Északkeleti Ujság, 1912 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-11 / 19. szám
16-ik szám. Északkeleti üjsag. 3-ik oldal. Az államnak nemcsak joga, de sőt kötelessége is a becsület fogalmát meghatározni. A társadalomra nézve hasonlókép életszükség ez, csakhogy a vélemények ezer összetorlódása, vátozá- sai közt e fogalmat nem határolhatja oly élesen, mint az állam, melynek felfogásától a társadalomé több tekintetben úgy is el .tő. Az egyén végre a józan erkölcsöt saját gondolkozásának módja szerint határozza meg. Mindez értelmezésekben közös vonás az, hogy a kisebb-nagyobb botlások, hibák, általában nem érintik a becsület fogalmát. Ily értelemben nem hét igaz, de egy becsületes ember se találtatnék. A mi kívántatik az mindössze az, hogy a becsületes ember tartózkodjék mindazon jelentékenyebb tévedésektől, a melyeket a vallási becsületnél a vallás, az államinál az állam, a társadalminál a társadalom, avagy végezetre az egyén szava megbélyegzőknek, a szó igaz értelmében bűnöknek jelez. A legnagyobb változatosságot e tekintetben természetesen az egyéni felfogás és a társadalom értelmezése szolgáltatja. Voltak idők, a melyekben a házasságtörés becstelenséget vont maga után. A spártaiaknál a lopás erényszámba ment; ma bárkit is becstelenné tehet. És napjainkban csaknem minden társadalomra nézve áll az, hogy a bevett vallások szerint több tekintetben bukott ember, e társadalmi felfogások szerint még mindig becsületes embernek tartható. A mi a vallási becsületet illeti, a keresztény becsület tana világos és határozott elveken alapszik. Minden ember Isten képmása, nemcsak testből áll, de halhatatlan lélekből is. Minden ember magába fogadhatja a kegyelmet, a kat- holikusoknál a Háromság harmadik személyét a Szentlelket is, minden egyes emberért vérét ontotta Krisztus stb. Megannyi természetes és természetfeletti ok, a mely miatt a kereszténynek tisztelnie kell kivétel nélkül minden embertársát. Tisztelni és bizonyos mértékű bizalommal is viseltetni iránta, a mi különben már magától a tisztelet fogalmából is önként következik. Tisztelni tulajdonképen mit is jelent? Elismerni belsőképp, vagy külsőképp is valakinek a kiváltságát, jeles tulajdonait. A keresztény felfogás szerint az ember hallhatatlan lélekkel, értelemmel és szabad akarattal biró lény, olyan a ki képes magába fogadni a Szentleiket, a kiért meghalt Krisztus stb. Bizonyos csekélyebb mértékű bizalommal nem viseltetni tehát egy ily lény irány, valóságos igazságtalanság. Az az ellenvetés, hogy mindé magasztos tulajdonokból nem következik még, hogy valaki erkölcsileg jó ember legyen, a keresztény jog- és erkölcstan rendszerében számba sem jöhet, mert a parancsolatok parancsolata, hogy „szeresd felebarátodat, mint tenmagadat,“ annak jó előre már elejét veszi. A kit szeretünk, arról csak jót tételezünk fel, hacsak okunk nincs rosszat feltételezni. Miután pedig bizonyos közönséges szeretettel mindenkit kötelességünk szeretni, mindenkiről kötelességünk jól feltételezni, mindaddig, á mig az ellenkező be nem bizonyul. Különös bizalom és tisztelet természetesen e felfogás szerint is csak kiváló erények és tulajdonok jutalma és tartozéka lehet. Ez a kereszténytan mai érvényében is és úgy a mint az Egyház doktorai a középkorban tanították. Logikai, szerves egész, mind minden, a keresztény tanok rendszerében. A középkor nem emelkedhetett e felfogás magaslatára a tömeg tudatlansága miatt. Az emberben nemcsak az Isten képmását tekintették, hanem sok egyebet: a származást, a rendekhez való tartozást is. Sőt a becsület mérlegelésénél nagyobb súlyt fektettek ezekre, mint arra, hogy valaki keresztény, Isten képmása stb. A kereszténységnek csak a pogányokkal szemben ve it különös, becsületalkotó értéke. A mi világosan mutatja, mily távol állt e kor attól, hogy a kereszténység szelleme a maga teljességében hatotta volna át a tár adatomnak minden rétegét. A népek még mindig csak félig