Északkeleti Ujság, 1912 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1912-11-23 / 48. szám

IV. évfolyam. Nagykároly, 1912. november 23. 48-ik szám. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre .......................................... 8 korona­Fé lévre .........................................................4 „ Negyedévre .......................................... 2 „ Tanítóknak egész évre.....................................5 „ Felelős szerkesztő : NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Suták István Csáky Gusztáv. = MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. == Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KŐLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) = Hirdetések ugyanott vétetnek fel. ----­_____________Nyilttér sora 40 fillér.______________ Ro mánia és Hazánk. Mig Tisza és Lukács teljes hideg­vérrel doboljak ki az ellenzéket a par­lamentből és a mellett folyton azon so­pánkodnak, hogy miért nem tart össze minden magyar, eddig csakugyan olyan események küszöbére kerültünk, melyek minden magyar ember összetartását és ennek lehetővé tétele érdekében az aka­dályt képező Tisza és Lukács urak sür­gős eltávolitását parancsoló szükséggé teszik. A monarchia gyámoltan szinte gyáva magatartásu Szerbiával szemben, arra enged következtetni, hogy nem érzi ma­gát a többi európai államok magatartása miatt elég biztosnak és erősnek a Bal­kán népek mögött álló Oroszországgal szemben. A monarchia egyik biztos szövet­ségessé Románia volt. Most az a riasztó hir jön, hogy Oroszországból erősen dol­goznak azon, hogy Romániát mellőlünk eltérítsék azon Ígérettel, hogy a monarc­hia elleni sikeres háború esetén Erdély- lyel és Magyarország románlakta része­ivel kárpótolják. Kétségtelen, hogy e terv nem való­sítható meg azonnal még sikeres háború esetén sem, de amennyiben a román közvélemény ennek megnyerhető volna, még talán a szerb aspirátióknál is na­gyobb veszedelmet jelentene hazánkra nézve, már pedig a terv tetszetős Ro­mániára nézve és igy a közvéleményben könnyen talajra találhat. A monarchia és hazánk fennmara­dásának létfeltétele az, hogy a szláv ellen ellensúlyozható legyen, úgy a monarc­hián kívül, mint belül, nehogy túlerejé­vel elnyomhasson bennünket. Ez a dolog eddig aránylag könnyű volt, mert a különböző szláv törzsek alig éreztek közönséget különösen a déli és északi szlávok egészen külön állónak tekintették magukat. Ez azonban újabban megváltozott. A Szokol egyesület minden szlávot magába foglel és a szerbeknek minden törekvése meleg támogatásra ta­lál Prágában. A monarchián kívül egyetlen sze­rencsénk az oroszok és lengyelek közötti gyűlöletben és kiegyenlithetlen ellentét­ben van. Ez akadályozza az összes szlá­vok egyesülését és szilárd támaszunk Oroszországgal szemben. A monarchia szlávjait hozzánk kap­csolja továbbá a hitbeli külömbség. A katholikus hithez való tartozás ellentétet teremt a tulnyomaszthatós hitü monarc­hia kívüli szlávval szemben, de sajnos ezt újabban a nemzetiségi eszme hát­térbe szorítja. A monarchián belől a nem szláv lakosság összetartásában van az egyetlen eszköz. A magyarok és németek ezt az ez egymás rontottságot már rég felis­merték, dacára a 48-as politikának és ez lett a Deák-féle duclismus alapja. Kérdés azonban, hogy e két faj képes-e az egyre öntudatosabbá váló szláv elem­mel szemben az egyensúlyt fenntartani. Mindenesetre biztosabb lesz a dolog ha egy harmadik nem szláv elemet a romá­nokat is bevonják az actióba. A románok száma Magyarországon és Bukovinában több mint 3 millió te­hát nem megvetendő segitség. Sajnos a mai magyar nemzetiségi politika ezeket teljesen a szlávok, a tótok és szerbek karjaiba kergette és ez a hangulatot Romániában is erősen a monarchia ellen irányította. A Balkán háború nyomán megnö­vekedett szláv önérzet talán reá fog kényszeríteni bennünket hogy a románo­kat