Északkeleti Ujság, 1912 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1912-05-11 / 19. szám

16-ik szám. Északkeleti üjsag. 3-ik oldal. Az államnak nemcsak joga, de sőt kötelessége is a becsület fogalmát meghatározni. A társada­lomra nézve hasonlókép életszükség ez, csak­hogy a vélemények ezer összetorlódása, vátozá- sai közt e fogalmat nem határolhatja oly éle­sen, mint az állam, melynek felfogásától a tár­sadalomé több tekintetben úgy is el .tő. Az egyén végre a józan erkölcsöt saját gondolko­zásának módja szerint határozza meg. Mindez értelmezésekben közös vonás az, hogy a kisebb-nagyobb botlások, hibák, általá­ban nem érintik a becsület fogalmát. Ily érte­lemben nem hét igaz, de egy becsületes ember se találtatnék. A mi kívántatik az mindössze az, hogy a becsületes ember tartózkodjék mindazon jelentékenyebb tévedésektől, a melyeket a val­lási becsületnél a vallás, az államinál az állam, a társadalminál a társadalom, avagy végezetre az egyén szava megbélyegzőknek, a szó igaz értelmében bűnöknek jelez. A legnagyobb változatosságot e tekintet­ben természetesen az egyéni felfogás és a tár­sadalom értelmezése szolgáltatja. Voltak idők, a melyekben a házasságtörés becstelenséget vont maga után. A spártaiaknál a lopás erény­számba ment; ma bárkit is becstelenné tehet. És napjainkban csaknem minden társadalomra nézve áll az, hogy a bevett vallások szerint több tekintetben bukott ember, e társadalmi fel­fogások szerint még mindig becsületes ember­nek tartható. A mi a vallási becsületet illeti, a keresz­tény becsület tana világos és határozott elveken alapszik. Minden ember Isten képmása, nemcsak testből áll, de halhatatlan lélekből is. Minden ember magába fogadhatja a kegyelmet, a kat- holikusoknál a Háromság harmadik személyét a Szentlelket is, minden egyes emberért vérét ontotta Krisztus stb. Megannyi természetes és természetfeletti ok, a mely miatt a keresztény­nek tisztelnie kell kivétel nélkül minden em­bertársát. Tisztelni és bizonyos mértékű biza­lommal is viseltetni iránta, a mi különben már magától a tisztelet fogalmából is önként követ­kezik. Tisztelni tulajdonképen mit is jelent? El­ismerni belsőképp, vagy külsőképp is valakinek a kiváltságát, jeles tulajdonait. A keresztény fel­fogás szerint az ember hallhatatlan lélekkel, ér­telemmel és szabad akarattal biró lény, olyan a ki képes magába fogadni a Szentleiket, a kiért meghalt Krisztus stb. Bizonyos csekélyebb mér­tékű bizalommal nem viseltetni tehát egy ily lény irány, valóságos igazságtalanság. Az az el­lenvetés, hogy mindé magasztos tulajdonokból nem következik még, hogy valaki erkölcsileg jó ember legyen, a keresztény jog- és erkölcstan rendszerében számba sem jöhet, mert a paran­csolatok parancsolata, hogy „szeresd felebaráto­dat, mint tenmagadat,“ annak jó előre már ele­jét veszi. A kit szeretünk, arról csak jót tétele­zünk fel, hacsak okunk nincs rosszat feltételezni. Miután pedig bizonyos közönséges szeretettel mindenkit kötelességünk szeretni, mindenkiről kötelességünk jól feltételezni, mindaddig, á mig az ellenkező be nem bizonyul. Különös bizalom és tisztelet természetesen e felfogás szerint is csak kiváló erények és tulajdonok jutalma és tartozéka lehet. Ez a kereszténytan mai érvé­nyében is és úgy a mint az Egyház doktorai a középkorban tanították. Logikai, szerves egész, mind minden, a keresztény tanok rendszerében. A középkor nem emelkedhetett e felfogás magaslatára a tömeg tudatlansága miatt. Az em­berben nemcsak az Isten képmását tekintették, hanem sok egyebet: a származást, a rendekhez való tartozást is. Sőt a becsület mérlegelésénél nagyobb súlyt fektettek ezekre, mint arra, hogy valaki keresztény, Isten képmása stb. A keresz­ténységnek csak a pogányokkal szemben ve it kü­lönös, becsületalkotó értéke. A mi világosan mu­tatja, mily távol állt e kor attól, hogy a keresz­ténység szelleme a maga teljességében hatotta volna át a tár adatomnak minden rétegét. A népek még mindig csak félig voltak