voltak keresztények, részben még mindig pogány eszméknek uralma alatt állottak. A jog csak külső dolgokat szabályozhat, belső világunknak tényei erkölcsi elbírálás alá tartoznak. Helytelen azért a meghatározás, a mely szerint a becsület joga azon jog, amelynél fogva másoktól megköveteljük, hogy jó véleménnyel legyenek rólunk mindaddig, a migaz ellenkező be nem bizonyul. Mi köze a jognak a véleményhez ? Semmi addig, a mig nem nyilvánul. A bécsüíet jóga azért helyesebben azon jog, a melynél megkövetelhetjük, hogy mindenki jól nyilatkozzék rólunk mindaddig, a mig kedvezőtlen nyilatkozatra okot nem talál. Az újkorban az a sajátságos mozgalom, amely az ember századokon át elhanyagolt földi szükségleteinek kielégítésére irányult, meg kellett állapítsa a becsület jogát, az állam által a keresztény, tehát a vallási alapon kivül, jogi álapot is. Világos, hogy a becsületnek a vallásin kivül, kell, hogy jogi alapja is legyen. Az egyén földi boldogsága, a melyet megalkotni volt tulajdonképpen minden humanista célja, elengedhetetlenül követelte az egyes számára a becsület jogát. Ezt pedig nézetünk szerint a következőkkel lehet a legsikeresebben megállapítani. Természetjogilag is kötelezve vagyunk mindenkit tisztelni, mert mindenki ember, ésszel és akarattal biró lény. Jól kell róla nyilatkozni mindaddig, a mig az ellenkező be nem bizonyul. Csakhogy itt már a maga teljes erejében érvényesül a kérdés : miért tételezek én fel szükségképp jót arról, aki ésszel és szabad akarattal bir ?! Felismerni elméjével a jót, igaz, de akaratával, ha tetszik, nem követik?! Aztán, mi korlátoltabb, mint az emberi akarat ! Hány esetben homályosul el az igazságnak világa és hány esetben kell a gyenge akaratnak a szenvedélyek lázongásaival szembeszállni. Igaz, hogy a természet rendeléséből is kötelezve vagyunk szeretettel viseltetni embertársaink iránt és igy jót tételezni fel rólok. De a jognak nincs köze a szeretethez; ez ellenvetést tehát -meg kell oldani. Mondhatjuk : az akarat természetes vágyainak tárgya a való jó és az ész természeténél fogva az igazság megismerésére törekszik. A természeti állapot tehát, minden emberre nézve a becsületességnek egv bizonyos foka. A kivételes állapotokkal a törvényhozó nem foglalkoz- hatik. Mindaddig tehát, a mig teljességgel nincs ok rá, hogy valakiről rosszat gondoljunk, bizonyos közönséges jóságot kell róla feltételeznünk. Világosabb lesz ez még egy másik erősségből. Jogos mindaz, a mi az ember észszerű életcéljainak a megvalósításához szükséges. De az ember észszerű életcéljainak megvalósításához szükséges a becsület joga, tehát jogos az, hogy mindenki jól nyilatkozzék rólunk mindaddig, mig az ellenkezőre okot nem szolgáltattunk. Ha jogában áll rosszul nyilatkozni, ez árt az egyesnek és felforgatja a társadalmi rendet; ha kötelessége bizonyos tiszteletet tanúsítani, ez előmozdítja az egyesnek és a társadalomnak érdekeit egyaránt. A kijátszásnak és megcsalattatás- nak vészedéi mérői pedig szó sem lehet, mert csak az esztelen tanúsíthat minden ok nélkül különös bizodalmát valaki iránt. A társadalmi becsület több tekintetben a vallási becsület eszméi után alakult. A gonosz tett, melyet valaki elkövet, vagy a becsületsértés, a mellyel mástól illettetik, megfosztja az illetőt becsületétől Lehetetlen fel nem ismernünk itt a keresztény eszmék befolyását és a keresztény tanuk utánzását. A malasztról szóló tan teljesen megegyez azzal, a mit a társadalom a becsület elvesztéséről tanit. E keresztény tan szerint, a malaszt isteni adomány, a melyet, az a ki halálosan vétkezik, tehát nagyobb vétket követ el, elveszít. A bűn tehát nem tapad, mint valami positiv rossz a lélekre, hanem tulajdonképen hiány, a malaszt elvesztése, hiánya. A külső becsület, vagy becsülés, azon vélemény, a méllyel valakiről hisszük, hogy gondolkodása módjában és cselekedeteiben állandóan a j zan erkölcs szabályaihoz alkalmazkodik, az az belső becsülettel