Északkeleti Ujság, 1912 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-06 / 1. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG. l-sö szám. Az uj év azzal , a bizarr situatióval kezdődött, hogy egyik oldalon áll a hadügyminiszter a magyar szélső 48-as ellenzékkel és az osztrák klerikálisokkal, másik oldalon a külügyminiszter a magyar 67-es és mérsékelt 48-as párttal és az osztrák liberálisokkal. Természetesen az a különleges ösze- állitás csak az elvtagadások, hazugságok és bolonditasok egész sorozata árána lehetséges, amelyek; minthogy az osztrák faktorok őszinték és egyenesek, ,csak a magyar politikai pártok lelkiismeretét terhelik, de ezek az ilyesmit már megszokták és könnyen elviselik. Ez a situatio azonban rekordokat teremt a hazugságok terén. El lehet képzelni, mikor a Justh-párt a hadügyminiszterrel szövetkezik, mit keli megtagadni fent és mit kell letagadni lent, de a kormánynak helyzete sem kínosabb, mikor neki lefelé a hadügyminisztert védeni, felfelé támadni kell. A nép előtt a 67-es alapot és hadsereget kell pausibilissé tenni, Bécsben pedig concurrálni a Justh- párttal a legalitásban. Az egyenes uh a, a választói reform útjára azonban nem lép senki, mert az a mai pártkeretek szétbomlását és ennélfogva a mai hatalmi tényezők gyengülését, esetleg megsemmisülését vonná maga után. Khuen, Kossuth és Andrássy volnának főleg ezen áldozatok, azért nem kívánnak a választói reformról beszélni, hanem tartják napirenden a véderőja- vasiatokat dacára annak, hogy az már nemcsak lenn, de fenn sém kei! a mai formájában. Szerencsére más kibontakozás nincs, mint a választói reform, amit már az elvi ellenzők legultranzingensebbjei, Tisza István hivei is kezdenek belátni, mert Magda nem felelt a kérdésre. Hirtelen felállt, odament Csengédhez, a vállára tette a kezét és úgy kérdezte: — Mondja, mit tud ? Elveszi azt a kacér leányt ? — Úgy látszik, igen. Életre-halálra udvarol . . . Aztán figyelte a hatást. Magda elfordult, de a férfi így is látta az arcvonásait. Pár pillanat múlva megszólalt : — Elég későn válaszolt a kérdésemre, Magda. — Melyikre? — Hogy szereti-e Szerémyt. Magda kérdően tekintett rá. — Kiolvastam az orcvonásaiból. Nagyon szereti. Az asszony haragosan nezett. A férfLmo- solygott. — Hát bebizonyítom, hogy nem. — Hogyan? — Bosszút akarok! — Ezzel éppen azt bizonyítja, hogy igenis szereti, vagy szerette. — Ugyan hagyja már ezt a mefisztósze- repet. Nézze adok én magának jobb szerepet. Pokoli lesz igazán. Magának való. — Alig várom, hogy megismerkedhessen! ezzel a szereppel. — Nézze, ha olyat fogok mondani, a mire nem volt elkészülve s amilyet tőlem várni nem is mert volna, tudja be ezt annak, hogy most a hiúságában megsértett, mindenre képes bosszúálló nő beszél. Éh azt akarom, hogy Szerémyt szarvazzák fel. A szarvakat maga fogja a fejére rakni. Értette Csenged ? Maga fogja felszarvazni Szerémyt. Nos tetszik a szerep ? Hiszen maga ellenállhatatlan dón jüannak van kimondva. Csengédnek felragyogtak a szemei, de valami pokoli tűzzel. — Vállalom. egy idő óta elcsöndesedtek e tekintetben. A taktikusok tesznek még és meg nem tartanak egy nehány szent Ígéretet, de végre sem akadálozhatják meg azt, hogy illetékes helyen ki ne fogyjon a türelem és kelletlenül reá kell lépniök az igazság göröngyös útjára. Neményi társulatának első heti szerepléséről. Neményi Lipótnak, az északkeleti szini- keriiiet igazgatójának első heti szerepléséről akarunk az alábbi sorokban foglalkozni. Természetes, hogy öt nap óta tartván még csak a szezon, nem Írhatunk komoly birálatot. Hiszen még csak az ismerkedésnél tartunk. Erről az ismerkedésről mondunk el egy nehány impres- siót, nem térve ki e helyütt a váltó ás okaira és nem bocsátkozva ismétlésekbe annak elmondásával, hogy a kerület-változás s vele a szintársulat-változás feltétlenül, már absolut okokból is előnyösnek és helyesnek tekintendő/ Impressiónk szerint Neményiben olyan agilis, derék és nagy jövőjű színigazgatót nyertünk, akit ha eléggé csak egy-két évig is támogatunk, már olyan társulatot restaurál össze és tanít ki magának, amelylyel a legprecízebben szolgálhatja máj kerülete művészi igényeit. Úgy a közönség, mint a lapok a legélénkebb érdeklődéssel fogadták és figyelték a társulat előadásait. A legnagyobb színpadi sikereket eddig a 3-án előadott „Utánam“ (Apre moi) c. szinmii és a „Leányvásár“ c. operett aratott 4-én, a mi azonban természetesen nem jelenti azt, hogy 1-én |a „Cigényszerelem“, vagy 2-án a „Hercegkisasszony“ is ne lettek volna jó elő-, adások. Az egyes szereplők értékét — Komáromi Gizi kivételévei — pia még nem tudjuk hozzávetőlegesen sem megbírálni. Az általános impresszió az, . hogy.; a társulat meg fogja áliani a helyét. - ' , Annak idején, amikor bekövetkezett a Hevés-Neményi színváltozás, mi vetettük fel azt — Kezet rá, — és nyújtotta a szép, gömbölyű kacsóját. Csenged megragádta és hosszasan megcsókolta. Az özvegy szemei a diadalmas bosszú füzében ragyogtak. * Sokan voltak a fényes eljegyzésen, amely akár lakziszámba is mehetett volna. Rimái Magda büszkén sétált Szerémy karján. Amikor leheti, félrevonultak csókolózni. Egy ilyen alkalommal Magda azt kérdezte daliás vőlegényétől: — Mondd igazán, hát szeretted azt a leányt ? — Ugyan, te kis bohó! Dehogy szerettem. — Hát miért udvaroltál annyira neki? Szerémy jóiziien nevetett, — Látod, asszonykám, hányszor mondtad, hogy ti nők ugv ismertek bennünket, mint a nyitott könyvet, de mi nem ismerjük a női szivet. Talán igazad is volt. De ebben az egy esétben nem. Lásd én csak azért tettem azt, hogy téged meghódítsalak. A legprimitívebb szerelmi fogás volt ez. Udvarolni valakinek; amennyire lehet, meghódítani; aztán valami apró összekoccanás miatt elhagyni és feltünŐen foglalkozni mással. Pár hét, vagy hónap múlva aztán „véletlenül“ összetalálkozni és hirtelen ostommal Bevenni a kis kacér szivet. Nem akartam én is kosarat kapni, mint a többiek.. . * A mézes hetek után Szerémiék háza állandó vendégeskedések helye volt. Fényes estélyek, jourok követték egymást és azokon megjelent a város társadalmának egész előkelősége. Szerémy nagyon szerette a feleségét, de nem azzal a féltékeny szerelemmel, amely eldugná kincsét minden idegen szem elől, hanem azzal az öntudatos, nagyon intelligens az eszmét, hogy talán lesz annyi ügyisrperete és élelmessége az uj direktornak, hogy szerződtetni fogja Komáromi Gizit primadonnának. Néni tudjuk, akkori intenciónknak Van-e köze a Komáromi Gizi szerződtetéséhez, átmyi azonban bizonyos, hogy a társulat jövőjének és idepiántálásának ma Komáromi Gizi az alapja és úttörője. Visszatérnek színházukba ismét a kedves meleg esték, amikor a nézőteret a szeretet kapcsolta a színpadhoz. így kell ennek lennie. És Komáromit illetőleg már igy is van. A közbejött idők mintha csak elszálltak volna, ismét a régi kedves, napsugaras tere lett Thá- liának a nagykárolyl színház. Ezt Komáromi hozta magával. Visszahozta. A társulat füzéréből még nem egy értékes gyöngy fog leperegni, ma azonban még nem akarunk neveket említeni, mert ehhez nem elég a pár napi előadás, amiben részünk lehetett, Neményi társulatát a lehető legsimpati- kusabban fogadjuk s — amint látszik, — igy fogadja a közönség is. A jövő heti referádánkban talán már módunkban lesz az egyes színészekről is véleményt mondani és pedig az eddigiekből következtetve, sok jót mondhatunk majd felőlük. HSREK. Személyi hírek. Csaba Adorján főispán és llosvay Aladár alispán hivatalos ügyek elintézése végett a fővárosba utaztak. Eljegyzés. Schrőder Béla hírlapíró, a „Szatmárvármegye“ volt felelős szerkesztője, jelenleg a ¿Mohácsi Hírlap“, felelős szerkesztője eljegyezte Brassay Nussit, Brassay Károly hajdúnánási főgimn. tanár leányát. Újévi üdvözlések. Csaba Adorján főispánt számosán keresték fel az újév alkalmából üdvözletökkel. A vármegye tisztikara élén Péchy István főjegyző meleg szavakban fejezte ki a tisztviselői karnak a főispán iránt érzett szere- tetét és ragaszkodását. A főispán meghatva mondott köszönetét a vármegye tisztikarának, reflektálva a szónok szavaira válaszában jóleső érzéssel adott kifejezést annak, hogy a vármegye szerelemmel, amely ellenkezőleg odaengedi, sőt odakiildi a többi férfiak közé, veszedelmes dón jüanok közé, akik hatást gyakoroljanak reá. Alkalmat ad udvarlások elfogadására, sőt maga gondoskodik arról, hogy feleségének nagy köre legyen az intelligens, okos, szellemes és csak nagy úri társaságból; hogy veszedelmekbe eressze, ahonnan ö maga vonja ki aztán. így csak egy nagyon öntudatos, igazi férfi és igazi ur tud szeretni. Meg akart küzdeni újra és újra minden nap a felesége csókjaiért, szerelméért. Fel akaria venni a harcöt mindenkivel külön-külön, hogy megmutassa: nézd különb vagyok mindenkinél, más vagyok s ha nem akarsz is, mégis visszatérsz mindig újra és újra hozzám. Társaságuk állandó tagja volt Csenged, a dou juan. Különös ember volt ez. A nők valósággal egy szerelmi különcöt láttak benne. A lelke, tehetságei, határozottan értékes anyagot képviseltek. Ézek a qualitások azonban valami különös körülmények, megmagyarázhatatlan okok hatása alatt eltorzultak nála. Ha tehetségét, képességeit pozitívumokként használhatta volna, értéket képviselhetett volna a társadalomban. Nála azonban e pozitívumok negatívumokká lettek. Ami értékes és hasznos volt benne, azt ő ellenkező célokra, más módon használva fel, nem is értéktelenné, tehát semlegessé, hanem fegyverré, tehát vesszedelemmé változtatta át. Hódítani tudott anélkül, hogy valaki Őt szerette, vagy szeretni tudta volna. Magát megszerettetni képtelen volt és mégis oly biztonsággal szédítette meg közvetlen hatása alatt a nőket, hogy ellenállhatatlannak ismerték. Pedig nem volt szeretetreméltó sem a külseje, sem a viselkedése. Különösen az utóbbi. A társaságok szellemes, élesen szúró, pszichológus szemű iiiefisztója volt. Talán a kigyóbüvölő szemében volt valami. A lelke volt benne. Az az ezerféle lélek, amely tud mindig olyan lenni, amilyenre épen szükség van, vagy amilyen a körűimé-
