Északkeleti Ujság, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1913-04-19 / 16. szám

16-ik szám. 3-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG­F. hó 11-én Szamosdob iskoláját kívánta a vikárius meglátogatni. Mikor a faluban Ké- pessy László főszolgabíróval megjelent, már 14 csendőr ügyelt a rendre. A papot nem találta otthon a vikárius, állítólag Kismajtényban volt, hogy az ottani eseményekről tájékozódjék. A csendőrök figyelmeztették a népet, hogy a vi­kárius úrral szemben illő tisztelettel viselked­jenek. A nép, de különösen a nők azt ellenez­ték elsősorban, hogy a vikárius a templomba menjen. A vikárius ezt meg is ígérte. A pap megérkezvén, egyenesen a templomba ment s hozzáfogott a gyóntatáshoz. A vikárius utána küldte a harangozót, de az asszonyok a temp­lomkert kapuján nem engedték be. A csendő­rök ekkor szuronytámadást intéztek a templom­kertben tartózkodó asszonyok és gyerekek ellen és visszaszorították őket. A hátráló asszonyok egy nehány követ repítetlek a csendőrök felé. Erre a csendőrök a „tüzelni kész“ vezényszóra már-már fegyverüket készültek használni. Ez szerencsére nem következett be. A pap nem lévén hajlandó a templomból kijönni, a viká­rius a faluból eltávozott. • Pénteken d. e. Madarassy István főszol­gabíró Dienes István irodatiszt és 20 csendőr kíséretében kiszállott Kismajtényba, hogy a nyo­mozást megejtse. Az éjjel 11 óráig tartó nyo­mozás eredményekép letartóztatták Marosán György g. kath. lelkészt s vele együtt a követ­kezőket : Moldován Jakab asztalos, ifj. Csögi János közs. albiró, Varjú János, Botos András kocsis, Sonkodi Pál gazdálkodó, Bontya Gergely me­zőőr, Kádár Gusztáv gazdálkodó, Pap László, Tarcza Péter, ifj. Sonkodi István, id. Csögi Já­nos, Pintyó Lászlóné, Tóth László napszámos Átadták őket a szatmári kir. ügyészség­nek. A vizsgálóbíró a kir. ügyész indítványára mindnyájukat előzetes letartóztatásba helyezte. A folytatólagos nyomozás eredményekép a csendőrség még a következő négy kismaj- tényi lakost jelentette föl az ügyészségnek: Serény Lá zlót, aki beismerte, hogy vasvillával csatlakozott a tömeghez, s azt kiabálta, hogy „nem engedjük magunkat, mig egy csepp vé­rünk van“; Pap Sándort, aki vasbottal vett részt a fogadtatásban; Vállán Jánost, aki azt kiabálta, hogy „nem kell őket az iskolába be­engedni“ ; Varjú Pétert, aki a tanuk szerint szintén ezt kiabálta. * Szombaton a kismajtényi gör. kath. gond­nok és több iskolaszéki tag meg jelent Marchis Romulusznál, mint főesperesnél és a történtekről hivatalos jelentést tettek, Marchis Romulusz hiva­talosan sürgönyt küldött a püspök urnák amelyben bejelenti, hogy Marosán Györgyöt 14 hívével letartóztatták. . . .„Nép ezen erőszakosság ellen hangosan tiltakozik, izgatottsága határta­lan, szabadon bocsátása iránt sürgős intézke­dést méltóztassék tenni.“ A kismajtényi gond­nokság a maga nevében az igazságügyminisz­ternek küldött sürgönyt. Marchis Romulusz ezután felment Csaba Adorján főispánhoz, azonban őt nem találván otthon, az alispán­nál tett ebben az ügyben látogatást. Szom­baton a püspöktől a következő sürgöny jött Marchis címére: „Marchis Romulusz főes­peres urnák Nagykároly. Ügyészségtől Írásban kérjen tájékoztatást és küldje hozzám, hogy lássam, mit tehetek érdekükben. Papp püspök.“ A püspök sürgönyét azonnal közölte Marchis Romulusz az ügyészséggel és tájékoztatást kért „mi képezi a vád tárgyát, és hogy esetleg a tárgyalásig nem lesznek-e szabadon bocsátva.