Északkeleti Ujság, 1912 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-07 / 36. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG 35-ik szám. Kapunyitás. Tegnapi napon már megnyíltak Nagykároly városában mindenfelé a tudomány csarnokának kapujai. Még nyílnak a völgyben a kerti virágok... de már érzi testünk, lelkünk, hogy hamar ilt a hervadás is. Nyár végén vagyunk immár. Végén vagyunk a természet gyümölcstermesztő nyárszakának s előtte állunk ismét egy lelki szép gyümölcsöket termelő hosszú iskolai esztendőnek. Szülő és tanár egyaránt nagy ambícióval néz be az iskolába az iskola megnyíló kapuján. A szülő gyermekének jövőjét festi szép színekkel maga elé. Elszámolja a pergő esztendők letűnt sorát — a kiadásokkal — s maga előtt látja a hátralevő esztendőket, a miket diákfia még az iskola padjaiban fog tölteni. A tanár is nagy várakozással néz az iskolai év elé. Kiváncsi reá, milyen „emberanyagot sodor össze számára az uj esztendő. Tanulni vágyó, vagy vásott fiukkal kerül-e össze ? Siheder, bűnös kamaszok — vagy romlatlan, egyeneslelkü gyerekek lesznek-e tanítványai. Lesz-e bennük kedv és igyekezet ? Ma már a közép és felsőfokú iskolák kapuira nincs kiírva a híres görög mathematikus, Euklides iskolájának jelszava: „Senki se lépjen be, aki a geometriához nem ért!“ Ma boldog, boldogtalan előtt nyitva állanak az alma mater kapui, csak bizonyos formális előképesitést, születési és ujraoltási bizonyítványt tudjon felmutatni. Szomorú jelenség bizony, hogy a szülők főképen a tudományos pályákat tartják egyedül célravezetőnek gyermekeikre nézve. Elfeleljtkeznek arról, hogy mikor szertelen módon űzik a gyermekeket a tudományos pályára, ijesztően szaporítják számát annak a nyöszörgő proletárhadnak, mely kezében érettségi bizonyítvánnyal és diplomával időnap előtt beleőszül a kenyérkereső állások keresésébe. Elfelejtkeznek a szülők, hogy vétkeznek a gyermekek ellen, mikor olyan pályákra kényszerítik őket, milyen csak nyomorúság, úri nyomorúság (ami még rosszabb) és elégedetlenség lesz osztályrészünk. Helytelenül Ítélik meg azok a szülők a világ folyását, a megélhetés módozatait, akik csak a diplomás pályákat tartják életképesnek, csak a vasalt nadrágu embert tisztességesnek és becsületesnek. Nálunk ma a tudományos pálya — hiszen régente sem volt valami kecsegtető — nagyon sovány kereset és hozzá tultömött is annyira, hogy végzett emberek még nagyon sok idő múlva tudnak hozzájutni ahoz az úri falat kenyérhez, amelynél többet és puhábbat és feBabon nagy nehezen kihúzta magát s dadogva igy szólt: — Nekem . . . én . . . ide tessék hallgatni, monsieur Jordot ... a feleségemnek . . . született . . . egy fiunk . . . — Jó, jó, kedves barátom, de az anyakönyvvezetői hivatal egy emelettel lejebb van, tessék oda fáradni. Oda fáradni ? Nem rossz! Babon örült, hogy végre valahogy felkapaszkodott. Elöntötte a harag, fölkapott egy széket, meglóbálta s fenyegető szavak és szitkok közt a tanító felé vágta, úgy, hogy ez — nem várva be a kö- vetkezendőket — szaporán elmenekült. A városház előtt éppen akkor ment el a kádár és a csősz, ezeket hivta be tanuknak. E közben Babon rendületlenül bejelentette a fiú születését, először a négy falnak, aztán az Íróasztalnak s legvégül a köztársaság mellszobrának, mely a kandallón állt: — Madame République, jelentem, egy fiú azt akarom, hogy Jean legyen a neve, Jean Babon! S mikor a tanító a két tanúval belépett a szobába, megelégedetten hozzátette: — S itt vannak a tanuk! Hurrá! Fizetek még egy liter bort, bort! A csősz és a kádár szép szerivel kivezették az utcára. Babon gyengéden átölelte őket: — Gyertek! Iszunk egy pohár bort a fiam egészségére. — Hát igazán született fiad ? — Talán nem hiszitek? hérebbet ehettek volna már fiatal korukban, ha reális pályára léptek volna. Beszéljünk csak világosan. Ma a szülők kilencvenkilenc százaléka nem azért adja tudományos pályára gyermekét, mert erre nagy hajlamot látna benne, vagy hogy a fiút valami nagy, kielégíthetetlen tudományszomj sarkalná, mert életét a tudománynak akarná szentelni, hanem az urhatnámság sarkalja erre a lépésre. A nőknek szintén kilencvenkilenc százaléka szintén nem a tudományért megy a tudományos pályára, hanem azért a diplomáért, amelynek birtokában könnyebben és jobban megy férjhez, mint anélkül. Egy Kovalovszky Mária stockholmi tanár, vagy dr. Curiené párizsi profeszor csak ritka kivételt képeznek. A szülőknek tetszeleg az, hogy fiukat urnák, leányukat könyvfaló kisasszonynak lássák. Nem számolnak azzal a rengeteg egyéni szenvedésekkel, nélkülözéssel, önmegtartóztatással, amit a világ szerintük úgy sem lát. A szülők nélkülöznek, a diák nem tanul, a remegés, a szégyen, a „drukkolás“ mindennapos a házban és mikor a fiú, a leány elvégezte iskoláit, mikor nagy kínszenvedések és anyagi áldozatok árán kezében van a diploma, dobhatja a sutra, mert ha nincs protekciója, örökké kilincselhet diplomájával, mig valaminek kinevezik. .) Egy ismerősöm, mikor az érettségit letette, tanácsomra technikai tanfolyamra ment és ma egy virágzó fizikai: tanszergyár művezetője 12 ezer korona fizetéssel. Egy 4 gimnáziumot végzett gyermeke egyik ismerősömnek a budapesti technológiai múzeumhoz került és ma 23 éves korában 300 korona havi fizetéssel első segéd egy tanszergyárban. Ott vannak a kereskedelmi pályák. Annak a 20—22 éves fiatal embernek a bankokban vagy gyárakban, vágy üzletekben annyi a kezdő fizetése, mint egy öreg tanárnak, vagy főszol- gabirónak. Nem is szólok egy-egy ügyes lakatosról, mülakatosról, vilanyszerelőről, gyárimüvezetők- ről. Mindnyájan ismerünk sok olyan kézművest, a ki egymaga nemi cserél jövedelem tekintetében egy orvossal még egy fiskálissal együttvéve. Pedig ezek egyike sem okozott nyugtalan éjszakát szüléinek a rossz bizonyítvánnyal, nem bújta a könyveket egyike sem, hanem jóformán játszva ambícióval szedte magába a maga pályájának titkait, fogásait, elemeit. Ezért jól meg' kell gondolniuk a szülőknek igy az iskolai év elején, hogy milyen pályákra adják gyermekeiket. Az ipari pálya, a kézmüvesi pálya ne legyen sem a gyermek előtt a bukott diák büntetésére, hanem oly^n kincses bánya, a melynek arany a fenekei Nem, senki, dle senki nem akarta elhinni. Babon kinn lakott "messze a falutól s az asz- szony nagyon visszavonultan élt. De mivel az újdonsült apa minden áron fizetni akart, szívesen ittak az ő, költségére s a fiú egészségére. — Jean lesz á neve, madame République. A’ bizony. Akárki meglássa! Késő éjjel támólygott ki babon a korcsmából. Alaposan be volt állítva s nagyon pesz- szimisztikusan filozofált a boldogságról s a barátságról. Már azt sem akarta valahogyan elhinni, hogy fia született. Az éjszaka sötét volt, az ut pocsoíyás s egyre elcsuszamlott a lába. — Zsupsz ! No most végem van ! — gondolta magában. — Beleestem egy hegyszaka- dékba ! Nem, hála Isten, csak az utszéli árok! Pfuj! Babon megpróbált a talpára állani, de ez sehogy se sikerült. No legalább vitézül esett el a becsület mezején. Mikor Babon két órával később felébredt kemény fekvőhelyén, azt hitte, álmodik. A teli hold gúnyosan mosolygott le reá, minden por- cikája fájt s egész testében didergett. Csak lassan eszmélt öntudatra. — Hurráh! Fia született. Vagy talán az is csak álom volt? Nagy kínnal föltápászkodott, haza sántikált. Óvatosan dugta be a kulcsot a zárba. Odabenn visított az újszülött. Tehát mégis -y fia van. A bábaasszony virrassztott még. Nagyon sok intelligens szülőt ismerhetünk, akik kiváló tehetségű gyermekűket az érettségi után, vagy egy pár gimnáziumi osztály elvégzése után ipari, kereskedelmi pályára adták. Erezzük, hogy e józan gondolkodás még nagyon értékes gyümölcsöket fog hozni azon gyermekek számára a jövőben. Nem rangot, hanem a pályára való rátermettséget és a pálya bevégzése után való megélhetést is kell nézni. A rangot és közbe- csülést majd felnőtt korában a maga munkája szerint fogja mindenki kiérdemelni. HÍREK. Személyi hir. Gróf Károlyi József városunk országgyűlési képviselője f. hó 5-én városunkba érkezett, hogy részt vegyen a f. hó 5-én tartandó megyegyülésen. Városunkból 5-én utazott el. Demidor Ignácz rendőrkapitány hétfőn kezdi meg szabadságát. Beszámoló. Gróf Károlyi József városunk országgyűlési képviselője szeptember hó 14, vagy 15-én tartja meg beszámolóját. A képviselőt a függetlenségi párt igen sok tagja, Apponyi Albert, gróf Károlyi Mihály és Barabás Béla országgyűlési képviselők fogják leki- sérni. Kinevezés. Vármegyénk főispánja Ra- deczky Józsefet Krasznabéltek községbe helyettes anyakönyvvezetővé nevezte ki. Az Önkéntes Tüzoltó-Egyesület vasárnap délután 4 órakor tartotta meg a Nagypiactéren szokásos évi zárógyakorlatát, melyet több száz érdeklődő nézett végig. Délután 4 órakor vonultak ki a tűzoltók a nagypiac-térre Demidor Ignác parancsnok vezetése alatt. Utánuk jött 4 fogattal egy , mozdony és egy billenőfecskendő, 2 vizeslajt és egy toló-létra. A csapat megállása után 4 szakaszra oszlott fel s a szakaszok élén Szolomájer János alparancsnok, Papp Imre szakaszparancsnok, Diczig Jenő segédtiszt állottak, mig a fővezényletet Demidor Ignác parancsnok látta el. A megadott kürtjelzésre kezdetét vette az iskola-szerelés, melynek befejeztével a parancsnok jelt adott a gyorsszerelésre, mely igen ügyesen sikerült. A szerelés 1 perc és 30 másodperc alatt fejeződött be. A „visszaszerelni“ jelre épp oly gyorsan történt a visszaszerelés, mint a felszerelés. Ennek megtörténte után Demidor parancsnok a városházán levő fizetéses őrségnek telefonon — Tudod, hogy rém sokáig tartott — hebegte Babon. — A hivatal, a tanító, meg a csősz, tudod. A felesége jólelkü teremtés volt s szelíd elnézéssel mosolygott. Babon egy álló hétig otthon maradt, ül- tett, gyomlált a kertben, nyesegette a fákat, helyettesítette a háziasszonyt a gazdaság, meg a konyha körül, még a fehérneműt is kimosta a patakban. De egy hét múlva megint csak ki kellett vinnie egy kicsit a boldogságát a világba; meg aztán — tulajdonképpen — be volt-e a gyermek jelentve? Okvetlenül el kellett mennie a városházára. Fölhúzta az uj zubbonyát s elment Églantine anyóka korcsmájába megint behívták a fuvarosok. — Hé, Babon. Hogy van a kis fiad ! — A kis fiam ! A Jean! Fizetek nektek egy liter bort. A kocsmából baj nélkül eljutott a városházára. Megállt a polgármester előtt: — Polgármester ur — én jó köztársasági vagyok — én vagyok — a fram — igenis — én — bejelentem — hogy fiam született — igenis ! — De hiszen már itt voltál egyszer a múlt héten Babon! És bejelentetted a fiad születését. — Igenis, polgármester ur. — És ma újra itt vagy? Minden héten bejelentesz egyet! Teringettét, Babon, mondhatom, fene legény vagy !!
