Északkeleti Ujság, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1913-05-31 / 22. szám
22-ik szám. :Gallérok gézmosása:OA|f A«am Bá| Kézimunkák,glassékeztyük, tükörfénnyel hófehérre ICRJvI * Bútorok, szőnyegek tisztítása Nagykároly, Széchenyi-utca 34. sz., a róm. kath. elemi fiúiskola mellett. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG. _______________________________________3-ik oldal. | zü sködés nélkül, teljesen önerejéből tisztaságot, csínt, katedrálisokba beillő egyházi felszerelést teremtett meg ? Vagy azt, hogy az idei munka- kiállitás után már sikerült neki vidéki templomoknak a felruházása ? Az igaz, a hírlapokban egyszersem adtunk erről hirt; ez talán „hivalkodás“ lenne. Vagy azt tartja a cikkíró merő külsőségnek, hogy Prohászkákat, Wolkenberge- ket, Hirschlereket hozott ez az Egyesület a városunkba, akik esetlegesen a színpadról szól hozzánk az evangélium szellemében? — Az igaz, erről is csak a helyi sajtó vett tőbbé- kevésbbé tudomást. Itt sem hivalkodtunk. Nem elégszik meg az Egyesület belső munkájával? Azt hiszi talán, mi az Egyesületben kézdörzsölve jól eső örömmel egyebet sem teszünk, mint babérainkon pihenünk? Azt gondolja a cikkíró, hogy ő az első, aki a család, a férfivilág hitéletére hívja fel az Egyesület figyelmét? Olvassa csak el a cikkiró, amit az Oltár- egyesüsületnek két évvel ezelőtt kiadott Értesítőjének előszavában írtam, s amit Isten segítségével erőnkhöz képést lassan-lassan be is váltunk : „Programmunk rövid. Egyetlen szóval megjelölhető: a munka. Életünk kettős. Az egyik befelé hat titkon, észrevétlen. Középpontja, a kegyelmek kutforrása, az Oltáriszent- ség. Ez végzi a lelkekben az uj megváltást, a modern metamorfózist. — A másik kifelé keresi az érvényesülést. Az utóbbi igazságosan bár, de befolyásolni kívánja közönségünket. Nyerni, hódítani, egy percig tétlenül nem maradni! Aztán meg tapintatos módon (!) kívánjuk felvilágosítani a publikumot, hogy az Oltáregyesület nem olyan valami intézmény, mely elől hivatalos kötelessége a laikusnak, a férfivilágnak elzárkózni állig gombolózni.“ A belső munkájára kiváncsi a cikkiró? Amit el lehet mondani, elmondom. Az Oltáregyesület évenkinti lelkigyakorlatai — ezt sem szoktuk a hírlapokban per- traktálni — elkészítették a talajt arra, hogy két évvel ezelőtt P. Jámbor jezsuita a nagyközönség belevonásával triduumot tartott az Oltáregyesület buzgólkodására. E triduum után egy évre rá az Oltáregyesület ütötte nyélbe a 8 napos népmissiót, s a azokat a konferencia beszédeket, amelyet P. Martinovics tartott az urak számára. Ezek az alkalmak voltak azok, amelyeken tömeges uri-férfi gyónókat láttam Nagykárolyban. Azt hiszi a cikkiró, hogy sikerült volna a Elmúlt tavasszal a Fedóra próbáján találkoztam vele utoljára. Ekkor is, mint mindig, interpellált, miért nem küldök már valamit az Istók-nak. Legyintettem a kezemmel: — Elfogyott a spiritusz — meg a nóta, kedves Redaktorom. Ebben a savanyu világban kin^k lenne kedve tréfálni? De azért még pár hét előtt, mielőtt Ra- guzába ment, irt nekem, rukkolnék be okvetlenül az újévi számban. Faragtam is egy kicsit a kalamust, mikor egyszerre csak hallottam a szomorú hirí, hogy bizony nem én, a közlegény rukkolok be, de ő, a generális rukkolt be a csillagok honába, ahonnan egykor egyik kedves alakja, Rontó Pál pengette neki, hogy : ne sajnáljunk élni. * Utolsó örömét János király-ának színpadi előkészületei okozták. Erről a darabjáról mondta egyik ösmerősének, hogy sikerülnie kell, mert szive vérével irta. Akkor talán még nem sejtette, hogy ez lesz egyszersmind hattyúdala is. Már a Petőfi-Társaság naggyülésén nem vehetett részt. És sajátságos, hogy az ősz derekán egy barátjához elmerengve szólt: — Vájjon ki lesz az újév első irodalmi halottja, kit parentálok majd el ? Szomorúan suhogott az őszi szél, hervadt levelek halk nesszel hullottak a körút nyirkos, nedves aszfaltjára. Ki hitte volna azért abban a szomorú őszi borongásban, hogy ez az első halott ő lesz, hogy az ö koporsóját álljuk majd körül szomorúan és érette ölt gyászt a magyar múzsa, a magyar költészet, amelynek egyik leghivatottabb dalnokát kisérte nemzetünk virágos sírjába. nagykárolyi urak kongregációjának megalakítása, ha 13 hosszú éven át az Oltáregyesület hölgyei — az igaz titokban — nem készítik előre a talajt a családban, a férfiak lelkében? Azt hiszi, simán, rágalom, lemosolygás nélkül élt eddig ez az egyesület? Én tudom, mennyi közködő probléma oldódik keserves könnyek, tépelődő gondolatok árán józanul gondolkodó asszonylelkekben. S ezek a problémák mindmind a férj és gyermekek körül forognak. Városunk katholicizmusát „tunyá“-nak nevezi a boncolgatott cikk. Ismétlem nem dicsérni jöttem, csak a védő szerepére vállalkoztam. Erre csak egy idézetet mondok. Püspökünk legutóbbi ittléte alkalmából felköszöntőjében igy szólt: „Kívánom az Istentől, hogy Nagykároly katholikus hitközsége ne csak a szellemiekben, de anyagiakban is vezetője legyen egyházmegyémnek“. Félreértések elkerülésére befejezésül megjegyzem, hogy a cikkiró jóhiszeműségében egy pillanatra sem kételkedtem. Csak a formát, a módot kifogásolom. Madarat dobszóval fogni, bensőséges hitéletet hírlapi cikkekkel teremteni nem lehet! Szentiványi Béla. HÍREK. Személyi hir. Csaba Adorján főispán budapesti utjából visszajövet Debrecenben részt vett az egyház kerületi gyűlésen s csütörtökön érkezett haza. Eljegyzés. Reök Béla helybeli gyógyszerész eljegyezte Jékel Nusit, dr. Jékel László helybeli orvos leányát. Gazdasági felügyelőnk a közegészségügy szolgálatában. Tichy Gyula gazd. felügyelőnk, mint a hegyvidéki kirendeltség szat- mármegyei képviselője erős akciót fejt ki jó ivóvízben szűkölködő községeink érdekében ; mint értesülünk legújabban felügyelőnk közbenjárására Gébéi jén község 2000 K., Mezőterem 4000 K., Gebe szintén 4000 korona államsegélyt kapóit mélyfúrású kutak létesítésére. A akció nagyon helyes s kívánatos, hogy az minél nagyobb mérveket öltsön, mert ez utón csökkenthető egyedül a fertőző betegségek járványszerü fellépése. Halálozás. Morgenthal Henrik nyugalmazott m. kir. adótárnok életének 82-ik évében Nagykárolyban elhunyt. Halálozás. Füleky Györgyné szül. Véber Anna élete 70-ik évében folyó hó 28-án reggel elhunyt. Temetése f. hó 29-én d. u. 4 órakor volt igen nagy részvét mellett. Az elhunyt úrnőben Dr. Falussy Alajos rendőralkapitány nagyanyját gyászolja. A család a következő gyászjelentést adta ki: Füleky György úgy a maga, gyermekei, mint a nagyszámú rokonság nevében is fájdalommal tudatja a szeretett feleség, a jó anya, nagyanya, testvér és rokonnak, Füleky Györgyné szül. Véber Annának élete 70-ik, házasságának 43-ik évében a halotti szentségek ájtatos felvétele után folyó hó 28-án reggel váratlanul történt gyászos elliuny- tát. A megboldogult földi része folyó hó 29-én d. u. 4. órakor fog a róm. kath. egyház szertartása szerint a Kishajduváros-utca 2. számú gyászháztól a mesterrészi sirkertben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szentmise áldozat f. hó 30-án reggel 7 órakor fog az Egek Urának bemutattatni. Nagykároly, 1913. május 28. Áldott legyen emléke s pihenése csendes! Füleky György bánatos férje. Falussy