magunk mellé vegyük, mint állam és birodalom fenntartó elemet. Biztosít­suk nyelvük és kultúrájuk fejlődését, hogy jól érezvén magukat a monarchiában, a monarchián kivül lakó fajrokonokkal együtt támogassanak bennünket azon küzdelemben, amely előreláthatólag a szlávok és mi közöttünk most már meg fog indulni. Azt írják a lapok, hogy egy omticai román államférfi Tisza Istvánnal együtt akarja a magyar és román barátságot megcsinálni. Ellenzéki ember ezen ter­mészetesen nevet, ismerve Tisza István egyéniségét, amely mindenre inkább al­kalmas mint békecsinálásra. Egy előnye azonban volna a Tisza István vállalko­zásának. Ha ő a sovén magyar elismeri a szükségességét a románokkal való ki­egyenlítésnek akor legitimálva lesznek azok, kik ezt megtudják és megfogják csinálni, a kiket eddigi lépéseikben csak az akadályozott, hogy épen Tisza István sajtója hazaárulózta le rögtön a mint egy barátságos szót a románokkal szem­ben kimondottak. A Katholikus Népszövetség 1912-ben.*) Nagy erők és indulatok titáni mérkőzése tette a világtörténelem számára feljegyzésre ér­demessé az elmúlt esztendőt. Izgalmak, meg­lepetések, históriai események után sóvárgó ko­runkat bőkezően elégítették ki a nyugat, a ke­let s a dél egyaránt. A változások, az eredmé­nyek, amily váratlanok, ép oly csodálatosak vol- ták. Az emberiség nagy testében rejlő erők, amelyeket a haladás felfokozott és megnyilat­kozásukban intenzivebbekké tett, láthatóan vagy rejtve, kiszámítható bizonyossággal, vagy meg- lepetésszerüleg, de mindenképen hatalmasan működtek nemcsak az ismert világ külső képé­nek az átalakításán, hanem az emberi élet belső tartalmának a kicserélésén is. Mind a két té­ren nagy, de nem is mindenben örvendetes eredményeket érnek el. Az annyiszor emlegetett s a közcsodálko­zás tárgyául oda állított technikai haladás szinte felmérhetetlen vagyontömegekhez és kevéssel előbb még el nem képzelhető kényelemhez jut­tatott ugyan egyeseket, de az idevezető utat a betegek, az elnyomorodottak, a kifosztottak, az elnyüttek ezrei szegélyezik s a legnagyobb jólét kapujában mementoul az éhség s a lázongó nyomor réme is ott tanyázik. A megelégedett­ség ritkább lakója ma városnak, falunak, mint valaha, mert meg lett ingatva az embérek lelke, értéktelennek deklarálva az erkölcsök, amelyek­ből régen nyugalom és béke sarjadzott ki még mostoha viszonyok között is. Avultnak, beteg­nek pusztulásra érettnek van kikiáltva a társa­dalmi rend minden tartó oszlopa. Az uj rendet illetőleg azonban primitív ábrándoknál egyébbel nem tudnak előállni s igy egy romboló, de építésre képtelen szellemi és szociális forrada­lom felé hajtják az emberiséget. Pedig a forra­dalmi erőszak előre kudarcra van kárhoztatva. Csak a múlt hagyományait, a jelen értékeit ér­demük szerint megbecsülő haladásnak, a ter­mészetes evolúciónak lehet sikere. Vallásos világfelfogással és szociális igaz­ságérzettel kell tehát itt a kiegyenlítő, a békítő, a gyógyító munkához fogni. Legyen változás, mert ez az élet, legyen haladás, mert ez mind­nyájunk vágya, legyen fogalmak, felfogások ki- cserélődése vagy tökéletesítése, mert ez felel még az igazságnak, de a változások ne járja­nak jogsértéssel, a haladás útja ne vezessen a múlt és jelen értékeinek romjain és a munka nyomorékjainak testén keresztül, az uj fogalmak ne legyenek hamisak s ne vigyék vissza az em­beriséget régen elhagyott alacsony szellemű régiókba. Hogy azonban a vallásos gondolko­zást és a szociális igazságérzetet társadalmat *) Jelentés az 1911. okt. 1-től 1912. nov. 1-ig terjedő szö­vetségi évről. Előterjesztetett 1912. nov. 17-én, a Buda­pesten tartott évi rendes közgyűlésen. VIKTÓRIA szá » ÉTTERME SZATMÁR. 3------­Ki tűnő magyar konyha! VIDÉKIEK TALÁLKOZÓ HELYE! Figyelmes kiszolgálás! — Mérsékelt árak! f MINDENNAP FRISS TIZ-ÓRAII Szives pártfogást kér tisztelettel Demkő Mihály, vendéglős.

Next

/
Oldalképek
Tartalom