Északkeleti Ujság, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-26 / 17. szám
1 y. évfolyam. Nagykároly, 1913. április 26. 17-ik szám. Északkeleti újság POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre ....................................... 8 koronaFélévre ........................................ •• 4 „ Negyedévre ...................................... 2 „ Tanitóknak egész évre....................- 5 „ Felelős szerkesztő : NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Dr. Suták István Csáky Gusztáv. -------MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. -------Sz erkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) Hirdetések ugyanott vétetnek fel. _____________Nyilttér sora 40 fillér._____________ Dr . Vass József Nagykárolyban. Elmúltak már a napok, midőn a meggyőző szónok ajkáról hallottuk a kereszténység igazságait, de még mindig beszédeinek hatása alatt állunk. Szombat este — dacára a nagy esőnek — ismét zsúfolt templom előtt beszélt. Előadásának a tárgya az Egyház volt. Az Egyházat különböző szem- pőntokból lehet tekinteni. Vannak, akik úgy tekintik, mint minden keserűségnek, rossznak a forrását: ezek az ellenségei. Vannak, akik benne csupán a jót látják meg. Az igazság azonban középütt van. Ismerjük a személyek hibáit, de ép azért fenséges az intézmény. Végig tekint az Egyház magasztos történetén s bemutatja azokat a jeleneteket, ahol az Egyház igazi, krisztusi Charaktere nyilvánult meg. Ez az én Egyházam . . . j Szombat este és vasárnap reggel a férfiakat gyóntatta, akik a vasárnap reggeli szentmisén közösen áldoztak. Városunkban szokatlan jelenet volt ez. Evangéliumkor Jézus fogadásáról mondott egy pár lélekhez szóló szót. Áldozásnál férfiakkal telt meg az áldoztató pad, hisz’ 50—60 hitvalló, uj irányoknak induló férfi vette magához az Urat. Bár látnok minél többször ezt a jelenetet.. . A közös áldozáson a debreceni urak kolóniája 3 taggal, a szatmári önállóan alakulóban levő urak kongregációja szintén 3 taggal képviseltette magát. Szentmise után közös reggelire jöttek össze úgy a vendégek, mint a nagykárolyi urak s ezután megtörtént bár ideiglenesen, a budapesti urak kongregációja nagykárolyi kolóniájának alakulása. Prézes Szentiványi Béla kegyesrendi tanár lett. Dr. Vass József szavai zárták be a gyűlést. A konferencia beszédek vezetőgondolatára utalt, mely az volt, hogy nekünk katholikusoknak mostani szégyenletes helyzetünkből ki kell vergődnünk. Mi a mai kultúrában nem vagyunk kialakult egyéniségek, szolgasorsban vagyunk. Elfogadunk mindent, mert nem vagyunk kikristályosodva belülről. Az urak kongregációjának célja befelé koncentrálni mindent intellektuális, érzelmi, erkölcsi téren. Egy nagy kathar- sison kell keresztül menni. A kongregáció elsősorban a meggyőződni akarók társulata. Elzárom a leikembe mindazt, amit szeretek, aztárUpróbálom, vizsgálni, róla meggyőződni. Nem kell a nehézségekhez tapadni, hanem előadni a társulatban, hogy felelhessenek reá. Keresni kell a választ. Ha hivatásosan működik az egyesület, akkor lesznek kulturegyé- niségek. Bizzunk az egyesülésben és támogassuk egymást. Kívánja a tartalmat, mert enélkül nincs cél. Az Egyházat azért nem lehet lerontani, mert tartalma van. Köszöni azoknak, akik a lelkűket megnyitották, melyben annyi jóra, szépre, erkölcsösre való hajlandóság van. Amikor ilyet lát, megvigasztalódik az országban annyi hullafolt meglátása után, mert ezek a jelek a katholicizmus éltető erejét mutatják. Vasárnap a 11 órás szentmise után mondotta befejező beszédét. A derült, tavaszi naptól ragyogó égbolt, mintha harmóniában lett volna a kegyelmi élet fönséges magaslatairól való mély szán- tásu előadásával. Megállapítjuk, hogy nem sokan értették meg ezen konferenciáját, de akik megértették, azok előtt nagyszerű perspektívák nyíltak meg. Egybekapcsolódás az Isten végtelen életévei: ez volt az irány, melyet megjelölt. Vasárnap délben ebédre jöttek össze a Katholikus Legényegylet nagytermében, melyen résztvettek: Vass József dr. Ré- csey Ede, Szentiványi Béla, Nemestóthi Szabó Antal, Péchy László, Aczél Ferenc, Egeli Imre dr., Nemestóthi Szabó Albert dr., Zalai János főreáliskolai tanár, Maár Béla hadnagy stb. Vass József dr. a viszontlátás reményében vasárnap délután utazott el. A vasúti állomásra sokan kikisérték. Vass József dr. Debreeenben részt vett. a Debreceni Kath. Sajtó Hölgybizottság koncertjén melyen P. Bangha Béla jezsuita páter tartott nagyszabású beszédet. Legnagyobb hálával búcsúztunk el Dr. Vass Józseftől ezután a jól végzett munka után, abban a reményben, hogy ezután többször is üdvözölhetjük őt városunkban! Földbirtokosok ^ Nagykárolyi „ÖNSEGÉLYZŐ NÉPBANK“ áruosztálya a r mr a mai nehéz pénzviszonyok mellett is ^ ng'y^^niÓDB. folyósít előleget előnyös feltételek mellet 1913. évi termésű búzára és rozsra. X. Pius életrajza. Családja és gyermekkora. Castelfrancótól nem messze, egy festői felsőitáliai falucskában, Riesében élte le gyermekkorát Sarto Beppino, a most elhunyt X. Pius pápa. Született 1835. junius 2-án. A kis Sarto József a kétosztályu riesei elemi iskolában kezdte meg tanulmányait: majd a község plébánosa, dón Fusarini Tito oktatta az elveneszü, áhita- tos gyermeket. Tizenkétéves volt Sarto Beppino, amikor atyja elhatározta, hogy be adja fiát inasnak valami jóféle mesteremberhez. De a jó Fosarini és Bepponi édesanyja, Mergherita asszony, rábeszélték Giamkattista mestert, hogy engedje fiát iskoláztatni. Az atya beleegyezett és a kis Sartó József csakhamar első lett a a castelfrancoi kollégium növendékei közt. Tanárai, de kivált az intézet igazgatója, a tudós dón Fioravanzo nagyon megszerették legjobb diákjukat s örömük telt abban, hogy az első év végeztével a szomszédos Trevisoban, a megye püspökének a székhelyén Sarto Józsefé volt az osztály legkitűnőbb bizonyítványa. A második évben Beppino már tanítványokat vállalt s mire a négy alsó gimnáziumot elvégezte, nemcsak a castelfranciói, hanem a trevisói főgimnázium tanári kara is szeretettel figyelte a pompás ifjú haladását. A papneveldébe Giacombo Monico, Velence akkori biboros patriarchája jutatta be Sarto Giuseppét. Nagy esemény volt nemcsak a Sarto családban, he nem egész Rieseben, amikor egy augusztus végén Sarto Giuseppe carozzdra szállt, hogy a páduai szemináriumba vonuljon. A páduai szemináriumban. Giuieppe, a mikor a szemináriumba érkezett, tizenöt éves múlt. A páduai szaminárium- ban töltött évei alatt érte el Giuseppet az a váratlan csapás, hogy atyja, a jó Gimbattista, jobb létre szenderült. A kis niesei házban azért tovább folyt az élet, szegényesen, de Istenben vetett bizalommal. Margher asszony varrással kereset valamicskét s keresetét Giuseppe toldotta meg azzal a kis öszeggel, melyet páduai ösztöndíjából nélkülezhetett. 1857-ben al- szerpappá szentelték s egy évvel utóbb 1858. szeptember 18-án elérkezett pappá szentelteté- sének nagy napja. A következő napon, szeptember 19-én az egész község áhitatos részvételével mondta első miséjét Sarto Giuseppé, mindenek szeretett, tisztelt jóságos Beppinoja. A tombolói káplán. Farna püspöke aki Giuseppét páppá szentelte, Tombolóba küldte káplánnak a délceg, karcsú ifjút. A fiatal lelki pásztor televolt küz- delelemre való készséggel. Buzgósága rövid idő alatt hiressé lön. Tomboló határain túl is. Riesebe káplánkodása nyolcadik évében 1866-ban'nagy kitüntetés érte Tomboló névszerü káplánját. Meghívták a püspöki székhelyre, Trevisoba, hogy Páduai Szent Antal nevezetes napján a treviséi székesegyházban mondjon beszédet. A siker teljes volt és tökéletes. A következő évben a püspök kinevezte Giuseppét Salzona plébánosának. A salzanoi plébános. Salzano gazdag népének nem tetszett a püspök döntése. Határozott sértésnek vették, hogy oly hires jeles plébánia mint Salzano, egy fiatal, nekik ismeretlen káplánt küldtek plébánosnak. Mem teltek azonban hónapok, már egész Salzona egy szívvel lélekkel vallotta, hogy nincs különb pap, szentebb férfi, nemesebb emperbarát, mint Sarto Giuseppe. Salzanoban már nagyobb jövedlme volt Sarto Giuseppének, de azért életmódja csak szegényes maradt.. Egy ínséges esztendőben
