Északkeleti Ujság, 1912 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1912-08-10 / 32. szám

IV. évfolyam.

Nagykároly, 1912. augusztus 10.

32-k szám.

V

w

Északkeleti ujsao

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

{ *

/ !

Előfizetési árak:

Egész évre .. .. .. • ..

Félévre ................................

Ne

gyedévre ................................

Ta

nítóknak egész évre ..

Felelős szerkesztő :

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

8 korona- í

i NEMESTÓTHi SZABÓ ALBERT dr.

NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM.

4 .,

Szerkesztők :

(„KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.)

¡5

Suták István Csáky Gusztáv.

Hirdetések ugyanott vétetnek fel.

5 „

ÍÜEGíELENlK MINDEN SÜÜ2ÍMTGN. - - |

Nyilttér sora 40 fillér.

Magyar és török viszonyok.

Ha valamiben igazuk van azoknak, akik hazánkat mindenért, ami nekik nem tetszik, Ázsia kifejezéssel illetik, úgy ez a politikai viszonyokat illetőleg van. Ha a túlnyomó részt Ázsiában fekvő Török- birodalom politikai és parlamenti viszonyait nézzük, lényegükben ugyanazon jelenségeket látjuk, mint nálunk. Persze a Tisza Kálmán és István dicsőségére legyen mondva, mi 45 évi modern alkotmányos élet után vagyunk ezen az ázsiai niveaun.

Törökországban ifjú török név alatt egy a mi régi szabadelvű pártunkból alakult munkapárthoz hasonló klikk ragadta magához az uralmat. Elvről, programúiról épen úgy nem tudnak, mint nem tudunk a mi kormánypártunknál. Az ifjú törökök liberálisoknak adják ki magukat, akárcsak a mi mungóink, de alapjában véve megcsontosodott konzervatív muzulmánok, kik a birodalom keresztény lakosaival szemben liberális reformokról tudni sem akarnak.

Alkalmatlan lévén az első parlament, melyben erős volt az ellenzék, feloszlatták és uj választást rendeltek el. Az uj választáshoz a receptet, úgy látszik, Jeszenszky magyar belügyi államtitkártól kérték, mert a közigazgatási hatalom felhasználásával egészen á la Magyar- ország, sikerült nekik ázsiai többséget

összehozni. A legeldugottabb albán kerület is megválasztotta a konstan ¡nápolyi központ által kijelölt ifjú törököt, a kit alig vagy sohasem látott, mert a török szolgabiró a kajmokám alkalmazta a privigyei módszert és csak annyi ellenzékit engedett leszavazni, hogy az ifjú török jelölt kisebbségben ne maradjon.

Az erőszak azonban már Törökországban sem elegendő. Pénz kell ott is. Mit tesz a tanulékony ifjú török kormány ? Ismét magyar kollegáiról vesz példát és belenyúl az államkasszába 65,000 török font, egymillió háromszáz- ezer korona erejéig. — Nálunk 4 és fél milliót vettek ki Lukács és Tisza, de a törököknél, úgy látszik, még nem romlottak annyira a viszonyok. Ott még olcsó a szavazat, a mi nem is csoda, miután még csak másodszor választanak, de lesz ott még, ne féljünk, 50, sőt 100 piaszter is.

Az ifjú török mungókat forradalom seperte el. Nálunk erre nem igen kerül a sor, hacsak a május 23-iki eseményekben nem látunk forradalmi jelenséget. Nem kerül, mert mi szokva vagyunk, hogy választásokon lop, csal és erőszakoskodik a kormány és morális érzékünk e tekintetben ei van tompulva. Azonban nálunk is csordultig telt a pohár és ha a mostani régimé rögzíteni kívánná magát azáltal, hogy a választói reformot elejtené, ki tudja, nem jutnánk-e mi is

el a forradalomig. Reméljük Bécs bölcsességétől és becsületétől, hogy nem kell ezen ultuna ratiohoz folyamodni.

Megfelelő választói törvény és eljárás nélkül nincs tiszta választás. A pártok bármennyire hangoztatják is, sohasem valósítják meg, ha csak a törvény szigora nem kényszeríti őket. Tapasztaltuk a koaLiciós választások alatt a 48-as erőszakot és korruptict és bizonyára a törökök is fognak tapasztalni választásokat a Falussy-féle módszer szerint is, amely ha nem is oly erőszakos, de annál immorálisabb, mert olyanok által követtetik el, kik folyton a tiszta választást hangoztatják.

Áz általános cselédmizéria.

Valóságos lidércnyomásként nehezedik a társadalomra a cseléd-kérdés, mely a nagyvárosok példájára ragadós nyavajaként immár hozzánk is beköltözött.

Nemcsak arról van szó, hogy a cselédek minőségük szerint horribilis béreket kérnek, hanem arról is, hogy ma már a gazda van kiszolgáltatva a cselédek önkényének. Ha nem tetszik valami, rögtön sértve érzi magát a mélyen tisztelt cseléd s legtöbb esetben a faképnél hagyja az áltnélkodó gazdasszonyt, vagy gazdát, aki természetesen örül, ha rendőrség közbelépését nem kell igénybe vennie és hamarosan kap másik cselédet. így van ez minden vonalon, úgy a női. mint a férfi cselédekkel s manapság már ritkaság számba megy, ha egy nő-cseléd egyfolytában egy félévet, férfi-cseléd pedig egész évet egy helyen kitölt.

Nagybánya, Felsőbánya.

A magyar fajban nagy mértékben ki van fejlődve a túlzásra való hajlandóság. Legjobban mutatkozik ez önmagunkról való Ítéleteink és kritikáinkban, ahol a Barbárország és Ázsia kifejezések bár már az unalomig, sőt azon sokszorosan tulmenőleg szerepelnek, de azért még mindig vannak — és pedig okosnak és szellemesnek ismert egyének —, akik az Ázsiának való leminősitést a jó kritika quintessentiajának tartják. Főleg áll ez akkor, ha a kritizáltak ahoz a társadalmi osztályhoz tartoznak, melynek történelmi feladata, a magyarságért a töröktől, tatártól, osztráktól és kritikusoktól egyaránt tűrni és szenvedni.

Szegény szatmári kautjunkerek, szolga- birák és parlagi fiskálisok! Mert e három elem képezi főleg a nemes vármegyét. Volt mit halla- niok azoknak, akik elmentek a nagybányai képkiállitásra azok miatt a sokkal számosabbak miatt, akik elmaradtak. Természetesen ezek a kritikusok nem az- udvarias és vendégszerető bányaiakból kerültek ki, akik igazán csak vendégeik szórakoztatásával gondoltak, hanem magából a kritizáltak hozzátartozóiból, mert pár excellence magyar tulajdonság önmagunkat szidni.

Tény azonban az, hogy ez esetben az elitélő kritika a vármegye otthon maradt részével szemben egészen jogosult volt. A nélkül, hogy túlzásba mennék, a nélkül, hogy extozisba esnék,

I ha egy vásznán két lila folt közt valami zöld- | séget látok és dühbe jönnék, ha a másik ezen nem esik extazisba — el kell ismernem, mint parlagi embernek is, hogy a nagybányai kép- kiáliitás megnyitásán a vármegye gentry közönségének meg kellett volna jelennie, mint ahogy p. o. a lóversenyen szokott. Ezt követelte volna az együttérzés a vármegye e tekintélyes városával szemben, ezt követelte volna az a minimális érzék a művészet iránt, a melynek minden modern emberben meg kell lennie

A bányai festők kiállításáról lehetetlen nem az elismerés, sőt a bámulat hangján nyilatkozni. Nehány száz darab jobbnál-jobb képet, a melyek között alig, de alig akad egykét kivetni való, együtt látni nemcsak a művésznek, de a csak egy kicsit érdeklődő laikusnak magassabbrendü élvezet. Hozzáértők mondják, hogy ily tökéletes kiállítást nem hogy a fővárosban, de külföldön is ritkán és ritka helyen találhatni.

Méltán büszkeséggel tölti el a várost és a vármegyét, melyhez Nagybánya tartozik, hogy Magyarország egy kis vidéki helységében egy ilyen jelentékeny kulturesemény játszódhat le és szinte a csodálatig kell, hogy fokozza az esemény jelentőségét azon körülmény, hogy a képkiállitás anyaga túlnyomó részt ott Nagybányán készült, vagy olyan egyének munkája kik kiképeztetésüket ott nyerték és amellett a vármegye szülöttei.

Különösen megragadja az embert Thorma hatalmas hires festménye az „Aradi Vértanuk“ I

már tárgyánál fogva is. A művész különben csak kevés de nagyszabású munkával szerepei. A két Ferenczy, Hollosy, Grünwald, Glatz már számos kissebb-nagyobb képet állítottak ki, amelyek között nagyon sok az elsőrangú, amely a szemlélőt különösebb csodálatra ragadja, igy a Három Királyok, A fürdés, Itatás, Hegyibeszéd, Rákóczi induló stb.

Egyik fénypontja a kiállításnak Réthy külön pavillonja, saját festményeivel, melyek közül kiválnak mint mesterművek a Bohémek karácsonyestéje idegenben, A Gyötrődés és főleg a Honvédtemetés.

Horthy Béla a politikus piktor mintegy 7 képpel szerepel, melyek közül kiváló a Havas táj. Elsöranguak a korán elhunyt művész Ma- ticska Jenő egy asztalos inasból lett festő képei, melyeket látva az ember előtt szinte elképzelhetlek hogy e művész, ha életben marad mire vitte volna. Nagyon jó képeket állítottak ki Rácz Péter, Mikola András és Bornemissza Géza mind a vármegye szülöttei.

Utóbbi már egy másik tehetséggel, Zifferrel és nehány középszerűséggel együtt uj irány hivei. Futuristák, ha helyes kifejezést használok. Ez a része a kiállításnak, amelyben a laikus kevesebb örömet fog találni a kék földek és lilaszin folyók miatt, de ha az embernek megmagyarázzák, hogy ők nem a valóságot, hanem saját impressioikat akarják festeni akkor, ha nem is helyeseljük, de legalább megértjük őket. Mindenesetre önérzettel töltheti el a vármegyét, ha egy szülötte, mint Bornemissza Géza Pá-