Északkeleti Ujság, 1912 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-24 / 34. szám
IV. évfolyam. Nagykároly, 1912. augusztus 24. 34-k szám. ÉSZAKKELETI POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre ................................ Fél évre .......................................... Negyedévre ................................ Tan ítóknak egész évre..................... 8 korona. 4 „ 2 „ 5 „ Felelős Szerkesztő : NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Suták István Csáky Gusztáv. == MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. = Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) Hirdetések ugyanott vétetnek fel. _______Nyilttér sora 40 fillér.______________ Germánja tanit. Az ősi germán koronázó város falai közt sereglettek össze az idén Németország katholikusai. És az egész müveit világ keresztyénsége a bámulat és tisztelet érzésével fordult e héten Aachen felé. Méltán. A német katholikusok megértették a kor szavát és a modern idők viszonyainak megfelelőképen védték, terjesztették és erősítették a kereszténység világnézetét. Bennük él a Pál apostol hite, melyet a keresztény élet gyakorlati alkalmazása táplál, de él bennük szt. Pál munkakedve és munkaereje kapcsolatban azzal az érzékkel, mellyel szt. Pál is a maga korában már megtalálta mindenütt a kellő eszközöket és módokat, úgy amint azokat az adott viszonyok jóknak és szükségeseknek jelezték. Németország katholikusai ma vezető szerepet visznek a tudományos élet terén. A mai kor a tudomány századának mondja magát és tudomány száll szembe a hittel. — A német katholikusok beleállottak a harc közepébe és mint a tudomány harcosai mutatták ki az ellenfél tudományának gyenge és hamis voltát. Nem ismeri senki Németországban az egyházat azzal megvádolni, hogy ellensége a tudománynak. Még az ellenfél is honorálni kénytelen tudományos és népfelvilágositó munkásságukat. A mai kor a szociális kérdés korszaka. A társadalmi harcok, eltolódások és bonyodalmak ideje. Ahány fej, annyi a vélemény a szociális problémák megoldására. Az antikeresztény tábor mágnestűje megjelezte a kor szociális áramlatát és. ép a szociális kérdés előtérbe tolásával akarta és akarja ma is a kat- holicizmus várát kikezdeni. A gyomor kérdésnek látszó szociális kérdés csakhamar kulturkérdésnek jegecesedett ki. A sociáldemokrácia több kenyeret Ígérő lepkéjének petéiből a vallástalanság és antikeresztény irányzat hernyói keltek ki. A jobb jövő, a szociális és gazdasági kérdés megoldásának Ígéretével csábította az embereket, kivált a szociális és gazdasági harcok ütközőjén álló rétegeket. Németország katholikusai voltak az elsők, akik megértették a kor szociális irányát és a katholikus egyházban rejlő nagy szociális energiákat vitték bele az életbe. Az evangélium hirdetését egybekötötték a szociális munkássággal. Tervszerűen, zártsorokban, egyöntetűen folyt a munka. Az eredményből következtethetjük, hogy derekasan és okosan dolgoztak. Aachenben negyvenezer munkás vonult fel. Negyvenezer koronája Krisztusnak és egyházának. A „Volksverein- nek“ (Népszövetségnek), mely minden szociális munka forrása — és szellemi irányitója — ma 727,000 tagja van, akikre mindig számítani lehet. Organizált és | fegyelmezett tábor e hétszázezer ember. Említsem e a Windhorstbundot, a centrum e politikai iskoláját, avagy kereskedő-, ifjúsági-, gazdaegyesületeket — a munkásnők, cselédek — iparossegédek stb. stb. szervezeteit. Ezek nem potemkin-falvak, hanem élő és munkásszervek. Szűk ez a hely arra, hogy itt bővebb fejtegetésekbe bocsájtkozzam. Egy kötet sem lenne elég, ha leírni akarnám a német katholicizmus szociális munkásságát. Személyes helyszíni tanulmányaim alapján tudom értékelni ezt a munkát, mert megfigyeltem a münchen- gladbachi központi és a vidéki körök, egyesületek működését. Ott munka — nálunk frázis. Amott egyöntetűség — nálunk fejetlenség. Odaát vezérszóra indul minden, nálunk a saját véleményük szerint tesznek, vesznek. Már egy évtizede bámuljuk a német példát — ki is megyünk — és a „Germánia tanit“ csodálatával térünk vissza, de tulajdonképen alig teszünk valamit. Ami történik, az is csak szórványosan. Már egyszer azt szeretném megnézni, hogy a „Germánia tanit“ mellett azt is hallanám : Hungária tanul. A magyarok tanulnak : munkát és egyöntetűséget. Fizessünk elő az „Északkeleti Ujság“-ra. Panka imádkozik. Édes jó Istenem, elébed térdelek: Tudod-e, hogy az én édesanyám beteg ? Megfagyott arcáról le hervadt a rózsa, Elszállt jó kedvének tarka pillangója. Erőtlen két keze liliom levele: Ha verni akar is, csak simogat vele. Tegnap az uj kötöm egy kis kávé érte . . . S tudom, nem hiszed el:.nem pörölt meg érte. Bárcsak pörölne már, bárcsak csacsogna már, Mint csintalankodó fiára a madár! Szegény anyukámon ki segít, ha nem te ? Gyógyítsd meg, gyógyítsd meg, aranyos istenke! Juttass arcára a rózsák bíborából, Fénytelen szemébe napod sugarából! Gipsznyuszimat akkor teneked adom én — Egyik lábára már úgyis sánta szegény. Móra Ferenc. A rózsaszínű kötény. Irta: Charles Foley. Geneviève naplója. Junius 12. Körülbelül két óra volt. Anyám épen Párisba utazott s én a mi kis falusi házunkban maradtam Chantelopban Mariettevel, a szobaleánnyal. Ez a derék leány, aki velem egykorú, rózsaszínű vállas kötényével ott ült a kertben az orgonabokor alatt s befőttnek való cseresznyéből szedte ki a magot. Az idő szép volt, leültem Mariette mellé. — Ó be kár, — sóhajtott fel Mariette — hogy a nagysága épen ma utazott el és én nem mehetek ki. A vőlegényem, Pierre Maubra, fegyvergyakorlatra vonul be és én nem búcsúzhatom el tőle. — Ha majd a felesége lesz, eleget Iáhatja még egész életében ! — vigasztaltam. — Csakhogy két évig még nem lehetünk egymásé és milyen jó alkalom lett volna egy kicsit elbeszélgetni még egyszer Pierre-rel. — Hát tudja mit, Mariette, menjen ! — movdottam én, — a kertészlak csak két lépésnyire van ide, nem félek magamban. Adja ide a rózsaszínű kötényét, addig majd kibontogatom maga helyett a cseresznyéket ! Mariette elsietett. Magamra vettem a kötényt, bontogattam a cseresznyét s egyszer csak úgy ültömből egy helyes fiatalembert pillantottam meg, aki a kert rácsoskapujánál megállt. Csöngetett. Azt gondolván, hogy Mariette szerepében sokkal hamarabb végezhetek az idegennel, nem vetettem le a kötényt és anélkül, hogy a kaput kinyitottam volna, átvettem a névjegyet, amelyet a rácson át benyújtott nekem. — A nagysága Párisban van, nagyon fogja sajnálni . . . A nagy, szőke fiatalember, akinek világos szeméből, napbarnított arcából nyíltság és becsületesség sugárzott, hosszan megnézett, aztán ezt felelte : — Milyen kár. A nevem Paul Erfeuilles és unokaöccse vagyok Deauclercnének, akinek a megbízásából jöttem . . . — Ah, az én ... a kisasszony keresztanyjának a megbízásából ! — mondottam s eszembe jutott az unokaöccs, a fiatal kutató, akiről Deauclercné olyan sokszor beszélt, akit azonban sohasem láttam. — De a nagysága mint már mondottam, fájdalom, nincs itthon. — Hát Geneviève^ kisasszony ? — Az is elment. És a kisasszony az édesanyja távollétében amúgy sem fogadhatta volna. : Modern ruhafestés: IVÁífÁípg* BA1 Legszebb ruhatisztitás bármily divatszinre. JmMIJWIfJvI m dl Vegyileg száraz utón! Nagykároly, Széchenyi-utca 34. sz. a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.
