Északkeleti Ujság, 1912 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-19 / 43. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG 43-ik szám. amit neki felmondanak. A pénzintézetek ma szívesebben veszik a visszafizetést, mint a 12% kamatot és adósaik iránti különös tekintetből nem mondják fel a kölcsöneiket, hanem az intézeti igazgatók saját személyes hitelük felhasználásával mindenféle komplikált hitelműveletekkel szereznek pénzt, hogy adósaikat kímélhessék. Ily helyzetben a kir. ügyészség felhívása éppen időszerűen jön arra, hogy a bankok, ha még akarnák se kímélhessék adósaikat, hanem adósaik szemrehányásától mentesen mindennek okát a kir. ügyészségre hárítva hajtsák végre irgalmatlanul adósaikat, főleg azon kisebb existenciákat, akik a kir. ügyész ur felhívására bizonyára azt hiszik, hogy a bankoknak muszáj 8 %-os kölcsönt adni. Azt hozzák fel, hogy betétjein is vannak az intézeteknek, amelyeknek kamatlába nem nagy, csak kevésbé emelkedett. Ez igaz, de ezzel szemben áll az, hogy éppen azon kisebb intézetek, melyekre a kir. ügyészség rendelete vonatkozik, alig rendelkeznek betéttel. A nagyobb intézetek pedig jelzálog kölcsönök és más lekötött üzletek alakjában legalább is betétállományuknak megfelelő olyan követelésektől bírnak tárcájukban, amelyek 6—7 %-nál többet nem kamatoznak s a melyeknek kamatlába nem is emelhető tehát azon kölcsönökre nézve, amelyeket váltókra nyújtanak nekik és a pesti ka- matlábot kell irányadónak venni. Nevetséges az uzsorát a kamat magasságához kötni, mikor a kamatot az egyes emberen kivül álló gazdasági erők szabályozzák, amelyek az angol bank 2 %-os kamatlábát is felvihetik 8 %-on felül Az uzsora mindig a körülményektől függ és feltételez egy olyan adóst, aki nem járatos a pénzügyekben s ennélfogva a lelkiismeretlenségnek esik áldozatul. Egy ilyen avasi Juonnal szemben lehetnek uzsorások a Pinkászok és Izraelek, de nevetséges uzsorával vádolni a megyei pénzintézeteket, amiért ugyanezen Pinkászok és Izraelek váltóit nem hajlandó 12 %-on alul leszámítolni, miután ezen adósok ép úgy megtudják keresni a pénzforrásokat, mint maga a bank, de miután ma olcsó pénzforrás nincs, örülnek, ha a kölcsön visszafizetésének vészes következményeitől bármilyen áldozat árán is megmenekülnek. Ha az állam azt akarja, hogy a pénzintézetek ne szedjenek magas kamatot, akkor gondoskodjék olcsóbb pénzről, de mikor az állami támogatásban részesülő falusi szövetkezetek egyáltalán nem kapnak egy fillért sem a központjuktól, hogy a hitelszükségletet kielégítsék, akkor örülni kell, hogy a magánvállalkozás akár milyen magas kamat mellett is fentartja, ami hitelen alapuló gazdasági helyzetünket s megvédi az összeomlástól. A kir. ügyész ur felhívásával égő fáklyát gyújtott meg nádfedelü házak közt s nincs tudatában annak, hogy minő veszélyes dolgot cselekszik. Óriási pusztulás fog bekövetkezni a vármegyei közgazdaságban, ha ezt a veszélyes eszközt idejekorán le nem teszi és az uzsora üldözésével nem szorítkozik ennek természetes hazájára a vármegye szegény hegyvidékére, ahol az uzsora az emberek erkölcseiben és tulajdonságaiban, nem pedig az európai pénzpiac viszonyaiban találja magyarázatát. Kamasz erkölcs. A kultúra nyomán minden megváltozott. A jövedelmi források megsokasodtak. Mindjárt hozzátehetjük, hogy a drágaság, meg az igények még fokozottabban növekednek. A közlekedés javult. A lakásügy rendezettebb. A világítás modernebb. Faggyugyertyák, olajmécsek helyébe petróleum-, gáz-, villanyvilágítás lépett. A napszámos napilapot olvas, a kondás szerelmes levelet ir. Az egészségügy gondozott. A himlőt meg számos kárt, mely régente megtizedelte a lakosságot, megsemmisített az orvosi tudomány. Viszont a létért folyó lázas küzdelemben fellépett a modern ember átka: az idegesség. Megváltozott az ur, meg a cseléd és pedig ez utóbbi ugyancsak yökeresen. De van valami, amin nem tudott erőt venni el eddig a haladó kultúra : ez kamaszerkölcs. Ez nem változott, ez a régi ma is. Amit a szépen kiépült [népoktatás az iskolai idején mérsékelt, fekezett, az teljes vehemenciával tör ki az iskolai levegőtől megszabadult kamaszból. Játék helyett verekedés, köszönés helyett káromló szavak, templom helyett korcsma környék, ének helyett trágár kupiék kellenek a „haza reményének." Az iskolának már nem, a törvénynek még nem felelős. A csinytevés öröme az övé, a törvény esetleges megrovása ellenben a szülők keserűsége. Apja, anyja állítólag nem bir vele. Néha örül a gyermek furfangosságának. A kamasz pedig kamasz marad, Így is, úgy is. Botránkozására az utcán járókelőknek, rossz például a fiatalabb komáknak. Nem is jut eszébe a közönségnek, hogy a kamaszok durva magaviseleté mennyire befolyásolja a nevelés üdvös eredményét. Újabban folynak ugyan kísérletek, hogy mérsékeljék azt a vadaiizmust, mellyel a kamaszerkölcs a jó nevelés építményét rongálja. Országszerte ifjúsági egyesületekbe, olvasókörökbe gyűjtik a fiatalságot, hol énekkarok szervezésével, műkedvelő előadásokkal, felolvasásokkal stb. igyekeznek helyes irányba terelni érzelmi és gondolatvilágukat. Mind igen szép és üdvös dolog. De nem elég. Ez ellen az erkölcsi vandalizmus ellen intenzivebben kell föllépni. E harcban éppen azoknak kell legjobban kivenni a részüket, akik eddig úgyszólván legtávolabb állottak tőle, t. i. a szülőknek. És pedig annak a Egész napi munka után fáradt az olvasáshoz. Kellemesebb lesz beszélgetni. Felőle kérdezősk dött, az életéről, mielőtt ő ismerte, a családjáról, a barátairól, a régi szerelmeiről és érzelmeiről. A férfi látta, hogy az asszony szenvedélyesen akarja megismerni az ő érzelmeit. Hosszú idő után észrevette, hogy az asz- szony be akar hatolni az ö legbensőbb lényébe, a legszentebb érzelmeibe és meg akarja ismerni a lelkét. Ez a felfedezés bántotta öt, anélkül, hogy megtudta volna mondani, hogy miért. V. Egy este az asszony nagyon jókedvű volt. Nevetve kikapta a könyvet az ura kezéből. Kijelentette, hogy egyszer egészen, osztatlanul magának akarja őt. Nem engedi tovább olvasni, hanem kedélyesen el fognak beszélgetni. A férfi beleegyezett. Az asszony egy zsámolyra leült melléje, a fejét a férfi térdére hajtotta. Aztán azt kérdezte: — Mikor tudtad először, hogy szeretsz ? A férfi letette a pipáját. Sohasem tudott beszélni, ha a pipa a szájába volt. Igyekezett visszaemlékezni arra arra a percre, amikor először érezte, hogy szereti az asszonyt. — Azt hiszem, — mondta, — akkor este volt, amikor együtt merítünk el a nővéredtől és a kezeink szinte öntudatlanul összeértek. Az asszony tapsolt. — Oh, igen, emlékszem arra a percre, — mondta boldogan nevetve. Azután tovább kérdezett. Egyre közelebb és közelebb hatolt a férfi leikéhez. A férfi egyre nehezebben és nehezebben tudott válaszolni a kérdéseire. Olyan személyesek voltak, olyan bizalmasak, olyan finom, érzelmekről akarták fellebbenteni a fátyolt, hogy a férfi úgy érezte, hogy már maga a kérdés is szentségtörés. És ahogy az asszony egyre tovább kérdezett, a férfin valami különös érzés vett erőt. Úgy érezte, mintha helyet cseréltek volna és ő volt a gyenge, az asszony pedig erős, aki őt megalázza. Es azt az ellenszenvet érezte vele szemben, amit egy nő szokott érezni egy erőszakos férfival szemben. Meg kellett erőltetnie magát, hogy ezt észre ne vétesse az asz- szonnyal. Az asszony tudta, hogy nem tetszik az urának. Mégis tovább kérdezett. Tudta, hogy a legokosabb volna abbahagyni a kérdezősködést. És mégis folytatta. Végül a férfi türelmetlenül, csaknem dühösen mondta: — No, de most már igazán olvasni akarok. Az asszony látta, hogy a férje arca ki van pirulva és szemei fényesek. Felállt a zsámolyról és kezébe vette a varrását. — Holnap majd folytatom, — gondolta magában. VI. De másnap este nehézségekkel találkozott. Valamiért, ő maga sem tudta, hogy miért, nem tudta odavinni melléje a zsámolyt és nem tudta a fejét a férje térdére hajtani. És ahogy szemben ültek egymással, sokkal nehezebben ment a dolog. Ezenfelül a férfit látszólag nagyon lekötötte az olvasmánya. Az asszony tréfás megjegyzéseket tett a férje elmélyedésére. És akkor a férfi látta, hogy az asszony el volt határozva arra, hogy mint a gyermekek, eltörje a babáját, csak azért, hogy meglássa : milyen belül. De egy olyan gyermek volt, akiben egy nőnek a kitartása volt. meg. És amit el akart törni az kényes volt, pókháló-finomságu és mélyen el volt rejtve a lelkének a hallgatásában. Voltak percek, amikor a "férfi csaknem gyűlölte az asszonyt. Máskor sajnálta. És voltak percek, amikor félt tőle. VII. Az asszony nap-nap után jobban érezte, hogy becsukódnak az ajtók előtte. Hallgatva varrt és ideges sietséggel huz- gálta a szálat. A férfin nem látszott észrevenni semmit. Pipázott és olvasott. Nyugodtan, csaknem pontos időközökben fordította a lapokat. Az asszony azon gondolkozott, hogy vájjon miért szűntek meg azok az idők, amikor órákig nem fordította a lapokat. Egyetlen egyszer sem volt alkalma azt mondani, hogy „egy penny-t adok a gondolataidért.“ A boldogság vibrálása megszűnt. Helyette a fájdalom vibrálását érezte az asszony a levegőben. A férfi látszólag nem érzett semmit. ‘.Gallérok gözmosása: tükörfénnyel hófehérre Hájtájer Pál Nagykároly, Széchenyi-utca 43. sz., a róm. kath. elemi fiúiskola mellett. Kézimunkák, glassé keztyiik, Bútorok szőnyegek tisztítása
