Északkeleti Ujság, 1912 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1912-07-13 / 28. szám

IV. évfolyam.

Nagykároly, 1912. julius 13.

Északkeleti

/

vU'1’

r __ ___ f

PO

LITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP.

Egész évre

Előfizetési árak:

i

8 korona ¡>

Felelős szerkesztő :

NEMESTOTHI SZABÓ ALBERT dr.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM.

Félévre

..

4 „ ■ j

Szerkesztők :

(„KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.)

Negyedévre

Tanítóknak

egész évre......................

• * ” 1

•• 6 „ |

Suták István Csáky Gusztáv. - MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON.

j Hirdetések ugyanott vétetnek iel. .

Nyilttér sora 40 fillér.

A félév lejártával tisztelettel felkérjük vidéki előfizetőinket, hogy előfizetési hátralékaikat beküldeni és előfizetésüket megajitani szíveskedjenek.

Tisztelettel

a KIADÓHIVATAL.

A választói reform kilátásai.

Egy felől nézve ezek igen rosszak. Ha az ember Tisza István őrültséggel határos tetteinek indokát keresi, nem igen talál más magyarázatot, minthogy ez a fanatikus ellensége a választási rendszer minden javításának ezen kétségbeesett cselekedetet azért követte el, mer. más módott nem taiált a válsztói reform megakadályozására. A választói reformot Bécsbő! szorították és igy egész piansi- biüsnek látszik, hogy Tisza azért akarta Bécset a iegnagyoob erőszak utján is kielégíteni, hogy ez ne követelje a választói reformot. Lássa be, hogy a ma rendszer szerint választott magyar parlament többsége akar és tud mindent life- rálni.

Erre mutat az is, hogy a Tisza-féle erőszak akkor következett be, mikor az ellenzék a választói jog tekintetében megegyezett. Tizenegy hónapon át türelemmel tudott a kormány, a munkapárt és Tisza István várni, mig a Kossuíh- pártot és a néppárt egy részét a választói reform ellenzőiként ismerte és inkább kuruckodott felfelé a revoluczióval, csakhogy ezeket megnyerje és Justhék választójogi törekvése ellen harcba vigye. Miheiyt ez az indok megszűnt az ellenzék megegyezése folytán, rögtön megszűnt minden tekintet és a konzervatív Zichy, Rakovszky, Mezőssy, Károlyi együtt lettek kidobálva Justhékka! és Hollóval.

Tudva azt, hogy a munkapártra és kü.önösen a Tisza klikkjére a választó: reform a haiáios Ítélettel egyértelmű és igy nem igen kivihető, hogy saj .t magok hozzák meg ezen Ítéletet, logicusan azt keli feltételeznünk, hogy Tisza és tábora nemcsak nem akarja ősszel a választói reformot előterjeszteni, hanem mindent el fog követni ellene.

Ezzel szemben tény az, hogy az országban nagyon emelkedett a hngulat a választói reform melleit. A Tisza István elleni eikeseredésb m, melyet elnyomott az óriási karhatalom, mindenki érzi azt, hogy bosszút egyedül úgy állhat, ha a választói reformért küzd. A nemzet ma ulnyomó többségben a munkapárt ellen van, de érzi tehetetlenségét a mai rendszer miatt, tehát gyűlölettel fordul az erőszakra és vesztegetésre alapított rendszer ellen. Így azután a konzervatív elem nagy része átment a választójogos táborba.

A munkapárt radikális része híve

az általános választói jognak. Ez a rész mint kisebbség párt a Tisza vezette konzervatív többsége által el van nyomva. Ezek gyűlölik annyira Tiszát, mint az ellenzék, de nem mernek ellene fellépni, miután azonban van egy jó alkalom Tisza alól a gyékényt kihúzni, a választói reform forszirozása, azt hisszük, hogy ezek ezt az alkalmat megfogják ragadni annál is inkább, mert csakis igy biztosíthatják magoknak a hozzájok szitó merkantil és liberális városi középosztály sympaíhi ját.

Ezeknek vezére a miniszterelnök Lukács László volna. A „ravasz örmény“ fogalmának egészen megfelelne, ha most, miután Tiszával minden csúnya dolgot megcsináltatott, kitessékeli Tiszát a pártból azzal, hogy a választói reformot felszínre hozza.

Ugyanez várható Bécsiéi is. Hála, ott ismeretlen fogalom. A mór megtette kötelességét, a mór mehet, ez a bécsi eiv, amely Tiszára is alkalmazást talál. A bécsi lapokban eleget olvassuk, hogy mennyire félnek, hogy Tisza István szolgálata; fejében egy nemzeti engedményeket tartalmazó számlát fog prezentálni. Tudják azt, hogy a munkapárt megrendüli népszerűségét csak nagy nemzeti vívmányok elérésével reparál- hatja és azért inkább feláldozzák a lejárt munkapártot, mintsem ily áron öntsenek bele uj életet.

A gyáva ember napjai.

Irta : Bíró Lajos.

Lénáit, a gazdag és szürke ifjú, óvatosan felvette a kabátját és a ropogóan friss, uj kabátban a tükör elé lépett. Öltözködése a kabát óvatos felvételével befejeződött és Lénárt meglepetve nézte most a tükörben végig felöltözött énjét. Az ifjú, akit a tükörben látott, előkelő és érdekes jelenség volt, és Lénártnak ez ifjú láttára egyszerre eltűnt minden kétsége, a mely- lyel magát gyötörni és tükrét ostromolni szokta és a mellyel meztelen testét az imént is szemlélte volt. Erőt és elegánciát, karcsúságot és lendületet konstatált magán és amikor az utcára indult, az az érzése támadt, hogy eddig ő nem is volt ő maga, hanem csak most találta meg igazi — elvesztett, elvarázsolt, szunnyadó — énjét. A járásban, a lélegzésben, feje felemelésében, karja lóbálásában öröme telt; mindez most jól esett, holott máskor unott teher volt ; a puszta lét, az egyszerű járás, maga a váratlanul széppé lett, egyszerű élet olyan volt, mint egy régi, nagy vágynak a kellemes kielégülése.

Alkonyodott és Lénárt a leányos ház felé irányította vidám és könnyű lépteit. Késve jön; nagyot késik, mire odaér: de Lénárt azt akarta, hogy várjanak rá. Várják —• egy kissé kétség és remény között — és örüljenek majd, hogy mégis jött. Örömet osztogató, boldog és kegyelmes kedvében volt Lénárt és a mint közeledett a ház felé és a mint a nagylelkű jóság egyre jobban megtöltötte a szivét, boldog és kegyelmes kedvében végleg elhatározta, hogy meg fog házasodni. Még nem tudta, melyiket veszi el a leányos ház leányai közül. Lili a szőkébb, de Mici a gömbölyűbb, fehérebb bőrű és melegebb tekintetű. Lénárt a boldog jósággal szivében mintegy végigkóstolta őket a leányos ház felé haladtában ; gondolatban újra meg újra megizlelte őket, sőt mérlegelő, válogató kedve lassan túl is lepett rajtuk és sorra megállóit a barátnőiknél, a kiket most előreláthatólag ott talál majd a háznál. Olga . . . Magda . . . Lola . . . Lénárt sorra megizlelte őket és boldog királynak érezte magát, mert tudta, hogy valamelyik után ma jósággal és kegyelmesen kinyújtja a kezét.

Lénárt odaért a leányos házhoz és itt váratlanul el bágyasztotta egy gyorsan reáfuvalló kelletlenség. A villamláinpás kertben nagyobb társaság volt együtt, mint a hogyan gondolta, a társaság zajos volt és -3 egyszerre úgy érezte, hogy nem is vártak rá és nem is érezték volna fájdalmasan, ha elmarad. A nyakában egyszerre kellemetlen érzés támadt és a mikor befelé ment, bizonyos volt benne, hogy a fejét — fájdalmas merevséggel — félszegen hordja. A kertben azonban áradó édességgel fogadták és apa, anya és leányok egyformán hő nyájassággal örültek neki. Lénárt erre megnyugodott, nyakáról eltűnt a kellemetlen érzés, megtapogatta gyönyörű nyakkendőjét, rendben van-e és frissen ropogó uj ruhájában elégedetten és jóleső rugalmassággal ült le egy székbe, amelyen jóindulatú társalgást folytatott a körülötte felváltva buzgólkodó háziakkal.

Így igyekezett el a vacsora ideje, a mikor a kertben szétszóródott ifjúság kezdett lassan összegyülekezni. Lénárt felsőbbséggel, de jóindulattal tekintett a felhevült és mulatósba, mu- lattatásba belefáradt ifjúságra és jóságos nyugalommal várta, ki lesz szomszédja az asztalnál. Lili, a ház leányainak egyike, ekkor kedvesen igy szólt hozzá:

— Lénárt, bemutatom magát a szomszédnőjének, egy nagyon kedves leánynak, az unoka- testvéremnek.

Mici, a ház másik leánya ugyanekkor — netn hangosan, de mégis úgy, hogy Lénárt hallhatta, igy szóit egy fehérruhás leányhoz, aki az ifjúsággal együtt felfelé csoportosult :

— Matild, bemutatok neked egy nagyon kedves fiatalembert . . .

A bemutatás megtörtént, Lénárt asztalhoz indult a fehérruhás leánnyal és reszketve erőlködött, hogy könnyen és elegánsan tudjon járni. Hiába erőlködött. A járása egyszerre megsulyo- sodott, botorkálóvá és ingadozóvá lett, a fejét nem tudta egyenesen és természetesen tartani, mert a nyakát merevgörcs kínozta; az egész teste, az egész léte, a mely az imént még öröm volt a számára, most egyszerre kinos és elviselhetetlen teherré lett. A homlokáról verejték gyöngyözött és ő szégyenkezve törölgette.

Lénárt megalázottnak és összezúzottnak érezte magát és az az érzése volt, hogy mindenki őt figyeli. A szomszédnőjével az egész