Északkeleti Ujság, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-04 / 1. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI UJSÁQ 1-ső szám. hogy az erény magvait még szivünkben hordozzuk.“ Kölcsey. * „Ne hasonlítsátok ami szép rózsához, liliomhoz; a kő hideg, liliom hervadó ; nem szép az ami csak a szemnek szép. Valami mélyebb sejtelem van a szépség fogalmában, amit az emberek éreznek, de nem értenek.“ jókay. * „Tapasztalás a bölcsesség anyja s egyenlő észbeli erővel s tudománnyal kettő között az a bölcsebb, ki több tapasztalásuk Gr. Széchenyi István. * „Szánakozásért csak a gyenge lélek siránkozik, az erősnek ez megsértés.“ Kisfaludy Károly. * „Megbocsájtani és feledni, — ebben áll a derék ember bosszúja.“ Schiller. * „A szépség lélek nélkül az aranyporhoz hasonló, mely a lepke szárnyain csillog s lesodorva — kelletlen hamuvá ICSZ.“ Kisfaludy Károly. * „Benső békénk tiszta érzelmeinkből sarjadzik önkeblünk szülte hervadhatatlan virág gyanánt.“ Balzac. * „A csendes házi boldogság azért a legnemesebb, mert félbeszakadás nélkül élvezhetjük.“ Hán Paul. * „Az emberek nem keresik az igazságot, a szabadságot; ők csak önmagukat keresik“. jakobi. * „Az a legboldogabb, — legyen az király, úgy cár, — kinek tulajdon házánál Van jó dolga“. Goethe. * „A hiúság szüntelen kielégítés után vágyódik, neki minden szavára taps, minden tettéért dicséret, minden pillanatban magasztalok kellenek. De magasabb célok kivívása csak azoknak adatik jutalmul, kik ezeket nélkülözni tudják“. Br. Eötvös J. * „Az igazságtalanok első fegyvere a rágalom". Moiier * * * Liane és a vőlegénye civödni látszottak. Gyerekes civódás bizonyára . . . Csodálattal nézte a fiatal leányt, akit három év óta nem látott. Mennyire hasonlított sugár szőkeségében az anyjára, abból az időből, a mikor még az is sugár és szőke volt... Most egyszerre Liane gyors mozdulattal lehúzott ujjáról egy gyűrűt és vőlegénye elébe dobva, beszaladt a házba. A fiatalember lehajolt, fölvette a gyűrűt és hosszan nézett a tovatűnő leány után, a kinek karcsú, fehérruhás sziluettje olyan volt, mintha egy nimfa lebegne tova . . . Ő eminenciája feltárta a kaput és belépett a parkba, — Jó napot, Ma'rcel! — szólt a fiatal emberhez, aki nem hallotta jöttét. Liane vőlegénye elvörösödve állt fel: — Eminenciád, milyen meglepetés: Az agg pap mosolygott s Leon megértve, hogy valószínűleg szemtanúja volt az imént lefojt jelenetnek, lehajtá fejét és hagyta, hogy két könnycsepp, a melyet nem tudott visszafojtani, végiggördüljön arcán. A püspök megfogta két kezét: — Édes gyermekem, nincs semmi baj .. csillapodjék . . . — 0, mindennek vége, Eminenciád . . . Ezeket a múlt szűrte le, a jelenben élve látjuk, s vájjon tökéletesedünk-e ezekhez a jövőben? A színészet. (Dr, S. I.) Amennyi igyekezetét tanúsítottak színészeink a művészet nyújtás körül, annyi indolenciával viseltetett velük szemben az elmúlt héten is városunk közönsége. Szinte érthetetlen városunk eddig müpártolónak ösmert közönsége magatartása, pedig megérdemelné a társulat és az igazgató gondossága a támogatást. „A cornevillei harangok“ francia Operette került vasárnap, m. hó 22-én színre. Az előadás nem haladta meg azt a nivót, amelyhez szokva vagyunk a vasárnap délutánokat illetőleg. Annál több dicséretet érdemel az „Éva" előadása. Különösen Lehár gyönyörű zenéje ragadta meg figyelmünket. A szereplők kivétel nélkül beletalálták magukat szerepükbe s úgy a szombati, mint a vasárnapi előadás több közönséget érdemelt volna. Különösen jók voltak Füzes Lenke, Szigethy Irén, Kun Dezső, Boros és Csáky Antal. A karhoz férhetne szó, de megnyugszunk abban, hogy egy ilyen kis társulat minden igényt ki nem elégíthet. A zene és Gáspár rendezése kifogástalan volt. Hétfőn a „Piktorok“ vígjáték került előadásra. A megjelent közönség kedélyesen szórakozhatott az előadás alatt, me~t a darab a legjobb francia vígjátékok egyike s az összjá- ték gyors és kifogástalan menete nem zavarta a mü és jóizlést. Különösen kiemelendő Sze- lényi Emilia „Noérmi“-jának kitűnő alakítása. A kedd délutánra kitűzött előadást közönség hijján nem lehetett megtartani. Ezt talán meg sem kellene írnunk városunk jó hírneve érdekében. Szerdán d. u. a „Cigányszerelem“ 3 fel- vonásos, közismert operette ment elég jó előadásban, este pedig megismételték a „Limonádé ezredes“-t, amely előadásról már a múlt számunkban mondtunk bírálatot. Csütörtök d. u. a „Boszorkányvár“, este pedig az „Éva“ 3-adszor került színre. Pénteken a „Csitri“-n mulatott a közönség. A szellemes vígjáték sok derültséget keltett. A nők közül Szelényi Emilia és Füzes Anna, a férfiak közül pedig Boros és Gáspár emelendők ki, mint akik értékest nyújtottak alakításukkal. Szombaton, dec. hó 28-ikán Willner és Bodánszky „Ábrahám a menyországban“ cimü 3 felvonásos operettjét láttuk. A darab béltartalmát messze felülmúlja a Gravichstaedten gyönyörű zenéje, mefy az adottnál különb szöveget érdemelt volna. Az előadás jó volt, mint amilyenhez szokva vagyunk színészeink részéről. Juhos Margit igen szépen énekelt, Boros és Ernyei pedig éltek a színpadon. Gáspár rendezésében csak a hosszú felvonás közöket kifogásolhatjuk. — A zenekar nívósán szépet nyújtott. hiszen visszadopta a gyűrűin . . . vege . . . szerzetbe lépek . . . Az agg pap már nem mosolygott: — E dologról nem szabad Ily könnyen beszélni, gyermekein. Üljünk le erre a padra, hadd beszéljek el egy rövid történetet. — Negyven év előtt ugyané kertben, egy fiatal ember és egy fiatal leány, akik nagyon szerették egymást, igy könnyedény öszszecivód- tak, mint most ön és Liane. Csak ártatlan civódás volt. S a fiú ez este hírül adta anyjának, akinek egyébként az legkevesebb álma volt, hogy pappá lesz. Be is lépett a szemináriumba. A leány pedig férjhez ment. — Mondtam, hogy a történet rövid lesz, úgyszólván be is fejeztem már. — Ma a fiatal ember, aki akkor a papi pályára lépett, öreg püspök, de soha meg nem szűnik e napra gondolni. Pár pillanatig hallgatott, mialatt a szerencsétlen fiút nézte, akinek pilláin most is ott rezegtek a könnyek. — Ami a fiatal leányt illeti, — fojtatá aztán — de nem szükséges többet mondanom, bizonyára megértett. Jöjjön, gyermekem, tisztelem óhajtom tenni öreg barátnőmnél, Dauvin- né asszonynál, aztán a testvérem mind a négyünket villásreggelire vár. Vasárnap d. u. a közösmert „Kis Lord“ ment Neményi Lilikével, akinek ügyes játéka szép reményekre jogositó. Este ismét „Ábrahám a mennyországban“ hasonló jó előadásban. Hétfőn az „Asszonyfaló“ 3 felvonásos operette került színre a már ismertetett előadásban. Kedden Martos Ferenc „A kis gróf“-ján szórakozott a közönség. Az előadás összbenyomása jó volt. Különösen Szigethy Irén és Szelényi Emilia váltak ki a nők Közül, a férfiak közül pedig Neményi, Boros, Csáki és Ernyi. Kisebb szerepében igen jó volt Pelsőcy László. Szerdán Madách Imre „Az ember tragédiája“ került szilire gyönyörű díszletekkel és elég jó előadásban. A darab kiállítása egy vidéki kisebb városban, minden igényt kielőgitő volt. A szereplőkön kívül, kik mindannyian hozzájárultak a nehéz előadásu darab összhang- zatos lefolyásához, külön megdicsérendő Neményi ügyes rendezése és a zenekar kifogástalan játéka. A darab végig élvezését ajánljuk városunk klassikusokat szerető közönségének. Csütörtökön a „Gésák“ ment jó előadásban. Szépen és biztosan énekelt minden régióban Juhos Margit s a zenekar is kifogástalanul interpretálta a darab szép, lágyan olvadó zenéjét. A rendezés is jó volt. Pénteken marmadszor került színre a „Limonádé ezredes“ gyér számú közönség előtt, pedig az előadás az Összjáték tekintetében még jobb volt, mint a megelőző kettő. Juhos Margit és Füzes Lenke szerepükben elsőrangot nyújtottak, a férfiak közül pedig Gáspár Jenő fokozta sikerét. Színészeinktől, aki nagyon sokat vár, az is eleget kap, de ha más érdemük nem volna, mint az újabb darabod bemutatása, akkor is fokozottabb pártfogást érdemelnének. * * * Rossz jósok nem akarunk lenni, de hisz- szük, hogy most az ünnepek lezajlása után több időt fog szentelni közönségünk a színmű élvezetnek, amit Neményi és társulata meg is érdemelne. * Heti műsor: 1903. január hó 6-tól 1913. jan. hó 12-ig. 6-án, hétfőn : „Rablólovag.“ (Páratlan.) 7-én, kedden : „Berkovits és tsa.“ (Páros.) 8-án, szerdán : „Csókszanatórium.“ (Páratlan.) 9-én, csütörtökön; „Primerose kisasz- szony.“ (Páros.) !0-én, pénteken: „Gésák.“ (Páratlan.) 11-én, szombaton : „Farkas.“ (Páros.) 12-én, vasárnap: „Boccaccio.“ (Bérlet szünet.) HÍREK. Gondolatok az újév kezdetén. Az ember gondolat — és érzésvilágának nincs éjéve'. — Az már valami az örökkévalóságból. Nem preludium, se nem sejtés, inkább olyan vázlatszerü, ködfátyolos előkép. Vannak határvonalak, mértföldjelzők az emberi életben, de ezek rendesen nem újévre esnek. Az újév a legrelativebb fogalom s inkább csak formabeli kifejezése az időnek, hogy közelebb hozza azt az emberi megértéshez. Mivelhogy ilyen kicsinyek vagyunk, formák nélkül nem tudunk élni. Az értelmi világ kifejlődése, az idő, az örökkévalóság fogalmának megsejtése, ez az egyedi embernek első időjelzője, újéve. A halál is csak annyiban s azoknál jelent Sylvestert, akiket értelmi fejlettségük, megértésük normális működésében talál. Ez két iegfőbb érzelmi időpont. Ami ezeken belül esik, az csak folytonosság, az eseményeknek be- és kikapcsolódása, megállás nélkül. Nagy, világtörténelmi események időpontjai, évfordulói, jubileumai is csak annyiban biinak realitással, amennyiben nem az egyént, hanem a többséget érdeklik s ezekben az ösz- szetartozandóság érzetét keltik. Általában a társaságban való élés nem nélkülözheti a formákat. De ezek a formák is folyton tökéletesb- bülnek. Egyike a legkezdetlegesebbeknek mindenesetre a Genezis hat napja. Az emberi társadalom megszüntetése, kialakulása előtt még ilyenek sem voltak. De a „ma“, rekonstruálja a „tegnapot.“ Évtizedekre visszamenőleg megcsinálják a kalendáriumot, formát adnak időnek, kezdetleges szertefolyásában megkötik s igy keletkeznek az első kötött időpotok: a primär, secondär, tertiär, stb. A történelmi tudományok,
