Északkeleti Ujság, 1912 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1912-06-15 / 24. szám

2-ik oldal. való volt az ország egy részét a másik ellen hónapokig tartó harcba belevinni ? Vagy talán azt hitték ezek az urak, hogy a választáskor adott 50—100 korona arra is kötelezi az illetőt, hogy az erőszakot is acceptálja. Ma még ilyen törvény nincs, hacsak e percben nem éppen ezt hozzák meg saját zártkörű társaságukban. Az ország lakosai többségének szám­beli túlereje előbb-utóbb érvényesül és ha mondjuk kihúzzák a dolgot az uj vá­lasztásig, akkor lesznek elseperve és hátrahagynak a történelemnek egy pár törvényt, amelyeket compromissum utóján is megkaptak volna. Ezért legtisztább őrültség a Tisza eljárása, amiben legszomorubb, hogy sújtja azon fegyvertársait, kik egyénileg értékesebbek és tiszteletreméltóbbak, mint az ellenzék sok 48-as szájhőse. Tiszával együtt most ezek. is ki lesznek téve a közvélemény elítélésének. Minél tovább tart a kormány ma­kacssága, minél tovább megy az erőszak alkalmazásában, annál több talajt fog veszteni a munkapárt az országban és annál többet nyer a 48. A 67-es kiegye­zés őszinte hívei tenát nem óhajthatnak semmit sem forróbban, minthogy mielőbb jöjjön egy hatalmas kéz, mely bölcsen elrendezzen mindent. Állítsa vissza a tör­vényes jogfolytonosságot, legitimálhassa utólag a történteket és távolítsa el a bű­nösöket. Ezt a kezet látni véljük ott, ahon­nan nem üdvözölték Tisza Istvánt. Adná az Isten hogy ne csalódnánk. Yárosi közgyűlés. Nagykároly r. t. város képviselőtestülete f. hó 9-én rendkívüli közgyűlést tartott Debre- czeni István kir. tanácsos, polgármester elnök­lete mellett. A közgyűlésnek több fontos tárgya volt, amelyeket a jog- és pénzügyi bizottságok javaslata alapján intéztek ei. A napirend tárgya­lásakor az egyes előadók referádája alapján kihirdették a belügyminiszter által jóváhagyott istennek, akit megszólítottam. Kagylózugást és felizgatott hullámok táncát hallotta képzeletem. Ő volt az, a tengeristen. — Te láttad, Poseidon, — kiáltottam föl, :— miként sírtam, hogy futásomban először pillantottam meg a tengert, amely a szülő­anyám volt nekem is a dajkám is! Miért nem tudtál mégsem feledést adni a számomra. A napsütötte vízben miért is kellett a saját ar­comat viszontlátnom, ami félelemmel és bor- zadálylyal töltött el. Mért nem oltalmaztál meg te, tengeristen ? A köszobor nem felelt. Csak márványsze­mével bámult föl merően a sötét éjszakába, ahol a szél most fehér felhőket űzött. S mint­ha a szél dalolt volna, amikhez a vitorlák szárnya verte az ütemet, vak, emésztő zugás csapot át a folyamparton, ami válasz volt, de nem értettem. Lehajtottam a fejemet s tovább mentem. Ködfehér női szobor állott, finoman, hogy mű­vésze megálmodja, — olyan volt, mint az al­konyatba sóhajtott kívánság. — Diana, — szóltam elborulva — leánya a virágos erdőnek, aki őzeket kergettél a ré­ten — szűz leányok fehér álmának megoltal- mazója, te ! Miért tűröd, hogy magam is üldö­zött vad legyek, akit fölvert a hajtők lármája. Miért tűröd, hogy húgaim oltalom nélkül áll­janak egy gonosz városban s ne emlékezzenek' többé vissza testvérbátyjukra. Az őzek isteni leánya bánatosan nézett a szemembe, de nem válászolt. A virágos hegy­oldalokon járt az esze, bizonyára ahol ö is alászállott néha önfeledten, szűz pásztorfiukkal csókolódzni. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG. piac-helypénzszedési szabályrendeletet. — Gróf Károlyi Antalnak a város ellen indított peré­ben az első biróság marasztaló Ítéletet hozott s ezért a közgyűlés utasította a tiszti ügyészt, hogy az Ítéletet felebbezze meg. A városi vil­lamosom kibővítéséhez szükséges gépek -szál­lítására a Nicholson-féle gyár ajánlatát fogad­ták el s megbízták a gyárat a gépek szállítá­sával. A közgyűlés megbízta továbbá a tanácsot, hogy az Attila-utcának a vasutig leendő meg­hosszabbítására szükséges összes műszaki in­tézkedéseket és kisajátításokat intézze el. A polgári iskolának mezőgazdasági irányú 7 osz­tályú polgári fiúiskolává leendő fejlesztése tár­gyában Dr. Vetzák Ede indítványát fogadták el s határozatba ment, hogy a kérelem szóbeli előterjesztése végett a kultuszminiszterhez kül­döttséget menesztenak. Ugyancsak elhatározta a közgyűlés, hogy a hivatásos tűzoltó őrpa­rancsnok részére a városházánál természetbeni lakást bocsát rendelkezésére. Meghosszabbítot­ták a képviselőtestület azon véghatározatát, hogy a városi alkalmazottak tűzifa szükségle­tüket a város tűzifa szükségletével együttesen szerezhetik be. A tűzoltó-egyesületnek a szín­házi és világítási dijat elengedték, inig a da­lárda hasonló irányú kérelmét elutasította a közgyűlés. 200 korona segélyt utalt ki a da­lárdának az országos dalversenyen való részvé­tellel felmerülő költségek pótlására. Tudomásul vette a közgylés a f. évi április hó 25-én és május 29-én tartott pénztárvizsgálatról felvett jegyzőkönyvet, valamint a polgármester ama be­jelentését, hogy a szilágysági h. é. vásut r.-t. felügyelő-bizottsági taggá választotta meg. Közgazdasági egyetem. A közgazdasági egyetem ügye csak lassú léptekkel halad előre. Az érdeklődés a közgaz­dasági egyetem eszméje iránt ma sem lankadt, de ugylátszik, nagyon sok időbe fog telni, inig főleg a hivatalok forumos előtt bebizonyítjuk azt az igazságot, hogy közgazdasági életet, köz- gazdasági nevelés nélkül még elképzelni is ba­jos. Mert bizony az régen túlhaladott álláspont, hogy a közgazdasági tevékenységhez nem kell tanulás, a közgazdákat a gyakorlati élet neveli. Épen megfordítva áll a dolog. A közgazdaság ma tudomány, a közgazdának nem kevesebb ismeretének kell lenni, mint a vegyésznek, vagy Csak Apolló állott, gyönyörű, álómfehér arcával, mintha isteni ujjával még egyre a lan­tot verné, Megragadtam a kezét : — Te tudod, Föbusz; hogy az énekem szebb volt mindazokéinál, akiket költőbbé kiál­tottak ki a hazámban. Mert nem iskolákban ta­nultam el az ének ütemét, hanem a néma er­dőn, virágtalan pusztákon s hatalmas ősi folya­mok partján Hogy tűrheted, hogy kárhozott­nak kiáltsanak ki, a lantomat összetörjék s másokat virágozzanak föl koszorúkkal, aminhez nekem lett volna jogom. Miért engedted ezt, Főbusz ?! A lant-isten álombamerült arccal hallga­tott. Mintha régen elfelejtett versütemeken me­rengene, vagy Marsyasra gondolt, akinek iva­dékai annyira elszaporodtak a földön, hogy már nem is birná a küzdelmet fölvenni velük Rohantam tovább. Dobogó szívvel, lélek­telen arccal. Haiottsápadtan borultam térdre Juno ködfehér kőalakja előtt: Oltalmazz, ragyogó asszonya a holdvilá- gos éjszakának, — esengtem, ég felé tárt ka­rokkal. — Futnom kellett a házi tűzhely mel­lől, amelynek áldó fénye nekem többé nem vi­lágit. Nem kereshetem föl többé apám sírját, hogy virágot ültessek föléje, mert a nevére gyalázatot hoztam. Nem gyújthatok föl lángo­kat neki, mint az ókoriak a láreszeknek, mert földönfutóvá tettek. Junó ! S mentem tovább. A halottfehér éjszaká­ban, a néma istenekhez. Hogy elpanaszoljam a bánatomat a magános fáknak, a fehér kövek­nek, a