Északkeleti Ujság, 1912 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1912-08-31 / 35. szám

IV. évfolyam. Nagykároly, 1912.t auguszus 31. Északkeleti POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre .......................................... 8 korona. Fé lévre .........................................................4 „ Negyedévre ........................................... 2 „ Tanítóknak egész évre ....................................5 „ Felelős szerkesztő : NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Suták István Csáky Gusztáv. = MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. = Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENY1-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) = Hirdetések ugyanott vétetnek fel. ....— ______________Nyilttér sora 40 fillér._________ A ' • »1 rr i #1 r i r • joyo kilátásai. Aki a magyar politikai élet hullám­zásait figyelemmel kisérte, leszűrte belőle magának azt a tapasztalatot, hogy min­dig az ellenkezőjét kell hinni annak, amit politikusaink hirdetnek. Miután tehát most úgy a kormánypárti, mint az ellen­zéki oldalon a kíméletlen és megalku­vást nem ismerő harcot hirdetik, tehát a legteljesebb kilátásai vannak a békének. A béke kilátásai különben a leg­reálisabb alappal bírnak, főleg mert a béke érdeke a magyar politikai élet leg­hatalmasabb tényezőjének, az úgyneve­zett Bécsnek. Bécs megkapta, ami neki kellett: a katonai javaslatot és a házsza- bályreviziót, most tehát neki az az ér­deke, hogy a megszerzettet consolidálja, az ellenzékkel is elismertesse és főleg, hogy az országban azt a nyugalmat meg­teremthesse, a mely a mostani erősen aktiv külpolitikához feltétlenül szükséges. Miután az ellenzék nem kívánja sem a véderőreformot, sem a házszabályrevi- ziót visszacsinálni, mert az előbbinek erőszakos megvalósítását csak formailag akarja reperálni, az utóbbit pedig a vá­lasztási reformmal kapcsolatban már a múltban is elfogadhatónak hirdette és most is elfogadja; semmi érdeke Bécs­nek Lukács és Tisza iránti hálából ezek­nek fejét nem áldozni, a választói refor­mot pedig legjobban épen Bécs akarja. Az osztrák lapokban nem is olvas az ember mást, mint a béke és a választói reform iránti áhitozást. A kormánypárt álláspontja megosz­lik. A Tisza gárda természetesen ellen­zéke a békének, mert ezek csak addig tarthatják magukat, mig vezérük dirigál és mig a választói reform életbe nem lép. Ma ugyan nagy a Tisza gárda, de szorosan véve alig 50 képviselő van, a kik Tiszát tűzön-vizén keresztül követik, mig a többi addig van vele, mig a ha­talom. Ezekre nézve az az irányadó, ki kerekedik felül a politikai életben. Természetes dolog, hogy a munka­párt vezéregyéniségei nem fogják elmu­lasztani az alkalmat, ha a Tisza meg­buktatásával magukat hozhatják felszínre, amihez ma nem kell más, mint a párt­ban frontot csinálni az erőszak ellen, mert csakis a mai teljes és egységes munkapárt képes az ellenzékkel szemben az erőszak politikáját sikerrel folytatni. Mihelyt egy vezéregyéniség csak 20 kép­viselővel dirigál, mint 1904-ben And- rássy, a munkapárt meg van bukva. Ilyen tendenciák erősen mutatkoz­nak gróf Zichy Jánosnál A Népszava szenzációs „leleplezéseit“ gróf Zichynek a kormány ellen való fordulásáról ugyan megcáfolták, de a bécsi jólértesült Reichs- post a cáfolathoz hozzáteszi, hogy az ő tudomása szerint Zichy és a kormány között igenis vannak differenciák, ame­lyek csak ideiglenesen lettek elsimítva. Megerősíti ezt a Zichy gárdájához tar­tozó Hentz Károly állásfoglalása az erő­szak ellen. Zichy extratourja annál köny- nyebben megérthető, mert ő szerinte a napról-napra erősödő magyar katholiciz- mus vezére a munkapárton kivül is oly erővel rendelkezik, hogy egy népszerű­séget keltő erőszakellenes állásfoglalás­sal könnyen lehet a helyzet urává. A munkapárt Zichyvel ellentétes li­berális szárnya Sándor Pál, Várady Zsig- mond, Erdélyiek fractiója nemcsak ké­nyelmetlenül érzi magát a Tisza konzer­vatív politikája által uralt munkapártban, de nehéz helyzetben a választói reform miatt is. E kérdésben felfogásuk homlok- egyenest ellenkezik a Tiszáéval, úgy hogy lehetetlen köztük a megegyezés, ezenfelül ma, mikor az ellenzék egysé­gesen követeli a választói reformot, Ti- száék pedig azt megbuktatni vagy el­odázni szeretnék, természetes helyök az ellenzéken volna és a teljes lejáratás fe­nyegeti őket, ha az ellenzéket e munká* bán nem támogatják. Ezeknek a bajok az, hogy vezérök Lukács László fejét is követeli az ellen­zék, tehát vezérök védelme miatt kény­telenek Tiszával együtt tartani, ha azon­ban ősszel a választói reform szőnyegre kerül és az a Tiszáék szája ize szerinti lesz, mert más ma nem lehet,, akkor reájuk is elkövetkezik a pillanat, hogy A költö. Rá sem igen ismersz Embertársai közt, Akármerre látod; Belsejében ámbár Mindenüvé hordja Az álomvilágot. Ha érzékeny szive Bánattal csordultig, Vagy örömben éghet: A ritmus árjain Tündérországban Áteveztet téged. Javaikat sokan Csak maguk hasznára Lakat alá rejtik: Szelleme lángjával Ö meg folyton-folyvást Másokat melegít. Károlyi Tóth Lajos. A gordo. Irta: Augusto Achdume. Pablo mereven a remete szemeibe nézett, majd összeráncolta homlokát, mialatt ajkaira gonosz mosoly vonult. — Igen, te megmondhatnád a számot! — szólt indulatosan. — Hallod ? . . . Ignaciotól tudom! A barlangja előtt kuporgó remete: Padre Brujo, reszkető hangon válaszolt: — Nem, nem tudom, tévedsz! — Nem tudod ?. .. Nem tudod ?... Nos, akkor hát mit ér a te egész varázstudomá­nyod? És akkor hogyan gyógyítod a betege­ket ? És hogyan mondtad meg előre, hogy Tin Peppa váratlanul fog meghalni ? Te a jövőbe látsz, de . . . — Igazán nem tudok semmit... Én csak egy szegény remete vagyok ... És hogyan mondhatnám meg azt a számot, mely meg­nyeri a főnyereményt? Hiszen magad is lát­hatod, hogy életem milyen nyomorult. Jó em­berek táplálnak könyöradományaikkal és bar­langban lakom . . . — Palotát építtetnék számodra, ha beszél­nél ! Értsd meg végre, Padre Brujo, hogy a karácsonyi sorsjáték gordonja hat millió pe­seta ! Talán attól félsz, hogy a pénz ördöge hatalmába kerítené lelkünket s inkább dög­leni hagyod az egész falut ? Ugy-e, ezt sze­retnéd ? Padre Brujo nem válaszolt. Felemelte hó­fehér szakállal övezett, ráncos arcát. Szug- geráló erejének tudatában Pablóra irányította világos szemeinek szúrós tekintetét, hogy meg­nyugtassa. Pablo azonban nem nyugodott meg. Ékte­len káromkodásban tört ki és végtől-végig le- imádkozta a spanyol átkok rózsafüzérét. — Ölj meg, de én tehetetlen vagyok! Fordulj a boldogságos szüzhöz 1 — A boldogságos szüzhöz ? ... A boldog­ságos szüzhöz? — ordított a legény. — Gon­dol is az velünk! Te ellenben tudnál rajtunk segíteni! Hiszen te magad mondtad Ignació- nak, hogy ha akarnad, elárulhatnád a számot! — Én? . . . — Igen, te! Ne is tagadd! Ignació bará­tom és soha sem hazudik! A Sierre Penagolosa-hegység lassan-lassan homályba borult. Teruel harangjainak zúgása hallatszott a messzeségből. És a közelben, mint a megriadt birkanyáj, néhány nyomorú­ságos viskó tapadt össze. Ez volt az a falu, melyben Pabló lakott. — Nem hiába vagy te arragoniai — je­gyezte meg végül a remete. Annyi konokság van benned, mint amennyi száz öszvérben sincs! — Jól van, jól! — dörmögött Pabló. Ma éjjelre még adok neked gondolkozásra időt, de holnap reggel ismét hozzád jövök és ha nem tudom meg tőled e számot, akkor . . . A legény ökölbe szorított kezével fenye­gető mozdulatot tett a remete felé s azután lassan a völgybe indult. A magas, izmos, csupaszképü, erőszakos Pablo azok közé tartozott, „akik nagy befo­lyást gyakoroltak a falura. Ő: a fuvaros, Ig- nacio: a borbély és Tio Balthazár: a cipész képezte azt a garázdálkodó triumvirátust, mely korlátlanul uralkodott a csekély számú lakók fölött. Az a feltevés, hogy a remete mindent tud s igy a főnyeremény számát is megmond-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom