Északkeleti Ujság, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1913-08-30 / 36. szám

2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG. 36. szám. közönség absolute semmi befolyást nem gyakorol a parlamenti pártra, elveit még halvány körvonalakban sem szabja meg, hanem egyszerűen az történik a mit a mindenkori miniszterelnök jónak lát. Ez a helyzet nagyon kényelmes és kellemes a képviselőkre épen azért őszintén megválva nem is nagyon töre­kednek ezt megváltoztatni. Választások­nál nagyon érzik ugyan a szervezet hi­ányát, jajgatnak is miatta, de választás után örülnek, hogy nem zavarják mű­ködésűket a választó polgárok és ezért nem iparkodnak egyáltalán az organiz­must létrehozni. A választó közönség nevében tehát a legnagyobb örömmel kell üdvözölnünk azt, hogy végre a néppárt vezetősége komoly actiót kezdett a kerületi szervez­kedés létrehozására. Amelyik politikai párt ezt megcsinálja feltétlenül óriási fölénybe kerül a többivel szemben és épen azért kénytelen, kelletlen követni fogja a néppártot a függetlenségi sőt a munkapárt is és igy végre eljut hozánk is oda, hogy a müveit nyugati államok mintájára valóságos országos pártokkal és élénken lüktető politikai élettel fog bírni, mely lassan nagy és üdvös átala­kulásokat fog eredményezni a magyar közéletben. A népszövetség római zarándoklata, Kathoiikus testvérek: Derekán vagyunk az évnek, amelynek minden napja megszentelt emlékünnepe kathoiikus egyházunknak. Mielőtt búcsúzára hajlik ez az év, egyház szobadságá- gának tizenhatszázadik éve, be kell váltanuuk tavasszal tett Ígéretünket, el kell vinnünk a kathoiikus magyar nemzet hódolatát Rómába, a vértanuk megszentelt földére. Sok száz test­vérünk által tavasszal a zarándoklat kibontott zászlója alá, de akkor bekellett gönygyölnünk a zászlót, mert Krisztus helytartója súlyos be­tegségben szenvedett. „Az Anyaszentegyház pe­dig szüntelen könyörög vala Istenhez ő érede“. (Apostolok cselekedetei XII. 5.) Könyörgésünk eredményes volt: Isten visszaadta ősz szolgá­jának az egészséget és visszaadta a mi örö­münket. Újra kibontjuk tehát a zászlót és ime, ünnepélyesen meghirdetjük nektek, r_ Testvérek, szent bucsujárásunkat Rómába. Ősszel me­gyünk, de az ősz hervadásába belevesszük ta­vaszi lelkesedésünket, amelyet fölemel majd és megszentel és fölséges belső erővé váttoztat, minden imádság, amit elmondtunk, minden ének, amit énekeltünk, minden fáradság, amit zarándokutunkban alázatos lélekkel viselünk. Testvérek! Jöjjetek a zászló alá ! Bucsujárásunk Rómába indul Budapest­ről szeptember huszonkilencedikén. Útirány : Bu­dapest, Trieszt, Velence, Róma, Páduav Buda- dapest. Rómában öt nap töltünk és Oszintsé- géhez több egyházfő vezetése alatt járulunk. Velencét, a világ egyik legszebb városát utba- ejtjük, hogy Szent-Gellért, a magyaiok téritő apostola iránt is lerójuk tiszteletünket és há­lánk adóját. Utbaejtjük Páduát is, Szent-Antal városát. Részvételi árak: 1. osztály 240 korona II. osztály 180 korona, III. a) osztály 115 ko­rona . III. b) osztály 80 korona. Az árakban benne van a vasúti és hajójegy és az I. II. III. osztályuaknál a teljes ellátás. A III. b) osztá­lyúak az élelmezésről maguk gondoskodnak. Jelentkezési határidő szeptember tizenöt. A jelentkezésnél 20 koronát kell befizetni, a töb­bit nyolc nappal az indulás előtt kell a rende­zőségnek beszolgáltatni. Minden levél és pénz erre a címre küldendő: Kathoiikus Népszövet­ség, Budapdst IV. Ferencink tere 7 szám. Jöjjetek Testvérek, ünnepeld és őseink hitéről tanúbizonyságot tenni! Rakovszky István, v. b. t. t. a Kath. Népszöv. elnöke. Dr. Prohászka Ottokár, székesfehérvári püspök, a Kath. Népsz. alelnöke. Dr. Ernszt Sándor, p. kamarás, vezérigazgató. Dr. Zboray Miklós, országgy. képv. a Kath. Népsz. aielnöke. Haller István, orsz. képv. titkár. Tűzoltóink Szatmáron. Vasárnap tartotta meg a szatmárvárme- gyei Tűzoltó Szövetség évi közgyűlését a szat­mári Iparos Otthon épületének dísztermében. Városunk önkéntes tűzoltói (számszerint 28) reggel fél 7 órakor gyülekeztek a városháza udvarán, honnan kürt- és dobszö mellett vo­nultak a pályaudvarra. Fél kilenc órakor érkez­tek meg Szatmárra, hol vármegyénk minden tájékáról már egybegyült tűzoltók fogadták őket. Gyönyörű látvány volt az, mikor a ft. Pásztori Árkád házi fuvó-zenekara mellett egymásután vonultak fel Szatmár, Fehérgyarmat (5), Máté­szalka (25), Nagykároly (28), Nagybánya (16), Ököritó (14), Nagyszőllős (mint vendég Ugocsa megyéből 4), Szinyérváralja (14), Jánk(3), Nagy- peleske (16), Csenger (1), Erdőd (6) városok, illetve községek tűzoltói. A menet élen a szat­máriak haladtak, utánna a Pásztori Árkád által alapított 12 tagból álló zenekar, ezt követte a nagykárolyiak csapata Demidor Ignác veze­tése alatt. A merre a menet ment, mindenütt az érdeklődők nagy sokasága kisérte és igy vonultak a tűzoltó őrtanyára, kevés pihenés után az Iparos Otthon helyiségébe reggelire. Reggeli után kezdetét vette a közgyűlés dr. Felussy Árgád elnöklete alatt. A gyűlés, amely a szokott módon folyt le, megállapította a jövő évi szövetségi gyűlés helyét s egyhan­gúlag Mátészalkát jelölték meg. . Gyűlés után kezdetét vette a tűzoltói gya­korlat és verseny a tűzoltó laktanya udvarán. A versenyre a következők jelentkeztek: Nagy­bánya, Szinyérváralja, Nagykároly, Nagypeleske és Mátészalka. A gyakorlatot, mely iskola sze­reléssel kezdődött, Mátészalka kezdte 9-es sze­reléssel. Már a tavalyi gyakorlat alkalmával megjósoltuk, hogy a legközelebbi versenyen első díjra számíthat és nem is csalatkoztunk, mert a lelkes csapat, mely mind fiatal erőkből áll, kifogástalanul végezte a gyakorlatot és a gyors szerelést. Meg is kapta megérdemelt ju­talmát: az első dijat. — Nagypeleske szerelése következett ezután nagykocsi fecskendővel 5-ös szereléssel. A csapat igen szépen dolgozott, csak a bizottság, mely a kocsi nyomó oldalán állott, nem figyelte meg a szívó tömlők szabálytalan kezők foglaltattak: Ő felsége a sziámi király szerdán üdülés szempontjából meglátogatja az uzóndi fürdőt: Csupán ennyiből állott a szűkszavú távi­rat de ez untig elég vol, arra, hogy fenekestől felforgassa uzóndot. Hogy mily örömöt okozott a sziámi király látogatásának hire, az szükség­telen részleteznem. Csupán annyit jegyzek meg, hogy hiteles szemtanuk állítása szerint, mikor a tervezett látogatás hire kidoboltatott uzóndon egy épp ott időző kabasdi embert abban a mintumban a guta ütött meg. Az érdemes kupaktanács nap-nap után összeült és gyülésezett, hogy a fogadtatás mód­jait megbeszéljék. A megérkezésekor száztag­ból álló küldöttség fogadja, mikoron is nemze- tes ragyás Estók uram ékes magyar dialektus­ban üdvözlő beszédet tart. Továbbá elhatároz­ták hogy a község tulajdonát képező fürdőhá­zat renováltatják. Inditványoztatott még, hogy még holmi harangzúgás és százdarab ágyú böm- bölése, de minthogy csupán egy harangja és mozsara vala, Uzóndnak megmaradtak a fen- tebbbi határozat mellett. Kinos lázas állapotok közt érkezett el vég­re a nagy nap amelyen a szerecsen király lá­togatását jelezte. Az előzményekről és a fo­gadtatásról igy irt az Uzóndi Harsona: Felhőtlen nyári égboltról mosolygott alá a nap Uzónd fellobogózoít hazáira. Községünk apraja-nagyja már kora reggel ünnepi díszben baktatott a vasúti állomásra. A szerecsen ki­rályt hozó vonat ugyan valami közbejött ese­mény folytán késett, de ez az incidens nem lohasztalta le a közönség várakozási kedvét, sőt türelemmel kitartottak az utolsó minutu- mig. Végére berobogott a várva várt vonat. Volt is ám fergeteg, amikor a fekete felség (egy 40—45 éves) hórihorgas, csillogó rendje­lekkel díszített férfiú megjelent kisértetével egy 1-ső osztályú kupé ajtajában. Az éljenzés csil- pultával Ragyás Estók uram inegtartá üdvözlő beszédét, amelyre a szerecsen király valami érthetetlen nyelven válaszolt ... így Uzónd már falai és kerítései közt üdvözölhette a fel­séges vendéget. A lelkesült tömeg a királyt kí­séretével egyetemben vállaira kapta és meg sem állt vele a csínnal díszített fürdőházig, hol azu­tán nagy lakomát csaptak tiszteletére. A lako­mán nagyban ünnepelték Uzónd fejedelmi ven­dégét, az pedig megköszönvén a lelkes ovációt tolmácsa által egy kis szívességre kérte fel Uzónd érdemes kupaktanácsát. Pénzét ugyanis otthon felejtvén addig is úgymond mig az me­gérkezik, kölcsönözzenek neki egy bizonyos összeget. Hogyne tették volna meg e csekély szí­vességet. Nyomban ki is mondatott, hogy a község pénztárából ezer pengő utalványoztas- sék ki ő felségének. Óriási megtiszteltetésnek tekintették a kérelmet. Két hét óta tartott már a dáridó és az érdemes kupaktanács már törni kezdte a fejét, hogy vájjon honnan a frányából teremtse elő a netán még ezután szükséges összeget. És kölcsönöztek fütől-fától gondolván, eléggaran­cia ő felségének ezután meg érkező summája, ki is gavallérosan fogja honorálni a szives ven­déglátást. Csupán egyet nem tudtak megérteni, hogy a szerecsen felség mindezideig miért nem vette igénybe a fürdőt ? De csakhamar meg­nyugodtak, azzal argumentálván hogy, minek fürödjék, hisz anélkül is fekete. A szives ven­déglátás harmadik hetében végre egy napon kijelenté, hogy szándékában van a fürdőt igény­be venni. Mikor ez az uzóndiak tudomására jutott, seregestől tódultak a fürdőház elé. A szerecsen király nemsokára meg is érkezett kí­sérletével és az uzóndiak dörgő éljeneitől ki­sérve tűnt el a fürcőház ajtaja mögött. Az uzóndi benszüiöttek helyet foglaltak és várták. Mint minden dolognak úgy a várásnak is meg- vala a hatása. Nyugtalankodni kezdett a többség. Hogyne hisz a fekete felség immmár jó négy órája időz a fürdő vizében.r Sokára csillapul­tak le a háborgó kedélyek. És vártak késő al­konyaiig. Azonban a hosszas várakozást vég­tére elunván, kopogtattak a fürdőház ajtaján. Onnan belülről pedig siri csiind volt a válasz. Hallgatóztak, semmi nesz a dolog kezdett gya­nússá fajulni! — Sok tépelődés után kisütötték, hogy baj lesz, azaz már is baj van. Egyébbre alig vezethető vissza a hosszas fürdés. Á gor- diusi csomót úgy oldották meg, hogy feltörték a fürdőház ajtaját. És mit láttak! ? Vizet sem­mi mást. A szerecsen király kísérete sehol mintha csak a föld nyelte volna el őket . . . E história végén most már szükségtelen fejtegetnem, hogy a szerecsen király személyé­ben maga a kisubickolt képű ördöngős tálján direktor Pagliani járt uzóndon. Kíséretét pedig szintén a besubickolt a Kasbadon szerecsenek- képen mutogatott naplopók képezték: úgy szintén az ő eszméje volt az a végzetes telegramm fel­adása is. Az uzóndiak a történtek után nem győzték eleget bomlasztani fejőket a problémán, vájjon mint tűnhetett el a szerecsen király kí­séretével, holott ők ott várták a fürdőház ajtaja előtt. Persze a jámborarcuvá vedlett Pagliánóra és társaira, kik közvetlen az orruk előtt jöttek a fürdőház ajtaján. Mikor ők csak szerecsene- ket vártak ! Ezért is beszéli a fáma, hogy aligha nem Belzebub ő felsége járt közöttük ördög­társaival, azért is vagyon oly kén kőszaga az uzóndi fürdőnek. És azért is mondattak le a jámborok nemcsak a kölcsön gavaléros kama­táról, de magáról a kölcsönről is. félvén a Lu­cifer banda bosszújától. Hájtájer Pál :Gallérok gőzmosása: tükörfénnyel hófehérre Nagykároly, Széchenyi-utca 34. sz., a róm. kath. elemi fiúiskola mellett. Kézimunkák, glassé keztyiik, Bútorok, szőnyegek tisztítása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom