Északkeleti Ujság, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-05 / 14. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG 14. szám. molyabbá, kötelességét teljesitőbbé, kttl- turképesebbé tett a kereszténység. Kat- holikus életet, mely az oltártól indul ki, átjavit, tökéletesít, mindent és mindenkit és az oltárhoz tér vissza . . . Hisz csak egyszer próbáltátok volna meg átérezni, — nem — igazán átélni a katholicizmust, máskép ítélnének róla! Az életet csak az értékeli, becsüli, aki tudatosan átéli. * József dr. jövetele fölött. A sikerült költeményt minden kommentár nélkül közöljük, mert a közönség úgy is tudja hogyan értelmezze Rózen- feld urat: Tavaszi ének. Itt a tavasz! Megenyhült a lég, Mozgolódnak Szabó Berciék. Süt a nap, kék színe van a mennynek, Néppártéknál nem örülnek ennek S eltakarni észt, szivet, papot: Lehozatják doktor Vass papot . . . A szabadgondolkodást hirdetitek? A mi vallásunk a lélek szabadságát, a lélek kultúráját hirdeti. És ezen alapszik a szellemi és anyagi kultúra. Ebben a Triászban a lélek kultúrájáé a hegemónia. Ezért feszül az akaratunk a Kongregációban. * A frázisok és a terror korszaka lejárt. Katholikus módon élni, gyakran áldozni, most. már nem csupán a vénasszonyok dolga. A kulturemberé. A parókakorszaknak vége van. Visszautasítjuk a középkor visszaállításának vádját s érezzük, nem is kell indokolnunk, hogy miért. Ez a vád a kritikában emberek .számára készült. * A Kongregáció nem hiv ä maga körébe senkit, hanem azok, akik megismerték törekvéseit, maguk jönnek, a lelkűk hozza őket. Nem kényszerít senkit szabályainak elfogadására, csak aki önként veszi magára azokat. Nem hatalmaskodás a törekvése, mert a Mester tanításán elindulva egy lelket többre becsül minden hatalomnál. Ez a Kongregáció. A „Szatmármegyei Közlöny“ és Dr. | Vass József. — A helybeli „Szatmármegyei Közlöny“ illetve annak havi melléklete a „Nagykároly“ lap ékes versben fejezi ki örömét Vass Kertészkedés és növényvédelem A tavasz beköszöntével felszínre tolulnak mindazok a kérdések, amelyek a természet megújhodásával kapcsolatban népünk közgazdasági életét legközvetlenebbül érintik. Magyarország kifejezetten földművelő állam. Hiába beszélünk itt addig az ipar és kereskedelem nagyarányú kifejlődéséről, mig a mezőgazdaság művelőinek érdekeit mindenben ki nem elégítjük. Meg keil azonban állapítanunk azt, hogy az ország földmivelő és növénytermelő rétege legindolensebb minden oly a törekvés iránt, melylyel saját sorsát és ezzel az ország közgazdasága előbbrevitelét előmozdíthatná. Mezőgazdasági termelésünket a szemestermények termesztése dominálja és talán nem minden alap nélkül állítjuk azt, hogy ez is csak azért, mert ennek a termelése a legkönnyebb és a legkevesebb hozzáértést és a le"kdvescbb veszödséget igényeli: A irodalom művelői évek óta köteteket: ujjak össze földmivelő népünk részére, hogy az ggyé’ldalu szemtermelés mej- lett ott, ahol erre aivfálmcA talaj és a körülmények, fordítsanak figyelmet a KlJi-l' ia 'ífr*esz*{e' dés, valamint a virágkertésApt miiveiésCe 1?. Pedig hogy az ország területén a kertészkedés céljaira igen alkalmasak a viszonyú'1*' mutatia azt a gyönyörűen kifejlődött borgár-rA‘ltlszerü kertészek el szaporodása, melyek folytatás'1**102 most, mikor a bolgárkertészek száma a ba kánháboru következtében az ország területén megcsappant, aföldntivelési kormánynak jóformán kötéllel kell fogni a magyar származású kertészkedőket. Ugyanilyen siralmas a virágkerI ! I tészkedés helyzete is Magyarországban, amelyre nézve legjellemzőbb, hogy ha az ország szivében úgynevezett virágkiállítást produkálnak, annak legszebb példánya; nem is magyarországi területekről valók. Óriási importunk van Olaszországból a virágkertészkedés terén, amit pedig egy kis jóakarattal teljesen ki lehetne szorítani.Városaink ablakainak felvirágozása, mint Budapesten néhány év óta divat: legtöbbször külföldi virágoskertekből történik. Sok a panasz különösen abban a tekintetben, hogy az ilyen kertészkedéshez Magyarországon a népnek nincsen érzéke. Ha valaki rászánja is magát konyhakertészeti, avagy virágtelepek létesítésére, nem győzi azt a barbár kezektől megoltalmazni. Persze a termeléssel vesződni senki sem szeret, hanem a készdolgot orvul eltulajdonítani, ehhez már többen értenek. Milyen szép példa van erre Németország egyik-másik kis városban, ahol maga a város igy tavaszszal valóságos virágerdőt képez és ne higyjük, hogy ott is nincsennek barbár kezek, de ezek ellen ellenszerről is van gondoskodva, mert csaknem minden utcának meg van a maga ellenőrző-bizottsága, melynek tagjai mindmegannyi virágrendőr, a legszigorúbban teljesiti feladatát és ha valaki megpróbálná barbár kézzel a gyönyörű kultúrákat pusztítani, maga a polgárság adja az illetőt hatósági kézre. Nem lehet közömbösen hangsúlyozni azt sem, hogy úgy a konyhakertészkedés, mint a virágkertészet is egyike a legjövedelmezőbb fog- lalkozásoknek. Ezeknek felkarolása és megfelelő propagandja előkészítése pedig azt hiszük, legszebb feladata volna gazdatársadaimi testülete- inknek, Sajnos, veknek tagjait azonban legtöbbször csak politikai kérdések izgatják. De talán nem végzünk egészen felesleges munkát, midőn vidékünk összes gazdáihoz, gazdatestü- leteihez, valamim hatóságaink, mezőgazdasági üzemekkel foglalkozni hivatott tagjaihoz is azon kérelmet intézzük, hogy vonják be a kertészke- kedés népszerűsítését is tevékenységük körébe, ezzel kimondhatatlanul jó szolgálatot tesznek nemcsak közgazdasági téren annak művelői javára, de különösen a virágkertészet felkaro- <sa terén a nép lelki művelődése érdekében is. — Most megbántottál, — mondta. — Az égre kérlek, Patricia, éVis meg engem ! Ez a kétség megrontja a boldogságomat. Nem látod, mennyire igazam van? Negyven éves vagyok, nincs nevem, sem jó külsőm, csak pénzem van rengeteg. Átjövök Európába a pénz megnyitja előttem az ajtókat és én bekerülök — — Egy angol leány szivébe! — fejezte be a mondatot mosolyogva a leány. — Ha csak ez bánt, drágám, nincs semmi baj. AT hiszem, ismersz annyira, hogy nem tételezel fel rólam haszonlesést? — Nem, nem, Patricia! Tudom, hogy te angyal vagy, te mindenki fölött állasz. — Ne beszélj képtelenségeket, kis öreg. Az elébb még ördögnek hittél. A férfi odalépett hozzá, hevesen megölelte és megcsókolta. De a leány haragosan kibontakozott a karjaiból. — Velem nem lehet igy bánni! — kiáltotta szikrázó szemmel. — Előbb megsér esz, azután idejösz megcsókolni?! Miért nem ajánlottál föl mindjárt egy brilliáns nyakéket ? — Bocsás meg, Patricia . . . — Megbocsátok. De ígérd meg, hogy máskor nem leszel ilyen hitetlen. — Megígérem. Még csak azt mondd meg, hogy mikor kezdtél engem szeretni? — Május másodikán este hat órako', — felelte komolyan Patricia. — Mikor a Bond streeten elvesztetted a nénit ? — No né, — mondta csillogó szemmel a leány — és emlészik rá ! — Én nem emlékezném rá, drágám? és miért kezdtél akkor szeretni ? ... rr — Mert olyan gyöngéden és mégse tola- kodóau vettél pártfogadásodba. — Egy ékszerésk kirakatát nézed. Akarsz velem eljönni oda holnap és kiválasztani valami nagyon szépet?,' — Olt, Jimmy, szépen sütött a lenyugvó nap . . . es milyen komolyan néztél rám . . . — Édes drága gyermekem, mennyire sze_* i , i. I A De a kételkedés kísértő szellem, Visszajön akkor is, ha neny idézik. Jimmy órákig töprengett otthon es a menyasszonyánál. Nem volt boldog. Patricia kérdezte, mi baja, de nem mert szólni, mert tudta, hogy megbántja vele a leányt. Egy napon aztán bekövetkezett, amit néha I olyan forrón óhajtott. Elvesztette a vagyonát. Amerikából sürgöny sürgöny után jött. Á hires, megrendithetetlen cégnek vége lett. Jimmy szorongó szívvel irta meg a hirt Pátricának, ő maga nem mert elmenni. Aztán várt. Hosszú órák múlva jött meg csak a válasz. Könnyen meg lehetett érteni. — Patricia visszaküldte a vőlegény leveleit és ajándékait egy sor irás nélkül. 111. Egy héttel később történt, hogy James Shaw betegágyából először kelt fel. Odaván- szorgotí a tűzhöz, mert bár nyár volt, ő di- dergett. Halkan kopogtak az ajtón. — Szabad! — mondta erőtlen hangon Jimmy Patricia lépett be. Sápadt arcoskájából ag- I godalmalmasa í viiagol; elő két nagv szeme. •v kérem ? Olyan A iwp~ ípi 'ole/etien haraggal fordult feléje. — Kaen iie be mag*t? - rivalt ráPatríciaSen 3 npm — Féltem hogyha írok.., . • nem olvassa el — mondta. — igaza volt. — Nem ülne le, Jimm betegnek látszik. ’ ... . „ , , — Köszönöm, szívesebben ^ ^oglal- jón helyet a kisasszony. Minek kos. ''ünnetero a szerencsét ? Patríciának fátyolos lett. a szeme. — Ne beszélj igy, Jimmy — moridtA— Kérem, csaktérjünk a tárgyra. Lenéig1 szives közölni velem, miért jött ide ? Tudtommal még nem nyertem vissza a pénzem ! Patricia fölemelte a fejét. Büszkén hidegen válaszolt ő is. — Tudtam, hogy ezt fogja gondolni rólam — mondta. — De hát én . . . én . ( . Istenem, itt egy nagy tévedés történt. — Micsoda, ha szabad kérdezném. ? Patríciából most mán kitört a sirás. — Én azt hittem, hogy becsapsz, — mondta szepegve. — Annyiszor mondtad, hogy Szeretnél a vagyonodtól megszabadulni, hogy azt hittem, hogy most is próbára akarsz tenni. És ezt nem tudtam elviselni ! Jimmy bután bámult maga elé. — Hát . . . semmi kétség, hogy elvesz- lett a pénzed ? — kérdezte Patricia. — Igaz volt amit írtál ? — S/.órul-szóra igaz. Szegény ember lettem. A leány egy mélyet lélegzett, aztán a vőlegénye nyakába ugrott. Hála Istennek 1 — mondta e?<3 «6» boldogan. Reggelizés előtt félpohár Schmidthauer-féle Használata valódi áldás gyomorbajosok- jak, székszornlásban szenvedőknek Kaphatő^helyben és környéken minden gyógyszertárban és jobb füszerüzletben Az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt teljesen rendbehozza. Kis üveg 40 fillér. Nagy üveg 60 fillér.
