Északkeleti Ujság, 1912 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-24 / 8. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG. 8. szám. tudomány álarca alatt dúl, annak a tudománynak a cégére alatt, amelyről Pro- hászka fényesen, a legmerészebbeknek látszó feltevéseknek is könnyed, egyszerű igazolásával teljesen tudományos alapon bizonyította be, hogy a vallással, annak tanaival és igazságaival egyáltalán nem ellenkezik, sőt a tudomány a valláshoz, az annyit keresett igazság a hithez, azokat hangsúlyozott általános emberi szempont és közjó fogalmai az anyaszentegy- ház tanításaihoz szorosan és elválaszthatatlanul hozzátartoznak. Kiterjeszkedett filozófiájában annyira, hogy pontosan kimutatta, miszerint nemcsak a tudomány által már megdönthetetlenül bebizonyított igazságok, de még a bebizonyításra váró, még csak alig valószinüsitett hipotézisek sem találnak az egyház tanításaiban sehol semmiféle ütköző pontra. A vallás magasabb és emberileg soha utói nem érhető igazságait nem kell féltenünk azoktól, akik csak pajzsként, mintegy indokolásául az indított harcnak állítjuk oda az igazság jelszavát, amelynek ideig-óráig tartó fedezete mellett tulajdonképen jól felfogott érdekükben álló gazdasági harcot indítottak azok ellen, akiket láblól eltenni, akiknek anyagi és erkölcsi hatalmát elvenni és magukhoz ragadni céljaik és vágyaik eldorádója. Nem kell féltenünk ezeket az igazságokat, nemcsak azért, mert olyan harcosaink vannak, mint Prohászka, hanem a belső erő miatt, amely ezekben rejlik. Mindenesetre azonban érdekelnek bennünket azok, akik a fennálló világ és jogrend ellen ezt a háborút indították. Látva, hogy a Galilei-kör egy majdnem csupa zsidókból álló társaság, amelyben alig-alig akad egy néhány keresztény mutatványpéldánynak, tisztában lehetünk az általuk képviselt célokkal, ezek indokaival és magyarázatával. Hisz az egész egyetemes zsidóság igy küzd kozmopolita elveiért az egész világon. Ha a szabadkőművesek ezen irányzatok páholyaiban ülnek, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy a Galilei-kör a szabadkőművesség és szabadgondolkozás karzata. Belül is olyan, mint egy karzat s alakjairól, nehogy az elfogultság vádja érjen, a helyett, hogy jellemeznénk őket, idézzünk talán néhány szemelvényt „Az idő“-nek, egy olyan újságnak egyik folyó hó 19-én „A Galilei-kör belső élete“ címmel megjelent cikkéből, amely újságnak sem a konzervativizmushoz, sem a klerikálizmushoz semmi köze nincs, sőt amely igen k'özeli szellemirokonságban áll a Galilei-körrel és annak irányaival. íme a cikk „A Galilei-kör belső élete. — Amily imponáló és tekintélyes működést fejt ki a Galilei-kör kifelé tömegeket vonzó előadások és viták rendezéséveli éppen oly annyira botrányos a működése befelé. A Galilei Kör működésének külső fényét a tagok adják meg buzgó agitációjukkal, belső, értékes életét pedig a vezetőség öli meg elbizakodott hatalmával, exkluzív működésével, egyéni tekintélytelenségével, tapintatlan eljárásával és durva viselkedésével. A társadalom, az ország eddig csak külső ténykedéseiről tudott, csak a minap szivárgott ki, néhány kellemetlen, de minden józan, müveit embert megbotránkoztató hir a Galilei Körnek leg- misztikusabb helyiségéből, a titkár szobájából, ahol példának okáért egy buzgó és lelkes tagot véresre vert az elnök több tisztviselő jelenlétében és a meggyőződésnek .— teljes izomerejét vette igénybe, amikor öklével agyba-főbe verte és a falhoz ráncigálta gyalázatos sértegetések közepette. A „nagyintelligen- ciáju“ elnöknek ezt a ténykedését azzal honorálta a vele egy húron pendülő választmány, hogy az illető tagot kizárta és az elnököt megerősítette állásában. Ez z u. n. szabadgondoikodó igazságszolgáltatás. Nem úgy a tag, nyomban véresen átszaladt a szomszédban lakó dr. Bíró József orvoshoz, aki a látleletben nyakhártyasebzést s a fejtető fali dudorának megdagadását konsa- tálta. ezzel a látlelettel dr. Fényes Samu, a szabadgondolkodó-mozgalom ügyvéd vezetőemberéhez ment s becsületsértés és könnyű testisértés miatt feljelentette a Galilei Kör elnökét Rubin Lászlót. Ez a jelenség mindenkivel elképzelted, milyen állapotok vannak benn. Milyen solidaritás, kollegialitás, mennyi nemesség, mi-ly nagy szeretet és főke- pen erő és tehetség vann benn. Eddig fölötte állott minden egyesületnek, csak most az újabb éra alatt tettek csuif kinövései. A legérdekesebb és a legszebb a jelenlegi vezetőség ősz- szetétele, amely szorosabb, mintha kémiai affinitáson alapulna: a testvéri, fi- véri és főleg a sógorsági rokonság: a teljes családi blokk kialakulása, az adoptált gyermekek rendszerével. Klein Zsiga: „A Szabadgondolat“, a Galilei Kör hivatalos Iapjá-(csak per titulo)-nak álszerkesztője, a monopolizált tudós, a Galilei Kör valóságos beiső titkos tanácsosa (és mint ilyen az egyedüli), aki a vezetés irányítására a legjobban befolyik, annak menyasszonya: dr. Hajdú Margit orvos, ennek húga, Hajdú Lili,volt főjegyzőjelölt, a főtitkár— Csak a kezemet kell, hogy kinyujtsayfi, — mondotta durcásan az asszony — s aztán lesz annyi, amennyi csak kell. Válogathatok, módombau állHanem itt egy kicsit, mégis megrebbent... Hátha csak képzelődés ? Hátha a férjem mégis hü hozzám? S mi lenne akkor, ha igy lenne? — Nem, nem vagyok ilyenre képes. Ezt csak egy elvetemült, rossz nö teszi. Ilyenre én nem vagyok képes! Hanem az ördög, nem azért ördög, hogy aludjék. Folytop ott settenkedett az asszony körül és nem hagyott neki' kékét. Vitte magával egy biztos nyomon s mar nagyon közel voltak a célhoz. De az ördögnek, mielőtt mindent megmutatta — foglaló kellett. Foglaló nélkül ninics üzlet! Az asszony adott is. Hogyne adott volna, mikor a kíváncsiság már majdnem agyon gyötörte. Az ördög megvolt elégedve, az eredmény mesés volt. . . Hanem az asszony nagyon megrémült a látottakon s nagyon elkeseredett, mire az ördög oda szegődött mellé és vigasztalta, csitította, csábította. Az asszony már azon vette észre magát, hogy egy teljesen uj világ áll előtte. Egy nagy, világ, tele gyönyörrel, tele szerelemmel, reménységgel, csábbal, kéjjel s tudja Isten, még mivel. Es úgy találta már, hogy nem is olyan nagy bűn az, amit elkövet. * * * Vinter pedig, a kikapós férj, ánmlt, bámult s nem akart hinni a szemeinek. Lehetetlen, hogy ez a megváltozott nő, az ő felesége legyen. Az asszony folyton öltözködött és csa- bosabbnál-csábosabb ruhákat csináltatott sórák hosszat el tudott ülni a tükör előtt, holott az előtt alig adott valamit a külsőségekre, puccra, pompára. És Vinter ur egy nagyon komoly, egy nagyon veszédelmes helyzet előtt állott. Hát bizony nevetség,es( egy valami, mikor az eltán- torodott férj szerelmes kezd lenni a saját feleségébe, aki talárt már — saját hibáján kívül — a férj uram elhidegülése folylán, egészen a másé lett. — Itt tépni kell valamit — mormogta Vinter — amig nem késő, mert még igazán el találják hódítani a feleségemet, aki csak most kezd nekem igazáp tetszeni, amikor már majdnem elvesztem. Amint igy gondolkozott, belépett az asz- szony, aki nem is sejtette, hogy a férje még mindig otthon van. Azt hitte, hogy mái régen távozott, az ő riválisához s egy cseppet sem bosszankodott érte. Óvatosan közeledett a férj felé, aki halk, de eléggé érthető hangon mormogta : — Most... inost meg kell, hogy tudják mindent ... Be kell, hogy vallja, mert kü- lörnben ... — Mert külömben ? — kérdezte gúnyosan az asszony, amint előlépett és szembe állt a férjével, hogy annak zavaros tekintetét még jobban összekuszálja. — Nincs kedvem tréfálkozni! — csattant fel a férfi. Neked szeretőd van ! Igen, szeretőd ! Te megcsalsz engem !. .. — És ha úgy lenne ? — felelte nyugodtan az asszony. Ha igazán úgy lenne ? Ugyan, mi lenne akkor ? . . . — Hát beismered ? Nem is próbálod letagadni ? Hát ennyre rossz, hát ennyire becstelen vagy ? — Hallgass! nyomorult! Még te teszel nekem szemrehányást? Te, akinek köszönhetem, hogy rossznak kellett lennem ? Akinek jóvoltából lettem becstelenné?. . De nem vádollak, hiszen még köszönettel is tartozom érte. Igen, köszönettel, mert ezt tudnod kell neked is, hogy ami szép volt ebben a becstelenségben, azt neked köszönhetem. Külöinben is, csak téged utánozlak ... Vágytam ismerni, milyen is lehet egy ide- ■gen embernek a csókja, a szerelme, az ölelése ... És ez az iskola egészen szép eredményt hozott s mondhatom, egy cseppet sem bántam meg, kiséreteztem. Csak azon csodálkozom, hogy te ezért neheztelni is tudjál, mikor milyen jó, milyen isteni dolog az, ha valaki a közna- piasság határán túl lép. Most már megértelek s megértek mindent, amit eddig olyan nehezen tudtam megérteni. — Látod, amikor arra a tapasztalatra jutottam, hogy te elhidegültél tőlem, nem tagadom, kétségbe voltam esve, el voltam készülve a legborzasztóbbra s kicsin múlt csak, hogy véget nem vetetlem az életemnek ... És most.. . — Most ? — dörmögte halálra rémülten a félj. — Most? — mondta az asszony. — Hát tudod, barátom, most nevetek egy kicsit, hogy egy percre is olyan ostobaságokkal gyötörtem magam, hogy annyira csacsi voltam ... És én teljes szivemből megbocsátok neked, mindazokért a gyötrelmekért s ha úgy tetszik, folytathatod, kedves barátom ott, ahol elhagytad, én nem haragszom érte. S miután nem tartozunK egymásnak semmivel sem, azt hiszem, bátran nyújthatjuk egymásnak a kezeinkét, mert most már kvittek vagyunk. : : Modern és tartós : : plissézés és gouvlérozás. Maii áj er Pál : : Nagykároly, : : Széchenyi-utca 34. sz. a rom. kath. fiúiskola mellet.
