Északkeleti Ujság, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-13 / 15. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG 15. szám. nincs bennünk annyi meggyőződés és erő, mint — hogy két végletből vegyek példát — volt Clootz íróban a francia forradalom idejében aki merte ezt a címet viselni: az Isten személyes ellensége és mint volt abban a párisi öreg asz- szonyban, aki 1793-ban egy népszavazás alkalmával arra a kérdésre: kell-e az Isten ? kétszázezernyi tömeg között egymaga merte föltartani jobbját ezzel a kiáltással: pour Dien! akarom az Istent! Ha az egyéniséget, az öntudatot meggyőződés és erő alkotják, akkor ennek a kulturvilágnak minden baját, minden ferdeségét minél több öntudatnak, meggyőződésnek és erőnek beállítása fogja kioperálni. És amikor erre gondolok, valami olyant lát a lelkem, mint aminők a zord és föiséges hegyek, Isten gondolatai, „montes Die“ ebben a világban. . Egyház és állam, család és társadalom, lélek és örökkévalóság; ezeket a hegyeket most még jégpáncél takarja. De Isten meleg lehelletére olvad a jég, fakad a viz, az üdítő, eieven, kedves viz és mindig hatalmasabb áradatban ömlik és zuhog és rohan le az élet nagy lapályaira, hogy mint elválha- tatlan hajtóerő, felkapja és előrevigye a kultúra fellobogózott gályáját. Katholikus hullámok: történelmi hullámok; klerikális hullámok: erős és eleven hullámok. Vallásos öntudat és meggyőződés hullámai: nélkülözhetetlen kulturhullámok. így. Ebben a formában. A vallás nem megtűrt rokon a kultúra palotájában, aki durvára dolgozhatja a kezeit, de tartozik szerényen meghúzni magát, a cselédekkel1 étkezhet és kötelessége a háziúr, ebben az esetben a kultúra gyermekeinek minden neveletlenségét csendesen zsebrevágni. A vallás úrnő, királynő a kultúra palotájában, akinek kizárólagos és halhatatlan érdeme minden rend és tisztaság, minden báj és kedvesség, minden erény és önfeláldozás, minden szeretet és méltányosság a világon. A kultúrát a vallással a természet kapcsolja egybe. Az emberi természet egyéb adatai mellett két főtényezőt találok, amelyek hivatásuknál fogva egymással folyton harcba állnak, hogy egymást kiegészíthessék : az egyik a vallási ösztön, a másik az önzés. Az önzés vad, sötét halom, egyik főhajtóereje a kultúrának. Mindent magába akar kapcsolni, mindent leakar gázolni, mindent élvezni akar, mindent meg akar szeretni. A vallás ellenben az embert önmagán kivü! álló központokra figyelmezteti, különbséget tesz jó és rossz között: azt védi. ezt üldözi. És van ereje ahhoz, hogy az önzést megfegyelmezze, Isten és ember, jog és kötelesség respektállására kényszerítse, szóval megfékezze, korlátok közé szorítsa. Hova fejlődnék a kultúra meg nem fékezett önzés hatása alatt ? Vallás a legfőbb potencián természetfölötti kultúra, önzés a legfőbb potencián, természetalatti brutalizmus. Van-e más hatalom, mely az önzést meg tudja fékezni? Nincsen. Épen azért a vallás a kultúrának nem megtürtje, hanem királynője, Az öntudatos vallásosságnak, a meggyőződésnek és a belőle fakadó erőnek hullámai pedig csakugyan nélkülözhetetlen kultúra hullámok, ennélfogva a vallásos öntudat ébredése egyenlő a szebb, jobb, igaznbb kultúra ébredésével. Valahányszor a szentmisében mondom vagy éneklem, hogy sursum corda, föl a szivekkel, mindig az jut eszembe, hogy igen, a vallásos öntudatnak és a