Adolf, id. Falussy Alajos, Füleky Anna gyermekei. Falussy Adolfné szül. Pafféri Anna, id. Falussy Alajosné szül. Széchenyi Anna menyei. Varga Pál veje. Véber Antal testvére s a nagyszámú rokonság. Ur. Falussy Alajos, Margit, József, György, id. Falussy Mariska, ifj. Falussy Mariska, Etelka, Eminuska, Annuska, Antika, Ilonka, ifj. Falussy Alajos, Varga Attila unokái. A „Nagykárolyi Sport- és Lövészegye- sület„ tagjait vasárnap, junius hó 1-én d. u. 3 órakor a „Lövölde„-kert helyiségében tartandó értekezletre való szives megjelenésre ezúton kéri az elnökség. A Dalegyesület közgyűlése. A Nagykárolyi Dalegyesület május 25-én d. u. 3 órakor tartotta meg a Katholikus Legényegyesület dísztermében évi rendes közgyűlését. Récsei Ede, kegyesrendi házfőnök, a Dalegyesület elnöke, beszámoló beszédében örömmel emlékezett meg arról az erkölcsi sikerről, melyet az egyesület 1912. év junius havában a Budapesten tartott országos Dalversenyen aratott. Sajnálattal állapította meg ezzel szemben, hogy a város közönsége nem támogatja eléggé az egyesületet anyagilag, úgy hogy az egyesület csak nagyon nehezen tudja már magát fentartani, pedig a Dalegyesület szívesen működött közre mindenkor minden ünnepségen, 1912-ben ösz- szesen 21-szer. Ezután az 1912. évi zárszámadást tárgyalták s Tömpe Károly pénztárnoknak a felmentvényt megadták. Az 1913. évi költségvetés megállapítása után a közgyűlés megválasztotta a tisztikart. Elnökké választották általános lelkesedéssel Récsei Ede kegyesrendi házfőnököt, alelnökké Letlinger Bélát. Jegyző lett Hornyák Sándor, pénztárnok Holcigger István, szertárosok Dipold Ferenc és Szilágyi Gyula, ügyész dr. Vetzák Ede. A számvizsgáló bizottság tagjai lettek: Vanyek József, Kínál Antal és Csanálosi József. A közgyűlés tiszteletbeli tagokká választotta Letlinger Béla, Nagy Elek, Patai Ferenc, Pink Ignác, Tömpe Károly és Kínál Antal működő tagokat, mint akik több mint 30 éve tagjai az egyesületnek. Ezután elhatározta a közgyűlés, hogy ezentúl a belépődíj mellett rendezett ünnepélyeken a Dalegyesület csak külön mérsékelt díjazás mellett szerepel. ' Időjárás junisban. A „Meteor“ szerint junius havának változási napjai: 1., 2., 3., 4., 10., 11., 18., 20., 25., 26., 19., és 30-ra esnek. Jnnius eleje meleg száraz, 10 ike körül csapadékos, 20. körül zivataros vagy viharos, amikor jégesők is valószinüek. Vege meleg, száraz jelleggel. A Szatmárvármegyei Általános Tanítóegyesület Nagykároly—mátészalkai köre folyó évi junius hó 9-én d. e. 10 órakor Nagykárolyban a városház tanácstermében gyűlést tart. Tárgysorozat: 1. Elnöki megnyitó, tartja Téglás Lajos, köri elnök. 2. „A tanítóság feladata a tüdővész elleni küzdelemben“, felolvassa: Tóth Imre mátészalkai ref. tanító. 3. „A tanító teendője állása tekintélyének emelésére“, felolvassa : Szaleczki Miklós, érendrédi áll. isk. igazgató- tanító. 4. ,,A tanfelügyelet reformja", felolvassa : Téglás Lajos, nagyecsedi áll. isk. igazgató-tanító. 5. Indítványok. Gyűlés után közebéd. Akik az ebéden részt akarnak venni, junius hó 8-ig levelező-lapon jelentkezzenek Téglás Lajos köri elnöknél. A vásárvámjog. Nagykároly város közönsége megvásárolta a vásárvámszedési jogot és a gróf Károlyi György-térnek Károlyi Georgina grófnőt illető részét 200,000 koronáért. Az eladás a grófnő részéről csupán azzal a korlátozással történt, hogy a gróf Károlyi-család tagjai soha vásárvámot fizetni nem fognak. A vételárból 100,000 korona f. évi augusztus hó 1-én, 50,000 korona 1913. évben és 50,000 korona 1914. évben esedékes. Ezt az adásvételi szerződést a város jog- és pénzügyi bizottsága
