Északkeleti Ujság, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1913-02-01 / 5. szám
2-ik oldal. 5-ik szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG. Az általános sztrájk, Arri a hatalqmnak a fegyveres erő, az a nép millióinak a sztrájk. Fegyver, amelyre tá- maszkddva erfjp látható kifejezésre jut. Éhez a kiszámithatatlcjn erejű fegyverhez akar nyúlni a közel napokbájí Magyarország munkásságának egy jó nagyrésze. A lázasan siető eseményeknek forgatagában akarva, nem akarva el kell fogadnunk a jelen kialakulását a maga egész vagy féligazságaival s az általános sztrájk kérdésénél akarva, nem akarva el kell fogadnunk alapul a tömeg igazságát. Azt az igazságot, amelyet népmilliók állítanak elénk. Az igazságának érvényesítéséért a hatalom. Amint menthető az egyik, úgy igazolható a másik is. — Mindezt általában mondjuk s nem akarjuk vonatkoztatni a nálunk esetleg bekövetkező sztrájkra. De erről is mondhatunk annyit, hogy ha a nemzet-kiegészitő tömegnek, a megtagadott munkásnépnek csakugyan általános lesz a megmozdulása, akkor hiábavaló minden lebecsülés, mert egy általános sztrájk földrengésszerűén fogja megrázni a magyar nemzet épületének falait. És akármilyen erősnek lássák is a hatalom árnyékában Tisza Istvánt, a bekövetkezhető gazdasági és ipari károsodásnak sem ő, sem senki nem fogja tudni útját állni. Az elhibázott hatalmi politikának mindenesetre ártatlan áldozatai lesznek munkásokban ép úgy, mint munkaadókban. De ennél a pontnál egész özöne támad a felelet nél.cel álló kérdéseknek. Vájjon csakugyan képviseli-e a munkástömeg azt a nemzeti erőt amely jogosult nemcsak a sztrájk, de bármilyen fegyverre is az igazság védelmében? Vájjon a sztrájkkal előidézett anyagi károsodás árán megteremti-e a biztos, nyugodt és megelégedett életet? . . . Vájjon számolt-e azzal, hogy egy időelőtti támadással nem fogja majd nehezebbé és veszedelmesebbé tenni önmagára és a nemzetre az amúgy is tarthatatlan helyzetet . . . Úgy vagyunk ezzel a sztrájkkal, hogy semmikép sem helyeseljük, bár megértjük, mint politikai demonstrációt. Nem helyeseljük, mert mindenfelé csak kárt fog okozni, hasznot pedig semmit. Kárt okoz a munkásnak, kinek a mindennapi keresetre van szüksége, hogy magát és családját fentarthassa. Kárt okoz a munkaadónak, ki a mai nyomott gazdasági viszonyok között úgyis válsággal küzd. A háborús veszedelem következtében a hitel és gazdasági élet terén mutatkozó pangás még növekedni fog, ha az általános sztrájk következtében a munkaadók és munkások termelő képessége csökkenni fog. Politikai tüntetésről lévén szó, elég ha a tömegsztrájk huszonnégy óráig tart. Tüntessenek amellett, hogy a választói jog érdekeit nem elégíti ki. Erre azonban elég egy nap, sőt az is felesleges. Egy általános mozgalom erőkifejtésre, győzelemre akkor lesz csak képes, ha a benne levő igazságokat a rendes, természetes fejlődés érleli meg az élet számára. A most előkészített általános sztrájk esetleg meg fogja mutatni a tömegerő kifejlődését, de tartós győzelmet aligha fog tudni teremteni. Kétségtelen, hogy az utolsó évtizedek alatt a munkásnép zöme is belelátott a haladás útjába, de vezetőinek rövidlátása, rosszindulata, radikális gondolatköre letéritette, olyan útvesztőkbe sodorta, ahol nem ismernek hitet, hazát. A munkásnép nagy zöme, amely most nemzeti jogért küzd, eddig megtagadta nemzeti jellegét és nemzetközi jelszó alatt indult nemzetellenes munkára. Nem is annyira a megtévesztett népben volt a hiba, mint inkább azokban, akik hiszékenységével visszaélve, kizökkente! ték eredeti htjáról. Ha a munkásnép most nyitott szemmel visszanéz az elhagyott időre, ha jogfosztottan áll a hatalommal szemben, nem kell-e elsősorban tekintetét azokra is irányítani, akik részben okozói voltak annak, hogy a munkásnép egy részét nemzeti szempontból veszedelmesnek tartották és tartják ina is, amikor a politikai uj Magyarország kiépítését akarják ?! A nemzet leikétől elszakított munkásságnak, amelyet a közös cél hozott közelebb a nemzeti jogokért küzdő ellenzékhez, ha teljes sikert akar elérni, le kell vetnie a nemzetközi álarcot, vissza kell térnie arra az útra, amelyen elindult, meg kell tanulnia jogot tisztelni, hazát szeretni, Istent imádni. Ha a tömeget a jogtisztelet, hazaszeretet, vallásos hit állítják 'egy- verbe, akkor a tömeg megmozdulásával az igazság mozdul meg, amely legyőzhetetlenül diadalmaskodik, mint fény a sötétségen. HÍREK. A házastársak békéje. Azelőtt csak egyszer volt dolga a pletykának, mikor a házastársak különválásának a hire széjjelterjedt. Akkor keletkeztek a legkülönbözőbb találgatások és rémmesék, amelyeknek természetesen nagyon kevés az alapja Végre is, két ember között, akik nap-nap után együtt élnek, a legkülönbözőbb okok miatt történhet összeveszés. Sőt akik jobban szeretik egymást, azok érzékenyebbek és hamarabb hajlandók a szakításra. Nem túlozunk, ha azt mondjuk, hogy igen sokszor a pletyka tetőzte be házastársak egymástól való elhidegülését s a pletyka akadályozta meg a kibékülésüket. Ha egy csúnya asszony tér vissza a férjétől a mamájához, ugyan akkor sem fordulnak utána. De ha szép asszonyai történik ilyesfajta kalamitás, hát nagy lelkierejének kell lennie, ha az utczára kimerészkedik. Az arcán keresik az okokat, utánafordultak és összesúgnak, sejt némelyek ravaszul ösz- szemosolyognak. Mindnyájan beleesünk a skandalum iránt való kíváncsiságnak ebbe a hibájába, de valljuk be, mindnyájan kíméletlenek vagyunk abban a percben és helytelenül cselekedünk. Az utóbbi időben aztán mind gyakrabban fordul elő, hogy házastársak újra kibékülnek és ilyen módon még egyszer táplálékhoz jut a telhetetlen pletyka. Holott nincs okosabb és nincs természetesebb az ilyen békülésnél. Hiszen rendszerint jelentéktelen az elválás oka, de ha bármilyen súlyos konfliktus is fordult elő a házastársak között, a végleges szakítás rendszerint oktalanság. Mivel pedig igy van, akadna mód arra, hogy a pletyka véglegesen kimúljon az árnyékvilágból. A "mód pedig az, hogy a házastársak egyáltalában ne vesszenek össze. Vagy ha össze is különbözne)!, kerüljék óvatosan a legcsekélyebb nyilvánosságot is. A cselédség és a fri- zőrnő előtt ne vitatkozzanak. A legőszintébb szívvel ajánlja ezt a rovat írója és annál nyugodtabban teheti, mert nem nős ember. Nagykároly r.-t. város képviselőtestülete 1913. év február hó 2. napján délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében rendes közgyűlést tart. Tárgysorozat: 1. Az 196—1912. kgy. sz. véghatározattal elrendelt szervezeti szabályrendelet módosítás törvényhatósági jóváhagyásának bejelentése. 2. Az 1911. évi városi zárszámadás törvényhatósági jóváhagyásának bejelentése. 3. Az 1913. évi városi költségvetés törvényhatósági jóváhagyásának bejelentése. 4 Előterjesztés a városnak rendkívüli államsegélyben leendő részesittetése tárgyában in. kir belügyminiszter úrhoz kérelem előterjesztése iránt. 5. Javaslat az építési szabályrendelet 12. §-ának módosítása iránt. 6. Azon ajándékozási szerződés jóváhagyása, amely szerint gróf Károlyi Gyuláné sz. Károlyi Melinda grófnő a rég pénzügyigazgatósági épületet s telket a város részére ajándékozta. 7. Azon bérleti szerződés jóváhagyása, amely szerint a régi pénzügyigazgatósági épület a kir. pénzügyigazgatóság elhelyezése céljaira 1913. évi január 1-től 191ß. május 1-ig terjedő időre évi 4000 K béréri bérbe adatott. 8. A nagykárolyi Dalegyesülel köszöneté — eddig a városházánál a Dalegyesület használatára átengedett helyiségért. 9. A létesíteni tervezett Nyírbátor—nagykárolyi h. é, vasút végrehajtó bizottságának megkeresése, a vasút létesítési költségeihez — hasonló névérBudai este Irta: Krúdy Gyula. A cimerken kis pelikánok voltak, turbános török fő es mezítelen kard, a viselője pedig Galambos Mária volt, táncosnő, magyar dalénekesnő, huszárnő, csikósnő, aki a külföldi főként orosz színpadokon meglehetős sikerrel működött, később Budán kis villát vásárolt és a kapura kifaragtatta a címert a török fővel és mezítelen karddal. Ekkor Galambos Mária harminc éves volt, a legszebb bundája volt Budán, az ékszerei titokzatos fényüek, mig a szeme tájékán könnyű pókhálót vont valamely körülmény, talán egy boldog-boldogtalan szerelem élménye, vagy egy moszkvai bál éjszakája, midőn a herceg vagy a kereskedő végképpen elhagyta, behódolván egy uj csillagnak, aki a művészet egén felbukkant. Talán nem is volt semmi különösebb eredendője, e pókhálónak, hisz erkölcsben, csendben, nyugodalmas vidéki házban éldegélő úrasszonyok is hozzájutnak e pókhálóhoz, a mely szemükre rászövődik, holott egyetlen egyszer sem ittak pálinkát gárda- tisztekkel. Mária harminc esztendős volt és végtelenül busulkodott a pókháló miatt, amely véleménye szerint sokkal korábban érkezett, mint illett volna. Volt egy barátnője (korántsem olyan gazdag, mint ő), akivel egykor együtt táncolta moszkvai „Paradicsomiban, a ki ugyankcsak Budán telepedett le s tőle Mária délutánonként kérdezgette : —- Mondd, miért öregszem én meg idő előtt ? Mindig jószívű, vallásos, becsületes nő voltam, segítettem a szegényeken, pártfogoltam az árvákat, ha jól ment a dolgom, aranyat nyomtam a sarki koldus kezébe, aki Moszkva égésénél is már a sarkon állott . . . Miért mondd, Ilona ? A barátnő, a betegségektől és szegénységtől már régesrégen összeszáradt, csupán fényes kis szeme mozgott szokatlan élénkséggel, különösen, ha előkelő urakat látott kocsizni a Hűvösvölgy felé, alattomosan mosolygott: — Mindennek az oka, hogy nincs kedvesed, akit szeressél. — Pfuj! — kiáltottt fel Mária és tömérdek karperecét megrázta kezén. —MárMoszkr vában is azon törted mindig a fejed, hogyan szőjj szerelmet barátnőid és méltatlan férfiak között. Te javíthatatlan vagy, Ilona. Engem legszívesebben láttál volna a nagydobos karjában. Azért nem lett belőled semmi, mert mindenféle ringy-rongy férfivel szóba álltái. — Én mindig igazán szerettem — mondta igen büszkén Ilona. — Mit értél vele ? Sohasem nyughattál a szivedtől. Mondhatnám ezt durvábban is. Elég volt egy tökfejü férfit látnod, már megörültél. Érdemes volt ? Ilona ócska, divatja múlt ruhákat viselt. És e ruhákat olyan furcsán tüzögette, varro- gatta össze, hogy még régibbeknek látszottak, mint amilyenek valójában voltak. Szerette a tarka szoknyát, a mályvaszínű zubbonyt (benne tarka virágok), a iyakába pedig valamely lehe teilen kendőt kötött. Két nagy antik fülbevaló jára mit sem adott a zálogos, ugyanezért leg kedvesebb emlékének nevezte a fülönfüggőt férfias gallér és kézelő egészítette ki több nyíre toalettjét. Megritkult hajába szívesen tü zött virágot. A két kezét összefonta mellén é: igen komolyan nézett barátnőjére, elszántan beszélt : — Tudom, hogy ti vagytok többségbei hidegszivü, számitó teremtések, akiknek egyet len gondjuk a pénz, az ékszerek, a vagyon amellyel nyugalomba lehet vonulni. Tudom hogy elteszitek az aranyakat, amelyeket kap tok az élet folyamán, mert az aranyak szépek amint ezüst tálban feküsznek a vasszekrén mélyében. Bizonyosan neked is van gyüjtemé nyed szakállas, kakasos, asszonyfejes aranyak ból, hisz eleget kaptál életedben. De vanna nagyszerű perzsiai aranypénzek is gyüjtemé nyedben, amelyet a követség tagjai ajándékoz tak a pohár pezsgőhöz. Tudom pontosan, hog a mogyorónyi gyémántfülbevalód négyezer fo rintot ér, a tolláid és csipkéid szintén tekinté lyes értéket képviselnek, bár a rongyokra ner sokat adtál életedben. Aztán mégis, ha meg hívsz magadhoz, vacsorára, a déli maradékc tálalja szobalányod az asztalra. — Kinek főzessek! ? — kiáltott fel némi leg indulatosan Galambos Mária. — Én ma gányos asszony vagyok, vendéget rajtad kivi nem fogadok, talán majd a konyhára fogor eltölteni a pénzemet?! A papirosok mostaná ban úgyis- alacsony kurzuson állanak.