kereszté­nyek, részben még mindig pogány eszméknek uralma alatt állottak. A jog csak külső dolgokat szabályozhat, belső világunknak tényei erkölcsi elbírálás alá tartoznak. Helytelen azért a meghatározás, a mely szerint a becsület joga azon jog, amely­nél fogva másoktól megköveteljük, hogy jó vé­leménnyel legyenek rólunk mindaddig, a migaz ellenkező be nem bizonyul. Mi köze a jognak a véleményhez ? Semmi addig, a mig nem nyil­vánul. A bécsüíet jóga azért helyesebben azon jog, a melynél megkövetelhetjük, hogy mindenki jól nyilatkozzék rólunk mindaddig, a mig ked­vezőtlen nyilatkozatra okot nem talál. Az újkorban az a sajátságos mozgalom, amely az ember századokon át elhanyagolt földi szükségleteinek kielégítésére irányult, meg kel­lett állapítsa a becsület jogát, az állam által a keresztény, tehát a vallási alapon kivül, jogi álapot is. Világos, hogy a becsületnek a val­lásin kivül, kell, hogy jogi alapja is legyen. Az egyén földi boldogsága, a melyet megalkotni volt tulajdonképpen minden humanista célja, elengedhetetlenül követelte az egyes számára a becsület jogát. Ezt pedig nézetünk szerint a következőkkel lehet a legsikeresebben megál­lapítani. Természetjogilag is kötelezve vagyunk min­denkit tisztelni, mert mindenki ember, ésszel és akarattal biró lény. Jól kell róla nyilatkozni mindaddig, a mig az ellenkező be nem bizonyul. Csakhogy itt már a maga teljes erejében érvé­nyesül a kérdés : miért tételezek én fel szükség­képp jót arról, aki ésszel és szabad akarattal bir ?! Felismerni elméjével a jót, igaz, de akara­tával, ha tetszik, nem követik?! Aztán, mi korlátoltabb, mint az emberi aka­rat ! Hány esetben homályosul el az igazságnak világa és hány esetben kell a gyenge akaratnak a szenvedélyek lázongásaival szembeszállni. Igaz, hogy a természet rendeléséből is kötelezve va­gyunk szeretettel viseltetni embertársaink iránt és igy jót tételezni fel rólok. De a jognak nincs köze a szeretethez; ez ellenvetést tehát -meg kell oldani. Mondhatjuk : az akarat természetes vágyai­nak tárgya a való jó és az ész természeténél fogva az igazság megismerésére törekszik. A természeti állapot tehát, minden emberre nézve a becsületességnek egv bizonyos foka. A kivé­teles állapotokkal a törvényhozó nem foglalkoz- hatik. Mindaddig tehát, a mig teljességgel nincs ok rá, hogy valakiről rosszat gondoljunk, bizo­nyos közönséges jóságot kell róla feltételeznünk. Világosabb lesz ez még egy másik erős­ségből. Jogos mindaz, a mi az ember észszerű életcéljainak a megvalósításához szükséges. De az ember észszerű életcéljainak megvalósításához szükséges a becsület joga, tehát jogos az, hogy mindenki jól nyilatkozzék rólunk mindaddig, mig az ellenkezőre okot nem szolgáltattunk. Ha jo­gában áll rosszul nyilatkozni, ez árt az egyes­nek és felforgatja a társadalmi rendet; ha köte­lessége bizonyos tiszteletet tanúsítani, ez elő­mozdítja az egyesnek és a társadalomnak érde­keit egyaránt. A kijátszásnak és megcsalattatás- nak vészedéi mérői pedig szó sem lehet, mert csak az esztelen tanúsíthat minden ok nélkül különös bizodalmát valaki iránt. A társadalmi becsület több tekintetben a vallási becsület eszméi után alakult. A gonosz tett, melyet valaki elkövet, vagy a becsületsér­tés, a mellyel mástól illettetik, megfosztja az il­letőt becsületétől Lehetetlen fel nem ismernünk itt a keresztény eszmék befolyását és a keresz­tény tanuk utánzását. A malasztról szóló tan teljesen megegyez azzal, a mit a társadalom a becsület elvesztéséről tanit. E keresztény tan szerint, a malaszt isteni adomány, a melyet, az a ki halálosan vétkezik, tehát nagyobb vétket követ el, elveszít. A bűn tehát nem tapad, mint valami positiv rossz a lélekre, hanem tulajdon­képen hiány, a malaszt elvesztése, hiánya. A külső becsület, vagy becsülés, azon vé­lemény, a méllyel valakiről hisszük, hogy gon­dolkodása módjában és cselekedeteiben állan­dóan a j zan erkölcs szabályaihoz alkalmazko­dik, az az belső becsülettel bir. Miből világos, hogy a becsületsértés valójában nem egyébb, mint bárminem i kifejezése valakiről igazán táp­lált, vagy csak állítólagos véleménynek, hogy az illető belső becsülettel nem bir. E. HÍREK. Lapunk vidéki előfizetőit tisztelettel felkérjük, miszerint előfizetési hátralékai­kat beküldeni, előfizetésüket pedig megújí­tani szíveskedjenek. Mindennemű pénzküldemények és érte­sítések a „ÉSZAKKELETI ÚJSÁG“címére küldendők. Személyi hír. Márffy Ede pénzügyminisz­teri tanácsos és Czóbel Lajos műszaki főtaná­csoshétfőn délután, a pénzügyigazgatóság mi­kénti elhelyezése ügyében városunkba érkeztek s kedden délután utaztak vissza a fővárosba. Első áldozás. Mélyen szántó, meghatóan bensőséges ünnep volt a múlt vasárnap. Szülők s gyermekek lelke olvadozott a nagy megillető- déstől, a mikor az ártatlanokhoz leereszkedett első áldozásukban a szentségi Ur Jézus, Mint­egy száz gyermek végezte látható, mély áhítat­tal első áldozását vasárnap a róm. kath. temp­lomban. Püspöki biztos. A főpásztor Sz. Jordán Károly dr. esperest, szaniszlói apátplebánost a nagykárolyi p-arista főgimnázium püspöki biz­tosának kinevezte. Vizsgaletétel. Dr. Benkovics István és Mihályi Bálint a helybeli főgimnázium világi tanárai a pedagógiai vizsgálatot a budapesti tu­domány-egyetemen fényes eredménnyel letették. Előléptetés. Molnár Sándor honvédhad- nágy, zászlóaljsegédtisztet a király főhadnaggyá nevezte ki. Eljegyzés. Borbély János helyben állo­másozó honvéd hadnagy, gazdászati tiszt vasár­nap este tartotta eljegyzését Fürst Viktor, szat­mári törvényhatósági pénztári főellenőr leányá­val Irmuskával Szatmáron. Áthelyezés. A pénzügyminiszter Szántó Miksa gyulai pénzügyi számtisztet, a nagyká­rolyi pénzügyigazgatóság mellé rendelt szám­vevőséghez áthelyezte. Eljegyzés. Berkovits Izidor lelei földbir­tokos eljegyezte Friedenstein Sámuel földbir­tokos leányát Szerénkét városunkban. Gyermeknap. Az idén a gyermeknapot városunkban május 16 és 17-án tartják meg. A rendezőség élén Király Miklósné polgári is­kolai tanítónő áll. Nőegyleti gyűlés volt vasárnap gróf Ká­rolyi Istvánná elnöklete alatt, mely alkalom­mal 3 árva felvétele ügyében döntöttek, tudo­másul vették, hogy Ilosvay Sándor nyugalmazott ezredes, a pénztárnoki állásról lemondott és helyére pénztárnokul Hann János gyógyszerészt választották meg. Eljegyzés. Frank Albert helybeli fűszer- kereskedő eljegyezte Csikós Bálint polgártár­sunk leányát Margitkát. 20 éves találkozó. Felkérjük azon is­kolatársainkat, kikkel az 1891—92. tanévet, a nagykárolyi piárista főgimnáziumban végeztük el, hogy a 20 éves összejövetel megtarthatása céljából lakhelyeiket velünk tudatni szívesked­jenek. Nagykároly, 1912. május 4. dr. Brugós Gyula ezredorvos. Mikcsa János adófőtiszt. A nagykárolyi róm. kath. egyházköz­ség holnap, vasárnap d. e. Vall órakor rend­kívüli közgyűlést tart a r. kath. elemi fiúis­kola nagytermében. A közgyűlésre az egyház- község tagjait tisztelettel meghívja az Elnökség. A rendkívüli közgyűlés tárgya: A zárda mel­letti kis telek eladása. Vizsgálatok. A helybeli főgimnázium Vili. osztályában a vizsgálatok f. hó 9-én meg­kezdődtek. Halálozás. Hrabovszky István mérki ny. plébános és szentszéki ülnök, életének 71-ik, áldozó papságának 49-ik évében hosszú és kí­nos betegség s a halotti szentségek ájtatos fel­vétele után f. hó 10-én déli 1 órakor Nagy­károlyban elhunyt. Temetése f. hó 13-án d. e. 10 órakor a mérki templomban tartandó ünne­pélyes gyászima után Mérken lesz. Nagykároly­ban f. hó 11-én reggel 8 órakor mutattatok be az engesztelő szent miseáldozat az elhunyt lelki üdvéért. Az örök világosság fényeskedjék neki. — Az elhunyt plébános haláláról a nagykárolyi róm. kath. esperesi kerület papsága is adott ki külön gyászjelentést. Gyászeset. Szűcs Károly nyugalmazott vármegyei tisztviselő, f. hó 4-én reggel, 58 éves korában szivszélhüdés következtében vá­ratlanul elhunyt. Temetése f. hó 6-án ment végbe nagy részvét mellett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom