Északkeleti Ujság, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1913-07-25 / 31. szám

V. évfolyam. Nagykároly, 1913. julius 25. 31-ik szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre .. ..................... 8 k orona­Félévre ................................ .. 4 „ Negyedévre .. ..................... . .. 2 „ Tanítóknak egész évre .. .. « 5 „ Felelős szerkesztő: NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Dr. Suták István Csáky Gusztáv. = MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. = Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENY1-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAOYKÁROLY.)------- Hirdetések ugyanott vétetnek fel. "... ______________Nyilttér sora 40 fillér.______________ A bátor Románia. A román csapatok nehány nap alatt kardcsapás nélkül elfoglalták fél Bulgá­riát. Sofia kapui előtt jóformán diktálják a feltételeket, amelyek mellett békülnek. A román faj dicsősége és román állam prestege magasra emelkedett a balkán népek szemében, oly magasra legalább, mint a mily mélyre a miénk leszállóit. Ha a kis Romániával összehason­lítjuk a mi tétovázó és határozottan bá­tortalannak mondható eljárásunkat, akkor szégyelnünk kell magunkat. Szó sincs róla, hogy Románia feladata könnyen lett megoldva, de nekünk se lett volna kemény dió Szerbia és Montenegró, ab­ban a tekintetben pedig, hogy Orosz­országgal háborúba keveredhetünk egy­forma kilátásaink voltak. Ha ezt meg­merte reszkírozni a kis Románia, igazán szégyen, hogy mi meghátráltunk muszka előtt. A románok meghozták a nagy pénz­áldozatot, mely nagy véráldozattá is le­hetett volna, azért mert bele néznek a jövőbe és bölcs előrelátásuk azt sugallta, hogy a szláv elemet nem szabad nya­kukra nőni engedni. Ugyanezen indokok reánk magyarokra még fokozottabb mér­tékben fennállanak, mert a szerbség meg­erősödése mai határainkon belül is ve­szedelmet rejt magában és mégis az egész ország a háború ellen volt és van, jajgat és siránkozik és a békét türelmet­lenül várja. Ebben a tekintetben kormánypárt és ellenzék egyformák. A kormánypárt ugyan megszoroz minden katonai terhet, de régi bűneihez hasonlóan elmulasztja a közvéleményt felvilágosítani, hogy azok szükségesek, hogy azokat nem az oszt­ráknak adjuk, hanem saját bőrünk vé­delmére. A kormánypárti urak szíveseb­ben veszik a közvéleményt a más pén­zén mint sem iparkodnának megnyerni, ezenfelül ők sem törődnek a jövővel a külpolitikával és ha megszavazzák a ka­tonai kiadásokat nem annyira meggyőző­désből teszik, mint inkább azért, hogy Bécs a hatalmon hagyja őket. Az ellenzék taktikájának talán leg­nagyobb hibája volt, hogy a háború és beavatkozás ellen foglal állást. Azt hitték ezzel kellemetlenek a kormánynak és ijesztik Bécset, pedig kellemetlenek épen akkor lettek volna, ha a beavatkozást követelik. Ma ők fent ülnek a bársony székben katonáink pedig Üszkübben és Salonikiben. Reánk nézve azonban még más kö­vetkezménye is lehet Románia bátor és sikeres eljárásának. Kétségtelen, hogy ennek a mi románjainkra visszahatása lesz és ha nem is lesznek határosztók mint a szerbek, kiknek minden hamar a fejőkbe száll, de gerincök mindenesetre erősödni fog és a mai nemzetiségi poli­tikánk még tarthatatlanabb lesz. A mi nemzetiségi politikán az ural­kodó faj hatalmának gyakorlása volt a legyőzött felett. Ennek létfeltétele volt, hogy az uralkodó faj mindig tudjon és akarjon harcolni és győzni. Ma mikor mi folyton hátráltunk a szerbek és ro­mánok pedig bátran nyomultak előre és dicsőséget arattak, nehéz lesz ugyanezen fajhoz tartozó nemzetiségeink előtt régi tekintélyünket és hatalmunkat fenntartani. Azok az urak kik teletorokkal üvöltik folyton, a sovinizmust miért nem köve­telték azt, hogy ne engedjünk, hogy a magyar fegyverek dicsőségét elhomályo­sítsák a románok és szerbek, miért hall­gat a Budapesti Hírlap? Sajnos, nállunk ma a jelszavakból élnek, nem pedig a jelszavakért halnak az emberek. Városi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete f. hó 20-án d. e. Debreczeni István kir. tanácsos, polgár- mester elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott. A nagykárolyi vasúti állomás déli oldalán összegyűlő esővíz levezetéseinek ügyében a m. kir. államvasutak debreceni üzletvezetőségétől megküldött szerződés-tervezetet a közgyűlés nem fogadta el. A képviselőtestület a színházi hirdetési bérletre vonatkozólag Neuwelt és Janovits cég­gel megkötött bérleti szerződés felbontását, ille­tőleg megszűnését tudomásul vette s Linhart Vilmos budapesti lakos ajánlatát, mely szerint a városi színház függönyén való hirdetés jogát 5 évre évi 100 korona összegért bérbeveszi, elfogadta. Az országos szimfóniái zenekar kérése ügyé­ben úgy határozott a közgyűlés, hogy a városi színházat a fűtési és világítási költségek elen­gedésével egy előadásra átengedi. A képviselőtestület Timkó József tűzoltó­parancsnok részére, azon célból, hogy a f. évi augusztus hóban Egerben tartandó országos szaktanfolyamon részt vehessen, 140 koronát engedélyezett. Raucsina József és társainak valamint Nerli István és társainak aszfaltgyalogjáró készítése iránt beadott kérését a képviselőtestület eluta­sította. A nőkérdés. A világ összes államai képviselve voltak a nálunk nemrég lefolyt nőkongresszuson. A suffragetek napokon keresztül foglalkoztak meg­annyi életbevágó és részükre megváltást jelentő kérdésekkel. Természetesen ők erős meggyőző­déssel és fanatikus hittel állanak sorompóba jogaik kivivására. Hogy minő eredménnyel, azt a jövő fogja megmutatni. Igen fontos kérdés a nőnemnek a társa­dalomban és az állami, jobban mondva, jogi életben való érvényesülése, vagy mint az mos­tanában divatos: emancipálása. A házasság női kereseti ágak, a női sza­badság mint egy kalap alá fogottak és kimon­datott a szentencia, a mely szerint, ha a nők tulajdon olyan foglalkozási körökben élnek, mint a férfiak, akkor teljes joguk van arra, hogy ki­vegyék maguknak a férfi nemet, megillető min­den szabadságot. Ha nincs még az a foglalko­zásuk, amely őket egysorba állíthatná a férfiak mellé s akkor itt van a házasság, amely a régi felfogástól eltérően feloldja a nőt leánykori zár­kózottsága alól és odakinálja a titkon óhajtott vogelfrei életet. Régebben volt és az angoloknál ma is az a felfogás van érvényben, hogy éppen a párta alá jutás képezi zárókövét a leánykori élet köny- nyüvérüségének. A házasság egyúttal rnegko- molyodást jelent a hidegvérű és felette prakti­kusan gondolkodó angliusoknál. Szinte felemelő érzést kelt az a tudat, hogy a házassági frigy olyan intézménynek tartatik, amely alapját ké­pezi egy nemzeti létnek és egy nemzeti jövő­nek. Innen ebből a komoly felfogásból kell magyaráznunk azt, hogy miért tudott sok apró nemzet évezredeken át jóformán ezen erkölcse folytán egyedül sok más alacsonyabb erkölcsű, bár számban túlsúlyban levő nép között megál- lani és pedig derekasan megállani. Nagyon sokan, különösen nők kardoskod­nak amellett, hogy az asszonyok ép úgy mint a férfiak élvezhessék azokat az előjogokat, me­lyeket az uj kor, az individuálizmus kora a férfi nem számára biztosított. Ezeket az előjo­gokat pedig úgy értik, olyképpen értelmezik, hogy miként az erősebb nemnek akként nekik is lehessen felügyelet nélkül, kényük-kedvük élni és szeretni. A házasságot ők elavult intéz­ménynek tartják, amely csak megköti az em­beri szabadságot és béklyót ver az emberi ter­mészetnek egyes kifejlődésére. Sokkal szükebbre van szabva e keret, hogy sem itt érdemlegesen lehetne megbírálni és ítéletet mondani erről a nagy szabású és az emberi élet leglényegesebb pontját érintő kérdésről. Itt csak arra lehet és kell szorítkoznunk, hogy szóhoz juttassuk a mai kor egyik hivatott emberét; akit a maga tapasztalatai, meg nagy lángesze minősítettek legjobban arra, hogy ezen óriási horderejű do­logról úgy beszéljem, mint egy ki egy emelke­dett szempontból beszélhet. jIq]^ tokosok A Nagykárolyi „ÖNSEGÉLYZŐ NÉPBANK“ áruosztálya r* -I ,, . K*l~ a mai nehéz pénzviszonyok mellett is "ai figyelme Del folyósít előleget előnyös feltételek mellet 1913. évi termésű búzára és rozsra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom