Északkeleti Ujság, 1912 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-16 / 47. szám
I ■ 2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG 47-ik szám. és az által nekünk állítani Európát „be- végzett tények“ elé. A monarchia kétségtelenül nagy történelmű jelentőségű pillanat előtt áll. Egész jövője köckán forog épen azért a vér és pénz áldozat, amelyet azért hozunk, hogy a balkánon egy reánk veszélyes alakulást, ha szükséges háborúval is megakadályozunk bármily nagy legyen is okvetlenül meghozandó, mert életünket és sorsunkat és a magyar fajnak mint államalkotó nemzetnek a fen- niaradását vásároljuk meg a jövő számi ra. Kapzsiság. A kutya tizi a nyulat. A farkas megöli az őzet. A medve szétmarcangolja az ökröt. A keselyű elhordja a bárányt. — Mert éhes. A gyomortöltés az életnek nagy ösztöne. Az embernél is. Kenyeret kér . . . mert — éhes. Megértjük. De ha Ínsége megszűnt, éhsége csillapult — és mégis mohón költekezik? Akkor durván támad természete ellen. Beteg lesz. Kapzsinak mondják. Az állat okosabb. Megpihen, ha már jóllakott. A teremtés koronájában nincs ennyi élet- filozófia. Hajtja a mohósága. Sokszor a lelkét is. Ennek is van kapzsisága. A sok közül: a pénzben való telhetet- lenség. A fejlődés iránya ma a föld felé hajlik. Esszenciája az arany; mértéke az értékbecslésnek. Végcél és boldogság. Nagy hiba. Igazságtalanságra vivő eltévelyedés. Sokan törik magukat ezen az ösvényen. A kapzsiak. Akiknek eszközük: kilesni mások gyöngéjét, hibáikba belekapaszkodni, másokat könyörtelenül félrelökni, az igazságot meg nem erezni. Ilyén kapzsi, igazságot nem érző az is, fl ki a papi vagyont irigyli. Improduktivitásról beszél. Hogy nem hozza meg a kellő jövedelmet. Mert kötött birtok, a gazdasági é1H fellendülésének nagy akadája. Hát szekularí/ál-- zi kell! Nem jól beszél. Nem érzi az igazságot. Tanuljon történelmet. Akkor látni fogja, hogy a magyar egyházvagyon örökre szóló jogos tulajdon. Elrabolni, — igazság ellen van ! Meggyőző adatokat találhat, hogy a nemzti kultúra neki köszöni létét, megteremtését. Tagadásba venni, hűtlenség! Az irriproductivitás vádját is elejti, ha a templomok, iskolák, kórházak, agg és gyermekmenhehelyek ezernyi számát, népjóléti intézmények sokaságát megfigyeli. A katholikus egyházvagyonnak történelme van. Ezt a történelmet arcul ütni lehet, — de avval az igazság még nincs megölve. Akkor hát — sürgették — a kötöttségéből kell felszabadítani parcellázással. Ám le- gyon. Mozgalom indult, keresztény szocialista földbérlőbank alakult s már folyik a munka. De igy sem jó nekik. Mert bár megelégedéssel veszik az akciót, azért mégis csak azt sajnálják, hogy ez a szép terv Ja klerikalizmus segítségével valósul. — Rosszul számítottak. Nem lehet a zavarosban halászni. Földet okku- pálni! Hát ez fáj! Hogy: rólunk de nem nélkülünk ! Szeretjük az őszinteséget. A bensőbe betekintést enged. De nem jót mutat. Betegséget. A lelken rágódót. Telhetetlenségének hívják. Ez a máséra éhes. Mindent magának akar. Nemcsak a tápláló falatot, a földet is! Nagy erkölcsi csúnyaság ... a kapzsiság! P. I. A Kölcsey-Egyesület ülése. A Kölcsey-Egyesület választmánya csütörtökön este ülést tartott melyen tárgyalták a Zenekedvelők Egyesületének a Kölcsey-Egyesület kebelébe való fogadását. A Zenekedvelők Egyesülete nem tudja magát föntartani; 1200 korona adósságra csak 200 korona fedezete van. Ingókban 1139 kó-, róna a vagyona. Az Egyesület az adósság nagy részét a kafrttéilén tiszteietdijak (400 K) miatt csinálta. A Kölcsey-Egyesület évi jövedelme nem több, mint 400 korona, áe ennyi kiadása is van. A Zenekedvelők Egyesülete, illetőleg a karmester 400 koronájára tehát itt sincs fedezet. Esetleg a rendezendő estélyek jövedelmére lehetne számítani, de ez nagyon bizonytalan számitás, . Szentiványi Béld és Fürth Ferenc aggodalmainak mérlegelése utat! a választmány ügy határozott, hogy történjen még áz egyesülés ; még pedig olyan formán, hogy a Kölcsey-Egye- süléf- megveszi a Zenekedvelők Egyesületének ingóságait 1000 koronáért s ezt az összeget az adósságok rendezésére fordítják. A karmester 40(> kor. tiszteletdijából magára vállal a Kölcsey-Egyesület 200 koronát; ha n másik 200 korona semmiképen sem futná az Egyesület pénztárából, úgy azt a Zenekedvelők Egyesületének mindenkori tagjai fizetik ki. Cseh Lajos főgimn. igazgató a Kölcsey- Egyesiilét lyceális előadásai progranimjának összeállítására -kiküldött bizottság jelentését mutatta még be. HÍREK. Bányában. Megilletődve „Jó szerencsét /“ Kívánnak egymásnak az emberek S jelzés után a gépezettel Az aknába alásülyesztenek. Vakéjszakás a hosszú tárna, A bányászmécs kísérletes világ; Lélekzetfojtó, síri csendbe Csákányütés zeng bús melódiát Fekete gyémánttal telítve A csillesor szünet nélkül szalad! Fakóarcu munkás feszülten Befurja, fejti a sziklafalat. Szent félelem né mit ja a nyelvük, A dolguk halk s rövid parancsra mén. Enyészetté válnék az élet, Ha villanna a szörnyű bányarém! Ki nem hiszi, de káromolja A mindenségnek alkotó urát; Ki társait ottfent lemarja: Megérné itt. a lelkiváltozást, Károlyi Tóth Lajofc. Kúriai bíróvá nevezte ki » kl.ráíy Dr. Bakó József budapesti Ítélőtáblái ki a szatmári kir. törvényszéknél volt biró, s egyideig mint járásbiró városunkban is működött. Halálozás. Jékey Mór1 Szatmárvármegye volt alispánja és 48-as honvéd, géberjéni nagy- birtokos f, hó 13-án elhunyt. Elhunyt legutóbbi időkig jelentékeny szerepet játszott Szatmárvármegye közéletében, aki nagy emberismeretével, konciliáns magatartásával, gavaléros úri felfogásával és szilárd elvhüségével mindenkor, kiérdemelte kartársai osztatlan rokopszenvét. Bulyi és jékei Jékey Zsigmond és neje szentkatolnai Cseh Árina, valamint Jékey Ilona, úgy a saját , mint; özv. ujfalusí Ujfalussy. Sándorné urai báró í/ráy Leona, az elhunytnak nevelt leánya, továbbá ÖZV. riagyilosvai Ilosvay Lőrinczné Jékey Terézia, özv. galgóí ;.Rácz Miklósné Jékey Auna, özv. marosrtémethí Balíka Károlyné Jékey Klementin nővérei, Jékey István és neje Ilinczky Gizella, jékey Bella é§ férje komjáthi Komjáthy Pál és gyermekeik Béla! Ei.’a, Gyurka, ' jékey László és neje abarai és baríókí ^artóky Magda', lázári nagy Bella és férje ényí DfhCö_ töfr Pál és gyermekeik Pista és Bella, Nagy Tinka és férje Hauer Pál s fiók László, Nagy Ilona és férje mezőszegedi Szegedy Antai és gyermekeik Boriska, Ilonka, Antal, Nagy Mária és férje Keill Elemér 'és leányok Mariska, Nagy Anna és férjte- kis- és . nagy köröskény i KöföSr- kényi Miklós és- leányok Margit, Nagy Emi és férje Tóry Gergely és leányok Klára és Ilona, Nagy Ada, Nagy György, Nagy Erzsébet'unokái és dédunokái, Válámint az egész nagy kiterjedt rokonság nevében, mélyen megszomorodott szívvel jelentik forrón szeretett jó apjok, a legjobb testvér, feledhetetlen jó nagyapa, dédapa és rokon bulyi és jékei jékey Mór Szatmárvármegye volt alispánja és 48-ák honvéd, folyó hó 13-án éjjel 12 órakor, életének 84-ik évében hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után történt elhuny- tát. A felejthetetlen szeretett halott földi maradványai folyó hó 16-án d. e. fél 12 órakor fognak Géberjénben az ottani családi sírboltban a róm. kath. egyház szertartása szerint örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent mise-áldozat folyó hó 18-án d. e. i0 órakor fog a szatmári székesegyházban az Egek Urának bemutattatni. Géberjén, 1912. november hó 14. Áldás emlékére és béke poraira! geren úszik aranysziget felé, akkor csakugyan arról álmodott. Mig pénze volt, a nappalokat aludta ál, áz élvezettől, a mulatozástól fáradtan. Mikor tönkrement, elhagyta álma. Nem bírt aludni éjszakákon, napokon át. Pedig neki szüksége van az álmokra, jobban, mint bárkinek. Elein- tén könnyebben ment a dolog, mig volt barátai bőkezűbbek voltak iránta. Később, mikor már nem tartották másnak, mint előkelő koldusnak s fukar nagylelkűséggel csak arra gondoltak, hogy naponként öt frankja legyen,, kénytelen volt sorsán változtatni. A napi öt frankból háromért mindig morfiumot vett, mikor este, helyesebben reggel innen hazament. Karjába fecskendezte s visszajött ide, mert lakása hideg, rideg. Mielőtt elaludt, a legpompásabb nőkre gondolt, akikkel valaha találkozott, a legistenibb pezsgőre, a legbóditóbb dohányra, mit valaha élvezett s igy ébren koldus, álmában nábob ... A megmaradt két frank másnapi ebédje . . . Mert mindenről lebirt mondani,, de álmairól nem. Azért, ha nem birok morfiumot szerezni, majd megőrülök s ölni szeretnék érte!' . . . Az urak unatkozva fordultak el tőle . . . Aztán egy éjjel a klub gazdája behívta magához és ridegen, szinté'görombán szólott hozzá : — Szíveskedjék kerülni helyiségeinket. Külseje nem felel meg ide, az urak unják a könyöradományokat adni, magam sem jó szemmel nézem . . . — De hiszen félévvel ezelőtt kétszázezer frankot nyertél el tőlem. — íme, itt van húsz frank érte és távozzpn. . Elfogadta az utolsó könyöradományt. Aztán elment három gyógytárba és mindenütt morfint vett három frankért. Aztán hazament a kopottas szállóba, melyben .szintén irgalomból lakhatott és — másnap halva találták szegényes ágyán .... Rajtalevő ruháján kivül semmit sem talál-, tak nála, egy sout sem, mert megmaradt pénzén egy csokor sárga rózsát vett, mit takarójára tett, talán a legszebb nő emlékére, kiről az éjjel, utoljára álmodni fog . . .
