Északkeleti Ujság, 1912 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-10 / 6. szám
IV. évfolyam. Nagykároly, 1912. február 10. 6-ik szám. Északkeleti újság. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre .. ...................... Fé lévre ......................................... Negyedévre ................................ Ta nítóknak egész évre............. 8 korona. 4 „ 2 „ 5 „ Felelős szerkesztő: NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Suták István Csáky Gusztáv.------- MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. = Sz erkesztőség és kiadóhivatal: j NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) := Hirdetések ugyanott vétetnek fel. _______ ' Nyilttér sora 40 fillér._________ A választói reform. (Cikksorozat.) (N. Sz. A.) A decentralizatió alatt nem kell épen szorosan a községenként! szavazást érteni. Vannak községek, melyeket a másiktól csak egy utca választ el és vannak az országnak egész vidékei, melyek egymástól 1—2 kilométer távolságra eső apró községekkel vannak tele. Az ilyen helyeken épen oly felesleges minden községben külön-külön szavaztatni, mint a mennyire nem segít semmit a dolgon, ha Debreczenben vagy Szegeden csak egy helyen szavaznak és a 40—50 kilaméter távolságban levő tanyákról a városba kell jönni. A helyes azt az elvet követni, hogy a választó a napi munkája mellett vagy annak lényegesebb mulasztása nélkül •leszavazhasson. 2—3 kilométer távolság vagyis egy félórai ut a napi munkát nem akadályozza és ezt a választó gyalog könnyen megteheti. Az egymástól 3 kilométer távolságon belől fekvő községek tehát egyesithetőkegy szavazatszedő kerületté. Ellenben a 3 kilométer távolságnál messzebb eső puszták és tanyacsoportok számára, amennyiben bizonyos mennyiségű választót: két-háromszázat foglalnak magukban, külön választóhelyiség állítandó fel. Városokban és nagyobb helységekben természetesen a távolságtól eltekintve is állitandók fel külön választóhelyiségek, mert fizikailag lehetetlen egy helyen 1000—1500 egyénnél többet egy nap alatt ieszavaztatnii főleg titkos szavazás esetén. A különböző városrészekbe elosztott választási helyiségek még jobban megkönnyítik a gyors és kényelmes leszavazást. Szó van arról is, hogy körjegyzőségek szerint töjténjék a szavazás. Tekintve, hogy a körjegyzőségek nem a községek távolsága, hanem azok anyagi ereje és áldozatkészsége szerint alakulnak és igy szegény elmaradt vidékeken ahol sok község tartozik egy körjegyzőséghez, tehát épen ott nem segitne. sokat, ahol legszükségesebb volna. A szavazás decentralizálása megosztja a népet s igy csoportosulás nem igen támadhat, legalább is nem jön össze olyan néptömeg, mely a rendfentartás szempontjából katonaságot igényelne. Megszűnnek tehát vele azök a nagy katonai felvonulások, melyek Magyarországnak a választások idején oly nineretet adnak, mintha háború folyna. Ennek haszna, hogy egyebet ne mondjunk tényleges költségek megtakarításában annyi, hogy sokszorosan fedezi a szavazatszedő küldöttségek napi és fuvardíjait. A legnehezebb kérdés a decentralizált szavazásnál alkalmas szavazatszedő küldöttségek alakítása. Arra gondolni sem lehet, hogy mint Németországban a a közigazgatási tisztviselők szedjék a szavazatot. Éhez német becsület kell, mely 4 72 millió szociálista és 1 millió nemzetiségi szavazatot is inkább érvényesülni enged, mintsem csaljon. A mi alacsony niveauja politikai morálunk mellett erre gondolni sem lehet, de nem lehet azért sem, mert a községi elöljáróságok értelmi színvonala sem felel meg legtöbb helyen e feladatnak. A szavazatszedő küldöttségek tehát a kerület intelligens választóiból állitandók össze. És miután higgadt, becsületes, elfogulatlan és lelkiismeretes elem nem épen tulbőven akad czélszerübb, kevesebb küldöttséget alakítani, a kik azután 5—6 helyen is fungáljanak — természetesen ez esetben több napig tartana a választás — vagyis faluról-falura utazzanak. A küldöttségek összeállítására oly módszer alkalmazandó, hogy abban a nagyobb pártok képviselve lehessenek Így egymást ellenőrizhessék, mert sajnos még a kiválogatottakban sem lehet bizni. Államsegély helyett a rendőrség államosítása. A belügyminisztérium azzal a feltűnő hírrel lepte meg az országot, hogy a városok államsegélyéből csak az idén osztanak ki segélyeket: a hátralevő négy milliót tehát nem osztják fel, hanem kárpótolják a városokat olyképen, hogy államosítják a rendőrséget s megcsinálják a városi törvényt. A hir meglehetős feltűnést keltett a városoknál. Valahol messze . . . Valahol messze . . . A harangok mostan zugnak, búgnak. Valahol messze . . . A harangok most misére hívnak. Valahol messze .... Egy valaki úgy, de úgy félt engem. Valahol messze ... Valaki most imádkozik értem. Valahol messze . . . A népek már a templomból jönnek. Valahol messze . . . Beszélgetve, engem emlegetnek. Valahol messze . . . Valaki most levelet ir nekem. Valahol messze . . . Valaki már hiába vár engem . . . Ilédl Jenő. A nagy psychologus. Irta: Szederkényi Anna. — Azután ? — kérdezte Victor Ernestinát, aki egymásután bontotta ki az apró csomagokat, közben azonban vetkeződött is. — Nézd, Victor, milyen pompásak ezek az apró, sárga körték, tudod, hogy ezeket odalenn Bretagneban szőlővel érő körtének hívják ? Ah, odalenn Bretagneban . . . — És azután ? — kérdezte újból Vidor és segített neki az alját kikapcsolni. — De hát ne mozogj, kérlek. — Mit azután ? — Ezek a kapcsok a ti ruháitokon igazán nektek, nőknek valók. Mindig kinyílnak, amikor nem kellene, de görcsösen kapaszkodnak egymásba, a mikor épenséggel semmi szükség rá. És kit láttál még? Ernistina a toilett-asztal felé ment, ahova a hajtüit rakta le, Victor utána a kapcsaival kínlódva. — Láttam még azt a vén nagy szakállut, tudod, akivel a „Szabadság“ szerkesztősége előtt beszéltél. Azt a . . . hogy is hívják csak, Pszi . . . Pszimo . . . — Kicsoda ? Micsoda ? — Jaj, de ostoba vagy, drágám. Hisz tegnapelőtt este beszéltél vele, mig én a lámpa alatt vártam rád, azután összevesztünk, mert olyan sokáig várattál és én megesküdtem, hogy vége közöttünk mindennek. — Te a nagy psychológust gondolod ? De hisz annak nincs is szakálla. — De azért olyan, mintha volna neki a gyomráig érő és tele lenne szalmával, mint a vén Kákónak, tudod ott Bretagneban és a nadrágja hátulja mintha elől volna, mint Krajnák- nak. Tudod, annak mindig az öreg biró adta oda a régi nadrágját és az öreg biró olyan kövér volt, mint a molnárék malaca karácsonytájt, Krajnák meg olyan sovány . . . — Mint a ti kecskétek tavasz felé. . — De hisz nem is volt kecskénk. — Annál inkább sovány volt. . . Hanem azért vehetnél magadra egy pongyolát. — Minek ? A látszat kedvéért. — És képzeld csak, megismert! — Ki ismert meg ? — A bőnadrágu, nagyszakállu . . . — Beszélj róla kissé illedelmesebb hangon, mondtam már neked, hogy ő a nagy psycho- lógus, a legnagyobb. — Gyárilag állítja elő ? — Megőrültél ? Mit állit elő gyárilag ? — Azt a . . . psycho ... azt a nem tudom micsodát ... És azt a nők használják ? — Nem, azt ti nem használjátok. — És honnan ismer ő téged ? Ezt te nem is mondtad . . . — Ó, nem fontos. Már én rég elfelejtettem őt. Tudod, még abból a „leves-hus“ korból való ismeretség . . . Ernestina, ő tudja miért, a házassága idejét „leves-hus“-kornak nevezte. — Akkor jött el egyszer ő vele. Ő olyan tiszteletteljes hangon beszélt vele, mint az asz- szonyok a madameval a kilencedik hónap harmincegyedikén. — És beszélgettek ? — Hogyne! Ő azt kérdezte, hogy van „0.“ Tudod már . . . — Tudom, az urad. Mit mondtál? — Köszönöm, nagyon jól. Hízott három kilót és hála istennek egészséges.
