Északkeleti Ujság, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1913-11-22 / 48. szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

Előfizetési árak:

Egész évre ........................................ 8 korona. |

Félévre ......................................................4 „

Negyedévre ........................................ ü

Tanítóknak egész évre

..................................5 „

Fe

lelős szerkesztő :

NEMESTÓTHÍ SZABÓ ALBERT dr.

Szerkesztők :

Dr. Suták István Csáky Gusztáv. = MEGJELENIK MiNDEH SZOMBATON. =

Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY. SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.)

~ .... Hirdetések ugyanott vétetnek fel. ~ 1,...________V, Nvilttér sora 40 fillér._____________

A h

orváth pactum.

Ha ketten teszik ugyanazt, az nem ugyanaz. Ha Justh Gyula, mint házelnök nem akadályozza meg a horvát képviselőket a horvát nyelvű beszédben ez hazaárulás, ha azonban Tisza István levéteti a horvát országi állomásokról a magyar feliratokat és igy Eszék helyébe Ősiek kerül, ez államférfim bölcsesség.

„Az Újság“ nagyon szépen megmagyarázza, hogy a Tisza-féle horváth pactum nem jelent eltérést közjogunktól, de nem tért el Justh Gyula sem, mikor megengedte a horvát szónoklást, sőt akkor tért volna el, a fenáiló törvényektől, ha megakadályozta volna a horvát beszédet és mégis az egész mungó tábor nem győzte eléggé hangoztatni a hazaárulást, sőt még Szatmárvármegye közgyűlésén is szemébe vágta egy munkapárti képviselő a függetlenségieknek e vádat. Vájjon milyen érzéssel fog majd e képviselő ur tavasszal Abázia-felé robogni, a Zagreb, Karlovac és Bakar állomás feliratok előtt, melyek az ő „ha- zafiságukat“ dokomentálják.

Legyünk igazságosak. Tiszának valljuk meg őszintén igaza van, de igaza volt Justh Gyulának is. A törvényeket, a hatalom birtokosainak kell elsősorban és a legszigorúbban megtartani, még ha nehezükre esik is, mert csak az esetben kívánhatják az alájuk rendelt résztől a

törvény megtartását s ezáltal törvényen alapuló hatalmak elismerését. A hatalom birtokosai Magyarországon közjogunk szerint mi magyarok vagyunk, azonban ugyancsak a közjog szerint élveznek bizonyos jogokat a nemzetiségek is, amely jogukat elvenni annyi, mint elrúgni magunk alul a törvényes alapot, melyen a magyarság hegemóniája nyugszik.

Sajnos azonban nálunk az Ausztriával való közjogi viszony kérdése mellett a nemzetiségi kérdés az, amelyből politikusaink élni akarnak. Bármennyire kívánja is az ország érdeke, hogy a nemzetiségek bizonyos joga elismertessék, vagy nekik bizonyos koncessio adassék, a másik tábor a legnagyobb lelkiismeretlenséggel használja ki ezt a politikai agitatió céljaira, telekiabálja az országot a hazaárulás vádjával, holott voltaképen az engedés volt a hazafias és az ellene való izgatás a hazaárulás, a haza érdekeinek a pártérdek alá való rendelése.

Ebben a lelkiismeretlen tactikában kormánypárt és ellenzik egyaránt részes. A nemzetiségekkel szemben engedékeny függetlenségi Mocsáry Lajos és a nemzetiségeket a közös katholikus actioba, bevonni akaró néppárt ellen az akkori liberális kormánypárt részéről hangzott leginkább a hazaárulás vádja, a kormánypártiak támadták Justh Gyulát és pártját a horvátok és szerbekkel való beavatkozás miatt, tehát csak saját fegyvereikkel lesznek megtámadva, ha az ellenzék a megkötött horvát és a küszöbön álló román pactum miatt actiót indít Tisza ellen.

Az önzetlen hazafiság persze azt kívánná, hogy Tisza az ország' érdekében teljesített katonai, belügyi és nemzetiségi oktatások elismerését az ellenzék részéről saját személyének feláldozásával eszközölje ki, dokumentálván ezáltaL hogy ezen alkotásokra őt az elvi meggyőződés indította és nem saját part- uralmának Bécs részéről való bebiztosítása miatt szavaztak meg mindent, amit a „Reishspost“ már évek óta sürget.

Ha azonban magát a tényt tekintjük, feltétlenül helyesnek kell elismernünk a horvát pactumot, még ellenzéki szempontból is. Az ellenzék, amely Magyarországon az alkotmány megsértése miatt panaszkodik, nem szabad, hogy Horvátországban egy alkotmányellenes kormányzat fentartását kívánja. Valamint égbekiáltó jogtalanság, hogy magyar képviselőket erőszakkal akadályoznak meg képviselői jogaik gyakorlásában, úgy még égbekiáltóbb jogtalanság az, hogy Horvátországban évek óta minden parlamenti munka szünetel.

Azon körülmény tehát, hogy Tisza István nem meggyőződésből, hanem bécsi körök kívánságára, saját uralmának fen- tartása érdekében csinálja a horvát pactumot, nem változtat a tény helyességén.

A Kinetophon feltalálása.

Edison Alva Tamás egy napon a rendesnél is hosszakb ideig dolgozott. Annyira elmélyedt munkájába, hogy az ebédről is megfeledkezett. Szempillái fáradtan csukódtak le s egy pillanatra leült a karosszékbe. A rengeteg gép közt, amely megtöltötte a roppant nagy kísérleti termet, a karosszékhez legközelebb két gép állt. Egyik a kinematográf, másik a fonográf volt. A két gép csak azt várta, hogy a mester elszunnyadjon. Mert a gépnek is van lelke, az, amit megalkotója, szerzője lehelt belé.

Amint a mestert elnyomta az álom, és feje a szék támlájára dűlt, a két gép beszélgetni kezdett.

— Mit csinálsz ? — kérdezte a fonográf.

— Unatkozom — felelte a mozgógép. — Unatkozom és irigyelem a te sorsodat. Tégedet apánk lélekkel ruházott fel. Neked hangot adott. A hang pedig az élet. Engem némának hagyott, nekem nincs életem, ezért busolok és átkozom sorsomat.

— Mily igazságtalan vagy ! — szólt a fonográf. — Hát nincs-e hangja a folyóvíznek, a zugó szélnek, a hulló jégnek, az esőnek? Pedig bizony egyik sem ‘élőlény. Az élet épen az, amit te kaptál örökségül: az élet a mozgás. Te csupa mozgás vagy, a te életed csupa élet. Mit panaszkodol és mit irigykedel ? Lásd, én csak a vakoknak vagyok jó társaság. Minden dicsőségemet odaadnám, ha egy percig cserélhetnék veled.

— Úgy beszélsz, mint egy elkényeztetett fiú, aminthogy az is vagy. Hát élet az, amikor nekem a szám mozog, mikor szerelmes szavakat sudog, vagy könyörög, vagy fenyegetődzik és senki sem érti meg? Mit ér a mozgás hang nélkül ? Szeretnék segítségért kiáltani, hogy ol- dozzanak fel e rabság alól. De nincs hangom. Meg vagyok némulva. Kivágták a nyelvemet. Hiszen ez a halál. •

— Istenem — sóhajtott a fonográf, mélyen meghatva. — Hát nem tudunk mi valahogyan, mint egymást szerető rokonok, házasságra lépni? Nem tehetné meg Edison atyánk, hogy összeadjon bennünket ?

— Igazad van — szólt a kinő. — Milyen diadal is lenne az, ha mi ketten egy test-egy lélekké válnánk! Mintha csak rólunk irta volna Petőfi, akit annyiszor hallottam Jászay Maritól, a nagy magyar művésznőtől, ezt a verset:

Te vagy a nap, én az éjjel,

Telis-tele sötétséggel;

Ha szivünk eggyéolvadna,

Ránk beh szép hajnal hasadna!

— Ne mond tovább, mert megreped a szivem — szólt a költészet iránt különösen fogékony fonográf. — Örömest halnék meg, csak ezt a percet megérhetném. -Ah! —S a szegény éneklő masina keserves sírásra fakadt.

E pillanatban Edison fölébredt. Még hallotta legkedvesebb gyermekének utolsó szavait és keserves zokogását. A panasz szivébe nyilallott. Innen kezdve nem volt sem éjjele, sem

nappala. Azon törődött folyton : mikép segíthetne rajtuk.

Hosszú próbálgatás volt ez. Edison belevitte a dologba egész lelkét, szokása szerint. Végre megvolt, néhány évvel ezelőtt, a nagy eredmény. Megvolt, amit ő maga is oly régen és oly buzgón óhajtott: sikerült a két pompás gépet úgy összeházasítania, hogy ebből a frigyből egy uj csodagyermek : a kinetofon született meg.

Edison könnyekig megindult, mikor az újszülöttnek első értelmes gagyogását hallotta. Érezte maga is, hogy bármily sok az, amit eddig alkotott, mindaz csekélység ehhez képest. Az a vágy, amit milliók éreztek, az ő lelkében is élt és most kielégítésre talált. Mert ki ne sóvárgott volna, mikor a mozgógépek előtt ült, arra a csodára, hogy azok az érdekesebbnél- érdekesebb alakok, az a sok szebbnél szebb nő, az a sok daliás vagy kalandos férfi, az a sok édes gyermek, aki ott a vásznon mozog, egyszer csakugyan és‘ hallható hangon meg is szólaljon ? Hiszen enélkiil a csalódás, melybe oly szívesen ringatjuk magunkat a mozgókép előtt, sohasem lehet teljes és tökéletes.

Most Edison ezt megcselekedte. Alma, melyben a két rokon gép párbeszédjét kileste, ime valósággá lett. A beszélő film fel volt találva. Relytélyes módon, amilyen maga az élet, pattant ki Edison fáradhatatlan agyából ez a fényes gondolat, ez az isteni találmány, amelynél szebbet, nagyobbat, fontosabbat emberi elme még alig hozott világra. Ha Edison csak