“ Kedden reggel jött meg az ügyészségtől a tájékoztató irás. Hogy olvasóink autentikus helyről nyerjenek tájékoztatást, egész terjedel­mében itt adjuk: A nyomozás eddigi adatai szerint Jaczko- vics Mihály mint az uj gör. szertartásu gör. kath, egyház vikáriusa Kismajtényban 1913. április 10-én a Szatmár vármegye főispánja ál­tal mellé rendelt Madarassy István főszolgabiró társaságában oly célból jelent meg, hogy ott mint az egyházi fennhatósága alá a közelmúlt­ban csatolt gör. kath. iskola főfelügyelője, is­kola látogatást tartson. Ezt megelőzőleg, mert Marosán György kismajtényi gör. kath. lelkész éppen isten tisz­teletet tartott, Jaczkovits Mihály vikárius Ma­darassy István főszolgabiró társaságában a templomba ment, ott azonban alig foglalták el helyeiket, Tárcza Péter a harangot félre verte, mire a templom előtt nagyobb csoport gyűlt össze félre érthetetlenül azzal a célzattal, hogy Jaczkovics Mihályt vikáriust tettleg bántalmazzák. Madarassy István főszolgabiró fenyegető veszélyt látva kiment a templomból és az ott összegyűlt embereket, asszonyokat és gyerme­keket békés eltávozásra hívta fel, azonban ered­ménytelenül. A mig ez történt, azalatt a templomban idős Csögi János, Moldován Jakab és Tárcza Péter vezetése alatt egy nagyobb csoportból álló tömeg szitkozódás és távozásra való fel­hívások között megragadta a szentélyben Ma­rozsán György gör. kath. lelkész mellett álló Jaczkovics Mihály vikáriust és utóbb nevezettet a szó szoros értelmében a templomból kilök- dösték, sőt Tárcza Péter e közben a vikáriust öklével hátba is ütötte annak dacára, hogy az időközben a templomba visszatért Madarassy István főszolgabiró a vikárius segítségére sietett. A templomba volt, és a templom előtt összegyűlt csoport (melyből még eddig ki nem derített tettes a főszolgabírót kabátjánál is meg­fogta és rángatta) a főszolgabírót is körülvette és őt veszélyes magatartásban nyilvánvaló fe­nyegetéssel a rend helyre állításában akadá­lyozta. \ Jaczkovics Mihály vikáriust és Madarassy István főszolgabírót midőn a helyszínéről ko­csin távoztak, a csoport tagjai közül többen kövekkel megdobálták. Ezek megtörténte után a vikárius a fő­szolgabiró társaságában Domahidára ment, ahonnan a délutáni órákban tértek vissza Kis­majtényba abból a célból, hogy a tervbe vett iskola-látogatást a főszolgabiró által időközben megerősített csendőri karhatalom segítségével foganatosítsa. Ebben a hivatalos eljárásukban azonban ismét erőszak és veszélyes fenyegetés által meg­akadályoztattak oly módon, hogy ifj. Csögi János előzőleg a gyermekeket az iskolából haza küldte, az iskolaajtót bezárta, eddig ki nem derített tettes az iskola csengőjét félreverte, mire az iskola udvarára egy nagyobb csoport gyűlt össze, kik közül Varjú János, Botis András, Sonkodi Pál, Bontya Gergely, Kádár Gusztáv, Pap László, ifj. Sonkodi István és Tóth Lász­lóval, mint a csoport tagjai közül többen is az iskola udvarán elhelyezve volt léc csomók­ból léceket vettek elő és azokat szitkozódások között ütésre emelve a kivezényelt csendőröket a rend fentartásában veszélyes fenyegetéssel akadályozták. Á csoport tagjai közül többen az eddig derítettek szerint Pintye Lászlóné és Tárcza Jánosné a helyszínéről kocsin eltávozó vikáriust és főszolgabirat kövekkel megdobálták. Marozsán György gör. kath. lelkésznek módjában állott volna egyetlen szavával a fent leirt cselekményeket megakadályozni, azonban ezt még a főszolgabiró felhívására sem tette, sőt a főszolgabiró hivatalos jelentése szerint a nevezett lelkész magaviseleté — aki kézmoz­dulatával a csoport tagjait tettlegességre ösz­tönözte, azt árulta el, hogy ő a bekövezendők- ről nemcsak,hogy előre tudott, hanem az egész cselekménynek értelmi szerzője és felbujtójavolt. Duruz János csendőrparancsnok vallomá­sával pedig az ígérkezik bizonyíthatónak hogy Barota Gergely még a cselekmény elkövetése alkalmával is ott a helyszínén különféle izgató kijelentésekkel és felhívásokkal a csoport tag­jait a fent körülirt cselekmények elkövetésére szándékosan reá bírta. A nyomozás eddigi adatai alapján tehát Ma­rosán György és Barota Gergely mint felbujtók, Pintye Lászlóné sz. Imre Mária, ifj Csögi János, Varjú János, Botis András, Sonkodi Pál, Bon­tya Gergely, Kádár Gusztáv Papp László, ifj. Sonkodi István és Tóth László mint tettesek a Btk. 176 §-ába ütküző magánosok elleni erő­szak büntette és Btk. 165 §-ába ütköző és a Btk, 168. §- I. bekezdése szeiint minősülő ha­tóság elleni erőszak bűntettével alaposan gya- nusithatók, Ezt a tájékoztató átiratot Marchis Romu­lusz a következő irattal küldte fel a püspök urnák: 183—1913. Méltósdgos és Főtisztelendő Püspök Ur! A kismajtényi zavarok ügyében méltósá­god f. h. 12-től kelt távirati rendelkezésére, átiratban azonnal megkerestem a szatmári kir. ügyészséget, hogy kimerítő Írásbeli tájékozást adjon Marosán György kismajtényi plébános és 14 hívének előzetes letartóztatása ügyében, mire a szatmári kir. ügyészségtől mai napon vettem jelen értesítést, melyet eredetiben alázatos tisz­telettel van szerencsém Méltóságodhoz felter­jeszteni. Nem akarok az ügy érdemében bírálatokba bocsátkozni, de a mennyire Marosán György c. esperes-plébánost ismerem, mint egy Krisztus szive szerinti mély vallásos érzelmű, jámbor, buzgó értelmes és szép készültségü papot, szinte lehetetlennek tartom, hogy ily zavarok­nak értelmi szerzője, felbujtója lehetett volna. Magok a tények sem bizonyítanak a mellett, mert Főtisztelendő Jaczkovics Mihály viká­rius ur hivatalos értesítésében iskolalátogatását Kismajtényba délutánra jelezte és ő a reggeli illetve e délelőtti órákban jelent meg Kismaj­tényban éppen a sz. Liturgián, mikor a hívek áldoztak. De történt volna bármiképen is a do­log, az a tény, hogy a hitközség lelkészét csen­dőrszuronyok között vitték éjnek idején a kir. ügyészséghez Szatmárra, szóval híveivel együtt előzetesen letartóztatták, holott a bűnvádi per- rendtartás 141. §. értelmében ez elrendelhető nem veit, a legtapintatlanabb eljárás a mi csak képzelhető az illető faktorok részéről, mely az uj egyházmegyét sajnos véghetetlenül kompro­mittálja. Lett volna mód és eszköz az illető lel­készt beidézni, lett volna aztán vizsgálat és ha bűnös, vegye el büntetését, de puszta feltevés alapján előzetesen letartóztatni egy lelkészt, az a papi rendnek flagrans meggyalázása. A papi méltóság érdekében mi a papság hódolattal kérjük Méltóságodat, hogy méltóztassék főpasz- tori tekintélyével odahatni, hogy hasonló esetek a jövőben elő ne fordulhassanak; a letartózta­tott plébános szabadlábra való helyezése érde­kében pedig méltóztassék lépéseket tenni, hogy mennyiben bűnös, azt a későbbi vizsgálat lesz hivatva kideríteni. Egyidejűleg méltóztassék intézkedéseket tenni és utasítást adni a hívek lelki szükségle­teinek ellátásáról, éppen most a sz. Husvéthoz oly közel eső sz. időben, ha az illető plébánost a bíróság sürgősen szabad lábra nem helyezné, jóakaró kegyes atyai figyelembevételével azon­ban Méltóságodnak a hivő nép ezen események által felizgatott kedély állapotának és hangu­latának. Méltóságod felszentelt Jobbját csókolva vagyok Nagykároly, 1913. április 15-én. Krisztusban alázatos fia: Harcbis Romulusz, főesperes. Marchis Romulusz teljesen lehetetlennek tartja, hogy Marosán György bujtotta volna föl a népet arra, hogy a vikáriust bántalmazzák. Pesten végzett pap, megyebizottsági tag, szent­: Gallérok gözmosása: tükörfénnyel hófehérre Nagykároly, Széchenyi-utca 34. sz., a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom