Északkeleti Ujság, 1912 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1912-11-02 / 45. szám

2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG 45-ik szám. csart citrommá vált, melyet nekik a k. u. k. Armeé-val fenntartani oktalan és felesleges és akkor Lukács ur aláírásá­ban ismét gyönyörködhetünk az osztály­sorsjegyeken. Halottak ünnepén. Gyászfátyolként borong az őszi köd a temetőn A hűvös szellő szárnya alig lengeti a zizegő ág lombjait, talán, hogy neszével föl ne keltse lenn a Urban bé­kén szunyadókat. Ez a nap tiétek halottak ! a ti di­csőült szellemeteket hivja a kápolna ha­rangja, a ti feledhetetlen emléketeket ra­gyogják be a siri mécsek, értetek omló könyeink ragyognak a gyászkoszoruk vi- rágkelyhein, az ima, a dal, a ti telketek üdvösségét, a ti siri álmotok csöndes, békés nyugalmát esdi a jó Istentől. Ébredjetek halottak ! ünnep van ma, halálnak ünnepe, a múlandóság üli ka­ján diadalát élők felett. Két ősi ellenség, az élet és halál találkozik ma- egy kes­keny, át nem léphető mélység határain. Ünnep fénye, fájdalomnak koszorúja, halvány sirvirág, nem a nyárnak lángoló sugara, őszi hervadásnak verőfénye ölelte át ifjú érzelemmel s szellemére kelyhe felderült. . Ezt is behullja innen-onnan a sár­guló levél, megsiratni reáborul, mint élő fájdalom, a fűznek fáradt lombja és sá­padt szemfedővel teríti be a tél. Vonz egy titkok, nehézkedés varázsa, kimegyek a temetőbe beszélni a sírokkal. Mint álmok árnya bolygok szótlanul a félhomálynak csendes utjain áhítatba, imába fogódzva. Mindenfelé csak könyes szemek s vesztett remények buja ül a fonnyadt arcokon. Köszöntelek én is testvéreim városa, temető ! tenger, mely az életnek kincsét, szennyét elnyeled s a vihar után egyenlő csillogással ragyog sirhullámaid felett az égnek áldott napsugára, mint e mosolygó virág. Alatta nyugosznak örömeink s bá­natunk a hervadásnak csendes éjjelén. Itt van felállítva trónod, nagy tanító, halál. Arcodra veti fényét a sírokból fel­törő igazság világa. Ajkad néma, de a hideg párnákról felocsúdott vázak és az élőknek tántorgó árnyai, igen, mind jól megértenek. Az Úrtól van a te könyörtelen hatal­mad, sötétség fejedelme, hogy legyőzzön az örök égi fény. Törvényed előtt meg­hajtja fejét az üres gőg, összeomlik a délceg erő, büszke akarat, elfoszlik a rang, s a megfakult hir, mint erőtlen sirás hangzik el a pusztaságnak végtelen­jein, nincs élő, nincs, ki panaszos sza­vát megértené. A fösvénynek bágyadt kezéből rokon porba hull a boldogságnak átka, kincsei s csak terhétől könnyebbülve lépi át az üdvözültek fényes küszöbét, ha az élet betegségéből kigyógyul és zaklatott fu­tása szent nyugalmat, csendes otthont kint talál a temetőn. Hazug, festett arcod elkékül, hiú él­vezet ! Bűntől sötét testedet tépétt ko­szorúddal felszívja majd a föld és jólla­kik betegségeddel. Óh bölcs, mily szé­les volt tudásod szemhatára s a sirnak gödrén át nem hatol tekinteted! Elsodor, ah érzem, engem is, téged is a halálnak zordon lehelete, mint e le­hulló virágot itt a hűvös őszi szél s át­ölelve bút és örömet, a sírba dönti fá­radt életünket. Minden elmúlik, semmisem virul tovább a sírok koszorújánál, min­den egyszerre lobog el a' sírok mécsei­vel, a mi önző ami pusztán emberi volt. Halál! Komor szavad borzasztóan igaz, némán beszélő enyészet. De sötét nyomon