Északkeleti Ujság, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1913-09-27 / 40. szám

V. évfolyam.

40-ik szám.

Nagykároly, 1313. szeptember 27.

északkeleti újság

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

Egész évre

Előfizetési árak:

8

Félévre

.. 4

Negyedévre

2

Tanítóknak

egész évre

....................

.. 5

Felelős szerkesztő:

NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr.

Szerkesztők :

Dr. Suták István Csáky Gusztáv. = MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. =

Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM.

(„KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.)

Hirdetések ugyanott vétetnek fel.

______Nyilttér sora 40 fillér._____

Ir

tó hadjárat a hazárd ellen,

A szenvedélyek között, amelyek megbénítják az emberi akaratot, nincs nagyobb hatalma egyiknek sem, a szerencse játéknál. A bestia az emberben azon a ponton nyilatkozik meg a maga teljes pőreségében, amikor a kártyaasztal mellett ül, barátaival vagy ismerőseivel „játszik“, hogy magának olyan előnyöket szerezzen, amikhez semmi joga nincs és hogy olyanokat tegyen tönkre, akiket segítenie illenék minden erkölcsi parancs és törvény értelmében.

Minden nép nagy tanító mestere, a nagy művész és a nagy filozófus óva intették népüket a szerencsejáték bomlasztó hatásától. Nem kell hozzá mélyebb meggondolás, hogy megtudjuk azt, hogy voltaképen miért oly ártalmas a hazárd játék. Emberek összeülnek és titkosan megállapodnak abban, hogy egymást kifogják fosztani. Koczkázat ellenében ott van a nyereségre való kilátás, a nyertes fél kíméletlen és ravasz, a vesztes fél pedig kétségbeeset és a vesztesége által nemcsak vagyonát hagyja a játék asztal mellett, hanem elpusztul a lelkinyugalma is, munkabírása csökken, ereje megfagy, agyveleje elszokott a rendes gondolkodástól, és jelleme a rossz felé hajlik át. Akik összeültek, hogy ezen a módon szerezzék be vagyonukat, azok között egy különös életfolyamat fejlődött ki. Aki a játékklubbokban végignézett már, egy hazárd játékot, anélkül, hogy abban részt vett volna, az egy teljes Studium tanulságával gazdagította tapasztalatait. Egy külön piktoreszk élet ez. Egymáshoz nem illő elleniek, a legszorosabb barátságban élnek, a motorius szélhámos a gentleman barátjává szegődik ha módjában van együtt nyerni-e vele, ha társa a veszteségben. Viszont a legádázabb belső gyűlölet ver gyökeret két egymáshoz illő barát lelkében, ha közöttük a nyereség és veszteség éket ver. Megdöbbentő látvány amint a vesztes fél vergődik, amint utolsó fillérjét kockára teszi, hogy az elvesztett javak egy részét vissza kaparitsa. Milyen kínos látvány az, amint a vesztes fél fü- höz-fához, futkos, hogy nagy kamatok árán valami pénzhez juthasson, hogy ezt a pénzt is ott hagyja a szomorú helyen. És a nyertes fél? Hát lehetséges-e az, hogy a kártyás ember végeredményében nyereséggel zárja a mérlegét. Ma nekem, holnap neked. Veszteségek elől senki nem tud óvakodni, és nyerni-e csak annak lehet, akinek a játékhoz nincsen köze, de aki annál nagyobb emberismerő: a mulató helyek tulajdonosa. Mert a szerencsétlen emberek pénze rendesen ide vándorol. Aki nyer, abban megvan a benső meggyőződés, hogy ez a pénz érdemetlenül jutott hozzá, hogy amilyen könnyen szerezte, ugyan olyan könnyen ki is adhassa. Rendszerint az ilyen nyereségek vége egy viharos és tivornyázástól telt éjszaka. Ami forrása újabb erkölcstelenségeknek.

A tapasztalat minden vonalon egy és ugyan azt a témát mutatja, ugyanazon minta szerint romlik a legkisebb és a legmagasabb társadalmi körhöz tartozó szerencsejátékos. Bizonyos korokban járványszerüen lépföl a hazárd-szen- vedély és ennek természetesen mélyebb okai is vannak. Akik a kérdéssel foglalkoztak, azok rájöttek, arra a tényre, hogy mint minden más szenvedélynek, úgy a kártyának is forrása az elkeseredettség. De ezúttal item ez a célunk. Mi csak rámutatunk, a hagy társadalmi veszedelemre, ami a kártyajáték nyomán uton-utfélén felburjánzrk.

A magyar fővárosban az utolsó években a szövetkezeti áramlat elnyomása után, annak mintegy folytatása képen minden átmenet nélkül, kártyabarlangok veszélyeztették családok ekzisz- tenciáját. A legkülönbözőbb cégérek alatt nyíltak meg a kártyabarlangok, amelyekre előbb tönkretett asszonyok és gyermekek keltették fel a rendőrség figyelmét. A rendőrség kezdetben figyelmi kezdte a játékklubbok pusztító működését és csak azután, amikor kellő adatokkal fölszerelve tehetett javaslatot a belügyminiszternek a játékklubbok feloszlatására vonatkozólag. A minisztérium alapos tanulmányozás után a klubbok bezárását indítványozta és rövid időre az indítványtétel után következett a klubbok bezárása. Az utóbbi napokban a játék- barlangok teljes feloszlatásával a mü Budapesten be volt fejezve.

Csak Budapesten. A vidéken még vígan burjánzik a hazárdjáték. Itt a hatóságok nemtörődömsége folytán, ott anélkül, hogy a hatóságok tudnának róla. De a belügyminisztériumban nem állnak meg félúton és bízvást reméljük, hogy a budapesti mintára nagy tisztogatást rendeznek a hatóságok a vidéki városokban is. A szenzáció erejével hatott az mindenkire az újságoknak az a hire, hogy egy sárosmegyei fürdőhelyen már nem csak férfiak, hanem asszonyok is hódolnak a csúf szenvedélynek. Ez a kipattant és országos botrányt előidézett eset okulásul szolgálhat ama köröknek, amelyeknek hivatásuk a közerkölcs és a közjóiét fölött őrködni.

Azt tudjuk, hogy a vidéki városokban a játékbankok alapítása olyan köny- nyüszerrel mint Budapesten nem mehet végbe. Ott a hatóság embereinek pontosabban van módjukban minden nyilvános közéletet ellenőrizni és egy tisz- teségtelen szándékkal, de tisztességes cégér alatt megalakulandó klubbot már csirájában elfojtani. Mind ennek ellenére a vidéken nagyon sok az elbújtatott kártyaklubb, amely semmivel nem jobb a budapesti kártyaklubboknál. Kívánatos, hogy a vidéki hatóságok megfigyeléseikről statisztikát állítsanak össze, ha van rá jogalapjuk, akkor nyomban oszlassák föl a kártyabarlangokat, de ha ezek ravasz módon megtudnak menekülni a törvény szigora alól, akkor vegyék igénybe egy magasabb fórum, a belügyminisztérium segítségét.

A magyar diákcserkészet ügye.

Irta : Izsóf Alajos.

A Magyar diákcserkészet ügye már belekerült a nyilvánosság forgatagába. A nagyközönség pedig a parton áll és néz. Egyelőre semlegesen hallgatt. Csak szórványos kiáltások hallhatók itt is, amott is. Ez az újságírók hangja. Hangolni akarják a partonállókat pro vagy kontra. Most úgy látszik, inkább kontra mint pro. Legalább a budapestiek közül egynéme- lyiknek ellenszeve tagadhatatlan. Azt firtatják folyton: mi az esetlen, mia szerencsétlen, mia nevetséges rajta. Hogy csak rövid félesztendő alatt micsoda bámulatos, friss erőforrásokat fakasztott a cserkészet a magyar ifjúság lelkében, arról nem akarnak tudni. Az a hő óhajuk, bárcsak hozzácsapódna az egész valami főigazgatói szóláshoz vagy belesodródna egy miniszteri rendelet charibdisébe. Miért merészelt az élet eleven folyamára ráereszkedni olyan örömmel, bátran és üdén e közéletü írástudók és publikánusok előzetes tudomása és engedelme nélkül, mikoron ők bérlik a nagy nyilvánosságot.

De a magyar szülőknek és pedagógusoknak bizniok kell annyira gyermekeik egészséges életösztönében, hogy azok is legények akarnak lenni a gáton és ha a cserkészet eszméje éppen ez életösztönüknél fogva ragadta meg őket, hát az annyira nem baj, hogy ép- megforditva: ennek igaz szívvel örülhetne még akkor is, ha egy pár késenkelő budapesti újságírónak rossz a mája, és keserű a szája.

Mert a legelső gondolat, amit mi a cserkészetben kitörő lelkesedéssel üdvözölhetünk, éppen az: hogy páratlan korrelációja van az ifjú élet legnemesebb életösztöneihez. Éppen nekik való. Éppen értük van. Égész valója izig-vérig a diáklelkületnek élesztője, nemesitője, százlója Az ő hangjukon beszél hozzájuk, az ő álmaikat relizálja, az ő aspirációikat hordozza, az ő értelmi erkölcsi, fiziliai erőiket állítja nekik való munkába. Ifjú tudás, erély, fantázia, poézis, művészet, találékonyság, szociális érzés, ügyesség, izomerő mind-mind uj életre ébred, mert megtalálja a természetének megfelelő elhelyezödést és munkateret. Repeső verseny-indulás ez a kénytelen helyzetüknél fogva sokszor korlátok közé szorult leggyönyö-