Északkeleti Ujság, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-08 / 46. szám
V. évfolyam. Nagykároly, 1913. november 8. 46-ik szám. Északkeleti újság r ____ r PO LITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre ...................................... Fé lévre ........................................ 8 korona. Felelős szerkesztő: NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. .. 4 Szerkesztők : („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) Negyedévre .. .................... Ta nítóknak egész évre.................... a „ . .. 5 „ Dr. Suták István Csáky Gusztáv. I ------- MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Hi rdetések ugyanott vétetnek fel. | Nvilttér sora 40 fillér. Kitartani és bízni! (—) Jön a tél. A nyári háborusdi- zás, az elemi csapások okozta rossz termés és ezek nyomában járó mértéktelen drágaság teszik majd szomorúan nyomasztóvá az idei telet. Politikai közéletünk pedig — melynek első sorban lenne hivatása az ország bajainak orvoslása — rut fertőben fetreng. Újabb és újabb panama-bűzök teszik undorítóvá politikai közéletünk levegőjét. Ezen szomorú állapotok közepette, vagy az aggodalom szivszorongó érzése, vagy undorral vegyes fásult közönyösség veszi hatalmába a nemzet becsületes, dolgozó rétegét. Szinte egyedüli vigasztalásunk a filozófus székelynek kevés bizo- dalommal és sok fásultsággal teljes mondása : Ej! majd csak lesz valahogy, mert úgy még sohasem volt, hogy sehogyse legyen ! De azért a nemzet becsületes, dolgozó rétegének nem szabad kétségbe esnie! Az bizonyos, hogy egy nemzetnek külső és belső békére van szüksége, hogy nyugodtan munkálkodhasson társadalmi, kulturális és gazdasági előhala- dásán, de az is bizonyos, hogy a politikai korrupció panama-bűzei helyrehozhatatlan kárt nem tehetnek, ameddig a nemzet becsületes, dolgozó széles néprétegének munkapőröje körül emberek sereglenek. És e tekintetben — hála Istennek — nincs ok a kétségbeesésre. Az ország minden panama, korrupció és erőszak ellenére előre megy mégis. Nem politikai, hanem társadalmi utón: kulturális és majd a nagy gazdasági válság enyhülésével gazdasági téren is. Kátyus az ut, igazy de-az ország szekere mégis csak halad. Hiszen bizonyos, hogy ez a haladás gyorsabb is lehetne, de, hogy nincs megállás, a jelen szomorú körülmények közt annak is örülnünk kell. Nem is mondhatunk egyebet, mint amit Széchenyi nemzete jóvoltára kijelölt: dolgozni, munkálkodni a magunk javára és a nemzet, a társadalom előbbrevitelére. A politikán kívül itt városunkban is van tennivaló elég. Elsősorban igazi társadalmi életet teremteni. A meglevő, alakítandó, vagy újjáalakítandó egyesületek és intézmények keretében intenzivebb társadalmi, kulturális és gazdasági tevékenységet kifejteni. Amint az egyes ember életében vannak derűs és borús Kapok, úgy váltakoznak ezek a nemzet életében is. A magyar történelem azt bizonyítja, hogy ezek a borús napok nálunk olykor szinte megállapodtak, de sohasem tudták megtörni a nemzetet. Nem tudják most sem ! De derűben és borúban a nemzet fiainak egy kötelesség jut: szilárdan megáliani az igazság, a becsület utján, dolgozni és a jövőben bízva bízni ! Yárosi képviselőtestületi gyűlés, — Saját tudósításunk. — Nagykároly város képviselőtestületének f. hó 2-án tartott rendkívüli közgyűléséről a következőkben számolunk be. Tárgysorozat előtt Debreczeni István polgármester bejelenti, hogy a város küldöttsége, melyet Miklóssy István g. k. püspök Öméltósága okt. hó 31-re hivott meg magához, eljárt kiküldetésében, felkereste a püspök urat, ki a város ismételt tiszteletadását igen szívesen és örömmel vette. A püspök válasza során kifejtette. hogy a székhely-kérdésre vonatkozólag a szándéka az, hogy teljesen híveinek kívánsága szerint foglaljon állást. Egyébként ismételten hangsúlyozta, hogy neki Nagykároly városának lakossága igen rokonszenves. A tett jelentés örvendetes tudomásul szolgál; A közgyűlés első pontja dr. Schönplug Richárd viriiis jogon volt képviselőtestületi tag helyébe özv. Taub Samunét helyettesitő megbízottja hivatik be. Elhalálozottnak emléke a jegyzőkönyvben örökittetik meg. A rendőrlegénység fizetésére vonatkozó belügyminiszteri leirat szerint az eddig liúO K fizetés 1400 K-ra emeltetik fel. A városnak az a kérelme, hogy az államsegély felemeltessék, fedezet hiányában nem teljesíthető. Kosztra Ignác, volt csomaközi r. k. lelkész 2000 koronás gimnáziumi ösztöndíj alapítvány okirata a vall.- és. közokt. m. kir. miniszter által jóváhagyatott, kamatozás céljából pénzintézetnél elhelyeztetik és ezentúl a város viseli érte a felelősséget. Az aranyos szűz. Irta: Vikter Auburtin. Attól a pillanattól, hogy Hona az aranyos szűz a hannevéri Elyseum színházban fellépett, Blümel korrektor egészen megváltozott. Mint mondani szokás, egy benső léva folyt végig benne és ahogy e léva felemésztette, az mon- dassék el a következő kis históiiában. Ilona, az Elyseum prettlijén lépett fel és meg volt aranyozva. Ez azt jelenti, hogy egy talapzaton mindenféle művészi pózt mutatott és közelebbről nézve éppen elég inesztelen volt. Csakhogy mielőtt fellépett volna, az impresszáriója előbb vazelinnai mázolta be, hogy utána arany púderrel behintse. Ilyen mód olyannak látszott, mint egy fémbeöntött figuria és olyan zsírosán fénylett, mint őfelsége mellszobra az előkelő hotelek billiárd szobáiban. Amikor Ilona, az aranyos szűz az Elyse- umban fellépett, akkor Blümel János korrektor is egy ízben megnézte. Nem tudott betelni vele, ragyogó alakjával, amely úgy tetszett neki mint egy tündér vagy mint egy vénusz. Lázbajött szerelmetes vágyakat érzett határozta, hogy e rendkívüli lény számára szivében egy csöndes kis templomot fog berendezni. Persze, arra nem gondolhatott!, hogy ott közelebbi viszonyba léphet a nőhöz, mert hiszen az ilyen arany szűz valami különösen előkelő és legfeljebb kereskedelmi-tanácsosok, vagy milliárdvsok számára közelíthető meg. Blümel János azonban mindössze egv szegén) korrektor, akinek kétszázhuszonöt márka fizetése van a Bock és Társa cégnél és akinek minden pillanatban felmondhatnak. Merész igényei soha nem is voltak, mindig szerényen háttérbeszorult és az ajtón min dig másokat bocsájtoít előre. így marad törékeny kis emberkének, aki mostanában töltötte be ötvenedik életévét. Legnagyobb sikere az életben az volt, hogy egy polgári kuglizó klub tagjai közzé felvették és igy módjában volt füszerkereskedőkkel, szalámigyárosokkal, magánzókkal és egyéb ilyenfajta tiszteletreméltó urakkal egy társaságban lenni. Egész héten ennek az egy estének az eljövetelét várta, hogy emberekkel beszélhessen, nevetgélhessen és kezeket szoríthasson. A nyájas olvasó beláthatja, hogy Blümel nem volt azaz ember, aki az annyos szűzzel is barátságos érintkezést tarthatott volna fel: imádata mindössze abban nyilvánult, hogy titokban a színházba ment és pedig az utolsó állóhelyre, ahol senki nem sejthette. Azonfelül az aranyos szűz minden fényképét megvásárolta, láthatta őt mint „alvó hableányt“ mint „tőrös Lukréciát“, mint „késői bánatot“ és mint „jövőnk a tengeren“. Legszebben festett azonban mint „Brittania“ ahol lábai teljes hosz- szaságban és gyönyörűségükben voltak láthatók és e képből egymásután másféltucatot vásárolt a város minden papír üzletében, úgy hogy végül a kereskedők már nem is tudták, hogy a nagy keresletet honnan vegyék. E képtárat ruhája minden zsebében elszórva viselte, még ott is ahol más épeszű ember pénztárcáját hordozza. Mindenki előtt titkolta ezt a nagy kincsét és mindannyiszor boldogan nevetett, amikor arra gondolt, hogy már csak egyedül neki van ilyen nagy része a szerencséből. Amit ezelőtt soha nem tett, hébe- hóba egy pohár bort is ivott, maga elé fütyö- részett és közben megtapogatta aranyos szüzeit. A klubban olyan vidám magaviseletét tanúsított, hogy baraiai egy gazdag nagynénje halálát sejtették, vagy egy gazdag zsidó megölésével gyanúsítottak. Blümelt. Szerdán évfordulóján, amikor a klub tagjai ünnepélyes hangulatban voltak, Blümel nagy válalkozó kedvében azt az ajánlatot tette, hogy lutri játékot rendezzen a választmány. Mindenki egy márkát tett egy tányérba s az összeget sorshúzás után egy nyerhette el. Egy klub tag elkésve érkezett akit a többiek rialjanal fogadták és egy pár pillanatig a tányér őrizetlen maradt. Amikor visszafordultak a tányér üres volt. Blümel a pénz közvetlen közelségében állott és minthogy ezen a napon amúgy is szokatlanul jókedvű volt, mindenki azt hitte, hogy a pénzt a tréfa kedvéért elvette és eldugta. A mulatosabb tagok egyrésze rárohant és adide kópé kiáltással zsebei átkutatásához láttak. E pillanatban Blümel vísszaha-
