Északkeleti Ujság, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-01 / 45. szám
2-ik oldal. 45. szám. ÉSZAKKELETI UJSÁQ. bocsátó s levélre adott válaszomban kijelentettem, hogy azt csak azon feltétel alatt közölheti a „Szamos“, ha Szerkeszrő ur előzetesen a vmegye főispánjának, mint a közig, bizottság elnökének engedélyét ahoz kieszkö; li. 2. Midőn pedig a szatmári vasúti állomáson köziittünk az a diskurzus lefolyt, amelyet aztán „A Nap“ leközölt, — én egyáltalán nem is sejthettem, hogy nyilatkozataim a nyilvánosságnak adatnak át, mert eszmecserénk Szerkesztő ur azon kérése kapcsán merült fel, — mellyel engemet felkért, — hogy a kivándorlás ügyében hozzám megküldendő kérdő pontokra a körjegyzőktől beszerzendő adatok alapján — szerkesztő urat tájékozzam, amit én készségesen meg is Ígértem. Ilyen előzmények után azt hiszem Szerkesztő urnák kötelessége a kérdéses vezércikkre válaszolni! Én magam nem szándékozom azzal foglalkozni, mert a sajtó hasonló, a hangot és kifejezéseket nem válogató kirohanásait a köztisztséget viselő egyéneknek meg kell szokniok s az „üzleti jelleg“ meg talán annak a tenden- tiának számlájára imi, amit Gróf Tisza István f. évi október 25-én a képviselőházban tartott beszédében Don Basilio kipróbált teóriájaként ismertetett: „dictum temper aliqvid haeret“. Meg kell említenem, hogy a közig, bizottsághoz intézett jelentésemet a levelemben hangoztatott kikötés mellett nyugodt lélekkel bocsátottam Szerkesztő ur rendelkezésére — mert a kivándorlást törvény szabályozza és engedi meg, a kormányok a kivándcrlók érdekében szerződést szoktak kötni a hajózási társulatokkal s az a 192000. min. rendelet, amelynek felfüggesztését kértem, csak a f. év őszig terjedő időre korlátozza a kivándorlást a 42 éven alóliakkal szemben a mozgósítás lehetősége miatt — s akkor midőn a balkáni bonyodalmak háborús veszélyének elmúltával annak hatályon kívül helyezését — az itteni lakosság óhajának nyomása alatt kértem — sem az állam sem a közönség érdekeivel szemben hibát el nem követtem. Kérem szives értesítését arra nézve is, hogy a „közig, reformjáéhoz írott cikkem a lap melyik számában fog megjelenni. Kiváló tisztelettel: Péchy Péter. HÍREK. Nélküled élve . . . Nélküled élve árva az éltem S árvának lenni oly nehéz nékem. Elvágyom messze, állomvilágba, Ahol enyém vagy karomba zárva. Hol napsugárban, vagy holdas éjen Szivem csak véled csak néked éljen ... Óh mondd: a lelkem megérthetetlen ? Óh mondd: a vágyam elérhetetlen? Te lennél majd a lelkemnek vára, Sötét, bus éltem szép napsugara; Óh jöjj hát vélem, karomba zárlak, Álmok honába esengve várlak . . . Haj, de te nem szólsz, néma az ajkad, Rimánkodásom nem fog te rajtad; S mig álomba ring vergődve lelkem, Szemedből látom: nem értesz engem. Meghívás. 10,005—1913. K. ;z. Nagykároly város képvisalőtestülete tagjait 1913. évi november hó 2. napján délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében tartandó rendkívüli közgyűlésre tisztelettel meghívja. Nagykároly, 1913. október 27. Debreczeni, polgármester, — Tárgysorozat: 1. Dr. Shönpflug Richárd virilis jogon volt képviselőtestületi tag elhalálozásának bejelentése s helyette a sorrendben következő póttagnak rendes tagul behívása. 2. M. kir. belügyminiszter ur 108,101 — 1913. sz. leirata a rendőrség fejlesztésére kiutalt állami segély- összeg felhasznalása tárgyában hozott képviselőtestületi véghatározat jóváhagyása tárgyában. 3. Vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter leirata a Kosztra Ignác-féle alapítványi oklevél jóváhagyása tárgyában. 4. Gróf Károlyi Antalnak a város ellen iditott perében hozott m. kir. Curiai ítélet bemutatása. 5. A gazdasági ismétlő iskolai iskolaszék megszűntének bejelentése. 6 A legtöbb adót fizető városi képviselők 1914. évi névjegyzékének megállapítása. 7. Az 1912. évi LVIII. t.-c. 19. §-a értelmében uj nyugdíj szabályrendelet alkotása. Ezzel kap- csolatban a rendőrlegénység kérelme a nyug- dijigényjogosult városi alkalmazottak közzé leendő felvételök iránt. 8. Előterjesztés a városi állatorvosi szolgálat ellátására vonatkozólag a 146—1913. kgy. sz. véghatározat D. 14. i. pontja szerinti rendelkezés hatályon kívül helyezése iránt. 9. A debreceni kereskedelmi és iparkamara kérelme, ipari továbbképző tanfolyam segélyezése, illetve dologi szükségletének teljesítése bánt. 10. Az állami polgári leányiskola igazgatójának kérelme a 146—1913. kgy. sz. veghatározat D. 2. pontjának oly módosítása iránt hogy csak 16 m3 fa árának s felvágási dijának megtérítésére köteleztessék szabad tűzifa használat ellenében. 11. Schefler János és társai a Kenderes-utca kinyitása ügyében. 12. Szoiomájer János és társai kérelme a Körtefautcának köves úttal való kiépítése iránt. 13—17 illetőségi ügyek. Címadományozás. A király Sprenger Ferenc szatmárvármegyei segédtanfelügyelőnek a tanfelügyelői cimet és jelleget adományozta. Áthelyezés. A nagykárolyból áthelyezett Schiftek Jenő csendőr kadét helyett Dapsi Kiss Tibor helyeztetett át Debreczenből. Eljegyzések. Nagy Elek helybeli közkórházi gondnok-ellenőr f. hó 26-án váltott jegyet özv. Sarkadi N. Zsigmondnéval. — Kürthy Károly helybeli ref. segédlelkész, vallástanár eljegyezte Vida Gyula helybeli polgártársunk leányát: Rózsikát. a koldusok, a szerelmesek, a tülekedők, n remeték, a fiatalok és a vének, mind . .. mind . . . Emlékezzetek Madách nagy költeményének londoni vásárjára. A gyárosra,- a katonára, a munkásra, a kerítő anyára, a számitó szűzre, a kivégzésre készülőre, a bábjátékosra. És azután a nagy temetőből kihangzó búcsúszavakra, melyekből tompán zug elő az élet reménytelen haláltánca. 4. Miért küzd az ember? A kenyérért? Hiszen ez létfeltétel, eszköz a tovább élhetésre. Pedig az emberek milliói azért élnek, hogy maguknak és családjuknak a puszta kenyeret megkeressék. Miért éltek ezek a milliók ? Az eszmékért éltünk ? Az eszmékért táncoltunk, lelkesedtünk, melyeket hittünk tudás nélkül, mert igy volt ez jó azoknak a kevés hatalmasoknak, kik ebből a hitünkből kifolyólag voltak és lesznek hatalmasok? Milyen gúnyosan kacagja a halál a jámbor törökök, bolgárok haláltáncát, kik felorditanak gyönyörűségükben, hogy azután felfordulhassanak a harcmezön, Napoleon gránátosai miért halnak meg oly boldogan, megtörő szemeikkel a zömök l’empereurt keresve, ki éveken át vérrel trágyázta Európát, milliók vérével egyért, a szerencsésen zseniális tömeggyilkos saját önző álmaiért. Érdemes-e a dogmákért máglyára menni énekszóval, a Moloch izzó gyomrába szüzeket vetni, vagy az uj Moloch még izzóbb gyomrába egzisztenciákat hajigálni ? Miért repül a pilóta az előbb-utóbb bekövetkező halál karjaiba, miért rohan a gondolkodó katona a bizonyosan pusztító ágyuförgetekbe ? Ök mind egy meg nem értett, de biztosan félreértett ideáltól megrészegedve járják a halál táncot, még a tudós, a fjlfedező, a pilóta is, kinek poraiból talán kisarjadzik a biztonságos repülőgép, mely, mint a kultúra minden vívmánya, a rémséges bűnök egész ismeretlen ágazatait hozza majd életre. A jövő nemzedékért táncolunk? Az apák, a nemzetek vezetői, az emberiség lángelméi bíznak a jövő nemzedékben. A múlt századok apái is bíztak és az ivadékok ivadékai is bízni fognak. Táncolunk tehát a reménység szivár- ványos szappanbuborékjáért. A fél életen keresztül készülünk, verejtékezünk az élet esetleges második feléért, melyért uzsora-kamatokat fizetünk előre akkor, amikor élhetnénk és mire élvezhetnénk, elveszítjük a kifizetett tőkét. Kioltja életünket egy véletlen, egy bacillustelep, vagy saját kezünk, amikor erre természettörvényi parancs hiányzik. Örömünk kicsinyes, bánatunk ostoba. 5. De hát nincs vigasztaló tudat, nincs egy parányi mécs a mély feketeségben ? Talán a szerelem ? Nem, lehetetlen, mert vagy magunkban vagyunk szerelmesek, amikor azt hisszük, hogy szeretünk, vagy a szépségeket szeretjük a nőben, mikor a nő maga mellékes második tényező, vagy végül szolgái vagyunk eszméletlenül a természet önző fajfen- tartási kényszerének. Nem lehet ez másként, mert ha azt mondjuk, hogy a nő lelkét szeretjük, nem pedig testét, akkor a magunknak tetsző eszméket simogatjuk meg, melyeket a nő lelkében feltalálni vélünk. A nő testét szerettük? Miért, a. ért-e, mert az a női test, vagy mert szép női test ? Az első eset az egyszerű, a második a I művészettel komplikált érzékiség, az egész Reggelizés előtt félpohár Schmidthauer-féle Használata valódi áldás gyomorbajosoknak, székszorulásban szenvedőknek Kapható helyben és ieseranz környéken minden gyógyszertárban és jobb füszerüzletben. együttvéve pedig többé-kevesebbé jelentéktelen, végzetes illúzió Akkor hát miért élek ? 6. Van vigasztalás: a szép, szent szépség minden megnyilvánulásában. Boldogító ritmusa haláltáncunknak. A vonalak, formák, indutatok, érzelmek szépsége művészetté alakulása. Ez lehet csak azon napsugár, mely a hiuságos földi intézményeket és ideálokat bearanyozza. A legborzalmasabb bűn, a legundokabb tömegnyomor is lelket nyer a szépen, a művészeten keresztül, melyet formál, álmodik és farag magának lassú ön-nevelődéssel az ember. A szeretet a szépén keresztül lesz isteni tan, a szerelem a szépen keresztül lesz boldogító, az eszme, tudás, rajongás a szépségtől telik meg tartalommal- A szépérzék adja a szépséget mindenkinek másként, amint bele tudja magát a művészi szépbe álmodni. Álmodni ? Eszerint ez az egyedüli napsugár is álom? Illúzió? Köd és hangulat? Az élet álom. Az élet hangulat. Másként ez nem is lehetséges. 7. Járjuk tehát a haláltáncot fáradtan, verejtékezve, csalódások és kétségek között, mert mégis van egy kevés, vagy ha akarjuk, sok szépség. A holtak kertjének égő gyertyaszőnyege, a kőerdő pedig, — csak most veszem észre — oly szép, hangulatos. A Kaszás bordázata sem ijeszt már, az élet zenéjébe harmónia költözött és a haláltánc füzérének kigyó- vonala, — de csak most veszem észre, — határozottan szép. ' Mégis jó lesz. g. j, g Az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt teljesen rendbehozza. Kis üveg 40 fillér. Nagy üveg 60 fillér.
