Mária Roda Roda. — Németből fordította: Djfalussy Amadil. Németi franzensbádi tartózkodást javasolt a feleségemnek a házi orvosunk. A kúra főkelléke : nyugalom, vidám társasság s az otthontól való teljes elszakadás volt. Nehezen vettük rá az elutazásra, nem fért a fejébe mi lesz a kis Artúrunkkal távolléte alatt ? — Artur? . . . Nos Emíliával kell majd megvigasztalódnia. Gondold meg, milyen kedves mindég hozzá, derék, jónevelésü teremtés. — Igen de néha indulatos. Ne nagyon bízzál meg benne. — Dehogy. Mindenütt magam leszek. Éppen jól jön ki, hogy én is szabadságon vagyok. Másnap kikisértük a mamát az állomásra és érzékeny búcsút vettünk. Isten tudja, amikor haza indultunk, valamelyest átkozott tűnt föl nekünk, a bubinak, Emíliának s nekem, egy ilyen négyheti fürdőzés. Szánakozó tekintettel mértem végig Artúrt s föltettem magamban, minden igyekezetemmel azon leszek, hogy a mamát pótolhassam. Milyen szép is, egyszer már néhány hétig a gyermekének élni, a kis lelkét tanulmányozni, s a magáéval összehangolni. Persze ha ügyetlenkedem és egész életére nem kedvező nyomot hagy valami, kínos is volna. Otthon rögtön írtam a szegény feleségemnek egy gyengéd levelet és megismételte, neki a tegnap esteli ígéreteimet. Emilig jelezte, hogy azalatt megvacsoráltatja a kicsikét, megmosdatja és lefekteti. Ha elaludt meg akartam nézni Megírtam levelemet. Tizenkét oldalra rúgott. Na mi az? Orditás a gyermekszobából! Éppen az esti órákban mindég is ordított Artur, anélkül, hogy a lelki egyensúlyomat megbolygatta volna, de ma uj kötelességem jármában, berohantam a zenebona forrásához. Amikor a kilincset megfogtam ütlegelésfélét hallottam és hatványozott kiabálást. Földühödten nyitottam be. Percnyi csend. Artur csupa várakozással meresztette rám a szemét. „Barát vagy ellenség“ ? lehetett belőle olvasni. ■r | \ * RUBLETZKY KALMAN női- és uridivat-áruháza < Nagykároly, Deák-tér 18.1 J Ajánlja legálisaiban felhalmozott áruraktarát mindenféle vászon, kész fehéínemiiekben, gzines és fehér damnst asztalterítőkben^
