Északkeleti Ujság, 1912 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-01 / 22. szám
2-ik oldal. 22. szám. Az ifjúsági testgyakorlás a tömegképzés határában nemcsak a testet neveli, edzi és széped, hanem erkölcsnemesitő és főleg jellemképző hatása van. Ha a testnevelés ezzel e jellemképző gonddal és léleknemesiíő irányzattal vihetik, ha fölkeltjük a fiatalokban a szeretetet, érdeklődést, ragaszkodást ezek iránt, ha egymással nemesen versenyezve, egymást támogatva, és buzdítva végezhetjük ezeket a gyakorlatokat, akkor a fiatalok nemcsak ügyesek és erősek, hanem derék, jólelkü, törekvő, jellemes, munkás és bátor fiuk lesznek s olyanok maradnak továbbra is az életben, amire nekünk magyaroknak nagy szükségünk van. Az iskola az élet küzdelmeire készíti elő fiainkat s ezzel nemcsak magánérd ;ket, de fontos nemzeti és állami érdeket is szolgál. A rendes iskolákon kívül, melyek közül csak a legalsóbb fokozatuaknak látogatása kötelező minden gyermekre nézve, minden államnak van még egy másik hatalmas iskolája is, melyet a nép nagy tömegére nézve az előbbieknél sokkal fontosabbá tesz az a körülmény, hogy ezt már fejlett ifjú korában, kivétel nélkül végig kell járnia a nemzet minden testben és lélekben ép tagjának. Ez az iskola: a hadsereg, mely szintén a legfontosabb nemzeti és állami érdekeket szolgálja, mikor ifjúságunkat a haza védelmére, a magán- és a közvagyonnak, a nemzet szabadságának, becsületének érdekeinek megvédésére szervezi és előkészíti. A történet tanúságai szerint a magyar nép ősidőktől kezdve harcra termett volt. A nomád élet, az örökös küzdés, erőssé és vitézzé tette. A legrégibb időkben, amikor még semmiféle rendszeres gimnásztikáról szó sem lehetett, a magyar a fontos háborúság közepette, mindig megtudta védeni hazáját s / nemzeti erejének mindig tudott érvényt szerezni. Tehát kitartás, erő, bátorság és vitézség voltak jellemvonásai. Wagner J. HÍREK. » Cigarettázó fiuk. Naponként megtenni szokott Sétám és a hivatalba járás alkalmával mindig több, több cigarettázó gyermekkel találkozom. A napokban is láttam egy menházi gyermeket, ki még csak 8—9 éves lehetett, de láttam már 6—12 éves sápadt arcú gyermekeket is oly büszkén s minden félelem nélkül cigarettázni, hogy annak láttára felsóhajtottam, hogy Istenem, hát sem a ÉSZAKKELETI ÚJSÁG. szülők, sem a tanítók intő szavára nem hallgatnak ezek a gyermekek. Minden alkalommal erkölcsi kötelességemnek tartom az ilyen fiukat megfeddni, cigarettájukat megsemmisíteni s a következményekre figyelmeztetni. Ha talán a tanítók és szülők nem tiltanák ezen a gyermekekre nézve káros szokást, vagy az ő tudtok nélkül történne, kérek minden józan felnőtt embert, hogy a rajta kapott gyermekeket szigorúan figyelmeztesse a káros következményekre. Merem állítani, hogy a sáppadt és rossz gyomru gyermekek 95°/c,-ánál a cigaretta a bajokozója. Egy családnál látogatóban voltam karácsonykor s az alig 12 éves fiú azzal dicsekedett, hogy a Jézuska ő neki pipát és dohányzacskót hozott! Erre a szülőt felvilágosítottam eljárásának helytelen voltáról — azonban a fiú még ma is pipázik szülei jelenlétében is. Nagyon kérek ez utón minden jó gondol- kozásu felnöt férfit, hogy a cigarettázó gyermektől vegye el a cigarettát s dorgálja meg minden egyes esetben, aki pedig a felnőttek közül cigarettáját az utcán dobja el, semmisítse meg azt akként, hogy azt a reá leső gyermek tovább ne szívhassa. Ezen botrányosállapot megszüntetése mindnyájunk érdeke, mert bizonyára nagyobb öröm egy egészséges — piros képű gyermeket látni, mint egy sáppadt szomorú s köpködő gyermeket. B. I. Személyi hírek. Debreczeni István kir. tanácsos, polgármester hivatalos ügyben múlt hó 31-én Budapestre utazott. Faragó Ignác tanfelügyelő múlt hó 31-én hivatalos ügyben városunkba érkezett. Cseh Lajos főgimn. igazgató, a gyulai főgimnázium miniszteri biztosa ma 1-én utazott Gyulára, hogy mint elnök vezesse az érettségi vizsgálatokat. Demidor Ignác rendőrfőkapitány f. hó 7-én Miskolczra, onnét Kassára utazik, hogy résztvegyen a rendőrtisztviselők orsz. egyesületének közgyűlésén. Eljegyzés. Dr. Debreczeni Sándor fővárosi ügyvéd Pünkösd másodnapján váltott jegyet Kacsó Irénkével, Kacsó Károly műszaki tanácsos kedves és bájos leányával. Uj egyetemi tanár. A király dr. Glattfelder Gyulának püspökké való kineveztetésével megüresedett hitszónoklati tanszékre dr. Wolkenberg Alajos szatmári theol. tanárt ny. r. egyet, tanárrá nevezte ki. Wolkenberg megérdemlett kitüntetéshez jutott, akinek érdemei városunk közönsége előtt is ismeretesek.. Gratulálunk. Esküvő Berkovits Izidor lelei földbirtokos f. hó 4-én esküszik örök hűséget Friedenstein Szerénkének Friedenstein Sámuel és neje kedves leányának. , Az érettségi kormánybiztos, értesülésük szeiint, közbejött technikai akadályok miatt nem jöhet el Az érettségi vizsgálaton tehát a tanker. kir. főigazgató, Géresy Kálmán fog elnökölni. Gyászeset. Néhai özv. Schuszter Jánosné városunk volt pénztárnokának özvegye született Vetzák Anna asszony folyó hó 24-én életének 77-ik évében rövid szenvedés után elhunyt és f. hó 27-én délután a mesterrészi temetőbe levő családi sírboltba nagy részvét mellett tétetett örök nyugalomra. Vetzák Ede takarék- pénztári elnök-igazgató testvérét gyászolja az elhunytban. A gyászoló család a következő gyászjelentést adta ki : „Vetzák Ede és Vetzák Ferenc úgy a maguk, mint a nagyszámú rokonság nevében mély fájdalomtól tudatják, hogy feledhetlen szeretett nővérük, illetve ro- konuk özv. Schuszter Jánosné szül. Vetzák Anna 77-ik, özvegységének 21-ik évében rövid szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után elhunyt. A megboldogult hiilt teteme folyó hó 27-en délután 4 orakor fog a Széchenyi-utca 7. számú gyászházból a róm. kath. egyház szertartása szerint a mesterrészi róm. kath. temetőben levő családi sírboltba örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent miseáldozat junius hó 3-án d. e. 8 órakor fog az Egek Urának bemutattatni. Nagykároly, 1912. május 26. Áldás és béke lengjen porai felett!“ Szigorlat-tétel. Tihanyi Béla kegyesr. áldozó-pap, plébános-segéd a napokban Budapesten fényes eredménnyel tette le hittudományi második s-igorlatot. Gratulálunk. Meghívó. A „Nagykárolyi Kölcsey Egyesület“ 1912, évi junius hó 15-én délelőtt 11 órakor Nagykárolyban a vármegyeház dísztermében közgyűlést tart, amelyre az egyesület tagjait tisztelettel van szerencsénk meghívni. Cseh Lajos, tigyv. al elnök ; Dr. Falussy Árpád elnök. A gyűlést megelőzőleg 10 órakor gyülekezés a vármegyeház lépcsöcsarnokában s kivonulás Kölcsey Ferencz szobrához, hol a tanuló ifjúság szónoka a nagy költő szobrát megkoszorúzza. Innen felvonulás a vármegyeház dísztermébe a 11 órakor kezdődő közgyűlés megtartására, melynek tárgysorozata a következő: 1. Hymnus“ énekli a dalárda. 2. Elnöki megnyitó és a jegyzökönyvhitelesitők megválasztása. 3 Titkári jelentés. 4. A megvizsgált zárszámadás alapján számadóknak a felmentvény megadása. rétté, mert az keveset evett és éppen azért nagyon csodálta, hogy Jolán haragudott a Schnitzlerre. A Jóska szemében a Schnitzler ur egy nagyszerű kosztos volt. Mindig maradt utána valami jó falat, amire viszont Jóska volt a kosztos. A nénje és ő csak főzeléket ettek ebédre és vacsorára, de a kosztosnak külön főzött a Jolán. A gyomorbeteg, sovány Schnitzler mindig csak turkált az ételben, egy-két falatot evett, aztán otthagyta az “ebédet a Jóska legnagyobb örömére. Most egy kis szorongás fogta el a gyereket. Milyen lesz az uj kosztos ? Vájjon sokat eszik-ej? Este, mikor Jolán lefektette, a Jóska elaludt, de nagyon nyugtalan volt az álma, hánykolódott és egyszer álmában siró hangon fel is kiáltott: — Ne mindet egye meg! Biztosan azt álmodta, hogy az uj kosztos mind megette az eléje tett ételt és neki semmi sem maradt. Másnap reggel Jolán a piacra ment, azután egész délelőtt sütött-főzött. Délben pedig megjelent az uj kosztos. Kovács ur az egyetemről jött. A jegyzeteit ledobta a divánra s nyomban az asztalhoz ült. A Jolán csinos fehér kötényt vett magára és még a haját is megigazította a tükör előtt, úgy vitte be a levest. A Jóska a nyitott ajtón át beleset a szobába s szivszorongva várta, hogy milesz. A kosztos megszaglázta a levest, majd megragadta kanalát , es a levest az utolsó cseppig behabzsolta. A Jóska kissé elszontyorodott, de azután eszébe jutott, hogy a levest a Schnitzler ur is többnyire megette. Különben is nem a leves a fontos, hanem a hús, a szép piros, ropogósra süö borjúhús, amit a Jolán a Kovács ur elé tett. A Kovács ur megnyalogatta a szája szélét és hozzákezdet i húshoz. A szép, nagydarab húsnak levágta a felét és a tányérjára tette, a másik felét pedig a tálban hagyta. Jóska reménykedni kezdett. A Kovács urnák azonban nagyszerű étvágya volt és csakhamar a hús másik fele is a tányérjára kérőit. Nagyokat falt és már csak egy igen kis darab hús volt előtte. Ekkor hirtelen letette a kést és a villát. A kis Jóska izgatottsággal vegyes boldogsággal nézte a számára eljövendő jó falatot. Lágyan pislogott és meleg tekintettel simogatta körül a Kovács ur tányérja közepén fekvő kis husdarabot. Kovács ur pedig megivott egy pohár vizet és újra kezébe vette a villát. Jóskának elállt a lélekzete. Tágranyitott szemmel, ijedten nézett a húsra, majd a kosz- tosra. Ez pedig habozás nélkül beleszurta a villáját a husdarabba és egyszerre bekapta az egészet. Jóska előtt elsötétült a világ. Nem is várta meg, amig Kovács a tésztát is megeszi, kiszaladt a lepcsőházba s ott keservesen sirni kezdett. És igy volt ezután minden nap. A Kovács urnák mindig pompás étvágya volt és mindent megevett, ami csak eléjé került. Közben a kosztos nagyon összebarátkozott Jolánnal, akinek tetszettek a szép fiatalember léha udvarlásokban begyakorolt bókjai. S amint Jóska napról-napra mindinkább gyűlölte a kövér kosztost, annyival inkább megkedvelte azt Jolán, aki titokban valami szerencsés férjhezmenésről ábrándozott. Jóska gyakran elkeseredve látta, hogy a Jolán milyen kedves a Kovács úrhoz. Eltűri hogy a „kövér“ őt megölelje s megcsókolja, sőt még a Jolán visz- sza is csókolja az „éhest“. Két hónapnál tovább tartott ez az állapot. Jolánnak mindig jó kedve volt. Nevetett és dalolt, mint a madár. A Jóska pedig visszasírta a Schnitzler ur kosztossága alatti aranynapokat. Junius közepe táján azonban hirtelen minden megváltozott. Kovács ur letette a szigorlatát az egyetemen és elutazott haza, a falujába. A Jolánnak már nem volt jókedve, folytonosan sirt és egy fényképet vett elő minduntalan. A Kovács urnák a fényképét. — Úgy kell neki — gondolta ilyenkor Jóska, —- miért nem csókolta a Schnitzler urat, aki keveset evett. : Gallérok gözmosása: tükörfénnyel bófebérre Nagykároly, Hájtájer Fái Széchenyi-utca 43. sz., a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.” Kézimunkák, glassé keztyiik, Bútorok szőnyegek tisztítása