bir. Miből világos, hogy a becsületsértés valójában nem egyébb, mint bárminem i kifejezése valakiről igazán táplált, vagy csak állítólagos véleménynek, hogy az illető belső becsülettel nem bir. E. HÍREK. Lapunk vidéki előfizetőit tisztelettel felkérjük, miszerint előfizetési hátralékaikat beküldeni, előfizetésüket pedig megújítani szíveskedjenek. Mindennemű pénzküldemények és értesítések a „ÉSZAKKELETI ÚJSÁG“címére küldendők. Személyi hír. Márffy Ede pénzügyminiszteri tanácsos és Czóbel Lajos műszaki főtanácsoshétfőn délután, a pénzügyigazgatóság mikénti elhelyezése ügyében városunkba érkeztek s kedden délután utaztak vissza a fővárosba. Első áldozás. Mélyen szántó, meghatóan bensőséges ünnep volt a múlt vasárnap. Szülők s gyermekek lelke olvadozott a nagy megillető- déstől, a mikor az ártatlanokhoz leereszkedett első áldozásukban a szentségi Ur Jézus, Mintegy száz gyermek végezte látható, mély áhítattal első áldozását vasárnap a róm. kath. templomban. Püspöki biztos. A főpásztor Sz. Jordán Károly dr. esperest, szaniszlói apátplebánost a nagykárolyi p-arista főgimnázium püspöki biztosának kinevezte. Vizsgaletétel. Dr. Benkovics István és Mihályi Bálint a helybeli főgimnázium világi tanárai a pedagógiai vizsgálatot a budapesti tudomány-egyetemen fényes eredménnyel letették. Előléptetés. Molnár Sándor honvédhad- nágy, zászlóaljsegédtisztet a király főhadnaggyá nevezte ki. Eljegyzés. Borbély János helyben állomásozó honvéd hadnagy, gazdászati tiszt vasárnap este tartotta eljegyzését Fürst Viktor, szatmári törvényhatósági pénztári főellenőr leányával Irmuskával Szatmáron. Áthelyezés. A pénzügyminiszter Szántó Miksa gyulai pénzügyi számtisztet, a nagykárolyi pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőséghez áthelyezte. Eljegyzés. Berkovits Izidor lelei földbirtokos eljegyezte Friedenstein Sámuel földbirtokos leányát Szerénkét városunkban. Gyermeknap. Az idén a gyermeknapot városunkban május 16 és 17-án tartják meg. A rendezőség élén Király Miklósné polgári iskolai tanítónő áll. Nőegyleti gyűlés volt vasárnap gróf Károlyi Istvánná elnöklete alatt, mely alkalommal 3 árva felvétele ügyében döntöttek, tudomásul vették, hogy Ilosvay Sándor nyugalmazott ezredes, a pénztárnoki állásról lemondott és helyére pénztárnokul Hann János gyógyszerészt választották meg. Eljegyzés. Frank Albert helybeli fűszer- kereskedő eljegyezte Csikós Bálint polgártársunk leányát Margitkát. 20 éves találkozó. Felkérjük azon iskolatársainkat, kikkel az 1891—92. tanévet, a nagykárolyi piárista főgimnáziumban végeztük el, hogy a 20 éves összejövetel megtarthatása céljából lakhelyeiket velünk tudatni szíveskedjenek. Nagykároly, 1912. május 4. dr. Brugós Gyula ezredorvos. Mikcsa János adófőtiszt. A nagykárolyi róm. kath. egyházközség holnap, vasárnap d. e. Vall órakor rendkívüli közgyűlést tart a r. kath. elemi fiúiskola nagytermében. A közgyűlésre az egyház- község tagjait tisztelettel meghívja az Elnökség. A rendkívüli közgyűlés tárgya: A zárda melletti kis telek eladása. Vizsgálatok. A helybeli főgimnázium Vili. osztályában a vizsgálatok f. hó 9-én megkezdődtek. Halálozás. Hrabovszky István mérki ny. plébános és szentszéki ülnök, életének 71-ik, áldozó papságának 49-ik évében hosszú és kínos betegség s a halotti szentségek ájtatos felvétele után f. hó 10-én déli 1 órakor Nagykárolyban elhunyt. Temetése f. hó 13-án d. e. 10 órakor a mérki templomban tartandó ünnepélyes gyászima után Mérken lesz. Nagykárolyban f. hó 11-én reggel 8 órakor mutattatok be az engesztelő szent miseáldozat az elhunyt lelki üdvéért. Az örök világosság fényeskedjék neki. — Az elhunyt plébános haláláról a nagykárolyi róm. kath. esperesi kerület papsága is adott ki külön gyászjelentést. Gyászeset. Szűcs Károly nyugalmazott vármegyei tisztviselő, f. hó 4-én reggel, 58 éves korában szivszélhüdés következtében váratlanul elhunyt. Temetése f. hó 6-án ment végbe nagy részvét mellett.