halott isteneknek, mert emberi szívre már nem találtam, ahol kisírhattam volna ma­gamat, mérnöknek. Az élet mindössze fejleszti a köz- gazdasági tudást és gyakorlati irányba tereli. Közgazdasági egyetemre tehát szükség van. A lateiner irányú nevelés ma úgyis mérték nél­kül meggyarapitotta a szellemi proletáriátust minálunk. Nincs a világnak talán egyetlen egy állama sem, ahol annyi sok jogász, hivatalnok, egyszóval papirost fogyasztó emqer lenne, de gazdasági jéren bizony hiába vagyunk a kép­zett emberanyagnak s épen azért támadt az a ferde helyzet, hogy nagy gazdasági vállalatokat külföldi embereknek irányítanak, nagybirtokok sorsát ügyvédek, jogtanácsosok intézik, a mi- niszieriumban gazdasági fontos szakkérdésekről olyan emberek mondanak megfelebbezhetetlen Ítéletet, akiknek tudomásuk nem terjed túl a közigazgatási jog határain. Égető szükség van tehát arra, hogy a közgazdákat nevelő felsőbb tanintézet mielőbb megvalósuljon. Hiszen még a budapesti terézvárosi demokraták is szinte követelik, hogy a magyar mezőgazdaság térjen át, úgy mint a külföldön — a hol sokkalta silányabb földön háromszor, sőt hatszor akkora termésátlagot produkálnak — az, interzivitásra, a belterjességre, az igazi okszerű gazdálko­dásra ; hogy a magyar mezőgazdaságba vigyék bele a modern szellemet, a haladási. Ez pedig szakképzett emberek nélkül lehetetlen. A kultuszminisztérium e téren mindössze annyit tett meg, hogy beígért egy ankétet. A miniszter viszont egyik képviselőházi beszédé­ben általános helyeslés közepette ismerte el, hogy közgazdasági egyetemre szükség van, — de várjunk egy kicsit. Ha keresi-kutatja az ember az okát, miért bánnak el oly mostohán ezzel a kérdéssel, melyhez elvben annyian járulnak hozzá, mely­nek megvalósítása által egy nagy lépéssel meg­közelítjük az előre haladott külföldet, igazi okot alig találunk. Egy köröhnény azonban mindenesetre fi­gyelemre méltó. Annak a sajátságos társadalmi irányzatnak, amely az osztóígazsággal ellen­tétben a földi javakban jóformán csak a tár­sadalom legértéktelenebb rétegeit akarja részel­tetni, amely nem vesz tudomást a magyar ér­telmiség nap nap után növekvő nyomoráról, 24. szám. Hajnalodottt Violaszinü felhőket lengetett a szél a viz fölött és a parton árván virágzott a rezeda. S csak a viradat csillaga lángolt, hogy lerogyiam kábullan az isteni Vénus diadalmas szobra előtt: — Jóságos és szent leánya a tengernek, te, — suttogtam önkívületben. — Aki a mezei liliomok isteni asszonya voltál s éjjelente láto­gattad a rózsás arcú lányok álmát. Te tudod, Vénusz, hányszor áldoztam föl barna hajfürte- imet, te neveddel az ajkamon, sötét hajamat, ahova akkor még nem kevert e_üstszálakat az emberi gonoszság. Miért tűrted, hogy a le­ányaid megtagadjanak, elfeledjenek, hogy a szeretőim kicsufoljanak és mámoros ajakkal nézzék, mint hull ki a vérem, amely éppen olyan piros és forró, mint a többi emberek fiáé. Miért engedted elpusztulni ifjúságomat, szépségemet, mondd, mindenható szerelem is­teni asszonya, hisz szűz a lelkem, mint a pa­tak fölött virágzó borostyáné. Ezeket suttogtam én, lázasan, a halott patton, a néma istenekhez. És csak a szél sirt s csupán én zokogtam, hangtalanul magamba rogyva, — mint akit már régen lefejeztek — s csak panaszkodni jár vissza a fűidre. S csak a hajnal csillaga égett s a fák lengették felém virágos ágaikat, fojtóan, sze­relmesen, hivogatólag. De az istenek halgattak némán, mert nem fognak többé soha alászállani az ember fiához.

Next

/
Oldalképek
Tartalom