Északkeleti Ujság, 1914 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1914-06-06 / 23. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK. 23-ik szám. A tiszavidéki ev. lelkész! kar estélye. Tiszta és nemes szórakozást nyújtó, mindvégig magas színvonalú estélyt rendezett a tiszavidéki evangélikus egyházmegye lelkészi kara f. hó 3-án este a helybeli városi színházban, a nagykárolyi evangélikus egyház orgonaalapja javára. Az estélyen kiváló szónokok, énekesek, zenészek, — idegenek és helybeliek — szerepeltek, valamennyien kiváló sikerrel. A közönság oly szép érdeklődést mutatott, hogy zsüffolásig töltötte meg a színház nézőterét. Még pótszékekre is szükség volt. Az estélyt Paulik János nyíregyházai lelkész, elnök nyitotta meg. Kellemes hatású megnyitó beszédében örömének adott kifejezést, amiért jótékonycélu estélyükön Nagykároly váró: közönsége vallásfelekezeti különbség nélkül és ilyen szép számban megjelent. Hasonló pártolást és szeretetet Ígért hívei részéről is más, adandó alkalomra. Megnyitója után az előnyösen ismert nagykárolyi Kölcsey-Egyesület zenei szakosztálya adta elő Ádám nyitányát, a tőle megszokott gondos, hatásos kidolgozásában. Majd Boska Tivadar énekelte el Egyed Aladár gyönyörű dallamu imáját, Vitek Károly zongo- rakisérete mellett. Iskolázott, remek hangjával és a szép ének hatásos előadásával nagy mértékben gyönyörködtette a közönséget. Duszik Lajos szatmári ev. lelkész emelkedett hangon elmélkedett Krisztusról, a keresztyén világ örök eszményéről. Nagy szónoki jelességekkel felépített elmélkedése során valósággal az élő, a megelevenedett Krisztust támasztotta fel lelkűnkben, aki vezet bennünket az örök cél, a legteljesebb tökéletesség felé. Ebbe a dicsőséges pályába méltó értékkel állította be a legújabb kor szellemóriásainak alkotásait, melyek mind a haladás, a tökéletesedés krisztusi elvét szolgálják. Meggyőző, a neve, sokszor volt ott? Nem, csak három-; négyszer; oh úgy örülök, fogunk táncolni, ugy-e a bácsi is ott lesz? Igen, talán, lehet Dujika. Jaj de jó lesz, jaj de jó! De nekem nem volt jó. A kávémban már vagy 10 cukor olvadt s nekem még mindig keseiü volt. Ott hagyva a kis társaságot, szobámba mentem s keservesen sírtam. Gyermekkorom óta most először. Majd, — ahogy szivemet a könnyek könnyebbé tették, — szemeimet hideg vízzel borogatva, eltüntetni igyekeztem az áruló verességet, hogy édes anyám ne lássa, ne sejtse a lelkemen végig vonult vihart. Hiába való volt minden'Az édes anya szeme éles, felfedezte a rejtett bánatot. — Mi baj Sanyikám ? Jó kedvvel ébredtél, vidáman csevegtél a leány-1 kákkal, mi bántott oly váratlanul fiam ? A fejem fáj, szóltam s bár torkomat a sirás még folytogatta, meg akartam őrizni a látszatot. Fiú, fiú, más a te bajod, miért tagadod édes anyád előtt ? Szereted, ugy-e szereted a szivnélküli Mártát? Igen, szeretem — fűlt hangom fájó zokogásba, de azt hittem, ő nemcsak engem nem tud szeretni, hanem szív- és érzésnélküli mindenki számára. Ez a házasság az apja akaratára történik fiam, Márta ezt sem szereti, de az öreg Bar-, kászy nyíltan feltárta leánya előtt vigasztalan helyzetét s Mártának ma nincs más választása, meg kell ragadnia a jó alkalmat, mielőtt koldusbotra jutnának. De anyám ! hiszen én is kiragadnám őt a jövő szomorú kétségei közül. — Nem fiam! Márta nemcsak szép, de okos is! Ő tudja, hatásos képekben fejtegette, hogy Krisztus a legtökéletesebb emberi eszmény, kiben az értelem, érzelem és akarat képessége a legteljesebb mértékben volt meg. Krisztus vallását, a szeretetet vésve a hallgatóság szivébe, élvezettel hallgatott beszédét nagy hatás mellett befejezte. Nagyon rokonszenves ötlet volt a rendezőségtől, hogy előadatta a „Közel hozzád Uram, mind közelebb“ kezdetű éneket, melyet a Ti- j tanic elsülyedésekor énekeltek a merülő hajó ; halálhoz készülő utasai. A meginditóan szép, egyházias dallamu énéket, mely az amerikai „Üdv hadseregéinek egyesületi éneke, a helybeli városi dalárda adta elő, nagyon szépen színezve a bánatos éneket, melyhez olyan nagy tragédia gyászos emlékei fűződnek. Gáspár Nica Chopin étűdéiből játszott el hármat ritka művészi jelességekkel. Teljes biztossággal uralja hangszerét, a zongorát, játéka tökéletes művészi és egyéni játék. A közönség nagy ovációban részesítette a művészi játékért, ismerősei és tisztelői számos csokorral kedveskedtek neki. Matyuga Kamill püspöki missziói lelkész I Wildenbruch—Ábrányi csodaszép költeményét szavalta, melynek cime a Boszorkány dala. Egy haldokló, öreg barátról szól a történet, ki még fiatal pap korában gyóntatott egy boszorkánynak kikiáltott, csodaszép, fiatal leányt, kinek az volt minden bűne, hogy ugyanazt a dalt énekelte ő is, mint a nagyanyja, a gyógyfüvekkel gyógyító öregasszony,1 kit boszorkányképen elégettek. Ez a sors várt a leányra is. Mig a máglya tüze megfojtotta a leányt, azt a bizonyos, bűbájos dalt énekelte s a pap, ki az ítéletnél jelen volt, élete végéig nem birt ennek varázsa alól szabadulni. Haláltusája közben démoni erővel tört ki belőle az elkeseredés, megátkozza a szerzetés-sorsot s átkozza balgaságát, amiért akkor meg nem mentette az ártatlanul kivégzett ieányt. A nagyszabású költeményt drámai erővel színezve adta elő Matyuga Kamill. hogy egy kezdő, kisvárosi szegény orvosnak nem lehet, nem szabód szegény leányt venni feleségül. — Értsd meg ezt fiam s nyugodj belé a változhatatlanba! Megyek anyám, dolgom van, szóltam s homlokomat csókra nyújtva, szelíd, simogató két kezébe fogta lázas fejemet, jóságos szemeivel a szemembe nézett: fiam, te nekem mindenem vagy ! szólt, mintha azt akarná mondani: vigyázzak az életemre, melyre szüksége van neki és a hét éves kis húgomnak is. ]• * Ma láttam Mártát először, mióta asszony, pedig már egy éve, hogy férjhez ment. Az utcán találkoztunk. Milyen szép I Szebb mint valaha! Sugár alakján remekül áll a fehér vászonruha. Az arca is halavány, szelíd, őz szemeiből bánatot, szenvedést lehet kiolvasni. Márta nem boldog! Köszöntöttem, — felém nyújtotta kis fehér kezét, melyet nem egy röpke pillanatra, hanem az egész életre szerettem volna a magaméban tartani. Édes, behízelgő hangján kérdezte: hogy van kis doktor? Látja én már vén asszony vagyok s maga még ifjú és — és — szabad. Vadászatra hivott egyik régi ismerősöm. Örömmel fogadtam a meghívást, magam is jó vadász vagyok, de örvendtem különösen és talán elsősorban annak, hogy Mártával ott találkozni fogok. — Barátom birtoka ötödik állomás ide, de megtenném ez utat gyalog is, hogy őt lássam, hiszen még most is szeretem. A hajtők már hajnalban kimentek, mi egy óra múlva lovagoltunk utánuk. Regényes, szép Andrássyné H. Ilona és Demidor Ignác Beethovennek egy gyönyörű énekét adták elő Vitek Károly harmonium kiséreíe mellett. Andrássyné tüneményes csengő, finoman iskolázott szopránja mellett Demidor kellemes, diszkrét tenorja és a figyelmes harmónium kiséret nagy élvezetet szerzett a közönségnek. Andrássyné még egy szóló énekszám előadásával is szerepelt. Tauber Madárdalát énekelte el nagy virtuozitással. A kiváló szavaióképen szereplő Matyuga Kamill mint kitűnő énekes is bemutatkozott, mikor Paulik János zongorakisérete mellett elénekelte Egyed Aladár Bucsudalát. A zongorakiséret kissé erős volt. Befejezésül még a városi dalárda adta elő Rossinitől az Áldások Istene c. dalt Vitek Károly vezénylése mellett. Az énekkar ez alkalommal is precízen, nagy hatással énekeit. Félóra a szociológiáról. Irta és a Kölcsey-Egyesület május hó 23-iki estélyén elmondotta : Dr. Soinossy Miklós. (Folytatás.) Igazi változást nem hoz, amint nem is hozhat más, mint az egyetlen lehető okfő : a gazdasági rend megváltozása. — Ki-kí tudja, hogy e mélyreható gazdasági rendszerváltozás alapoka: a munkagépek feltalálása és az elterjedésükön alapuló nagyipari vállalkozás. Az ipari készítmények tömeges előállítása felborítja a kereslet és kínálat helyes arányát; a kínálat túlságos mérve a készítmények felhalmozását, raktárrágyüjtését eredményezi s ezzel meg van adva a döntő változás. Az ipari készítményből iparáru, iparcikk lett; a műhelyből gyár lesz; az önálló iparos gyári munkássá vedlik s a munka közgazdasági szerepét hirtelen megrohanással magához ragadja egy ujo- nan megjelenő gazdasági tényező: a töke. Állhat a tőke ingatlan birtokban, minő a föld- és háztulajdon, készpénzben és ennek képét viselő- értékutalványokban, gyárak és más ipartelepek, munkagépek és más felhalmazott áruk sőt szellemi és fiktiv értékben is, aminő pl. egy könyv szerzőrés kiadói joga, egy műtárgy sokszorosításának joga, némely monopóliumok, melyek minden munka vagy egyéb szevolt a reggel. A napnak nagy piros tányérja kedvesen simult, majd bontakozott ki a szürke kis fellegek közül. Elmerengve, álmodozva haladtam s alig hallottam barátaim kiáltásait s szórakozottan álltam meg a kijelölt helyen. A vadászat sikerült, egész szekérre való vad esett zsákmányul. Természetesen a legjobb hangulat uralkodott Nimród fiain, mit csak fokozott a pompás, pazar vacsora s a házi asz- szony kedves derültsége. A teremnek is beillő nagy ebédlőben szemem Mártán akadt meg, kinek egy daliás huszárkapitány udvarolt. Édesen csengő kacagására a férje zord tekintettel fordult feléje. Ő, mint egy kis reszkető galamb ment az ura mellé s nem hallottuk szavát egész este. A vacsorát tánc követte. — Márta a kapitánnyal táncolt egy tourt, de be sem fejezhette, mellette állt a férj, mint bőszült vadállat s haza hívta. — A társaságban sajnálkozva sugtak-bugtak távozásuk után, mi engem arra indított, hogy gyorsan kövessem őket. Nem tudtam ellent állni a vágynak, mennem kellett, tudni akartam mi történik s rettenetes volt amit hallottam. Korholta, szidta azt a szegény mártír asszonyt. Nem szégyelled, hogy élsz a földön, te hiú teremtés, te semmi,- mindenki téged néz ha kacagsz, inkább dolgozni tudnál s ne élnél mellettem, mint egy vak, te, te hálátlan! Nem mentem tovább, eszembe jutott édes anyám szava : fiam ! te nekem mindenem vagy! Pedig a revolver már kezemben volt. Szegény Márta, tehát igaz, hogy boldog-