kulturöntudatnak egybe kell ömölniük és ez utóbbinak az előbbiből kell táplálkoznia. Azért „sursum corda“ és egy pi- lanatra bámulattal nézem az egyházat, közel kétezer éves szervezetét, amely a krisztusi eszmék birtokában élve, rendíthetetlenül hisz a saját hivatásában és tekintet nélkül arra, vájjon királyok hódolnak-e neki vagy rabbilincseket csörget, egy diadalmas és bizakodó himnus első akkordját ütteti meg százezernyi papjaival, mikor azt énekelteti velünk: sursum corda! Sursum corda! A kultúra lomtárában sok fölösleges dolog van. Mi nem vagyunk fölöslegesek, mi nélkülözhetetlenek vagyunk. De akkor egyéniségeknek is kell lennünk, meggyőződéssel és erővel kell az életbe beállanunk. Ezt hangsúlyozza az Egyház a meggyőződés és érő embereinek, a vértanuknak officiu- mában. Santi, qui sperant in Domino, a szentek, tehát Isten fiai, tehát az öntudatosan vallásos emberek, akik Istenben bíznak, habebunt fortitudinem, erősek lesznek, assument pennas, szárnyakra kapnak, volabunt ut aquilaem, sas módjára repülnek, et non deficient, és nem törnek le, nem lankadnak el. És nem törnek le! Et non deficient. Mennyire hasonlít ez az ígéret ahhoz a másikhoz: et non praevalebunt, és nem vesznek erőt rajta. Abból is, ebből is a halhatatlan győzelem reményének levegője áramlik felénk. Testvérek, tele a tüdőt, tele a lelket ebből a levegőből, ébredést jelent ez, tavaszt jelent ez, Ne féljünk, ne alkudozzunk, ne gyáváskod- junk ! Állítsunk minél több meggyőződést, minél több erőt, minél több egyéniséget a szűz Máriás lobogók alá és akkor sok és igaz kultúrát állítunk be szűz Mária országába! Ä közerkölcsök sülyedése. A látszólagos jólét, műveltség, vagyono- sodás terjedése közepette a gondolkodó elmék és elfogulatlanul itélők egy hajdan nagyratörő társadalom szomorú aláhanyatlását veszik észre. A férfias jellem és vasakarat a múlt emlékeiben él csupán. A mozgató erő ma a pénz és élvezetvágy, mig a közöny a közügyek iránt általános jelenség. A bűnesetek száma rohamosan nő, s a fiatalokra esik a bűnözök nagy része. Terjed az iszákosság. Színház és irodalom szent tűzhely helyett mételyterjesztő mocsárrá válik igen sok elmében. A gyermekte- lenség tovább harapózik, a materiálista tanokat szabadosán hirdetik, a mindent tagadó ké tely és pesszimista világnézet emberroncsokat nevelnek. Valóságos átokként sulyosodik reánk a társadalmi betegségek sokasága, az iszákosság, ebből kifolyólag az öröklődő elmebaj, tüdővész és görvélykor. A fiatal nemzedéket meg- a pornográfia, amely alattomosan átlépi házunk küszöbét és letelepszik tűzhelyeink mellé. Vagy nem átok-e az egygyermekrendszer, a materiálista felfogság, mely mindennek a forrását az anyagban keresi, csupán érzékeinek él, kinevetve az áldozatkészséget, a hazafiságot, tagadja az erényt és magát az Istent is. Bizonyára nem alaptalan az aggodalom, mely ezek láttára a jobb lelkekben él s a csüg- gedés közepette csak az ad erőt, ha visszatekintünk nemzeti történelmi múltjára. Mennyi erőnek mennyi ruganyosságnak kell lenni a magyarban, hogy ennyi mérhetlen csapással dacolva, leveretve megalázva újra és újra talpra tudott áilani, küzdve edződött, ha bilincseiben is, de izmosodott, a földet túrva is művelődött s diadalmaskodni tudott ármányos, erős ellenségein. Nem lehet, hogy végleg kiapadt volna a forrása ennyi erénynek. Nem lehet, hogy az idegenből ideplántált méregnek meg hódoljunk. Nem lehet, hogy erőnket összeszedve vissza ne tudjuk verni azt a támadást, amelyet egy idegen, a magyar természettel merőben ellentétes szellem intéz ellenünk. De elbizakodnunk nem szabad, látva a káros irányzat terjedését. Fogjunk fegyvert, mig nem késő. Nézzünk szembe a támadó ellenséggel, vizsgáljuk meg a bajt, melyet leküzdenünk kell, Legyőzött csak az, aki elhagyja a csatateret és gyáván, meghunyászkodva leteszi a fegyvert. Az utolsó ötven esztendő alatt nemzet alig ment át olyan rohamosan átalakuláson, mint a magyar. A beözönlő nyugati műveltséggel együtt azonban egy idegen szellem is beférkőzött. Kialakult egy osztály, melyet nem hevítenek a régi elvek és amely uj életfelfogást, uj szokásokat emelt uralomra. Lázas tülekedés és a földi javakért lekicsinylése minden tekintélynek : ez lett a gyakorlat. A rendőri statisztika ijesztő módon mutatja be a degenerált, erkölcsileg gyenge, ifjú nemzedék korai elzül- lésének emelkedő számát. A hivalkodó fényűzés irigységet kelt. Az igények fokozódása és a munkabérek emelkedése nem szüntette meg a munkás elégületlen- ségét. A szociálista sajtó terjeszti és ébren tartja a hitet, hogy nincs igazság, az erkölcs csak mese, a becsület előítélet. Hajdan a vallás tanítása a hit megnyugtatta a felzaklatott kedélyt és megacélozta az akaraterőt. Ma kockára van téve mindez, mert hit nélkül olyan az ember, mint a szomorufüz viharverte ága. Nap nap után találkozunk földhözragadt lelkekkel, akiknek egész gondolatvilága az él- vezetszomj pillanyatni csillapítására irányul. A csillag fény elhomályosul a tömegek lelkében. Nem egyesek, de az oiszág legfontosabb érdeke követeli, hogy megtanítsuk ezeket a tévelygőket a sötétségből feltekinteni az égbe, ahonnan évezredek óta jött a vigasztalás. A hitélet fejlesztésére, az erkölcsi érzés megerősítésére — mondja Lavallee — az egyedüli mód a lelkek békéssé változtatására. Ez a francia iró modern társadalmi bajokért a demokráciát okolja, mely korlátolt elmékkel, azok durva kifejezéseivel, brutális mozdulataival átalakítja a finomabb társadalmat. Vagy a részegségnek egy neme ez, amelyet a testben az alkohol, a lélekben a pornográfia teremt meg ? Franciaország példája mutatja, hová jut egy nemzet, mely maga felett uirá engedi lenni ezt a veszedelmes irányzatot, Ha keresztény és magyar akar maradni nemzetünk, körömszakadtáig kell küzdenünk a betolakodott idegen szellem és világfelfogás ellen, amely ha általánossá válik, több kárt tesz nemzetünkben, mint hajdan a tatár és a török. Az a nem nagy csoport, mely a fel- világosodottság cégére alatt dörög a inilitáriz- mus ellen, de szítja az osztályharcot. Nem a nemzet érdeke, az egyén érdekeinek a kielégítése szerintük a fő. A nyugtalanság és elégü- letlenség beteges tünete uralkodik közöttünk. Leküzdhetjük ennek a veszedelmes következményeit, ha egybekapcsoljuk a szociális munkát a hitelét erősbbitésével és ehhez erősitéské- pen a magyar ismét hozzáfordul az ő régi hazafias erényeihez. Reggelizés előtt félpohár Schmidthauer-féle Használata valódi áldás gyomorbajosoknak, székszorulásban szenvedőknek Az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt teljesen rendbehozza. Kapható helyben és környéken minden gyógyszertárban és jobb fiiszerüzletben. Kis üveg 40 fillér. Nagy üveg 60 fillér.