egy győzedelmes eszme villan át, fényes öltönybe, halhatatlanságba öl­tözve az örökkévalóság és kiragadja a halálnak kezéből lelkemet. Az elmúlás törvényeit érzi mindnyájunk lelke, e tör­vény súlya alatt görnyedezünk s csupán az örök életben, a szebb, jobb világban s a feltámadásban való hitünk az, hogy főnket ismét felemelhetjük s a kétségbe­eséstől menekülhetünk. Az elmúlás világa igy válik vigaszává a csöndes busongó- nak, a megtört gyászolónak, igy válik ez a szomorú ünnep az enyhítő reménység forrásává. Et érit sepulchrum eius gloriosum ; és az ő sírja dicsőséges lészen. így vi­gasztal a nagy prófétának szózata, ülvén a hamvadásnak keserves éjjelén. Mivé törpülnél emberi élet ; ha á halál, hir, s idő ködös határai felett nem élne egy magas reményed, hogy a föld porába sülyedt tekintetedet felemeljed, a szenvedések hétköznapjain erőt, vigasz­talást merits és törekvéseidnek fényes szárnyait kibontva az örök nap felé emelkedjél. Kigyulnak fenn a csillagseregek, mint mécsvirágok itt a szentelt sírokon s kö­szöntik egymást a reménynek biztató dalával: az eszme örök, álmodjatok éde­sen, halottak, feltámadásról, egy szebb túlvilágról. Mi pedig, éiők, merítsünk erőt, tanuljunk a kihűlt hamvaktól lelke­sedést nagy tettekre, bátorságot az élet küzdelmeire, mert minden múlandó, egye­dül a lélek és annak fénye, a jó csele­kedet él Istennél örökké. Minden elmú­lik, csak az éli túl az embert, csakis az válik a jövő idők örök dicsőségévé, ami Isten dicsőségére, a haza javára s az ember boldogitására történt. Földvári György. Ásott t. előfizetőinket, akik előfizeté­seikkel még hátralékban vannak, tisztelet­tel kérjük a hátralékos összeg beküldésére. Zavar és félreértés elkerülése végett a ki- adóhivatal kényszerítve érzi magát, hogy a lapot a jövőben csak azoknak küldje meg, akik előfizettek. 31-én megtartott rendkívüli közgyűlés azon ha­tározatot hozta, hogy a Nagykárolyi Iparos If­júság Önképző és Betegsegélyző Egyesület a miniszteri rendelet miatt feloszlik de egyúttal átalakul Nagykárolyi Katholikus Legényegye­sületté és az eddig szerzett vagyonát szintén az uj egyesületnek ajándékozza. Az igy megalakult egyesületünk alapszabályai 'szeptember 25-én jóváhagyva a minisztériumtól visszaérkeztek és ft. Palczer Ernő védnök kezeihez tétettek. Egyesületünk első rendkívüli közgyűlését 1898. február 13-án tartotta, mely gyűlésen hozatott az a határozat, hogy az egyesület há­zat vásárol és megveszi a jelenlegi telken ál­lott Pelcz József tulajdonát képezett épületet 10500 koronáért. Hogy a jelen helyiség illetve telek a Nagykárolyi Kath. Legényegyesület tu­lajdonát képezi az különösen ft. Guba Pál ak­kori elnök érdeméhez fűződik kinek segítségére voltak Papp István ki egyesületünk alelnöki tisztségét 18 éven át betöltötte, Marián Ferenc ki az egyesület iránt tanúsított jóindulatát min­denkor bebizonyította, továbbá Harász Pál és Irsik Ferenc. A jótékonyság terén egyesületünk ez év­ben is kitüntette magát amennyiben a szállót ez évben is úgy mint az előbbi valamint a kö­vetkező években az átutazó szegény iparos if­júság rendelkezésére bocsátotta. Ez évben 70 r. k., 64 ev. ref., 23 g. k., 6 ág. ev. és 1 uni­tárius vallásu szegénysorsu legény hálálta meg az egyesület jóindulatát. Az uj helyiségben tagjaink serényen hozzá láttak a munkához. Készültek minden évben 1—2 színdarab előadására. A lelkesültség oly nagy volt, hogy az nem is került nagy fárad­ságba! De nem is csoda, mikor a választmány és vigalmi bizottság tagjai szivvel-lélekkel járt minden után. Igen sikerült színi előadást ren­deztek tagjaink 1909. évben „A Vöröshaju“ népszínmű került színre két vasárnap egymás­után és a városi színház mindkét alkalomkor zsúfolásig megtelt. A téli bálok közül milyent egyesületünk 23-at rendezett úgy anyagilag mint erkölcsileg legsikerültebbnek mondható 1910. február ha­vában Marián Ferencné úrnő védnöksége alatt tartott mulatság. Erkölcsileg igen sikerült mulat­ságot tartott egyesületénk az év február havá­ban ami különösen annak tulajdonítható, hogy az úgynevezett cigány zenekar mellett megfo­gadtuk a városunkban időző besztercei cs. és k. 66. gyalogezred zenekarát is. Miután egyesületünk az ily mulatságok és színdarabok előadása által mintegy 13000 ko­ronára tett szert a mely összeg adományozás utján még 13000 koronával gyarapodott a régi épület pedig a tagok testi épségét veszélyezte elérkezettnek láttuk azt az időt, hogy tagjaink részére a mai kor minden kívánalmának meg­felelő épületet építsünk. Mintha a jó Isten is úgy akarta volna, hogy e ház megáldását az egyesület 25 éves fennállásának évfordulójával együtt ünnepel­hessük. Klacskó István majd Haunstedter József végül pedig Erdélyi József k. r. tanárok és egyesületi elnökök vezetése mellett folytak a ház építkezésére • vonatkozólag a gyűlések és végre sok nehézségek közepete Jakabfy Gábor helybeli építésszel 65000 korona értékben meg­kötötték a szerződést. Igaz ugyan, hogy a pót­munkákkal költségeink igen megszaporodtak, de méltóságos és főtisztelendő dr. Boromisza Tibor megyés püspök ur kegyes jóvoltából olcsó kölcsönhöz jutottunk és igy több helyen lévő magas hamatu tartozásunkat kifizethettük. Az építkezés vezetése buzgó alelnökünk Drágus István érdeméhez fűződik kinek jelszava „Én so se é'-ek rá, de ha kell mindenütt ott vagyok!“ Egyesületünk hálás szívvel emlékszik meg mélt. és főtiszt, dr. Boromisza Tibor úgyszintén mélt. és főtiszt. Fetser Antal püspök urak ke­gyes pártfogásaikról és nemes adományaikról. Hálás szívvel emlékszik meg egyesületünk azokról is ki, bár családi gondjaik nagyon el­foglalják, mégis biztatják férjeiket az egyesület tagjait, hogy vegyenek részt az/egyesület által rendezett mulatságokon, szini előadásokon és felolvasó estélyeken. Fogadja Méltóságos asszony a diszkör­nyezett öröm mosolyát, hogy Méltóságos asz- szony jóvoltából elérhették ezt az időt, midőn ők védnöknő asszonyunkat ebben a díszterem­ben rajongva körülvehetik. Fogadja Marián Ferenc és Serly György urak az egyesület háláját a vele szemben min­denkor tanúsított pártfogásért és áldozatkész­ségért. Fogadják az egyesület hálás köszönetét mindazok kik egy fillérrel is hozájárultak e székház építésének költségének fedezéséhez fo­gadják azok is kik ha csak szellemi téren is, oda hatottunk, hogy egyesületünk szini előadá­sai és felolvasó estélyei mind sikerültek legyenek. S végül fogadják mindnyájan kik itt jelen vannak az egyesület hálás köszönetét azért, hogy megjelenésükkel az egyesületeit fennállá­sának 25 éves évfordulóján és uj székházának meg áldásán rendezett ünnepségen részt vettek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom